« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Octavio
Paz (1914-1998)
Mexikó
haikui
Árbol
adentro (Fa belül), 1987, c. kötetből
Terebess Gábor fordításai
Modern
nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 86-88. oldal
BASHO-AN
El mundo cabe
en diecisiete sílabas:
tú en esta choza.
Troncos y paja:
por las rendijas entran
Budas e insectos.
Hecho de aire
entre pinos y rocas
brota el poema.
Entretejidas
vocales, consonantes:
casa del mundo.
Huesos de siglos,
penas ya peñas, montes:
aquí no pesan.
Esto que digo
son apenas tres líneas:
choza de sílabas.
BASÓ-AN
Egész világ fér
tizenhét szótagba:
te e kunyhóba.
Zsúpon
és rönkön:
bejönnek a réseken:
buddhák és bogarak.
Légből kapottan
fenyők és sziklák közt
kihajt a vers.
Magán- és mással-
hangzók
szövevénye:
a világ háza.
Csontszázadok,
hegyek, kővé vált könnyek:
itt nincs súlyuk.
Amit mondok,
alig tölt ki három sort:
szótag-kunyhót.
1670 táján Macuo Basó gyalogszerrel járta be a Kiotót övező hegy-völgyeket és útközben verseket írt. Megszállt egyszer a Kompukudzsi-templom mellett egy kis kunyhóban, amit emlékére Basó-annak neveztek el. 1760-ban egy másik költő és festő, Josza Buszon is ellátogatott erre a helyre és felfedezte Basó kalyibájának romjait. A közelbe költözött, és három tanítványa segédletével újjáépítette a kunyhót. Buszon 1783-ban meghalt. Sírboltját itt állították fel, ahogy később más tanítványaiét is. 1984-ben feleségemmel meglátogattuk Basó-ant, mely épp olyan magányos hely ma is, akár 300 évvel ezelőtt. (Octavio Paz)
*
ALBA
Sobre la arena
escritura de pájaros:
memorias del viento.
HAJNAL
A fövenyen
madárnyom-írás:
a szél emlékei.
*
CALMA
Luna, reloj de arena:
la noche se vacía,
la hora se ilumina.
NYUGALOM
Hold-homok pereg:
az éj kiürül,
felgyúl az óra.
*
PROVERBIO
lodo del charco quieto:
mañana polvo
bailando en el camino
KÖZMONDÁS
Nyugodt
tócsa sara:
holnap porrá lesz
és az utcán táncol.
*
NIÑO Y TROMPO
Cada vez que lo lanza
cae, justo,
en el centro del mundo.
A KISFIÚ ÉS A FACSIGA
A kisded játék-
csigája mindig a Föld
közepén pörög.
*
AZ UDAIPURI NAP
Somlyó György fordítása
| Fehér
a kastély, Fekete tón fehérlik. Lingam és joni. |
|
| Éj,
úgy veszel körül, mint az istennő az istent. |
|
| Szellős
terasz. Óriás, óriás vagy, megmérhetetlen. |
|
| Kegyetlen
csillagok fönt. De ez a perc mienk még. |
|
| Hullok
s szököm fel. Égek s vízbefulok. Csak egy tested volna? |
|
| A
vízen a madárraj. Hajnalfény a pupillán. |
|
| Magába
hullva, mint a halál, magasba szökken a márvány. |
|
| Süllyedő
paloták és elsodort fehérség. |
|
| Az
útakon nők s gyerekek. Mindenütt szét- gurult gyümölcsök. |
|
| Rongyok-e
vagy villámok? Körmenet a síkságon. |
|
| Nagy
csilingelve csorognak az ezüstök csuklón, bokákon. |
|
| Bérelt
ruhában indul esküvőre az ifjú. |
|
| Mosott
ruhák a kőre kiteregetve Csak szótlanul nézd. |
|
| Rikoltoznak
a szirten vörös ülepü majmok. |
|
| Szinte
falon csügg a sötétben izzó nap, e darázsfészek. |
|
| Az
én homlokom is nap, tele sötét eszmékkel. |
|
| Légyrajok
és vér. Benn Kali udvarában gödölye tombol. |
|
| Egy
tálból falatozgat isten, ember meg állat. |
|
| Sötét
istennő fejetlenül a sápadt istenen táncol. |
|
| Hőség,
iszonyú zajgás, rohadt mangógyümölcsök... |
|
| A
tó, a homlok: simák, nem gondolkodnak. Pisztráng bukik föl. |
|
| Leszáll
az este. Fények gyúlnak a vízeken. |
|
| Lódul
a hullám: okker a sík – s a vágat... Ott a ruhád is. |
|
| Homálybaborult
tested fölött, mint lámpa égek. |
|
| Eleven
hinta: az űr fölött az össze- fonódott testek. |
|
| Az
ég mélybe nyomja, a víz fenntartja testünk. |
|
| Szemem
kinyílik: hogy az éjszaka mennyi fa született itt. |
|
| S
a fehér nap letörli, amit láttam s kimondtam. |
