«
https://haiku.hu, a Terebess Online
https://terebess.hu
különlapja
Imma
von Bodmershof (1895-1982)
Ausztria
haikui
Haiku,
1962 (2002), c. kötetből
Eredetiben
Terebess Gábor fordításai
Modern
nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 15-16. oldal
Nur wie ein Tropfen
scheint mir der Teich vor dem Haus
seit ich das Meer sah.
Cseppnek tűnik
házunk előtt a tó -
láttam a tengert.
*
Gräber im Nebel
leere Nester. Die Schwalben
kreisen im Süden.
Ködülte hantok,
üres fészkek. A fecskék
dél felé szállnak.
*
Fremdes Mondenlicht
auf der alten Sonnenuhr.
Wo gilt diese Zeit?
Régi napórán
fura holdsugár - hol van
a pontos idő?
*
Schatten. Der Kater
im Sonnenfleck leckt das Gold
von seinen Pfoten.
Árnyék. A macska
napfoltos. Aranyat nyal
a mancsáról.
*
Wildgänse ziehen -
durchs vergittertes Fenster
blickt ein alter Mönch.
Vadludak húznak -
öreg szerzetes nézi
rácsos ablakból.
*
Der große Fluß schweigt
manchmal nur tönt es leise
tief unter dem Eis.
A nagy folyó néma -
csak nagynéha mordul
mélyen a jég alatt.
*
Fast hundert Schlüssel -
das Kästchen mit dem Juwel
öffnet mir keiner.
Van vagy száz kulcs,
de egyik sem nyitja ki
ékszerdobozom.
*
Alter Apfelbaum
hat bloß einen Ast. Der trägt
Knospe an Knospe.
Ága csak egy van
az öreg almafának -
bimbón bimbót hajt.
*
Imma
von Bodmershof: Haiku. München Wien, Langen-Müller: 1962
Imma von Bodmershof: Im fremden Garten. 99 Haiku. Zürich, Arche: 1980
Szalai Lajos: Imma von Bodmershof haikui
http://www.naputonline.hu/2019/04/12/szalai-lajos-imma-von-bodmershof-haikui/
Imma von Bodmershof (1895–1982) osztrák író és haiku-költő 1895. augusztus 10-én született Grácban. Családjában több ismert személy is akad. Édesapja az a báró Christian von Ehrenfels (1859–1932) filozófus és pszichológus, aki az alaklélektan (gestaltpszichológia) egyik úttörője. Fiútestvére, Umar Rolf von Ehrenfels (1901–1980) antropológus és orientalista, aki huszonévesen muszlimmá lett.
Imma (eredeti nevén Emma Lilly Isolde von Ehrenfels) művészettörténetet és filozófiát tanult Prágában és Münchenben. Irodalmi kapcsolatai közül említést érdemel Rainer Maria Rilke (1875–1926), továbbá Stefan George (1868–1933) német lírikus, aki az ún. George-kör központi alakja volt. E körhöz fűzte kapcsolat Imma irodalmár vőlegényét is, akit az első világháborúban veszített el. 1925-ben férjhez ment Dr. Wilhelm von Bodmershofhoz, aki a keleti meditációs formák szakértőjeként vált híressé, s ami még fontosabb, írt egy haikukkal foglalkozó tanulmányt is. Imma, már von Bodmershof feleségeként, hazaköltözött férjével Ausztriába. 1937-től jelentek meg hagyományőrző és hazafias töltetű regényei és elbeszélései. Első haiku kötetét, amelynek nemes egyszerűséggel a Haiku (Haikuk) címet adta, 1962-ben publikálta, amelyet további három követett, a Sonnenuhr (Napóra) 1970-ben, a Löwenzahn (Pitypang) 1979-ben, s végül az Im fremden Garten (Idegen kertben) 1980-ban. Irodalmi munkásságával számos díjat és kitüntetést nyert el. 1982. augusztus 31-én halt meg Kremsben.
A második világháború utáni első években egyre több német és osztrák szerző figyelme fordult a haiku műfaja felé. Miután széles körben elterjedt, hogy első ránézésre nem is olyan nehéz egy effajta 17 szótagos vers megalkotása, amelyet az általános téveszme szerint nem kötnek semmiféle szabályok és előírások, buzgó haikutermelés vette kezdetét, aminek következtében a piacot elárasztotta sokféle kísérleti termék. Haszon mindazonáltal mégiscsak származott ebből a felbuzdulásból: a haikuírás végtére is nemes időtöltésnek tekinthető, s egyszersmind egyfajta első lépésnek is az irodalom felé. 1960-tól kezdődően azonban mind Németországban, mind pedig Ausztriában egyre jobban megnőtt a komolynak mondható haiku-szerzők létszáma. Az ő háromsorosaikat már a haiku alapjait jelentő tradícióba való beleélés jellemzi. E szerzők között a legkimagaslóbb egyéniség Imma von Bodmershof.
Imma von Bodmershof elsősorban annak az Erwin Jahnnak köszönheti ismertté válását, aki kyotói és tokiói egyetemeken 30 éven át német irodalmat oktatott. Mint a japán költészet kitűnő ismerője, mereven elutasította, hogy haikunak nevezzen egy 17 szótagos nyugati háromsorost, ha az nem felel meg a formai és tartalmi kritériumoknak. Mivel bensőséges viszonyban állt a japán nyelvvel és a japán életérzéssel, egyre-másra arra a fájdalmas megállapításra jutott, hogy a keze ügyébe kerülő – haikunak tartott – összes német nyelvű költemény a legcsekélyebb lehetőséget sem kínálja a japán versekkel való összehasonlításhoz. A japán haikuk alapos tanulmányozása arra a – végeredményben mégiscsak – alaptalan következtetésre sarkallta, hogy Nyugaton nem írhatók igazi haikuk, mivel ott nincsenek olyan költők, akik annyira szoros kötelékben élnének a természettel, mint a régi japán mesterek. Aztán úgy adódott, hogy Imma von Bodmershof Napóra c. kötetének és Wilhelm von Bodmershof ugyanabban a kötetben publikált Tanulmány a haikukról című dolgozatának a megjelenését követően kénytelen lett alaposan megváltoztatni a véleményét.
Imma von Bodmershof bebizonyította, hogy a haiku mélyebb értelme minden nehézség nélkül társítható a szigorú versformával. Ezek az ő saját versei voltak, amelyek mind a japán szakértőket, mind pedig a saját irodalmi környezetét arról győzték meg, hogy német nyelven is lehet tökéletes haikukat alkotni.
Imma von Bodmershof költészete első ízben teremtett szimbiózist a német verselés és a hagyományos japán haiku között. A barátnőjének írt egyik levelében maga fogalmazta meg, hogy a haiku mindenekelőtt a tartalom, a forma és a ritmus egysége. Azt mondta, haikut nem lehet csinálni, arra rá kell bukkanni. Megerősítette ezzel a régi japán mestereknek azt a megállapítását, amely szerint a haiku sekélynek tűnik, ugyanakkor mély, és könnyűnek látszik, jóllehet nehezen járható.
Az 1962-ben publikált első kötetében található a mintegy 130 strófából álló, lebilincselő évszaksoroló. Remélhetőleg az itt következő véletlenszerű válogatás (évszakonként 5-5 strófa) saját magyar átköltésemben is meggyőzően tanúsítja Imma von Bodmershof költészetének nagyszerűségét.
TAVASZ
Nézd, a tojásban
pici, sárga napocska.
Hogy ment oda be?
*
Nagy napunk virradt.
Az ebihal partra száll,
béka… béka lett!
*
Halkan dobbanj, szív!
Libbent a lepke –
tőled riadt meg talán.
*
Május! Kandúrom hol van?
Hívtam és szidtam,
de nem jött haza.
*
Mély vizeknek felszínén
vízipók szalad:
szárazon lábal.
NYÁR
Pipacs virága,
napünnep vagy! Ha hold jön,
éj szele kiolt.
*
Napraforgóban
méh alszik egymagában.
Eltévedt volna?
*
Toronyóra-mutatót
fecskék csipkedik:
az idő várjon.
*
Akár egy csepp víz
a tó házam előtt: már
láttam a tengert.
*
Búzaföldre süt a hold:
az kiált?, nem, csak
egy macskabagoly!
ŐSZ
Egy vén a sötétbe néz,
a lámpa pislog,
ügyet se vet rá.
*
Szeptember csendje –
dongó döngése árad,
zendül a világ.
*
Váj, szemétben váj
folyvást a tyúk. Árnyéka
vele jár bambán.
*
Hold, ha nem tudnám,
hogy csak árnyak takarnak,
kétség gyötörne.
*
Egy fán sok sötét gyümölcs?
Varjak szálltak fel
közeledtemre.
TÉL
Jégvirágzások!
Páfrány, moha és pálma:
fagyból születtek.
*
Bár csuktam mindent
alvás előtt, név szerint
hívott az álom.
*
Hó – erdei tó –
vadnyomok futnak bátran
a mélység felett.
*
Éjjel jég hátán –
lám, holdszikrák inalnak.
Óvhelyre vágynak?
*
Csalogány fészkét
tavaszon lestem –
s ma leltem rá tar gally közén.
