« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Salvador
Espriu (1913-1985)
Spanyolország
haikui
HÁROMSOROS
VERSEK
Képes
Géza fordítása
1.
ERŐ
Záporlovak
vad vágtáját
semmi se tartja fel.
2.
FÉNY
Világtalant
a vak
hogy vezessen? Emeljük
pupillánkat a napba!
3.
TÉL
Egyetlen
biztos
vezetőnk a víz
fenékig befagyva.
4.
KIÁLTÁS
Kiálts
és megindulnak a fák
mint emberek egymásba fonva
felszabadult karjaikat.
A BIKABŐR
Hárs Ernő
fordítása
XLII.
Fiatal
kezek
– hűs tiszták, erősek –
pénzhez értsenek.
A
gyűlölet és
káosz korszakának
örökébe lépsz.
Őr-szemmel
kisérd,
hova lett elásva
a kincses fazék.
Ha
a hatalom
kell, szerezd meg, aztán
próbáld másokon.
Fények
fonatán
szállunk mélybe hullott
álmaink után.
A
nyílt tengeren
törött bárkaroncsok
ringnak szeliden.
A
vakok szeme
füstlépcsőn haladt a
mélyből felfele.
Virágpillanat:
nyugtalan reménység,
lassú szú-fogak.
Szomjat
csititok,
s a pokol kacag, hogy
irgalmas vagyok.
Halál-vacsora
asztalához ültet
a világ ura.
Befaltuk
a más
tiszteletreméltó
sertések husát.
Megtömve
hasunk,
hirtelen a székről
a tálba jutunk.
A
nagy gondolat
csontja velejébe
vájnak a fogak.
Állkapcsok
között
a hajlott gerincből
hamar lesz törött.
A
lélek mit ér?
Csöppnyi levegő, mit
elsodor a szél?
Kérdések,
szöveg:
különös parittyák
kilőtte kövek.
Neked
rontanak
s magukba temetnek
romos várfalak.
Sáros
terepen
vezettük a számot,
hogy egység legyen.
Az
kellett nekünk,
se pásztor, se nyáj ne
maradjon velünk.
Nem
értjük, miért
fedi be szavunk a
semmi üregét.
A
múló idő
tegzéből keservünk
nyilat vesz elő.
Hangunk
a Szefárd
kőkemény szivébe
tőrként belevág.
