« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Sabine
Sommerkamp (1952-)
Németország
haikui
Haikut írni annyi, mint világosságot gyújtani
Részlet a Napkereső – Üvegemberekről, jégkorról és a költészet hatalmáról
című műből
Szakál Gertrúd fordítása
Napút,
2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 47. oldal
Nashi San a
következő ablakhoz ment, de tétovázott elolvasni az ott fekvő lapot, mivel még
mindig a haikura gondolt. Kinézett. Nyári, zöld mező terült el előtte vérvörös
pipacsokkal, fehér liliomokkal és olyan virágokkal, melyeknek nem ismerte a
nevét. A mező mögött húzódó romos terület a hiraizumi csatára emlékeztette,
amelyről apja gyakran mesélt neki.
A büszke harcosokból, merész álmaikból, ahogy mondta, semmi sem maradt, csak
a fű, mely befedte őket: olyan fű, mint ez is itt. Nyári szélben ringatózó,
hosszú ezüstös fűsörény. A daru most kinyitotta az ablakot, és Nashi San kinézett
rajta. „Figyelj arra, amit hallasz –, mondta Nashi Sannak –, és azután próbálj
meg egy haikut írni. Egy ahhoz hasonlót, mint amit az előbb olvastál.”
Nashi San kihajolt. Érezte arcán a lágy nyári szellőt, és Harura, a méhecskére
gondolt. Vajon közben visszatért a nyárba? A szél halk zümmögést hozott a rom
felől. „Mennyire más a rom, ha egy méhecske zümmög benne!” – mondta Nashi San.
„Igen, ez épp olyan, mint a virágzó almafa a lerombolt ház mellett: ha zümmög
a méhecske, a rom megtelik élettel. Romos, kopár vidék – zümmögő méhecske –
szőtte figyelmesen tovább gondolatait –, olyan, mint a ’virító almafa – lerombolt
ház’ ellentétpár.” És hozzálátott, hogy egy, az előbbihez hasonló haikut írjon:
Háború
dúlt itt –
a kopár romok között
méhecske zümmög.
„Jó! – mondta a daru. – Ez a haiku biztosan apádnak is tetszene. De nézd csak meg, mi áll ezen a lapon!”
Milyen
nagy a csend.
Sziklákba beivódó
kabóca-zengés.
(Tandori
Dezső fordítása)
*
Terebess Gábor fordításai:
a
fehér rózsák
kinyíltak - átöltözöm
munkaruhámból
korán
lett sötét -
a folyón néhány levél
úszik át a holdon
