« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Thierry Cazals (1962-)
Franciaország
haikui
Terebess Gábor fordításai:
Le rire des lucioles [Fénybogarak nevetése], éds. Opale, 1997 (réédition augmentée 2004)
c. kötetből
Naître
Mourir
Y a-t-il une troisième chose à faire ?
Születni
Meghalni
Van harmadik teendőd?
*
Vache
Sur un tas de fumier
Ses cils plus longs que les miens
Trágyadombon
Tehén
Hosszabb pillával mint az enyém
*
Premier rêve de l'année
Je l'ai gravé sur un bout de bois
Et l'ai partagé avec le feu
Az év első álmát
Fadarabra róttam
És megosztottam a tűzzel
*
Avec la bougie qui se meurt
J’allume une autre bougie
Nous nous taisons tous les trois
Csonkig égett gyertyával
Másik gyertyát gyújtok
Hallgatunk mindhárman
*
Suspendue à la baraque du pêcheur
La mâchoire de requin
Happe le vent frais
Halászkunyhóban
Cápaállkapocs lóg
Friss szellőbe harap
*
Au fond de la rivière
Deux ou trois cailloux immobiles
En route vers l’océan
A folyó mélyén
Két-három mozdulatlan kavics
Útban az óceán felé
*
Papillons voletant entre mes pas
Ni eux ni moi ne savons
Où nous allons
Lepkék repkednek lépteim közt
Nem tudjuk se én se ők
Hová tartunk
*
Dissimulant ma lanterne derrière mon dos
Je regarde un papillon
Dormir
Hátam mögé rejtem a lámpást
Nézem a pillangót
Hogy alszik
*
Nuit sans lune
Pour guider mes pas
Juste le cri du grillon
Holdtalan éj
Lépteimet csak a
Tücsökhang vezérli
*
La petite fille
Enterre l'oiseau mort
Puis rentre chez elle à cloche-pied
A kislány
Madár temetésről
Féllábon megy haza
*
Nuages de toutes tailles
Insectes de toutes tailles
Solitude
Felhők minden méretben
Rovarok minden méretben
Egyedüllét
*
À deux pas du village
Cet arbre donne ses fruits
Ignorant tout de nos coutumes
Két lépésre a falutól
Gyümölcsét osztogatja a fa
Szokásainkról nem tud
*
L'araignée morte
Sa toile continue d'attraper
Les insectes
Elpusztult a pók
Hálója tovább fogja
A rovarokat
*
Rejetés dans le plus grand désordre
Les coquillages, une fois sur le sable
Tous parfaitement à leur place
Rendetlenül szétszórt
Kagylók, de a fövenyen már
Mindegyik pont a helyére kerül
*
Entre deux rafales
Elle se croit immortelle
La dernière feuille accrochée à l’arbre
Két szélroham közt
Halhatatlannak hiszi magát
Az utolsó fán akadt levél
*
Contemplant
Les tracés des mouettes dans le ciel
Je me suis reposé de moi
Sirályok nyomát
Szemlélem az égen
Kikapcsolódom magamból
*
Pelures de mandarine sur le lac glacé
Quelqu’un est passé
Par là
Mandarinhéj a befagyott tavon
Valaki járt
Arra
*
L'enfant pense à son futur métier
Sera-t-il pêcheur
Ou cerisier en fleurs ?
Mi legyen, ha nagy lesz
Talán halász?
Vagy virágzó cseresznyefa?
*
Toujours à la même place
l'arbre bouge ses feuilles
D'innombrables façons
Folyton egy helyben áll
a fa a lombját mozgatja
Sokféleképpen
*
Somnolant dans l'herbe
J'ai servi de montagne
À deux ou trois fourmis
Fűben szunnyadva
Kiszolgáltam hegymászó
Két vagy három hangyát
*
Froide nuit de Noël
Toute la famille écoute un disque
De chants de baleines
Zord karácsony éj
Az egész család lemezt hallgat
Bálnák énekét
*
Ombre du mûrier
Grignotée par l'ombre des chenilles
À chaque bouchée, un peu plus de lumière
Eperfa árnyát
Hernyók árnyéka rágja
Minden harapással több a fény
*
Les oies sauvages ont dévié leur vol
Le ciel aussi
A des raccourcis
Vadlúdraj röpte vált
Az égnek is megvannak
az egérútjai
*
La Volière vide [Az üres röptető], coécrit avec Vincent Delfosse, éditions L'iroli, 2009.
c. kötetből
jour de chance
mon fils me bombarde
de jeunes figues
szerencsés nap
a fiam éretlen fügével
lövöldöz rám
*
du bout des ailes, le papillon
tente de replier
le jardin
szárnya szélével, a lepke
összehajtaná
a kertet
*
l'orchidée
que tous croyaient morte
me transperce les yeux
az orchideát
mindenki halottnak hitte
kiszúrja a szemem
*
bouillon de légumes
je fête la fin de ma peur
de mourir
zöldséglevessel
ünneplem félelmem végét
a haláltól
*