« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Seymour
Glass *
TENYERED, HA CSATTAN
Petőcz András fordításai
Ister, Budapest, 2003
KETTEN
ketten
voltak a kávéházban.
Az öregember szép volt.
A fiatalról most nem beszélek.
BUDDY BESZÉDE A KÖVÉR HÖLGYRŐL
Szomorú,
ha nem
vagyok jó, tudom, nagyon
is szomorkodik.
A KÖVÉR HÖLGY KIÁLTOZÁSA
Szája
összezárva,
és szinte süket a csend:
de a szemei!
FUTÁSOD TÖRTÉNETE
Szél
körülötted,
ahogy végig a Broadway-n:
gyöztesen, győztesen.
BOO BOO SZÉPSÉGE
A
földalattin
lehunyja szemeit, és:
halkan mosolyog.
VALLOMÁS
A
kezed, a kezed!
Az ujjaid! Gyönyörű
minden mozdulatod.
A CITROMSÁRGA FOLT
Ahogy
megérintem,
ahogy megjelöl,
ahogy mindörökre - - -
BOO BOO ÜZENETE
Vigyázz,
barátom!
A vőlegény Marsként és
boldogan távozik!
GYANÚ
Összeesküdtek.
Mindenáron boldoggá
akarnak tenni.
A NYOSZOLYÓASSZONY
Orrán
át eresz
tette a füstöt, miköz
ben előre, előre -
ÚTON
Tenyérnyi
megszentelt
földről lépkedek tenyérnyi
megszentelt földre.
TÁVOLI VERS
Hideg
éjszaka.
Magasló fenyőfacsúcsok:
megsápaszt a hold.
HAJNALBAN, AMIKOR
Mindegy
és mindegy.
Hajnalban, amikor már
mindennek mindegy.
A CENTRAL PARK MACSKÁJA
Mozdulatlanul
őrzi helyét: végtelen
házak árnyékában.
TAVASZ, NEW YORK
Sárga
virága,
az aranyeső ága:
soha Soába.
112. UTCA, NEW YORK
A
Le Monde étteremből
beaujolais-mámorban
lépkedek hazafelé - - -
KÖSZÖNTÉS NEW YORKBAN
Azt
mondom, hej!, és
figyelem, hogy egy lepke
az arcodba ütődik.
ESŐ, NEW YORKBAN
És
hagyom, hagyom!
Hogy vidáman végig: cso
rogjon arcomon -
COLUMBIA EGYETEM, NEW YORK
Római
harcosként vonulok,
népek ünnepelnek,
és virággal hintik be utamat - -
-
HARLEM, NEW YORK
Sötét
utcákon feketék
körülöttem, nagyon
furcsán mosolyognak - - -
IDŐ
Most
minden, mint ott,
egészen, miként akkor,
és mégis másképp
-
HAJNALI TENGER
Ahogy
csapódik, ahogy
morajlik, és a madarak
hangja-sivítása.
A BANÁNHAL VÁGYAKOZÁSA
Mindig
kifelé!
Mindig ki! A szabadba!
Itt: banánhegyek.
TÓPARTON
Nád
suhog, nád
suhog: tó partján járok.
Köröttem: nádsuhogás.
SÖTÉT ÚTON
Hogy
fúj a szél!
És a fák is: dühödten
hajladoznak.
A JÁRHATÓ ÚT
Nem
jó út az, hol
könnyedén lépkedsz, ahol
mosolyog minden.
TÚL A FOLYÓN
Valami
van túl
a folyón, túl a folyón
nem én vagyok.
VIRÁGOK SZIRMA
Virágok
szirma
patakba hull, mint faág:
annyira siet.
A GAZDAG EMBER
Szótlanul
tanít.
Tétlenül cselekszik.
Minden az övé.
TEVÉKENYSÉG
Ülök,
nézek ma
gam elé. Nagyon is sok,
amit épp teszek.
FŰ ÉS SZÉL
Hajlik,
hajladozik.
Puhán, ahogy felette
ura végigsöpör.
TALÁLKOZÁSRA VÁRVA
Nem
elég megpillantanod
de felismerned kell
hogy tovább tudj lépni.
SZERZETES
És
mormolja, csak
mondja a Jézus-imát:
szempilla rebben.
SEOL (1)
Nem
félek. De az
út! Az utat odáig:
azt nem akarom.
SEOL (2)
Valaki
vár ott.
Annyira sápadt, szegény!
Virágszirom.
SEOL (3)
Visszajövök
majd?
Látom az arcát, annak,
akit látnom, jó.
AZ IGAZI TÁLTOS
Hopp-hopp!
Nyugodtan
elfér tenyeredben is,
láthatatlanul.
A ZAVAR PILLANATA
Ahogy
megszólalt,
már szégyellte is mindazt,
amit kimondott.
TENYERED, HA CSATTAN
Virágzó
réten,
madarak éneke közt
csattan tenyered –
SOÁ (1)
Türelmetlenség.
Ideges kézmozdulatok.
Valaki ordít.
SOÁ (2)
Most
akkor elin
dulok, lépésről lépés
re közeledek.
A NAGY JUHARFA
Piros
és sárga
levélerek szaladása
mintha remegés - - -
SÖTÉT
SZEMEMBEN
.................................................Niko
Horiguchinak
Sötét
szememben
könnyed örökké ragyog.
A FELESLEGES NŐ
Egy
teraszon ül
valahol New York fölött:
föld és ég között.
HÁRMAN
Mind
a hárman mo
solyogtak, de egyikük
sem nevetett - - -
AZ ISMERETLEN EMBER
Léchájim,
mondta
és fény felé tartotta
csillogó poharát.
LAKÁSOM KÜSZÖBÉN
Összegömbölyödve
kismacskaforma
alszik, bizalommal.
*
Petőcz András írói álneve
További haikui
„Két könyvem jelent meg a Könyvhétre. Megjelent Seymour Glass fiktív költő verseskötete, Tenyered, ha csatttan címmel, az én 'fordításomban', vagyis ezek, persze, az én verseim. Ezt a kötetet nagyon szeretem, mert valami olyasmivel próbálkoztam benne, ami talán egyedülálló. Egy amerikai író kitalált valamikor, jó ötven évvel ezelőtt egy költőt, akiről történeteket írt. Én megszerettem ezeket a történeteket, és kitaláltam, milyen verseket írt volna Seymour Glass, ha valóban létezett volna. Ebből lett a mostani könyv. Az Ister kiadónak köszönöm a megjelenését. A könyv kis példányban jelent meg, kevés olvasóhoz jut el, de nem baj, fontos, hogy megvan. Most már akár el is lehet égetni, akkor sem pusztul el, hogy másik kedvenc könyvemre, Bulgakov Mester és Margaritájára utaljak. Számomra fontos volt ennek a könyvnek a megjelenése. Salinger regényhőse, mint tudjuk, az abszolút költő. Valaki egyszer azt mondta rólam, hogy én is 'abszolút' költő vagyok. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de megírtam az abszolút költő verseit végre." (Petőcz András)
NÉPSZAVA, 2003. 10. 11. Szép Szó
FEHÉR KATALIN
Szavak nyomai a csendben
Élet és Irodalom, 48. évfolyam, 8. szám, 2004. február 20.
http://www.es.hu/up/printable.asp?channel=KRITIKA0408&article=2004-0223-0940-25RBONSeymour Glass: Tenyered, ha csattan - Petőcz András fordításai. Ister Kiadó, 2003. 102 oldal, 1600 Ft
Petőcz legutóbbi vállalkozása fiktív fordítás: J. D. Salinger figurájának életpályáját és életművét hozta létre.
A kiadó - sajnos - a kötet hátulján lelövi a poént, leleplezi a fiktív szerzőt/fordítót.
A teremtett szerző figurája az eredeti(k)ben is körvonaltalan. Minden, amit megtudunk róla, az mások véleményeiből derül ki halványan; a narrátor szándékoltan megőrzi titokzatosságát. Petőcz - ügyesen - nem próbálja megfejteni (és ezáltal lezárni) a figurát: meghagyja rejtélyességét, talányosságát.
Seymour Glass verseinek kiadása elé a "fordító" csatol egy biográfiát. Irodalomelméleti szempontból érdekes a két szöveg (biográfia - életmű) egymáshoz való viszonya, oda-vissza mozgása, egymásnak megfelelése. A tét valószínűleg a kettő közelítése, a biográfia hangsúlyos pontjainak megjelenése a mű(vek)ben. A két szöveg ezáltal egymást kölcsönösen hitelesíti.
A kötet első ciklusát (A Kövér Hölgy) Salinger figurái népesítik be (Buddy, Franny, Boo Boo, Kövér Hölgy), és itt a családdal kapcsolatos élethelyzetek villannak fel. A második (Túl a folyón) ciklust olvasva Petőcz korábbi kötete (A napsütötte sávban) jut eszünkbe, mintha azt olvasnánk - csak kicsiben. A harmadikat (Ahogy kezeddel) keleti motívumok népesítik be; ez a ciklus az objektív lírához közeledik. A verseknek nincsen középponti szubjektuma; szentenciaszerű kijelentések építik őket; a motívumok Weöres A teljesség felé című szövegére rímelnek.
"Seymour" a keleti költészet műfajaihoz nyúl: a tankához, a haikuhoz. Ezek a parányi kompozíciók meditációs tárgyak; alkalmasak a rácsodálkozásra, elmélyülésre, szemlélődésre. Az olvasó nagymértékű aktivitását igénylik; célzatuk a továbbgondolás. A titokzatosság, idegenség nem csak a figurát, de a verseket is jellemzi: homályosak, többértelműek, rejtélyesek; bennük a hiány válik poétikai szervezőelvvé. Mindössze egy pillanatnyi élményt próbál megformálni három, illetve öt sorban. A páratlan számú verssorok instabillá teszik a formát, feltételezve a folytatást. A versek apró közléselemek; jelzések, felvillanások, a kimondatlan szavak teszik őket "beszédessé". Valódi értékük a kimondhatatlanság mélyrétegeiben, az elsőre átláthatatlan logikában, kapcsolódásokban, összefüggésekben van.
A haiku magányos műfaj. A befogadó az értésben teljesen egyedül van: sokszor elhagyják a jelentések, logikai összefüggések; semmiféle kapaszkodót nem nyújt számára az általa ismert és beszélt nyelv.
Petőcz megtartja a haikuszerzők azon törekvését, hogy nem értelmez, csupán észlel, megragad, felmutat. A kötet elvezet minket a szavak világától a csendig. Az elhallgatás, a csend pedig átvezet egy másik világba...
A mű részben egyáltalán nem petőczös: nincs egy központi, jól körülhatárolt személyiség, akiből kiindulna és akihez visszatérne a költői beszéd (amelyet az eddigi kötetekben megszokhattunk). A Seymour-kötet figurája az a személy, aki csak (?) indikátora a létezés történéseinek. Médium, akin keresztüláramlik egy nyelv, egy létszemlélet.
A szövegben szándékolt törekvés érezhető az én visszafogására. Az eredmény attól emberi, hiteles, hogy ez a törekvés kételyekkel teli, bizonytalanságot áraszt. Az az ember jelenik meg benne, aki fél a keleti módon teljesen feloldódni, mindent elengedni; kicsit mindig ott marad a személyisége. Ott marad belőle valami, ami nem tud teljesen eltűnni.
Petőcz nem tudott annyira elrejtőzni, hogy a parányi versek mögött ne fedezhetnénk fel korábbi költészetének nyomait. A napsütötte sávban-kötet nagyvonalakban tetten érhető a második ciklusban: a szituációk, helyszínek, motívumok kísértetiesen hasonlóak. A virág- és a madármotívum többszöri előfordulása az Európa metaforáját, néhány zárójelverset idéz meg. Az áramlás lelkiállapota itt is összekapcsolódik a repülés-szállás motívumával, mint Az írógépelt félelem és az Európa metaforája című kötetekben.
Salinger szövege (Seymour: Bemutatás) egy ember elbeszélhetetlenségét példázza. Buddy megpróbálja megközelíteni Seymour külsejét, személyiségét, költői egyéniségét, de rájön, hogy az csak az egyik lehetséges Seymour. Így létrejön egy nyitott, lebegő figura, akinek a megismerését nem tudja/nem akarja lezárni. A beszélő tisztában van vele, hogy alapkérdése ("Mi volt hát Seymour egyáltalán?") nem megválaszolható. Petőcz is tudatában van ennek, ezért a figuráról való beszéd helyett két szöveg: az életpálya és az életmű beszél. Próbálkozása azt mutatja, hogy beszélni valakiről mennyire problematikus.
