Modern nyugati haiku szerzők mutatója

Albánia

Agolli, Dritëro Ahmeti, Mimoza Arapi, Fatos Dedaj, Rrahman Marku, Rudolf Podrimja, Ali Qiriazi, Dhori Spahiu, Xhevahir Ujko, Vorea Vinca, Agim Zhiti, Visar

Argentína

Barnatán, M. R. Borges, Jorge Luis Palmero, Ertore José Roldán Auzqui, Rafael Santamarina, María Spinedi, Carlos Yunque, Álvaro

Ausztrália

Bird, John Bostok, Janice M. Bruce, Dawn Buckland, Nathalie Clark, Ross Ford, Lorin George, Beverley Gillam, Kevin Hart, Kevin Hetherington, Matt Jones, Bob Knight, John Lindsay, Dhugal J. Nunn, Graham Proctor, Vanessa Samuelowicz, K. Sari, Carla Taeker, Martina Taylor, Barabara A.

Ausztria

Bodmershof, Imma von Busta, Christine Celan, Paul Kleinschmidt, Karl Mayröcker, Friederike Mühringer, Doris Raimund, Hans Rilke, Rainer Maria Tauchner, Dietmar

Belarusz

Antonau, Andrej Arkusz, Aleś Arłou, Uładzimier Chadanovič, Andrej Hlobus, Adam Klimkovič, Maksim Razanau, Aleś Šajbak, Mirasłau Ściapan, Uładzimier Siučykau, Uładzimier Šnip, Viktar Tank, Maksim

Belgium

De Bie-Meeus, Maria Denis, Ferre De Paepe, Annie Mesotten, Bart Ruyssinck, Guido Smets, Marcel Tomé, Serge Van Rompuy, Herman Verbeke, Geert

Bosznia-Hercegovina

Dragović, Ljubomir Plavšić, Stanoje

Brazília

Almeida, Guilherme de Clement, Rosa Fonseca, Jorge Jr. Franchetti, Paulo Handa, Francisco Kolody, Helena Leminski, Paulo Magalhaes, Franklin Oldegar, Vieira

Bulgária

Alekszandrova, Ljuba Balabanova, Ljudmila Barbarov, Georgi Biljarszka, Ginka Bincsev, Toma Csicsev, Radoszlav Csuhov, Petar Dimitrov, Konsztantin Gancseva, Dimitrina Georgiev, Velin Hagadiszjan, Borisz Hrisztov, Borisz Hrisztov, Vladiszlav Hrisztova, Ljudmila Ilieva, Iliana Ivojlova, Alekszandra Jakimova, Roszica Joanova, Mina Joszifova, Ekaterina Kabadelova, Viktorija Ke Pella, Hriszto Kiszjov, Zdravko Kiszjova, Maja Kolcseva, Marica Kraszteva, Nina Kulekov, Ivan Ljubenova, Maja Metodiev, Ivan Mihajlova, Akszinija Mindova, Radka Nikolova, Antoaneta Palazov, Dimitar Pandzsaridisz, Hrisztina Pasztuhov, Krasztyu Pironszka, Roszica Rajmundov, Kalin Rancsin, Radoszlav Sapkareva, Eliszaveta Szimeonov, Todor Szotirova, Rajna Sztefanov, Dimitar Sztefanova, Vanya Sztojanov, Rumen Szugarev, Edvin Tiholova, Detelina Varszano, Mina Vatova, Penka Velikova, Conka Zvezdinov, Atanasz Zsekov, Margarit

Chile

Fisher, Andrés Neruda, Pablo

Costa Rica

Camacho, Mario

Csehország

Dědeček, Jiří Jančiková, Hana Wernisch, Ivan

Dánia

Dystrup, Allan Berthelsen, Thorvald Hansen, Hanne Matthiesen, Sys Tafdrup, Pia

Észtország

Andre, Leili Ehin, Andres Ilmet, Peep Ivask, Ivar Luik, Viivi Kaalep, Ain Kaplinski, Jaan Markus, Mait Mäger, Mart Niit, Ellen Nurme, Minni Piirsalu, Aime Raud, Mart Rummo, Paul-Eerik Saadik, Aino Seppel, Ly Soelsepp , Venda Talvet, Malle Tammi, Felix Vesipapp, Väino

Finnország

Kivikk'aho, Eila Köykkä, Risto Otonkoski, Lauri Rasa, Risto Tiihonen, Ilpo

Franciaország

Ajar, Émile Antonini, Jean Arnold, Jacques Bachoux L uce Blanche, Patrick Bloch, Jean-Richard Bonnefoy, Yves Calaferte, Louis Cazals, Thierry Char, René Chipot, Dominique Claudel, Paul Couchoud, Paul-Louis Duteil, Daniele Éluard, Paul Friedenkraft, Georges Gabriels, Damien Gerbal, Yves Guillevic, Eugène Jammes, Francis Kervern, Alain Maublanc, René Paulhan, Jean Py, Daniel Renard, Jules Valéry, Paul Vocance, Julien Walter, Olivier

Ghána

Mensah, Jacob

Görögország

Antoníou, D. I. Kondósz, Jánnisz Lorentzátosz, Zíszimosz Rítszosz, Jánnisz Szavína, Zoí Szeférisz, Jórgosz Sztavrópulosz, Jeórjiosz

Holland Antillák

Juliana, Elis

Hollandia

Berkelmans, Frank Doeff, Hendrik Flipse, Rob Gerits, Anton Giskes-Pieters, Ria Herzberg, Judith Huizinga, Nanneke Kaspersma, Jelle (fríz) Lofvers, Wim Man, Minne (fríz) Molen, W. J. van der Schagen, J. C. van Verhart, Max Wansdronk, Gré Witteveen, Thea

Horvátország

Bebek, Robert Gečić, Anica Dabo, Ante Devidé, Vladimir Franin, Dina Funda, Željko Gubrinski-Takač, K. Horkić, Dragutin Ivančan, Dubravko Ivanćan, Ivan I. Jelača, Ljerka Poštek Korbus, Dubravko Kurs, Vesna Maretić, Tomislav Mataš, Duško Mimica, Marela-Marija Nadilo, Ivan Oreč, Zdenko Pahernik, Ivan Petrović, Zvonko Plažanin, Darko Pogorilić, Marija Rožić, Stjepan Vlatković, Frano Vučinić-Jambrešić, Ž. Vukelić-Rožić, Đurđa

India

Deodhar, Angelee Java, Satyanand Kapoor, Vishnu P Lather, Rajiv Mukhopadhyay, Aju Nadkarni, Gautam Raghunathan, N. Ramesh, Kala Singh, Ram Krishna Tagore, Rabindranath

Írország

Burke, Patrick Gerard Fabre , Gilles Kudryavitsky, Anatoly Lonergan, Mark Malito, Giovanni Massey, Michael Rosenstock, Gabriel

Izland

Einarsson, Árni

Izrael

Lyakhovetsky, Roman Nestieva, Hana Odeh, Rita

Kanada

Amann, Eric W. Antonovic, Aurora Bluger, Marianne Brault, Jacques Cohen, Leonard Constable, Susan Drevniok, Betty Duhaime, André Feldmar, Andrew Fortin, Célyne Fraser, Laryalee Liu, Chen-ou Loranger, Jean-Aubert Melançon, Robert Morcom, Joanne Piché, Alphonse Pleau, Michel Rasmussen, Ray Ross, Bruce Shiffert, Edith M. St Jacques, Elizabeth Swede, George Villeneuve, Jocelyne

Kolumbia

Bellen, Salim

Korea

Szon Hojon

Lengyelország

Banaszkiewicz, M. Biela, Emil Dembończyk, Andrzej Hordyński, Jerzy Jerzyna, Zbigniew Kaźmierczak, Grażyna Kokot, Krzysztof Kowal, Maria Lewandowski, Artur Margolak, Damian Margolak, Jacek Mazur, Filip Michelucci, Aneta Ogryzko, Mariusz Prędota, Katarzyna Pyra, Dorota Rozmus, Lidia Sionkowski, Grzegorz Suchcicka, Katarzyna Szuba, Andrzej Świrszczyńska, Anna Szyryk, Marek Wojtyła, Karol Zabratyński, Rafał Zamorska, Gosia

Lettország

Abele, Dina Bindemane-Klava, Ilze Jansons, Valdis Karklina, Aija Millere, Ilze Petersons, Janis Štale, Liva Svirskis, Valdis

Libanon

Badrah, Saleh

Litvánia

Gelusevičius, Artūras Katinaite-Lumpickiené Kazilea, Vytaustas Marčenas, Aidas Normantas, Paulius Platelis, Kornelijus Rubavičius, Vytautas

Macedónia

Madžirov , Nikola Prokopiev, Aleksandar

Málta

Cilia, Tanja

Mauritius

Chazal, Malcolm de

Mexikó

Gutiérrez Cruz, Carlos Paz, Octavio Tablada, José Juan

Montenegró

Raonić, Zoran

Nagy-Britannia

Auden, W. H. Blyth, R. H. Buckingham, Helen Clarke , John Cooper Cobb, David Fleming, Ian Hulme, Thomas Ernest Kirkup, James Purves, Neil (skót) Raworth, Tom Scott, Alexander (skót) Serjeant, David Slater, Brendan Spence, Alan (skót) Summers, Jon (walesi) Wilkinson, Liam

Németország

Astel, Arnfrid Berner, Martin Biermann, Wolf Börner, Gerd Braun, Volker Brecht, Bertolt Brefeld, Claudia Bröker, Ralf Buerschaper, Margret Dombrady, Geza S. Eich, Günter Ernst, Paul Greve, Gabi Groißmeier, Michael Hausmann, Manfred Hensel, Ilse Herrmann, Arno Jappe, Georg Jappe, Hajo Klinge, Günther Kurz, Carl Heinz Miesen, Conrad Nietzsche, Friedrich Poethen, Johannes Reinhard, Gabriele Sachs, Nelly Schulze, Axel Schwachhofer, René Schwalm, Erika Sommerkamp, Sabine Törne, Volker von Wienert, Angelika

Nicaragua

Darío, Rubén

Norvégia

Lindquist, Roy Pedersen, Roger Rosegg, Nuri Vold, Jan Erik

Olaszország

Bagnato, Enrico Calamia, Alessandro Cecon, Valeria Fantoli, Moussia Gazzolo, Giorgio Murzi, Manrico Penna, Sandro Piccini, Toni Quasimodo, Salvatore Saba, Umberto Sanguineti, Edoardo Ungaretti, Giuseppe

Oroszország

Ahmetyev, Ivan Ajgi, Gennadij Akunyin, Borisz Andrejev, Alekszej Balmont, Konsztantyin Baru, Mihail Batalina, Darja Csasztyikova, Elvira Csekanov, Albert Dalos Rimma Grohotov, Alekszej Hagen, Marina Harag, Natalija Kresztova , Valerija Larionov, Andrej Levi, Natalija Mikityuk, Konsztantyin Pavlova, Vera Popov, Leonyid Runov, Jurij Ruszinova, Szofija Sztrizsova, Polina Tammi, Feliksz Vasszerstrom, Jevgenyij

Peru

Cisneros Cox, Alfonso

Portugália

de Brito, Casimiro Hatherly, Ana Lapa, Dinis Pessanha, Camilo Rodrigues, David Saraiva, Lucília

Románia

Abăluţă, Constantin Alui Gheorghe, Adrian Atanasiu, Corneliu Azap, Ioan-Pavel Butnaru, Leo Cange, Radu Cârdu, Petru Chelaru, Marius Ciobîcă, Cezar Codrescu, Ion Codrin, Şerban Grigurcu, Gheorghe Isman, Cătălin Mocanu, Victor Moldovan, Vasile Mureşan, Viorel Neagoe, Ecaterina Zazu Nicoliţov, Valentin Onica, Dana-Maria Radu, Dumitru Rău, Aurel Smarandache, F. Smărăndescu, Vasile Sorescu, Marin Stamatiad, Al. T. Stănescu, Amelia Stănescu, Nichita Ţară, Eduard Teodoru, Ştefan Gh. Totok, William Untaru, Ion Văceanu, Laura Vasiliu, Florin

Spanyolország

Alberdi, Pilar Alberti, Rafael Champourcín, Ernestina Climent, Jordi Domenchina, Juan José Espriu, Salvador García Lorca, Federico Guillén, Jorge Jiménez, Juan Ramón Machado, Antonio Palol, Miquel de Rivas, Manuel (gallego) Romero Murube ,J.

Svájc

Arp, Hans Geiser, Christoph Meili, Conrad Pfeifer, Tadeus Salis, Flandrina von

Svédország

Åkesson, Sonja Fenlin, Michael Granström, Lars Gustafsson, Karin Hammarskjöld, Dag Härle, Helga Falkman, Kaj Johansson, Jörgen Landås, Kjell Setterlind, Bo Tranströmer, Tomas Vilén, Florence Wetterstrand, Stig

Szerbia

Ambrózi László Antonić, Zoran Bába Zoltán Bogojević, Dejan Božić, Jovanka Božin, Mirjana Debeljački, Tatjana Despotov, Vojislav Dragan Pop Dragan Kolarić, Ivan Mihajlović, Bogoljub T. Nadaškić-Đorđević, J. Nejgebauer, Aleksandar Ristić, Dragan J. Sedlar, Slavko J. Sekulić, Borivoje Šimin , Nebojša Stefanović, Tatjana Tokin, Milan Važić, Saša Vukasović, Vid

Szlovákia

Chmel, Karol Haugová, Mila Zambor, Ján

Szlovénia

50 szlovén haiku Anakiev, Dimitar Dobnik, Ivan Hudnik, Marko Jerman , Janka Kocjančič, Darja Saračević, Edin Volarič, Jože Volarič, Zlata Zorman, Alenka

Tajvan

Huang Lingzhi Liu, Chen-ou

Törökország

Engin, Anı l Gürpınar, Melisa Kanık, Orhan Veli Uçeren, Turgay

Új-Zéland

Berry, Ernest Drumheller, Doc Simpson, Sandra Von Sturmer, Richard

Ukrajna

Agarkov, Andrej Gundakov, Ruszlan Jurov, Oleg Revakovics, Marija

Uruguay

Benedetti, Mario Fleitas, Carlos

USA

Addiss, Stephen Anderson, Karen an'ya (Andja Petrović) Barber, Collin Beary, Roberta Bergmann, F. J. Boldman, Bob Bowes, Harold Brandi, John Brautigan, Richard Bridges, Alan S. Brill, Bob Brooks, Randy M. Brush, James Cage, John Carruth, Hayden Chaikin, Miriam Chang, Yu Chula, Margaret Clausen, Tom Cohen, Martin Gottlieb Colón, Carlos Cooper, Paul Corman, Cid Corso, Gregory Crapsey , Adelaide Cullen, William Jr. Cummings, E. E. di Prima, Diane Dunlap, Curtis Duthie, Peg England, Bruce Farley, Mike Fessler, Michael Fleischer, Donna Fletcher, John Gould Ford, Charles Henri Forrester, Stanford M. Frenkel, Tom Frost, Robert Garofalo, Michael P. Gay, Garry Ginsberg, Allen Glass, Seymour Goodmann, Barry Gurga, Lee Hackett, Grant Hackett, James W. Hadman, Ty Harter, Penny Hawes, C. W. Heinrich, Peggy Herold, Christopher Higginson, William J. Hollo, Anselm Hoyt, Clement Hutton, Virgil Ingram, Terry Jewell, Foster Kacian, Jim Kenney, Bill Kerouac, Jack Ketchek, Michael Kilbride, Jerry King, Stephen Knight, Etheridge Kolodji, Deborah P. Koontz, Dean R. Lamb, Elizabeth S. Lanoue, David G. Lowell, Amy Lyles, Peggy Willis Markowski, Ed McClintock, Michael McClure, Michael Mena, Paul David Miller, Don Missias, A. C. Monaco, Marianna Muldoon, Paul Noyes, H. F. Oandasan, William Orlovsky, Peter Pache, Peter H. Palka, Kathe L. Philippou, Dru Pizzarelli, Alan Porad, Francine Pound, Ezra Presley, Elvis Rader, R. G. Reichhold, Jane Reps, Paul Reznikoff, Charles Robinson, Chad Robison, Matt Roseliep, Raymond Rotella, Alexis Russell, Claudette Salinger, J. D. Sandburg, Carl Sanfield, Steve Schwader, Ann K. Shaw, Adelaide B. Sirowitz, Hal Snyder, Gary Southard, O. Mabson Spiess, Robert Spurr, Melissa Stark, David Stevens, Wallace Stevenson, John Stone, John Swist, Wally Tebo, Cindy Tico, Tom Tripi, Vincent Trumbull, Charles tweney, d. f. van den Heuvel, Cor Virgil, Anita Virgilio, Nick Vizenor, Gerald Waters, Bill Watsky, Paul Welch, Lew Welch, Michael Dylan Whalen, Philip Wikoff, Josh Williams, Carlos William Wills, John Winke, Jeffrey Wright, Richard Yarrow, Ruth
Modern nyugati haiku főoldal

« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Rabindranath Tagore (1861-1941)
[magyar átírás: Rabíndranáth Thákur]

HAIKU SZENTENCIÁI
Fireflies, 1926

Rabindranath Tagore (Kalkutta, 1861. máj. 7. – Kalkutta, 1941. aug. 7.) Nobel-díjas bengáli író, költő, filozófus. Európai körútja alkalmával Bécsben megbetegedett. Korányi Sándor orvos személyesen kísérte Balatonfüredre. 1926. november 1-jén érkezett a szanatóriumba, ahol visszanyerte egészségét és gyógyultan távozott. Ennek emlékére fát ültetett a parkban. A gyógyulás emlékére c. verse Tábori Kornél fordításában olvasható a hársfa előtt:

Ha nem vagyok többé a földön, ó fám –
Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet
Az erre vándorlók fölött:
A költő szeretett, míg élt.

Tagore
Rabíndranáth Tagore megérkezésekor a Gellért Szálló előtt, 1926 (Tolnai Világlapja)

A füredi szanatórium vendégkönyvébe Tagore az alábbi sorokat jegyezte be :

„Majdnem az egész világot bejártam, de az égnek és a víznek ezt a csodálatos szépségét, amely Balatonfüreden, a vízparton gyönyörködtet, sehol megragadóbbnak nem láttam. Noha október legvége: kiülhettem a szelíd, napfényes erkélyre és itt a szabadban dolgozhattam óraszámra. Balatonfüred szénsavas füdője pedig visszaadta egészségemet, munkakedvemet és egészen megszüntette a kimerültségemet.
Magyarországról őszintén szólva, világszerte nagyon keveset tudnak és aki nem is álmodott ilyen értékeiről, csak az tudja megítélni, hogy milyen reveláció volt számomra a Balaton tündéri látványa."
(Tábori Kornél fordítása)

1956-ban indiai kulturális küldöttség bronzból készült mellszobrot, Rasithan Kashar alkotását adta át a városnak, amelyet a fa előtt állítottak fel. A part menti sétány 1957 óta viseli Tagore nevét.


Tagore 1916-ban Japánban

Tagore ekkor, 1926-ban fejezte be Balatonfüreden azt a 256 rövid versből álló, haikukra emlékeztető versgyűjteményét, amely a Lékhan, szó szerint „(Toll)vonások" címet viseli, és amely angolul Fireflies néven vált ismertté. A haiku nem volt ismeretlen számára, hiszen többször járt Japánban és a század elején fordított már japán haikukat bengáli nyelvre. Korábban is írt haiku szentenciákat: Stray Birds, 1916 (Eltévedt madarak, Bartos Zoltán fordítása, 1921, Kóválygó madarak, Terebess Gábor fordítása, 2002).

Wojtilla Gyula így elemzi a hasomás kiadás 1927-ben, Sántinikétanban megjelent címlapját:

A bengáli kézírásos belső címlapon a költő neve, a cím (Lékhan) és Budapest neve szerepel, egy dátummal, 26 kárttik 1333 = 1926. november 11. Van itt még egy bengáli előszó, és négy sor angolul, amely így szól: „A következő oldalakon található sorok Kínában és Japánban veszik eredetüket, ahol a szerzőt arra kérték, hogy legyezőkre és selyemdarabokra írjon", és alatta Balatonfüred neve és egy időpont, 1926. november 7.
A bengáli előszó ennél részletesebb felvilágosítással szolgál:

„Ezek az írások Kínában és Japánban vették kezdetüket. Különféle emberek kérésére születtek, hogy valamit írjak nekik legyezőre, papírra, zsebkendőre. Később hazámban és más országokban hasonló ösztönzést kaptam. Ily módon gyűltek egybe ezek a kis írások. Fő értékük abban áll, hogy kézírásom a személyiségemet jellemzi. Ez persze nem csupán a kézírás kapcsán ragadható meg, hanem a gyorsan papírra vetett gondolatokból is. A nyomtatott betűkben elvész az az erő, amelyet a személyiséghez való kapcsolódás jelent, ebben az esetben az ilyen jellegű írások súlyukat vesztik és hatástalanokká válnak, miként a kínai lámpácska, ha fényét kioltották.

Amikor tudomásomra jutott, hogy Németországban lehetőség van arra, hogy egy kéziratot kinyomtassanak, irataim nyomdába kerültek.

Figyelmetlenség miatt áthúzások és hibák is csúsztak bele, de az ilyen hibákban is megmaradtak személyiségem nyomai."

Elmondható tehát, hogy a nyomdai klisék Berlinben készültek, a kiadás helye azonban Sántinikétan. A kézirat Balatonfüreden íródott, de a kötetet Tagore Budapesten zárta le.

Tagore az efféle rövid versekről így ír: „Nekem gyakran úgy tűnt, hogy jobb rövid verseket írnom, mint hosszúakat, ezekben a versekben az érett gondolat tömörebben fogalmazódik meg."

Valamint a japán hatásról: „A japánok képesek látni a nagyot a kicsiben, ugyanis született művészek. Nem yardokban és lábakban mérik a szépséget."

Lipták Gábor írja:

„Tagore elmondotta a Balatoni Szemle névtelen krónikásának, hogy európai tartózkodása alatt sehol sem dolgozott annyit, mint Balatonfüreden. Állítólag itt fejezte be egyik könyvét, a Fireflies-t, mely kétszázötven rövid versből áll. Úgy mondják, javítás nélkül, ezüstös lemezekre írta verseit, melyeket külön e célra készített dobozokban küldtek el kiadójának Berlinbe. Azok közül, akik a költőt személyesen ismerték, az egyik elmondotta azt is, hogy rubinttollal írta verseit az ezüstös lemezekre. A verseket azután ezekről a vegyszerekkel preparált lemezekről sokszorosították. Bengáli nyelven írta költeményeit, amelyeket maga fordított le angolra."

Hasonmás oldalak Tagore kézirataiból

MÉCSBOGARAK
Terebess Gábor fordításai
Modern nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 75-76. oldal

 

A pillangó pillanatokban él,
nem években,
ezért van ideje.

 

Lusta örömmel
heverő tollak a porban –
egük elfeledték.

 

Isten várja szeretetből épülő templomát,
de az ember követ hord.

 

Feloldozás a talaj kötelékéből,
a fának nem szabadulás.

 

A föld éghez szóló szavai
a fák.

 

Minden szirmát
levetkőzte a virág,
hogy meglelje gyümölcsét.

 

A levelek közt
pislákoló fénybogarak
meglepik a csillagokat.

 

.oOo.

 

SZENTJÁNOSBOGARAK
Várhegyi Miklós fordításai

Rabindranath Tagore: Szentjánosbogarak, [összeáll. Várhegyi Miklós, Kőszegi Lajos].
(Pannon Panteon 3.), Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság (VMMIg), 1991, 91-108. oldal

 

A föld álmai emelte mennyországnak
őrzi határtalan ürességét
az ég.

 

A tél ajtajában a tavasz tétovázik,
de kiszaladva hozzá meggondolatlanul,
a virágot végzete utoléri.

 

Isten világát folyton megújítja a halál,
egy titánét önnön létezése mindig megsemmisíti.

 

A győzedelmes terror romjainál építik
homokvárukat a gyermekek.

 

Szigorú tekintetét a büszkeség kövekbe vési,
a szeretet virágokban rejti el.

 

A szenvtelen jótékonyság
sérti a nyelv ízlését,
csak a gyomor szükségén könyörül.

 

A harmatcsepp pici glóbuszában
ismeri a Napot.

 

Napfényként hadd vegyen körül szerelmem,
és szabadítson fel fénnyel árasztva el.

 

Nem tud az ég csillagairól
a szentjánosbogár, amíg a porban kutat.

 

Fáiban lobban lángra a föld áldozati tüze,
szikráit virágokként szórva szét.

 

A hegyek a föld néma fohásza
az elérhetetlenhez.

 

Billegnek papírhajóim, elúsznak
tétlen óráim terhével.

 

A nappal szenvedése,
amit saját ragyogása tompít,
lángol éjjel a csillagok között.

 

A levelek a csend sűrűje,
szavai körben a virágok.

 

Megkurtítja az igazságot az alázatos ecset
a vászon kedvéért, ami szűkre szabott.

 

Míg Isten a szeretet templomára vár,
az ember köveket cipel.

 

Köszönetet várnak az üres fészekért,
mert kalitkájuk biztonságos és formás.

 

Vihart támasztva próbálja elérni,
hogy elfújja a lángot a szél.

 

Ugyanaz a Nap új tájakon születik meg újra
végtelen hajnalok gyűrűjében.

 

Virágom, ne keresd mennyországodat
egy bolond gomblyukában!

 

Közelebb jött hozzám reggel az, aki távol volt,
és még közelebb jött,
mikor eltüntette az éj.

 

A templom szent homályából
kiszaladnak a gyermekek lekuporodni a porba.
Isten nézi őket, ahogy játszanak,
és a papról megfeledkezik.

 

Buzgón sepri saját szemetét a béke:
vihar ez.

 

Majd szétveti a gőg a buborékot:
a tenger valóságában kételkedik,
kacagásba tör ki, és szétpukkan az űrbe.

 

Mestere leheletére vár a síp,
sípját megkeresni indul a Mester.

 

A csillagokat a nappal
kíváncsiságának vakító fényével
tünteti el.

 

Isten küzdelmére méltatott,
amikor ellene szegültem,
amikor közönybe merültem,
rólam tudomást sem vett.

 

Kacag a halál, midőn eltúlozzuk
a halott érdemeit,
vagyonát többel gyarapítjuk így,
mint megérdemelné.

 

Az éj sötétje, mint a gyötrelem,
oly néma,
és a hajnali sötét, mint a békesség,
oly csendes.

 

Ősi fáival az Anya
végtelen ámulattal
mutat az égre.

 

Egyedül a pillanat kedvéért hinti szét,
nem a jövő gyümölcsei miatt,
a virágok szirmait a tavasz.

 

Szomorkodnak felhőim a sötétben,
elfelejtik, hogy a napfényt
maguk rejtették el.

 

A hatalom ügyetlensége elrontja a kulcsot,
majd csákányt ragad.

 

Isten nem szolgáját látja szívesen bennem,
hanem önmagát, aki mindeneket szolgál.

 

Bátorítani kívánván egy félénk lámpát,
a nagy éj felragyogtatja minden csillagát.

 

Egüket feledték
a porban fekvő tollak.

 

Látomásaim szentjánosbogarak,
az eleven fény táncoló pontjai,
felcsillannak a sötétben.

 

A világ leginkább jóakarói
önzetlen zsarnokságától szenved.

 

A halál szelleme egy, sok az életé,
ha Isten halott, a vallás az egyhez illő.

 

A kép: a fény emléke,
melyet az árnyék őriz.

 

A haszon a jóságot kigúnyolja,
mikor gyümölcsöző a jó.

 

A felhő minden aranyát odaadja
a lenyugvó Napnak,
s a felkelő Holdat
csak halvány mosollyal fogadja.

 

Az első kinyílott virág e földön
csábított arra, hogy énekeljek.

 

Szívesen időzik határain az igaz,
mert a széppel ott találkozik.

 

Fám árnyéka mindazé, ki erre jár,
gyümölcse az egyetlené, akire várok.

 

A nappal összhangját az éji sötéttel
a hajnali köd széttöri.

 

Isten becsül engem, mikor dolgozom,
szeret, mikor énekelek.

 

Elhervad a tarka virág, a hajnal,
és megjelenik a Nap,
az egyszerű fehér fény gyümölcse.

 

Látható legyőzetése a ködtől
nem rendíti meg a hegyet.

 

Az ember felfedezi gazdagságát,
mikor ajándékaiért Isten eljön hozzá.

 

Hasztalan követi a part sóhaja
a szelet, ami sietteti a hajót
át a tengeren.

 

A napok színes buborékok,
tovalebegnek felszínén
a feneketlen éjnek.

 

Aki a virágot egésznek látja,
a tövist az jegyezze meg.

 

Isten a csillagok között várja,
hogy meggyújtsa lámpáit az ember.

 

Engem lásson meg szerelmed,
át még a közelségen is.

 

Az emlékeit vesztett fájdalom
néma, sötét órákhoz hasonló,
melyekben nincs madárdal,
csak tücsökciripelés.

 

A valódi vég nem a határok elérése,
hanem a teljesedés, ami határtalan.

 

Mélyének sötétjéből a tó
költeményeit liliomként küldi fel,
és a Nap azt mondja: jók.

 

A féreg különösnek és nevetségesnek tartja,
hogy könyveit az ember nem falja föl.

 

A csillagok néma sokaságától
olyan elhagyatott az éj.

 

Későn keltél, növekvő Holdam,
de virraszt fülemülém, hogy üdvözölhessen.

 

A fa gyönyörű árnyékát szerelemmel nézi,
egyek ők, s nem ölelheti soha.

 

Dalomban megérintem Istent,
ahogy a távoli hegy vízesése érinti meg
a tengert.

 

A csendes éjszakában
hallom a reggel kóbor reményeit,
amint szomorúan visszatérnek,
kopogtatnak szívemen.

 

A gyenge is lehet félelmetes,
mikor őrjöngve próbál erősnek látszani.

 

A mennynek ajánlja szépségét a lótusz,
a fű szolgálatait a földnek.

 

Felszabadítása a talaj fogságából
nem szabadság a fának.

 

A rózsában egy tövise miatt piruló
bocsánatkérésnél
sokkal többet láss!

 

Formával az Anyag, összhanggal az Erkölcs,
a Személy értelemmel telt.

 

Hieroglifákat rajzol virágokkal a porba,
majd eltörli és elfelejti
a gyermek április.

 

Elfátyolozott menyasszony a homály,
csendben várja a tévelygő fényt,
hogy keblére visszatérjen.

 

Bocsássa meg az est a nap tévedéseit,
békéjét így teremtse meg.

 

A füvön egy harmatcseppben határát keresi
az eget betöltő fény.

 

Az Emlékezet, e papnő,
megöli a jelent,
és felajánlja a halott múlt
síremlékére szívét.

 

Isten ugyanolyan mosollyal nézi
a szentjánosbogár egyetlen éjszakáját,
mint egy csillag korszaknyi éjszakáit.

 

A szerelem megbocsátásával büntet,
a sértett szépség szörnyű hallgatásával.

 

Erdők, felhői a földnek,
az égre tárják némaságukat,
és zengő zivatarban
lejönnek fentről a felhők.

 

Az istenek a mennyre unva az embert
megirigyelik.

 

Parázslik a hajnali csillag:
az induló éj csókja
a reggel csukott szemén.

 

A gyümölcsre sóvárgó virága észrevétlen.

.oOo.

 

 

Kőszegi Lajos: Tagore imái
In: Gyémántfűrész-szútra, Comitatus Könyv- és Lapkiadó, Veszprém, 2000, 72-73. oldal

KORÁNYI. „Nem tud az ég csillagairól a szentjánosbogár, amíg a porban kutat.” Rabindranath Tagoréban érett e sor, amikor Balatonfüredre utazott. Fáradt volt és megtört. S annyira kimerült, mint aki egész életében a porban kutatott és tekintetét egyszer sem emelte az égre. Túl volt jón és rosszon: volt már ünnepelt kamaszköltő, folyóirat-alapító, drámaszerző, angol iskolák diákja, feleségét és kislányát elvesztő férj-apa, Nobel-díjas ünnepelt világhíresség, királyok és államfők díszvendége, iskolaalapító, szerzetes pap, egyetemi professzor, békességet kereső költő, aki az angol lovagi címet visszaadta. Az első világháború után, távol Európától, bejárta a messzi Kínát és Japánt, mint egy zarándok. Nyugat bestiális harsánysága után jó volt találkozni a selyemre és legyezőkre festett évezredes jelekkel, a nyugalom, a bölcsesség titkos és törékeny jeleivel. Tagoréban ami kész volt, az a szútra-töredékesség, és amivel találkozott, az a haikuvillámfényesség.
Karmája, kikerülhetetlen sorsa ismét Európába sodorja, egy hosszú és kimerítő és valószínűleg teljesen hiábavaló előadó körútra. Elhozni a hódító Nyugatnak Kelet világosságát, átadni a lelki harmónia és tökéletes bölcsesség kincsét − az upanisadokat, egyesíteni Nyugatot és Keletet, a tudást és nem-tudást, az okos tevékenységet és a kimeríthetetlen nyugalmat, a „tűzből kipattanó sok ezernyi szikrát... az egyetlen tűzanyával” (Mundaka upanisad). Azonban Tagore Bécsben rosszul lesz. Egy európai szállodai íróasztal előtt gubbasztva szorongó érzés fogta el. Minden hiába. Elég volt. Hazamenni, el innen, teljesen hiábavaló a porban kutatni. A beteg költőt a híres bécsi klinikusok megvizsgálják, szerencsére ott van közöttük Korányi Sándor, aki a további utazásoktól gyengéden eltiltja és a leghatározottabban Balatonfüredre kíséri. Pihenni kell. Az üldögéléshez jó lesz a napsütötte füredi erkély és a sétány padjai, a sétához a park süppedő avarszőnyege, a frissüléshez a pezsgő szénsavas fürdő. Tagore egyik poggyászában ott lapul a berlini könyvkiadó ajándéka: ezüstlemezek és egy rubinhegyű karctoll. Talán dolgozhat, talán ismét írhat.

NÁHUM. Amikor Tagore a Balaton partjára érkezik, akkor tetőzik Európában a hindu és buddhista szellem hatásának második nagy hulláma. Az első Nagy Sándor hódításainak idején történt, amely az európai középkorra csaknem nyomtalanul eltűnt. A második hullám a 18. század végén indult és ma is tart. Ebben a második hullámban, kezdetben a keleti szellem félreértése termékenyítette meg az európai gondolkodást. Schopenhauer, aki kezdetleges perzsa-latin fordításban olvashatta az upanisadokat, így kiáltott: „a legnagyobb emberi megismerés és bölcsesség gyümölcse”. Tolsztoj a hinduizmusban a kereszténység ősforrását vélte feltalálni. A keleti tanítások alapján alakította ki Blavatsky a teozófiát, Rudolf Steiner az antropozófiát. Ennek a második hullámnak egyik kiemelkedő alakja: Tagore. Költőként érkezik az álruhás pap. A háború után, a keresztény tudatában megrendült európai ember számára költői nyelvű, több évezredes, szilárd alapú és teljesen világos filozófiát nyújtottak művei. Optimizmus, világosság, derű és megértő-elfogadó etika, szelídség és lágyság, szegénység és egyenesség, erőszakmentesség és antinacionalizmus, életszeretet − csupa európai álom. Tagore a lehető legegyszerűbben megszólította az európai embert, a hódítót a szellem erejével meghódította. Az upanisadok papja az ószövetségi Náhum próféta egyenességével mutatott Európára: „a Nyugat erkölcsi természetét szisztematikusan elkövesítette, hogy olyan alapokra tegyen szert, amelyeken ezek az absztrakt szörnyek tevékenységüket a legnagyobb mértékben fejthessék ki”. Amikor a Balaton zöldeskék csöndjében, az őszi lebegésben üldögélt a parton, az élet, az egész kavargó világ a víztükörben egy pillanatra kisimult − még bízott abban, hogy a millió szenvedést hozó földi hatalmak mindenünnen visszavonulnak és jön valami más, amit még sohasem próbáltunk ki. Ott ült a vízparton, olyan volt, mint apja, a bölcs és szent brahman, aki egyszer a Gangesz folyón csónakázva mély meditációba merült és nyolc órán át mozdulatlanul meredt a láthatatlanba. Tagore is így ült a füredi sétány padján, kicsiny fények játszottak a vízen.

SZENTJÁNOSBOGARAK. „Látomásaim szentjánosbogarak, az eleven fény táncoló pontjai, felcsillannak a sötétben.” − ez volt az első sor, amit karcolni kezdett ezüstlemezre rubintollal, bengáliul és angolul. A füredi keletkezésű Szentjánosbogarak (Fireflys) kettő-három soros, rövid, meditációs mondatok. Jellemző rájuk a szútratömörség és haikufényesség. Tagore Kínában és Japánban kezdett hasonlókat írni legyezőre, kendőre, könyvekbe − kérésre. Ezeket elevenítette föl és írt hozzájuk újakat. A füredi Szentjánosbogarak azonban nem haikuk és nem szútrák. Apró lángocskák, mint mikor tüzet rakunk az éjszakában és szikráklelkek röpködnek és mi dudorászunk. A lángok a mi belső világunk szimbólumai, élnek és fölfelé röppennek. A lélekszikrák nem távoli álmokban remegő csillagok, hanem eleven lények - szentjánosbogarak, felvillannak a sötétben. A füredi sorok: kicsi imák, amiket magunkban mormolunk a balatoni éjben: „Mélyének sötétjéből a tó költeményeit liliomként küldi fel, és a Nap azt mondja: jók.”

OSHO. Babits Assisi Szent Ferenchez hasonlította, Baktay Ervin pedig Angelus Silesiusszal mérte a keleti prófétát. Tagore hite abban áll, hogy Isten (Brahma) és ember között az én és te különbsége megszűnik, a divináció itt és most azonnal lehetséges: Isten emberré, az ember Istenné válhat. Ez volna a Szent János-i szellem (pneuma) megvalósulása. Isten azonban nem jön. Tagore próféciája lassan vagy hamar beérik: „A század utolsó napja alámerül Nyugat vérvörös felhőiben és a gyűlölet forgószelében.” Mindannyian kicsiny lángok vagy szikrák vagyunk. Képesek arra, hogy lángba borítsuk a földet. Azt mondja Tagore a Balaton csillámló tükréről másolt imájában: „Isten ugyanolyan mosollyal nézi a szentjánosbogár egyetlen éjszakáját, mint egy csillag korszaknyi éjszakáját.”
Osho mondja, hogy Tagore hatezer verset írt, és mindegyik gyönyörű. De amikor haldokolt sírva kérte Istent: „Azt a dalt, amit el akartam énekelni, még nem énekeltem el...” Egy öreg barátja, aki az ágya mellett állt, azt mondta: „Mit beszélsz? Hát bolond vagy? Hatezer dalt énekeltél. Európában Shelley-t tartják az egyik legnagyobb költőnek. İ csak kétezer dalt énekelt el. Te háromszor lekörözted őt. Boldognak és elégedettnek kellene lenned!” Rabindranath kinyitotta könnyel telt szemét és azt mondta: „Nem vagyok az. Igen, hatezer dalt elénekeltem, de te nem tudod ennek a belső történetét. A belső története az, hogy én csak egy dalt akartam elénekelni! De mert sosem sikerült... megpróbáltam egyszer, nem sikerült; megpróbáltam újra, nem sikerült. Hatezerszer nem sikerült. Azok mind csak próbálkozások voltak a valódi dalra, és én egyáltalán nem vagyok megelégedve egyikkel sem. Az, amit el akartam énekelni, elénekeletlen maradt.” Rabindranath utolsó imája ez volt: „Küldj engem vissza. Ne feledd, én nem vagyok tökéletes. Küldj vissza. Olyan csodálatos volt a te világod és olyan becses életet adtál nekem. Még nem akarok eltűnni: még nem énekeltem el minden dalomat, még sok képet kell festenem, még sok minden van a szívemben, aminek ki kell virágoznia. Küldj engem vissza, még nem vagyok tökéletes! Küldj vissza.”