« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Rafael
Alberti (1902-1999)
Spanyolország
haikui
Terebess
Gábor fordításai:
Modern
nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 109. oldal
La luna, en las olas.
Busco por la orilla
una concha grana.
Holdas
hullámok.
Csigaházat keresek
a part mentén.
*
Yace el soldado. Un perro
solo ladra por él furiosamente.
Itt
nyugszik a katona. Csak egy kutya
csahol érte megveszekedetten.
*
Somlyó György fordításai:
Türtaiosz
[Válogatás]
Tirteo
17
Mi ez a kisfiú a hóban? E kisfiú, ki
a faluja után sír elhagyottan?
18
Vannak holtak, akik megérdemelnék,
hogy minden hajnal feldúlja nyugalmuk.
19
Itt
fekszik a katona. Pusztán
egy kutya ugat őrjöngve utána.
23
Itt fekszik a katona. Senki
nem tudta a nevét. Egy szakadékba
taszított népet adtak hát nevéül.
25
Katona voltam, csont, amelyre
a haza húsa bízón rátapadhat.
26
Nincs hazám. Hajigáld szét
csontjaimat akármelyik folyónál.
31
Napok, amikor kemény kő a homlok,
s szeretné, ha ezer darabra törne.
*
Elveszett
paradicsom
Paraíso
perdido
Századokon keresztül,
a semmiségen által
álmatlanul kereslek.
Mögöttem észrevétlen
nem is súrolva vállam,
halott angyalom őrt áll.
A Paradicsom hol van.
árnyék, ami te voltál?
Kérdésre csönd a válasz.
Városok nem felelnek,
visszhangtalan hegyormok,
zord folyók, néma tenger.
Senki
se tudja. Dermedt
népek állnak a parton,
akár egy síri szemle,
nem látnak. Bús madárkák,
trillák, kővé meredve,
röptök, megtébolyodva,
vakok.
Semmit se tudnak.
Káptalan, régi, lankadt,
már mérföldekre gyenge
szelek,
kiégve kelnek,
máris visszazuhannak,
hanyatt, szavuk se hallik.
Formátlanul,
feloldva
a bennrejlő igazság:
szökik az ég előlem.
Világ
végére érve,
szélére mindeneknek,
megcsusszanó szememmel,
elszökik
a reménység,
hogy sötét szurdokokban
zöld oszlopsorra leljek.
Ó,
árnyak szűk nyilasa!
Világ vágyakozása!
Kavargó ezredévek!
Csak
vissza! Vissza! Néma
sötétség borzadálya!
Hová zuhant a lelkem!
-
Holt angyalom, fel, ébredj.
Hol vagy? világosítsd meg
nekem a visszautat.
Csend
van. És újra csak csend.
Lüktetés sincs az éji
végtelenség erében.
Vesztett
Paradicsom, te!
Elvesztél, mert kereslek
fény nélkül, mindörökre.
*
