« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Katarina
Gubrinski-Takač (1941-)
[magyarországi horvát]
haikui
Sarkantyúkák
és krizantémok
Lukács István fordítása
Dragoljubi
i krizanteme: 66 haiku,
Budapest, Croatica Kiadó, 2000, 79 oldal
Takács László emlékére
... a virágokról ...
1.
Búzaföld
szélén
lila lépteket lépnek
a szarkalábak
2.
Cseppecskét
dajkál
sarkantyúka levele.
Ragyog a gyémánt.
3.
Én
háttal álltam
a napraforgónak: nap
csókolja arcunk.
4.
Látod-e?
Múlik
az idő. Megőszültek
mind a pitypangok.
5.
Mi
virágzik majd?
Önfeledt sarkantúkák
vagy krizantémok...?
6.
Első
hó terhe
alatt hajtja le fejét
a rózsabimbó.
... és a fákról is ...
7.
Kecses
folyóág
zöldje csordogál köpcös
fák ágai közt.
8.
Míg
dalol a szél,
zöld szívek dobognak az
ágak peremén.
9.
Felragyog
a nap,
édesen mosolyog a
savanyú meggy is.
10.
Mit
a szél susog,
ég kékjére jegyzi fel
azt a jegenye.
11.
Kecses
jegenyék
terültek a Dunára,
rájuk sirályok.
12.
ébren
őrködnek
városok fénye alatt
az éjjeli fák.
13.
Lángra
lobbantja
az őszi lomb domboldal
kecses lankáit.
14.
Veti
álmatag
fa csodás, sárga leplét
levelenként le.
15.
Állnak
ott a fák
kerek szőnyeg közepén,
egyetlen lábon.
16.
A
csupasz fa a
kerek, sárga szőnyegen
retteg a széltől.
17.
Havas
fehérség.
Csupasz fákat ír tussal
a tar természet.
... a madarakról ...
18.
A
madarak a
napot kicsicseregték,
az kivirágzott.
19.
Gerlice
ült fel
a bádogkéményre, és
tavasz turbékol.
20.
Csalogány
dala
elnémul hajnal előtt.
Bombák hullanak.
21.
Méregetik
még
a fecskék a drót hosszát,
majd délre kelnek.
22.
Míg
ebédelek,
cinkék magot csipegetnek:
nem hagynak árván.
23.
Téli
tájékra
cseppentett fekete tus.
Varjak fészkei.
24.
Feketerigó
csipked
a havon almát,
lesi a macska.
25.
Nyarat
búgnak a
gerléim decemberben:
világvég elszáll.
... és gyermekdolgokról is ...
26.
Kitárta
könyvét
kétéves gyermek, „mesél"
az út közepén.
27.
Miért
vonszolja
az a kis piros bogár
az utánfutót?
28.
Öltsd
fel szaporán
guignol-bábu ruháját!
Semmitől fázik.
29.
A
repülőben
biztos van kréta, hisz az
éget karcolja.
30.
Ujjával
napot
rajzol fagyott ablakra
egy kisleányka.
... a vonatokról is ...
31.
Sín
mellett folyó.
Pitypangok lesik benne,
hogy fut a vonat.
32.
Töltésen
rohan
az áramot legelő
csodazöld hernyó.
33.
Rohan
a vonat.
Eső rajzol átlókat
ablakainkra.
34.
A
vonat karcolt
ablakán át lesem a
firkált világot.
35.
A
hátra vetett
zakó ujja integet
a vonat után.
36.
Sötétség.
Három
vonatban ülök magam
mellett, túloldalt.
37.
Éj,
szimmetria.
Háromszoros ettől az
utasok száma.
... és a nagyvárosokról is ...
38.
Micsoda
kavar!
Elmagányosodtam az
embertömegben.
39.
Talál
az ember
e világon magánál
mindig csúfabbat.
40.
Mozgólépcsőnél
a
csavargó számlálja
a fegyenceket.
41.
Terhes
anya jár,
gyermeket tol kocsiban,
cigarettázik.
42.
Nini!...
tigrises
tarkafoltos nyúlbunda.
De ki van benne?
43.
Mély
pocsolyán át
viharzik a gépkocsi:
szárnya egyre nő.
44.
Felkapaszkodott
a
kőhíd réseibe
a selymes fűszál.
45.
Rézbe
és kőbe
vésett tengerhullámok
kimerevedtek.
46.
Kopott
és ódon
utcákon bolyongok. Nézd!
Újre itt vagyok.
47.
Menny
boltozatát
döfték át a csillagok.
Földre csorogtak.
48.
Budai
este.
Domb tetején lángoló
csokrok teremnek.
49.
Komor
estén a
felüljáróról pereg
a rőt zsarátnok.
50.
Éber
lámpások
aggatnak folyópartra
csodás függőket.
51.
Zöld
taraja nő
sok kocsinak: rögtön itt
lesz a karácsony.
52.
Szemüveg
párás
tükrén át fenyőn pattog
a tűzijáték.
... és csak amúgy is ...
53.
Kint
szél, hófúvás,
szürkeség, bennem pedig
dalok és napfény.
54.
Szivárvány
bújt el
szemem pillái közé:
várja a tavaszt.
55.
Megsebez
a nád
mikor sárkányt csinálok:
nem szereti őt.
56.
Úszni
nem is tud,
de árnyéka bátran jár-
kél a víz tükrén.
57.
Minő
szerencse:
gondolat homlok mögött.
Jaj nekem, van szám!
58.
A
bumerángot
eldobod. Nem tér vissza.
Biztos vacak volt.
59.
Teámba
a légy
beesett. Nem élvezi
forró illatát.
60.
Szederért
tértem
le az útról: megjelölt
a rút bojtorján.
61.
Múlik
az idő.
Immár apám nővére
vagyok magam is.
62.
Röntgen
előtt, jaj!
megláttam a csontvázam.
Az ott a fogam.
63.
Várjuk
folyton a
fájó percek elmúltát:
s életünk elfogy.
64.
Félhomályban
ül
asztalon a macska. Sicc!
Oda a kancsó.
65.
Az
ébrenlét és
álom határán kél a
költemény maga.
66.
Hatvanhat
okom
van: kicsit más könyvet kell
most kiadatnom.
Gubrinski Takač, Katarina
Bogyaniban (Vajdaság) született, 1941-ben. 1955-ben, került Jánoshalmára (Magyarország), ahol befejezte az általános iskolát. Budapesten a Szerb-Horvát Gimnáziumban majd a Brunszvik Teréz Óvónőképzőben folytatta tanulmányait. Pomázon és a budapesti Horvát Óvodában dolgozott. 1988-tól rendszeresen publikál. Megjelent kötetei: Vrteci vrtic, 1994; Dragoljubi i krizanteme (Sarkantyúkák és krizantémok); Potrazimo Sunce, 2006.
