« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Paul
Celan (1920-1970)
haiku-szerű verseiből
Terebess
Gábor fordításai:
Modern
nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 17. oldal
Fadensonnen (Napfonalak), 1968, c. kötetből
DU
WARST mein Tod:
dich konnte ich halten,
während mir alles entfiel.
TE
VOLTÁL a halálom:
megtarthattalak,
míg rólam minden lehullt.
Lichtzwang
(Fényerőszak), 1970, c. kötetből
WURFSCHEIBE, mit
Vorgesichten besternt,
wirf dich
aus dir hinaus.
DISZKOSZ,
előlátást
csillagzó,
vesd magad
ki magadból.
*
Hajnal Gábor fordításai:
Atemwende (Sorsforduló), 1967, c. kötetből
A
JÖVŐTŐL ÉSZAKRA A FOLYÓKBA
kivetem hálómat s te
tétován telerakod
kövekrajzolta
árnyak
súlyával
ÁLLNI,
a stigma
árnyékában a levegőn.
Senkiért-semmiért
állni.
Ismeretlenül,
csupán
érted.
Mindazzal,
amit ez jelent,
beszéd
nélkül is.
NAPFONALAK
a
szürkésfekete pusztaság fölött.
Sudár-
magas gondolat
felmarkolja a fény
hangját: el kell
énekelni a dalokat túl
az embereken.
KÍGYÓZÓ
VAGONBAN,
fehér ciprusok mellett,
özönvizen át
fuvaroztak el.
De
benned,
születésedtől fogva,
más forrás habzott,
a fekete
emlékezés
sugarán
napfényre kúsztál.
FEKETÉN,
mint
az emlékezés sebe,
kutat utánad szemem
a szív fogaival fényesre
harapott
korona-
gyarmaton, mely a mi ágyunk:
ezen
az aknán át kell jönnöd -
s te jössz.
Magtenger
fel-
díszíti
bensőd csillagokkal, örökre.
Vége
a névadásnak,
rád terítem a sorsomat.
TUDOM,
TE VAGY a mélyen megalázott,
én, az átszúrt, vagyok alattvalód.
Hol a szó,
mely kettőnkért vetne lángot?
Te: a teljes való. Én - a téboly vagyok.
DÜBÖRGÉS:
maga
az igazság
lépett az emberek
közé a
metaforavihar
kellős közepébe.
*
Lator László fordításai:
FONÁLNAPOK
a szürkésfekete pusztán.
Egy fa-
magas gondolat
fényhangot fog: van
még dalolni való
az emberen túl.
1967
OLVASHATATLAN
ez
a világ. Kettős minden.
Az erős órák
a hasadó időnek igazat
adnak rekedten.
Te, legmélyedbe szorulva,
kilépsz magadból
mindörökre.
1968
A
KÖNNYEK.
A testvérszemben a könnyek.
Egy fennakadt, dagadt.
Benne lakunk.
Lélegezz,
hogy
Elszabaduljon.
*
Oravecz Imre fordításai:
ÍR
Hadd
használjam
az álmodva vivő gabonahágcsót,
hadd járjak
az álomösvényen,
hadd
fejtsek
tőzeget holnap
a szívoldalban.
ODVAS
ÉLETmajor. A szélfogóban
az üresre-
fújt tüdő
virágzik. Az igazat-
dadogott
szájból
egy marék
álommagot
sodor a szél a hó-
beszédekhez.
A
CSUPASZ halántékok
összeütköznek a jelmezkölcsönzőben:
a
hivatlan remény
a világ mögött
kiveti a kötelet.
A
sebek tengeres peremén kiköt
a lélegző számjegy.
A
TÖRPEERDŐ
mélyén feküdtünk, mikor
végre közel kúsztál.
De nem tudtunk
átesteledni
hozzád:
erős volt
a fénykényszer.
VÁGD
KI az imádkozó kezet
a levegőből
a szem
ollójával,
üsd le csókokkal
az
ujjakat róla:
Összekulcsoltság
zajlik
lélegzetfojtón.
*
Schein Gábor fordításai:
ZÜRICH,
A GÓLYÁHOZ
Nelly Sachsnak
Túl
sokról beszéltünk, túl
kevésről.
Rólad és arról,
ami
benned nem te vagy, a sötétről,
mely
a derűn át jön,
a
zsidóról,
a
te istenedről.
Ő-
róla.
A
mennybemenetel napján
a
dóm megállt a túlsó parton,
és
aranya átkelt a vizen.
A
te istenedről beszéltünk, én
ellene
szóltam, engedtem a szívet
remélni:
legmagasabb,
körülsóhajtott,
perlő
szavában —
És
rám néztél, túl rajtam,
hallottam
szavad,
szememhez
ért
a
szád:
Nem
tudhatjuk, érted,
nem
tudhatjuk,
mi
igaz.
Néma
őszi hírek
Néma
őszi hírek.
A
haza és a szakadék közt
a
völgycsillag, töretlen szárral,
átkelt
emlékezeteden.
Az
idegen elveszettség,
mint
egy alak, volt ellene,
és
te majdnem
éltél.
Hangok
Hangok
, a víztükör
zöldjébe
metszve.
Ha
a jégmadár lemerül,
megcsendül
a pillanat:
Ami
feléd nézett
minden
parton,
lekaszálva
átlép
egy másik képbe.
*
Hangok , a csalánút felől:
A
kezeden jöjj hozzánk.
Aki
a lámpával maga van,
csak
a kezéből olvashat.
*
Hangok
, éjbenőtten, kötelek,
a
harangot rákötöd.
Ívelj,
világ:
Ha
majd a halottak kagylója kiúszik,
itt
zúgni kezd a harang.
*
Hangok
, szíved előlük
anyád
szívébe visszariad.
Hangok
a bitó felől,
a
kései fa a korai fával
ott
gyűrűt cserél és gyűrűt cserél.
*
Hangok
, barázdát vájnak a zúzalékba,
melyen
a végtelen lapátol,
(szív-)
nyálkás
csermely.
Kösd
ki itt a tutajt, gyermek,
én
toboroztam legénységét:
Ha
a szél a kormányt jobbra fordítja,
nem
marad hely a zárójelek között.
*
Jákob hangja:
A
könnyek.
Könnyek
a testvér szemében.
Egy
ott maradt és növekedni kezdett.
Benne
lakunk.
Lélegezz,
hogy
lehulljon.
*
Hangok
a bárka bensejében:
csak
a szájak
rejtőzködnek.
Ti,
akik
alámerültök,
bennünket
is hallotok.
*
Semmi
hang
—
elkésett
zaj, ajándék gondolataidnak,
az
időben idegen,
itt
végre kihajt:
termőlevél,
mint egy szem,
akkora,
mélyen bemetszve,
gyantát
ereszt, nem akar
hegedni.
Bizalom
Lesz
még egy szem,
idegen,
a miénk
mellett:
néma
a
kőhéj alatt.
Jöjjetek, nyissatok tárnát!
Lesz
még egy pilla,
a
kisíratlantól
kőbe
mélyedő acéltű,
a
legfinomabb tüske.
Előttetek
végzi munkáját,
mintha
lehetnénk, mert van kő, testvérek.
A
la pointe accérée
Fölfedve
az ércek, a kristályok,
a
drúzák.
A
leírhatatlan, nyelvvé
kövülve,
feltép
egy
eget.
(Fölfelé
préselődve,
egymáson
keresztbe
fekszünk
mi is.
Az
ajtót, mely előtt egykor te álltál,
a
táblát
a
meggyilkolt krétacsillaggal
most
megtalálta
egy — olvasó? — szem.)
Az
utak hozzá, vissza.
A
hadaró keréknyom mentén
töltött
erdei óra.
A
felszedett
apró,
meghasadt
bükkmakk:
feketéllő szó
a
megnyíló tekercsen,
ujjgondolatok
kérdezik
arról
– –
miről?
A
megismételhetetlenről,
arról,
mindenkiről.
Hadaró utak hozzá, vissza.
Valami,
ami még menni tud,
köszönés
nélkül, mintha szívvé lett volna,
jön.
Egy
szem nyitva
Május
színű órák, hűvösek.
Ami
nem kaphat nevet, forró,
hallható
a szájban.
Senki
hangja ismét.
Fájó
szembogármély:
a
héj
nem
állja útját, a pilla
nem
veszi számba,
ami
belép.
A
könny, megfelezve,
az
élesebb lencse,
a
fürgébb,
mutatja
a képen.
Főbb verseskötetei:
Sand aus den Urnen (Homok az urnákból), 1948
Mohn und Gedächtnis (Mák és emlékezet),1952
Von Schwelle zu Schwelle (Küszöbtől küszöbig),1955
Sprachgitter (Nyelvrács), 1959
Die Niemandsrose (Senki rózsája), 1963
Atemwende (Lélegzetváltás; Sorsforduló), 1967
Fadensonnen (Nyárutói napsugarak; Fonálnapok; Napfonalak), 1968
Lichtzwang (Fénykényszer; Fényerőszak), 1970
Schneepart (Hószólam; Hóhang), 1971
Zeitgehöft (Időudvar), 1976
Magyarul kötetben:
Halálfúga. Válogatott versek
Lator László fordításában és utószavával. Európa. Budapest, 1981.Versei.
Marno János fordításában. Paul Celan: Meridián. Schein Gábor fordítása, Markója Csilla utószavával. Enigma. 1996.Nyelvrács. Válogatott versek
Kántás Balázs fordításában és utószavával. Ráday Könyvesház. Budapest, 2009.
Lélegzetváltások. Paul Celan kései költészetének darabjai
Kántás Balázs adaptációjában. Napkút Kiadó. Budapest, 2009.
Kristálylélegzet. Az Atemkristall című ciklus magyar változata Kántás Balázs adaptációjában. Napkút Kiadó, Budapest, 2010.
