« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Димитър Стефанов / Dimitar
Sztefanov (1932-)
Bulgária
HAIKU-KÍSÉRLETEK
Szondi György fordításai
Életünk,
1990/3, 253-255. oldal
Haemus, 2003/4, 55. oldal
Magoncok és morzsák, Bolgár apró írások, Napkút Kiadó, 2006
Nyári
felhők,
gyermekarcok
tünde fintora.
Nap
sodrában
nyári kezed
vízi cirógatása.
Szívem
tiszta,
a sáron madárnyom
biceg át.
Nő
és könyv
a homokban, szél
lapozza a hullámokat.
Dús
virágok alatt
havas órát áhít
nyári hóvirág.
Fakó
napernyő
csattog, az asztalon két
őszi lélek.
Napraforgó
lobog,
magát hamvasztja el
utolsó magjáig.
Esős
alkonyat.
A
villamossíneken
fény folyik tova.
Őszi
ég
az utolsó nyári esővel –
szalmameleg.
És
ifjú a tölgy
ujjakkal a dérhajú
őszi kék ködben.
Megcsikordul
a
nyári kapu, utolsó
tücsök becsukja.
A
pőre ágon
– levélkikelet – rigó
fütyöl ízesen.
Templomudvarban
földnek
hajló kőkereszt
és ifjúdó fű.
Sarlószegetlen
tücsökciripelésben
lábolok
mélyen.
Sárga hárslevél
augusztus ó delén.
Őszi remegés.
Túlérett
körte
tarlószáron szúrva szét.
Édes a halál.
Kecskeösvények,
tengerszem
sarkában ránc.
Öregszel, idő.
Hó után jönnek,
ősszel el-, tovatűnnek.
Vándorvirágok.
Méhek
motozzák
az arany pitypangmezőt.
Tavasz köszönt be.
Gombostűhegyre
fölfeszített
pillangó –
új, új Golgota.
Zöldsorú mocsár.
Béka rebben beléje,
vízből
föl egy hang.
Gyík szakítja le
farkát. Magam azonban
hogy meneküljek?
Balkéz-szonáta
földmélyi muzsikája
és vízzuhatag.
Szél
kerekedett,
mennyi sárga varjú száll,
s fekete levél.
Ünnepnap jele:
fészekhez
a szalmaszál
a sáros csőrben.
Sirályszárnyakat
szaggat
duhajul a dúlt
tenger délután.
Szikrázó hajnal,
hódűne kéklő árnya,
a
kapuig el.
Nap sodorában
vízi cirógatása
nyári kezednek.
Napraforgótűz
önmagát
hamvasztja el
végső magjáig.
Olvad el a hó,
kikeleti futamot
gyakorol
az ér.
Árva részeggel
a kései villamos
imbolyog éjjel.
Szívem
patyolat,
a sáron át madárnyom
biceget tova.
Veszélyes kanyar,
hadd
lássam én kívülről
csak mozgásomat.
Nyárfa hű pelyhe
iszkol el súlytalanul
tenyerem
elől.
Dimitar Sztefanov 1932-ben született költő és műfordító. Életműve eddig több mint húsz könyv (versek, esszék) és számtalan műfordításkötet - főleg csehből, szlovákból, oroszból. Több nyelvre lefordították, önálló kötetek is megjelentek tőle idegen nyelven, köztük kétnyelvűek is. A bolgár költők közül jelentkezett önálló haiku-könyvvel 1988-ban A pitypangerdő (Gorata ot gluharcseta) címmel. 1989-ben Racso Sztojanov-díjat kapott.
