« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Hans
Arp (1887-1966)
Svájc
[haikui]
ÁLMOK
ÉLETRŐL ÉS HALÁLRÓL
MEUDON 1932
Nemes
Nagy Ágnes fordításai
A
szívre éneklő ég boltozódik.
De dalainak nem szabad hinnünk.
Reménytelenül
telnek a gyümölcsök.
Sírva pillant a szem a napok peremére.
A napok sebek
csak.
.
Az
ajak semmibe csókol.
Levelét hullatja a nap.
A levél eltakarja a szemet.
Odvas
a fény.
A szárnyak fűzfáját hamu födi.
.
Reménytelenül
boltozódnak a napok.
Sírva lát az ég sebet csak.
Levelét hullatja a száj.
Üres
nap föd üres napot.
A fény üres dalt énekel.
Hamu födi az eget.
Hamu
födi a szivet.
.
A
levelek alatt elalusznak a lángok.
Az ég levele kék.
Zöld madarak ringatóznak
az ágon.
Hallod majd dalukat május minden napján.
Az ajkak mezején szem-nélküli
virágok kelnek.
.
Zöld
lángok ringatóznak az égen.
Az ég: virág.
Az ég: szem.
Kék madarak ringatóznak
az ágon.
A mezőről zölden kél az ég.
.
A
talaj telítődik.
A hang közelít.
Szívem levele megfeketül.
Két szemem
fekete gyümölccsé érik.
A fény mellkasa beszakad.
.
A
fény mellkasomból szakad ki.
Az ég beszakad.
Éneklem a fekete májust.
Éneklek
és elalszom.
Mellkasomban ringatózik a fekete talaj.
A fekete hang énekel.
.
De
nyáron a halottaknak újra szárnya nő.
Nyáron megint fényes szem az ég.
.
Húnyt
szemmel tapogatózom a ragyogásban.
A fény kioldódik a nappalból
és a szárnyak
meglátogatják a szájat.
Ég és nyelv közt nő az arany súly.
.
A
nappal szeme fénylik s kioldódik az égből.
Húnyt szem tapogatózik a fény nyelvei
közt.
A földre szakad le az ég égő húsa
s mint öklök dobbannak a földre
a gyümölcsök.
.
A
föld húsa ragyog az égő égen.
Az arany ajkak kioldódnak az égi gyümölcsből.
.
A
napok hullámaikon hordozzák a tüzet.
Az ég: égő szárny.
Hatalmas a nyári
gyümölcsök robaja.
.
Égő
szárnyak hordozzák az égő földet.
Mint arany ököl robaja dobban az ég a földre.
A
napok tűzben tapogatóznak.
A napok égő ajkak.
A gyümölcsök fénye ragyog.
.
A
lángok a halált táplálják.
Mily iszonyúan búg a nappal.
Nyelv nyelv mellett.
A
levegő színig van sebbel
a sebekben árnyék fészkel.
.
Búg
a halál.
A lángok a nappal nyelvei.
Nap nap mellett.
Az árnyak a sebeket
táplálják.
.
Ki
tépi le az ég levelét.
A fák nem élnek.
A fény forradásos.
.
A
halál napra napot tép.
A levegő: levél.
Árnyék árnyék mellett.
A napok
nem élnek.
.
Csak
álomban csupa szem csupa bimbó az égbolt.
Csak álomban nem vet a szárny a szem
ragyogására árnyat
s hullámmal felhővel vándorol az ének.
De az ilyen év
nem hosszabb mint a nappal.
.
A
fény fatörzseiben vándorol az alvás.
A felhők a levegő bimbói.
Ó az ilyen
ének nem hosszabb mint a hullám.
.
A
levelek segítik a szárnyat.
Hamis nyomon jár a harang.
Sokkal magasabban
a szem felhőinél
úsznak a szívek s a boldog gyümölcsök.
.
Mielőtt
a levél kinyitja szemét
harangoz a tűz.
Sokkal magasabban a felhőknél szólnak
a harangok.
Sokkal magasabban a harangoknál szólnak a szívek.
.
Szárnyak
hordozzák az eget.
A szó kiszáll a szájból mint a füst.
Az ég segíti a tüzet.
A
gyümölcs kinyitja szemét.
.
A
szemek fölbeli koszorúk.
Ha olvad a szem érik a fény
s mint harang hullik
a szép időbe
és a fészkek is harangoznak a magas égen.
.
Mint
érett fény harangoz az ég.
A harangok földbeli fészkek.
A szép koszorúk
olvadnak mint az idő.
