« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Képtalálat a következőre: „thierry cazals poète”

Thierry Cazals (1962-)
Franciaország
haikui


Terebess Gábor fordításai:

Le rire des lucioles [Fénybogarak nevetése], éds. Opale, 1997 (réédition augmentée 2004)
c. kötetből


Naître
Mourir
Y a-t-il une troisième chose à faire ?

Születni
Meghalni
Van harmadik teendőd?

*

Vache
Sur un tas de fumier
Ses cils plus longs que les miens

Trágyadombon
Tehén
Hosszabb pillával mint az enyém

*

Premier rêve de l'année
Je l'ai gravé sur un bout de bois
Et l'ai partagé avec le feu

Az év első álmát
Fadarabra róttam
És megosztottam a tűzzel

*

Avec la bougie qui se meurt
J’allume une autre bougie
Nous nous taisons tous les trois

Csonkig égett gyertyával
Másik gyertyát gyújtok
Hallgatunk mindhárman

*

Suspendue à la baraque du pêcheur
La mâchoire de requin
Happe le vent frais

Halászkunyhóban
Cápaállkapocs lóg
Friss szellőbe harap

*

Au fond de la rivière
Deux ou trois cailloux immobiles
En route vers l’océan

A folyó mélyén
Két-három mozdulatlan kavics
Útban az óceán felé

*

Papillons voletant entre mes pas
Ni eux ni moi ne savons
Où nous allons

Lepkék repkednek lépteim közt
Nem tudjuk se én se ők
Hová tartunk

*

Dissimulant ma lanterne derrière mon dos
Je regarde un papillon
Dormir

Hátam mögé rejtem a lámpást
Nézem a pillangót
Hogy alszik

*

Nuit sans lune
Pour guider mes pas
Juste le cri du grillon

Holdtalan éj
Lépteimet csak a
Tücsökhang vezérli

*

La petite fille
Enterre l'oiseau mort
Puis rentre chez elle à cloche-pied

A kislány
Madár temetésről
Féllábon megy haza

*

Nuages de toutes tailles
Insectes de toutes tailles
Solitude

Felhők minden méretben
Rovarok minden méretben
Egyedüllét

*

À deux pas du village
Cet arbre donne ses fruits
Ignorant tout de nos coutumes

Két lépésre a falutól
Gyümölcsét osztogatja a fa
Szokásainkról nem tud

*

L'araignée morte
Sa toile continue d'attraper
Les insectes

Elpusztult a pók
Hálója tovább fogja
A rovarokat

*

Rejetés dans le plus grand désordre
Les coquillages, une fois sur le sable
Tous parfaitement à leur place

Rendetlenül szétszórt
Kagylók, de a fövenyen már
Mindegyik pont a helyére kerül

*

Entre deux rafales
Elle se croit immortelle
La dernière feuille accrochée à l’arbre

Két szélroham közt
Halhatatlannak hiszi magát
Az utolsó fán akadt levél

*

Contemplant
Les tracés des mouettes dans le ciel
Je me suis reposé de moi

Sirályok nyomát
Szemlélem az égen
Kikapcsolódom magamból

*

Pelures de mandarine sur le lac glacé
Quelqu’un est passé
Par là

Mandarinhéj a befagyott tavon
Valaki járt
Arra

*

L'enfant pense à son futur métier
Sera-t-il pêcheur
Ou cerisier en fleurs ?

Mi legyen, ha nagy lesz
Talán halász?
Vagy virágzó cseresznyefa?

*

Toujours à la même place
l'arbre bouge ses feuilles
D'innombrables façons

Folyton egy helyben áll
a fa a lombját mozgatja
Sokféleképpen

*

Somnolant dans l'herbe
J'ai servi de montagne
À deux ou trois fourmis

Fűben szunnyadva
Kiszolgáltam hegymászó
Két vagy három hangyát

*

Froide nuit de Noël
Toute la famille écoute un disque
De chants de baleines

Zord karácsony éj
Az egész család lemezt hallgat
Bálnák énekét

*

Ombre du mûrier
Grignotée par l'ombre des chenilles
À chaque bouchée, un peu plus de lumière

Eperfa árnyát
Hernyók árnyéka rágja
Minden harapással több a fény

*

Les oies sauvages ont dévié leur vol
Le ciel aussi
A des raccourcis

Vadlúdraj röpte vált
Az égnek is megvannak
az egérútjai

*

 

La Volière vide [Az üres röptető], coécrit avec Vincent Delfosse, éditions L'iroli, 2009.
c. kötetből


jour de chance
mon fils me bombarde
de jeunes figues

szerencsés nap
a fiam éretlen fügével
lövöldöz rám

*

du bout des ailes, le papillon
tente de replier
le jardin

szárnya szélével, a lepke
összehajtaná
a kertet

*

l'orchidée
que tous croyaient morte
me transperce les yeux

az orchideát
mindenki halottnak hitte
kiszúrja a szemem

*

bouillon de légumes
je fête la fin de ma peur
de mourir

zöldséglevessel
ünneplem félelmem végét
a haláltól

*