« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Tomas
Tranströmer (1931-2015)
Den
stora gatan (2004)
magyar fordításainak összehasonlító
táblázata
Eredetiben
| ford. | Mervel Ferenc (2000) | Sulyok Vince (2004) | Terebess Gábor (2005) | Tillinger Gábor (2012) | Tar Károly (2013) | Gaál Zoltán (2013) |
| A nagy-nagy Titok | A nagy rejtély | A nagy talány | A nagy talány | A nagy rejtély | A nagy rejtély | |
| I/1 | Lámakolostor.
Nyújtózó függőkertek. Hadtörténelem. |
Lámakolostor
mesés függőkertekkel. Csataképekkel. |
Egy lámazárda
a függőkertjeivel. Csatajelenet. |
Lámakolostor körben függőkertekkel. Csaták képei. |
Lámakolostor fényes függőkertekkel. Csatakép-festmény. |
* * * |
| I/2 | * * * |
Reménytelenség
fala... Arctalan járnak rajta galambok |
Reménytelenség
fala… Galambok arctalan jövés-menése. |
Reménytelenség |
Reménytelen út... Galambok jönnek-mennek, mind arctalanok. |
Tört remény fala. Galambok ki - be járnak, mind arctalanok |
| I/3 | Gondolat-kövek:
szinte mozaikkockák a várudvaron. |
* * * |
Mint a palotakert csempemozaikja, beállt a gondolat. |
Merev az elme, mint mozaikcsempe a palotakertben |
Szándék a csendben: a palota kertjében mozaikterasz. |
Megrekedt eszmék, mint a mozaiklapok a várudvaron |
| I/4 | Napfény-ketrecben
fenn egy erkély tenyerén - élő szivárvány. |
A balkonon áll napsugárkalitkában - akár szivárvány. |
Áll a balkonon
napfénykalitkában - szivárványszínben. |
Erkélyen állok, napsugárkalitkában - mint egy szivárvány. |
Áll az erkélyen napfényes kalitkában – az eső íve. |
Áll az erkélyen napsugárkalitkában – mint a szivárvány |
| I/5 | Állok a ködben.
Szürke pont: halászhajó. Árva trófea. |
Nézek a ködbe.
Halászhajó a vízen - hadizsákmányként. |
Távol halászhajó - dudorászok a ködben - vízi trófea. |
Ködben dúdolok. Távolban halászhajó - vízi trófea. |
Dúdol a ködben. Halászhajó messze kinn – trófea vízen. |
* * * |
| I/6 | * * * |
* * * |
* * * |
Fényes városok: hangok, mesék és számtan - csak mindez másképp. |
Fénylő városok: hangok, mesék, számtanok – de mind másképpen. |
Csodás városok: hang, mesék és matézis – másféleképpen |
| II/1 | * * * |
Szarvas a fényben.
Árnyékokat fércelnek legyek a réten. |
Szarvas a napon. Árnyékát varrják s varrják földhöz a legyek. |
Rénbika a napon. |
Rénbika fényben. Legyek zümmögnek folyvást árny a talajon. |
Rén tűző napon. Legyek varrják, rögzítik földhöz árnyékát |
| III/1 | * * * |
* * * |
Metsző szél fúj át
a házon ma éjjel - ördög nevében. |
Metsző szél süvít át a házon ma éjjel - démonok neve. |
Gyötredelmes szél húz át éjjel a házon – a neve démon. |
* * * |
| III/2 | Csapzott fenyőfák
a tragikus láp körül. Komor-konokul. |
* * * |
Tépett fenyőfák mindegyre és örökre a vészes lápon. |
Csapzott fenyőfák egyazon gyászos lápon. Mindig ugyanúgy. |
Rojtos a talár, újra és újra ilyen a tragikus fal. |
* * * |
| III/3 | A Sötét vállán. Egy szempár tava tükrén árnyékom képe. |
* * * |
* * * |
Sötét. Elragad. Hatalmas árnyat láttam ama szempárban. |
Ketrec a sötétben. Nagy árnnyal találkoztam némely szempárban. |
Sötétség szárnyán. Nagy árnnyal találkoztam én, egy szempárban |
| III/4 | * * * |
* * * |
Novemberi nap… Délibábbá ússza magát árnyékóriásom. |
Novemberi nap… Árnyékom úszik, lebeg s délibábbá lesz. |
Novemberi nap... óriás árnyam úszik délibábbá lesz. |
Novemberi nap. Óriásárnyékom úszik, csalóka ködkép |
| III/5 | Sorban vonuló
tekergő mérföldkövek. Vadgalamb-búgás. |
* * * |
* * * |
E mérföldkövek vándorútra kelnek mind. Vadgalamb hallik. |
A mérföldkövek vándorolni indulnak. Vadgalamb hallik. |
* * * |
| III/6 | * * * |
Fölébem hajlik
a Halál: sakktáblámra. S kész megoldása. |
A halál hajlik rám, sakkfeladványomra tudja a választ. |
Fölébem hajol a halál, sakkfeladvány. Tudja, mit lépjen. |
A halál hajol fölém, ez egy sakkrejtvény. És megoldható. |
A halál fölém hajol, egy sakkprobléma. Tudja a nyitját. |
| IV/1 | Elbújik a nap.
Vontatóhajó fürkész buldogpofával. |
* * * |
* * * |
Eltűnik a nap. Buldogpofával néz a vontatóhajó. |
A nap eltűnik. Buldog képpel nézi a vontatóhajó. |
A nap rejtőzik. Vontatóhajó bámul bulldogpofával |
| IV/2 | Sziklafok résén varázsvilágba látni. Hűs jéghegy-álom. |
Szirtfokról szikla- repedésbe látsz: jéghegy kékje az álmod. |
* * * |
Rés a sziklában, varázshegy hasadéka. Jéghegy az álom. |
Lenyesett mondat, repedés koboldúton. Az álom jéghegy. |
Sziklapárkányon hézag a varázsfalon. Jéghegy az álom |
| IV/3 | A fényözönben a kaptatónak: kecskék - legelő lángok. |
* * * |
* * * |
A napsütötte meredélyeken - tüzet legelő kecskék. |
Fel emelkedőn a nap alatt – a kecskék tüzet legelnek. |
* * * |
| V/1 | * * * |
* * * |
* * * |
S terjőkevirág nő ki lám az aszfaltból, akár egy koldus. |
És kéktűz, kéktűz emelkedik az aszfaltról, miként egy koldus. |
Kéklő kígyószisz bukkan fel az aszfaltból, mint kéregető |
| V/2 | Barna levelek -
Holt-tenger parti kincsek. Néma ereklyék. |
* * * |
* * * |
Megbarnult lombok, holt-tengeri tekercsek, oly értékes mind. |
A megbarnult lomb, mint Holt-tengeri tekercs éppolyan érték. |
Barnuló lombok, Holt-tengeri tekercshez hasonlón, drágák |
| VI/1 | A balgák polcán
poros postilla hever. Ki se nyitották. |
* * * |
* * * |
A szentbeszédkönyv a balgák könyvtárában érintetlen áll. |
Felbontatlanul bolondok könyvtárpolcán Biblia hever. |
Polcon posztilla a balgák könyvtárában, érintetlenül |
| VI/2 | * * * |
* * * |
* * * |
Lépj ki a lápból! Ha a fenyő delet üt, kacag a sok moly. |
Ki szerelemből! Nevetés szaggatva ráz és ver éjfélkor. |
* * * |
| VI/3 | Bimbózó öröm.
A pomeráni lápból köszöntő békák. |
* * * |
* * * |
Örömöm duzzadt, s a pomeráni lápokon békák daloltak. |
Szerencsém dagad és békák kuruttyolnak pomerán lápon. |
* * * |
| VI/4 | Ír, egyre csak ír...
Enyv a folyómederben. A Styxen csónak. |
* * * |
* * * |
Ő csak ír és ír... enyv folyt a csatornákban. Ladik a Sztüxön. |
Ő csak ír, csak ír... enyv folyik csatornákban. Uszály Styx folyón. |
Ő csak ír és ír. Enyv folyt a csatornákban. Styxen dereglye. |
| VI/5 | Esőként lopózz,
halld meg a lombsusogást s a Kreml harangját. |
* * * |
* * * |
Halk esőként járj, halld a fák suttogását s a Kreml harangját! |
Menj esőhalkan, susogó lombbal szemben. Halld a Kreml-órát! |
Esőhalkan lépj susogó lombok felé. Halld a Kreml-órát. |
| VII/1 | * * * |
* * * |
* * * |
Rejtélyes erdő, Isten lakja pénztelen. Falak fényárban. |
Zavaros erdő ott ingyen lakik az Úr. Falak ragyogtak. |
Bűvös erdőn, hol Isten pénztelen lakik. falak ragyogtak. |
| VII/2 | * * * |
* * * |
* * * |
Kúsznak az árnyak... Eltévedtünk az erdőn, gombatengerben. |
Talpnyaló árnyak... Tévelygünk az erdőben gáncsfalak között. |
Kúszó árnyékok... Tévelygünk a vadonban kucsmagombák közt. |
| VII/3 | Szemfüles szarka cikcakkol fontoskodva át a kaszálón. |
* * * |
* * * |
Egy tarka szarka kitartón fut cikcakkban át a földeken. |
Kétszínű szarka makacsul fut cikkcakkban rézsút a térrel. |
Fekete-fehér szarka futkos cikkcakkban, át a mezőkön |
| VII/4 | * * * |
* * * |
Megfeneklettem,
mint partra húzott bárka. Boldog vagyok itt. |
Látod, úgy ülök itt, mint partra vont csónak. Itt boldog vagyok. |
Nézd, hogyan ülök, partra húzott ladikként. Itt vagyok boldog. |
* * * |
| VII/5 | * * * |
* * * |
* * * |
Fasor poroszkál napsugarak pórázán. Valaki szólít? |
Fasor poroszkál napsugaras kévében. Kiállt valaki? |
Sugárpórázon fasorok bandukolnak. Ember kiáltott? |
| VIII/1 | * * * |
* * * |
* * * |
A fű talpra áll - arca, mint egy rúnakő emléket állít. |
Fű magasodik – arca rúnírásos kő emlékutazás. |
A fű magaslik – arca rúnával rótt kő, emléknek szánva |
| VIII/2 | * * * |
* * * |
* * * |
Íme egy zord kép. Virágok rabruhában, túlfestett nyomor. |
Itt egy sötét kép. Szegényesen átfestett, rabruhavirág. |
Ím egy sötét kép. Átmázolt nyomorúság, virág rabmezben. |
| IX/1 | A szél megtörik
a hajthatatlan sziklán, akár a hullám. |
* * * |
Ha jön az óra,
a vak szél megtámasztja a homlokzatot. |
Ha itt az idő, a vak szél megpihen a homlokzatokon. |
Ha jön az óra megnyugszik majd a vak szél homlokzatokon. |
Ideje eljön, lenyugszik majd a vak szél a homlokzaton |
| IX/2 | Jártam már ott is -
a meszelt vályogfalon legyek nyüzsögtek. |
Jártam ott én is -
fehérre meszelt falán legyek hemzsegtek. |
* * * |
Én jártam már ott - fehérre meszelt falon legyek hemzsegnek. |
Ott járkáltam én – fehérre meszelt falon hol legyek gyűlnek. |
Megfordultam ott – fehérre meszelt falon legyek nyüzsögnek. |
| IX/3 | Itt lángolt a nap...
Nagy fekete vitorla idők vásznából. |
Nap lobogott itt...
Sötét vitorlás árboc távoli múltból. |
* * * |
Itt tűzött a nap... Sötét vitorlás árboc régmúlt időkből. |
Épp nap éget itt... Sötétvitorlás árboc a régen múltból. |
A nap itt lángolt. Sötétvitorlás árboc régmúlt időkből. |
| IX/4 | Tarts ki csalogány!
A hant már mozgolódik - ládd, álruhánk van. |
* * * |
* * * |
Tarts ki, csalogány! A mélység felszínre tör - álruhát hordunk. |
Less fülemülét! A mélységből növekszik – létünk álcázott. |
Tarts ki, csalogány! A mélyből nő majd elő – álruhát hordunk |
| X/1 | * * * |
* * * |
* * * |
Vízre hajol s ír rá a halál. A templom aranyat szippant.- |
Hajol a halál, és tengerszínére ír. Templom aranylik. |
Tenger színére ír a halál. A templom aranyat légzik. |
| X/2 | Valami történt.
Ezüstbe burkolt a hold - Isten tudtával. |
* * * |
* * * |
Történt valami. |
Ráakaszkodott. Hold ragyogja a szobát. Isten tudta ezt. |
Valami történt. A szobát holdfény lepi. Isten tudta ezt. |
| X/3 | Egy repedésből
halott vizsgálgat bambán a mennyezetről. |
* * * |
A tető betört
és a halott meglátja ezt az arcom. |
A betört tetőn át lát engem a halott. Ezt az arcomat. |
Repedt a tető, és a halott rám nézett. Ez az ő arca. |
A tető hasadt, a halott láthat engem. Ez az ábrázat |
| X/4 | Hallom az esőt.
Titkot suttogok, hátha bebocsáttatok. |
* * * |
Esőt hallgattam,
megsúgok egy titkot, csak bocsássatok be. |
Esősusogás. Egy titkot suttogok, hogy bebocsássanak. |
Eső ver, hallom. Én egy titkot sugdosok, hogy beléd jusson. |
* * * |
| X/5 | Ürülő peron.
Elömlő nagy nyugalom. Verdeső kétely. |
* * * |
* * * |
Peronjelenet. Sajátságos nyugalom - az a belső hang. |
Peronjelenet. Mily sajátos nyugalom e benső beszéd. |
* * * |
| XI/1 | * * * |
* * * |
Kinyilatkozás.
A vénséges almafa. Közel a tenger. |
Csak egy látomás. A vénséges almafa. Közel a tenger. |
Kinyilvánítás. Az öreg vadalmafa. Közel a tenger. |
A vén almafa csodálatos jelenség. Közel a tenger. |
| XI/2 | * * * |
* * * |
A tenger csak gát.
Hallom a sirályt, sikolt – ez a hívójel. |
A tenger egy fal. Sirálykiáltás hallik - felénk intenek. |
A tenger egy fal. Hallom sirály sikolt – integet nekünk. |
* * * |
| XI/3 | Feltarthatatlan.
Hangtalan kilőtt golyó - elnyúló álom. |
* * * |
* * * |
Sarkamban Isten szele. Hangtalan lövés - túl hosszú álom. |
Isten hátszele. Lövés jön hangtalanul – túl hosszú álom. |
* * * |
| XI/4 | Hamuszínű csend.
Gyors léptű ős-óriás. A part hűvöse. |
* * * |
* * * |
Hamuszínű csend. Itt járt a kék óriás. Hűs tengeri szél. |
Hamuszínű csend. A kék óriás elmegy. Hideg tengerszél. |
Hamuszínű csend. Átvonul a kék óriás. Hűvös fuvallat. |
| XI/5 | Szelével elér
a tenger könyvesháza. Oltalmába vesz. |
Lassú nagy szél kél
a tenger könyvtárából. Itt pihenek meg. |
Tenger könyvtára, elér lassúdad szele. Békén nyugszom itt. |
Nagy lomha szél fúj a tenger könyvtárából. Itt nyugalmam lesz. |
Nagy és lassú szél a tenger könyvtárában. Nyugalmam itt él. |
* * * |
| XI/6 | Ember-madarak.
Virág-havú almafák. A nagy-nagy Titok. |
* * * |
Ember-madárkák.
Virágba borult almafák. A nagy talány. |
Embermadarak. Az almafák virágban. Ez a nagy talány. |
Embermadarak. Virágzott az almafa. Ez a nagy rejtély. |
* * * |
