« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Vihar Judit: Macuo Basó
Vihar Judit: A haiku-költészet virágzása

Vihar Judit haiku fordításai

Vihar Judit haikui
Macuo Basó: Észak ösvényein - Egy 17. századi japán költő verses útinaplója, [az eredeti japán szöveget Utagava Hirosige fametszetei díszítik]; szerk. és ford. Vihar Judit; Vince Kiadó, Budapest, 2011, 199 oldal

 

Vihar Judit
A haikuköltészet Magyarországon


A magyar költészetben a japán líra, s főként a haiku hatása a 19. és a 20. század fordulóján, 20. század elején jelentkezett. A magyar impresszionista költők angol és francia nyelvű haikufordításokkal ismerkedtek meg, s nagy hatással volt rájuk az egzotikus miniatűr kép, a látvány, a zeneiség és a hanghatás összefonódása. Magyarországon tehát először a távoli-keleti haiku hatása nyugatról érkezett. Ugyanazok a költők, akik Baudelaire, Verlaine és Rimbaud költészetét istenítették, most e parányi gyöngyszemet, a haikut igyekeztek meghonosítani a magyar lírában. A magyar haiku azonban az idők során sajátosan magyar arculatot vett föl. Bizonyos esetekben a formája változott, más esetekben a tartalmi sajátosságok változtak meg, de olyan haikukkal is találkozhatunk, melyek mind formai, mind tartalmi szempontból is magyar jellegzetességekkel bírnak.

Elsőként hadd említsük meg Kosztolányi Dezső (1885-1936) haikuit, aki maga is fordított egy kötetre való kínai és japán verset, de Horigucsi Niko álnéven [Horiguchi Daigaku, 1892-1981, létezett! A szerk.] néhány tankával és haikuval is megörvendezte a versolvasókat. Ő volt az első magyar költő, akinek fordításaiból és verseiből a magyar olvasóközönség a haikuval széles körben megismerkedhetett. A magyar haiku nem moraszámláló, mint a japán, hanem szótagszámláló: hosszú és rövid szótagok váltakozása jellemzi. Koszolányi esetében is ezt látjuk. A haikuk fordításakor és írásakor a költő nem tartotta be a 17 (5 + 7 + 5) szótagszámot sem, sőt három sor helyett gyakran négy sorban írta meg a költeményt. A sorok végén a magyar költészetre jellemzően rímet is alkalmazott. Koszolányinál minden haikunak címe is van. Mégis haikuival sikerült megteremtenie azt a hangulatot, melyet a japán költők haikuinak olvasásakor érzünk.

Nyakék

Szeretnék venni egy nyakéket.
Felfűzni mind a könnyeim
s átnyujtani tenéked.

Kosztolányi tehát főként a haiku szellemiségét vette át.

A két világháború közötti és a II. világháború idején írott költemények egyik legkiemelkedőbb költője a tragikus sorsú Radnóti Miklós (1909-1944), aki koncentrációs táborban halt meg, kiváló formaművész is volt. Radnóti két-háromsoros verseit nem nevezte haikunak, bár valójában azok voltak:

Fázol? Olyan vagy, mint
hóval teli bokron az árva madárfütty.

Miért mondhatjuk haikunak ezt a költeményt? Bár a szótagok száma nem egyezik a haikuéval, a sorok végéről viszont hiányzik a magyaros verselésre oly jellemző rím. Mégis tartalmi szempontból haikunak érezzük nemcsak azért, mert van benne évszakszó, sőt a költemény szokatlan, váratlan befejezéssel zárul. A vers eleje és vége között a haikura jellemző ellentét feszül.

A 80-as évektől kezdődően a haiku Magyarországon egyre népszerűbbé válik. Egymás után jelennek meg haiku fordításkötetek: Haiku versnaptár Tandori Dezső fordításában (1981), Rácz István Fényes telihold című fordításkötete (1988), majd Matsuo Basho Legszebb haikui (1996). Ezek a kötetek pillanatok alatt elfogynak a magyar könyvesboltokban.

A magyar költők is egyre többen alkotják meg haikuikat. Most már nemcsak a négy évszakot megéneklő klasszikus haiku bűvöletében írnak, hanem a modern haikunak is vannak követői, méghozzá nem is kevesen. A tízmilliós Magyarországon százharmincnyolc magyar költő haikuit olvashatjuk a napjainkban készülő magyar nyelvű haikuantológiában.

Igen jellegzetes az aforisztikus haiku, melynek komoly filozófiai mondanivalója van. Az epigramma rövidségével rokonságot éreznek a magyar költők és a haikuba is bölcseleti tartalmat visznek. Elég csak Vihar Béla (1908-1978) lírájára utalnunk, akinek költészetében a lírai hangnem bölcseleti gondolatokkal párosul:

KETTEN, EGYEDÜL

Ketten vagyunk a születéskor.
Ketten vagyunk a szerelemben.
Csak a halálban egyedül.

Faludy György (1910-2006), aki a szocializmus idején egy magyarországi rézbányában volt kénytelen dolgozni, majd nyugatra emigrált, s csak 1990-ben tért haza Budapestre. Szintén jelentős műfordító, a japán líra avatott tolmácsolója. Saját haikuiban önnön lelkiállapotát rajzolja meg:

Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.

Mi okozza ezt a nagy népszerűséget a haiku iránt? Mint ahogy a 19. század végén, a 20. század elején érezhető volt egy apokaliptikus hangulat, ugyanez az érzés szinte visszhangozva jelentkezik a 20. század végén, a 21. század elején. Az ezredfordulót is valamiféle világvég hangulat járja át, ahonnan jó volna elfutni, elmenekülni. Tehát korunkat, ezt a bizonytalansággal teli, kapkodó, lihegő kort egyfajta elvágyódás jellemzi: a megoldhatatlan problémák elől való menekülés egy egzotikus idegen világba. A kegyetlenség, a természet csapásai elől való menekülés ez annak reményében, hogy valahol még talán rátalálunk a szépségre, a harmóniára. A haikuból áradó időtlenség, örökkévalóság és állandóság ragadja meg a magyar haikuk költőit. Úgy érzik, ebbe bele lehet kapaszkodni. A 90-es évektől kezdve végre feltörhet minden panasz a hirtelen érkezett szabadság idején. Ugyanakkor a kezdeti kapitalizmus létbizonytalansága ellen keresnek vigaszt egy távoli kultúra földjén.

Nagyon pici, gyöngyszemnyi versről van szó, ezért azt hiszem, a haiku nagyon megfelel ennek a kornak. Ma nagyon testhez álló ez a műfaj. Ezt bizonyítja az is, hogy a költők Magyarországon, de világszerte máshol is nagyon kedvelik. Korunkban, amikor a Föld is összezsugorodott, amikor pontosan értesülünk arról, hogy az előző néhány órában hol történt fontos esemény, az információáradat miatt csak rövid időt tudunk szentelni mindennek. Ma már nem szívesen olvasunk több kötetes családregényeket. A mai korban videoklippeket nézünk, vagy olyan rövid költeményeket hallgatunk vagy írunk, mint a haiku. A haiku pillanatnyiságát, az itt és most feszülő hangulatát az is érzékelteti, hogy a magyar költők többnyire nemcsak évszakszót helyeznek el a haikuban, hanem napszakszót. Gyakran szerepel a haikukban az éj, a dél és a reggel. Például Weöres Sándor így ír:

Nézd: az éji hold
erkélyrácson fönnakadt.
Újra nézd: már nyoma sincs.

Máskor a haiku sűrűsítésére jellemző lehet az is, hogy egyszerre mind a négy évszak szavai szerepelnek benne. Ilyen Pető Tóth Károly haikuja:

Elfut és megvár:
csillótavasz, szőlőősz,
fémtél, üvegnyár.

A magyar haikuköltészet másik nagy mestere az erdélyi költő, Kányádi Sándor (sz. 1929). Ő is jelentős műfordító, de maga is ír haikukat, melyeket rövidségük miatt körömverseknek nevez. Vannak két körömre írt haikui, melyek két haikuból állnak, vannak három körömre írt haikui, melyek három haikuból állnak, s vannak sámánkörömre írt haikui, melyek hat haikuból állnak, a táltos sámánok hat ujjára utalva. Kányádi már ügyel a formai kritériumokra. Betartja a szótagszámot, s rímmel sem találkozunk nála. Hadd álljon itt példaként egy kis cseresznyevirág sziromnak [?] nevezett haikuja [Basó-fordítása! A szerk.]:

Búd és örömöd
bízd a kitavaszodott
szomorúfűzre.

Kányádi nemcsak a hagyományos haiku művelője, találkozunk olyan haikuval is nála, melyek a keserű magyar valóságot mutatják be a szocializmus idején:

Lesz-e majd torok
elüvölteni, amit
most elhallgatunk?!

A 17 szótagban elfér egy egész élet, amelynek nincs köze többé zenhez, keleti meditációhoz: európai, sőt kelet-európai szenvedéssel telítődik, melyben feszültség izzik, miközben a műfaj kívánalmainak eleget tesz a költő.

A magyar költőnők közül Gergely Ágnes (sz. 1933) kiváló formaművész, igazi poéta doctus. A japán próza és költészet avatott tolmácsolója, s lírájában a limerick mellett sokszor jelen van a haiku is. Ő már nem nyugat felől közelít kelet felé, izgatja a japán kultúra, melyet maga is megtapasztal. Angol tolmácsként még a 70-es évek elején Japánban jár, s egy életre megfogja ez a kultúra. Élményeiből regényt is ír A tolmács címen. Akutagawa novelláiból is fordít egy kötetre valót. Komor hangulatú haikuiban igyekszik eleget tenni a műfaj formai kritériumainak: a sorok végén nála nincsenek rímek, viszont annál több az alliteráció:

Küszöb küszöbe.
Beljebb senki nem jutott.
Még a remény sem.

Napjaink jelentősebb haikuköltői közül meg kell említeni Tandori Dezső (sz. 1938) nevét. Tandori fordította le 1981-ben a haiku naptárt. Ő már nem angol, francia vagy német fordításból dolgozott, hanem japánból fordították le számára Basho, Buson, Issa haikuit. Tandori haikufordításai formahűek. Híven tükrözik a haikunak azt a sajátosságát, hogy az igék helyett inkább nominális szerkezetek szerepelnek benne. Takahama Kyoshi (1874-1959) szerint "A haiku a főnevek költészete". E nominális szerkezetek statikussága teremti meg a haikuban az állandóság, az örökkévalóság hangulatát. Ez az, ami után a mai ember vágyik a gyorsan változó korban.

A modern magyar haiku másik sajátossága az aforizmaszerű megfogalmazás, a filozófiai gondolatok sűrítése a parányi haikuba. Mint már említettük ez a bölcselkedő, sokszor ironikus hangnem valószínűleg abból ered, hogy a haiku rövidsége az európai ember számára kedvelt epigrammával rokonítja a japán eredetű műfajt. Ez tükröződik Tandori következő haikujából is:

Kavafisz-haiku

Már fél három!
Milyen hamar
elmúlt egy év.

Fodor Ákos (sz. 1945) is az aforisztikus haikut műveli, nála a koan bölcs tanítása egybefonódik a haiku műfajával. Az ezredforduló magyar haikuit általában a közép-európai sors vállalása miatt érzett komor bölcselet, fájdalmas pesszimizmus hatja át. Fodor is címet ad haikuinak:

Mantra

Egészséges az,
aki békességben él
betegségével.

A buddhista gondolat, az ellentétek világa jellemzi haikuit, egyszerre sűríti magába a makrokozmoszt és a mikrokozmoszt. Az ellentétes szerkesztés a japán költészet jellemző sajátossága a kezdetektől fogva. De nemcsak tartalmi szempontból ellentétes szerkezetű a haiku: már a tankában is az első három sorra ráfelel a második kettő. A haiku esetében az első két sor áll ellentétben a harmadikkal. Ellenpontos szerkesztésre utal a ritmus is: minden sorban az első és az ötödik szótag a hangsúlyos. Ezt a hangsúlyt a magyar haiku nem adja vissza a magyar nyelv sajátosságaiból adódóan, ahol minden szóban az első szótag hangsúlyos. Az ötödik szótag tehát csak egytagú szavak esetén válhat hangsúlyossá.

A buddhista hagyományok mellett a keresztény tanítások is ott szerepelnek a magyar haikuban, például Sajó Lászlónál (sz. 1956):

Kihalt közértek
karácsony magányában
nem vagy egyedül

A magány fogalma más a japán haikuban, mint az európaiban vagy akár a magyarban. Míg a japánok számára a magány a természettel való egybeolvadást jelenti, az európai ember számára az én van a középpontban. A japán "magányos" szót a víz és a fák, ligetek írásjegyével írják le, az európai ember számára a magány egy kuckóban való elvonulást, szomorú egyedül maradást jelent.

Összefoglalva: a magyar haiku tehát tartalmilag mindenképpen összefonódott az epigrammával. Hangneme gyakran fájdalmas, komor, gyakran ironikus. A költők igyekeznek megőrizni az évszakszót, de gyakran találkozunk a haikukban napszakszóval. Formailag a magyar haiku szótagszámláló. Sok költő ragaszkodik a 17 szótaghoz, sokan viszont magyaros háromsoros felező nyolcasban írnak. Van olyan költő, aki időmértékes verselésű ötszótagú adoniszi sort alkalmaz. Sokszor szerepel a haikuban cím, magyaros sorvégi rímek. Ezek képlete lehet a b a, de a a b is. A japán haikut jellemző alliterációt a magyar haiku is előszeretettel alkalmazza.

A World Haiku Festival 2000 után a Magyar-Japán Baráti Társaság (Hungary-Japan Frienship Society) keretei között megalakult a Hungarian Haiku Club, amely minden évszakban az ország valamely festőien szép helyén rendez összejövetelt. Ennek a helynek mindenképpen van valamilyen japán vonatkozása (pl. japán kert, japán szoborpark). A klub tagjainak életkora igen változatos 7 éves kortól 76 éves korig terjed. Sokan közülük japán szakos diákok, ezért a haikuk írásakor egy-egy alkalommal főként magyar nyelven, de néhányan japánul is írnak haikukat.

 

 

Haiku Poetry in Hungary
http://web.archive.org/web/20050904234303/http://www.worldhaikureview.org/3-1/whf2002vihar.shtml
Judit Vihar, Professor of Japanese Studies
Eotvos Lorand University, Budapest, Hungary

The World Haiku Festival 2002
Yuwa-town, Akita 20-22 September


The influence of Japanese lyrical writing, particularly that of the haiku, could be felt in Hungarian poetry as early as the turn of the 19th century. Hungarian impressionists, who at that time became acquainted with English and French haiku-translations, were strongly impressed by the symbiosis of the exotic miniature pictures and the phonetic effects, the spectacle and musicality in these poems. Thus, the influence of Far-Eastern haiku came to Hungary from the West. The same poets who idolized the poems of Baudelaire, Verlaine and Rimbaud now tried to naturalize this tiny pearl, the haiku, into Hungarian literature. Hungarian haiku has changed over the years into something autonomous with alterations in respect of form and content. We will consider examples of haiku which are specifically Hungarian from the point of view of both subject and form.

First, let us mention Dezső Kosztolányi's haiku (1885-1936), who translated a tome of Chinese and Japanese poetry. He pleased his readers with a series of tanka and haiku written under the pen-name, Horigucsi Niko. He was the first poet whose translations and lyrics made haiku widely-known among Hungarian-speaking readers.

Unlike the Japanese haiku, which is mora-based, the Hungarian version of the poem rests on the alternation of short and long syllables. In Kosztolányi's translations, as well as in his original poetry, he disregards the 17-syllable rule (5+7+5); moreover, he arranges the poem into four instead of three lines. As is typical for Hungarian lyric poetry, he uses rhyme at the end of the lines, and gives a title to each work. However, with these poems, he creates a similar atmosphere which we can feel when reading Japanese haiku.

Necklace

Putting all my tears on a string
I want to make a necklace.
This is for you my darling.

Kosztolányi demonstrates the spirituality of haikus.

Another of the most outstanding poets of the period beginning after WWI is the tragic-fated lyricist, Miklós Radnóti (1909-1944), who died in a concentration camp. He is a master of formal virtuosity. Although he did not call his two- or three-verse poems haiku, they really were.

Cold? You are like
a snow-covered bush with a bird's lonely whistle.

Why do we call this poem a haiku? The number of syllables is dissimilar to Japanese haiku; on the other hand, the Hungarian rhyme at the end of the lines is not employed. Yet, from the point of view of the subject, it can be considered a haiku, not only because there is a 'season-word' in it, but because of its unusual, unexpected ending. The tension between the beginning and the end, a feature of haiku, becomes palpable here.

Starting from the 1980's, haiku-poetry has become more and more popular. Several volumes of haiku translations are published in quick succession, among them Haiku versnaptár (Haiku Diary, 1981), translated by Dezso Tandori, István Rácz's volume of translations, Fényes telihold (Bright Full Moon, 1988), then The most beautiful haiku by Matsuo Basho (1996). These volumes were sold out from Hungarian bookshops in surprisingly short time.

More and more, Hungarian poets are writing original haiku-poetry. They do not create exclusively under the spell of classical haiku, which depicts the beauties of the four seasons. Modern haiku has a large following in this country of ten-million inhabitants. An anthology of haiku by 138 Hungarian poets will soon be published.

One of the basic genres of this poetry is aphoristic haiku, which has a philosophical message. Hungarian poets find, in the shortness of haiku, a trait similar to epigrams; consequently, this gives their original haiku-poetry philosophic content. Let us now consider an example of Béla Vihar's (1908-1978) oeuvre, in which lyric elements are combined with aphoristic thoughts:

We are two at the birth
We are two in love, lonely
At the time of death

This example shows the philosophic content in aphoristic haiku.

Next, the poet György Faludy (b. 1910), who was forced to work in a Hungarian copper-mine during the socialist regime, and later emigrated to West. He returned home only after 1990, and is also a remarkable translator, as well as a great connoisseur and interpreter of Japanese poetry. In his original haiku, he presents the poet's own state of mind:

Empty days. Sitting in the twilight
I am gripped by melancholy
And come to terms with the ephemera

What causes the present popularity of haiku? Just as an apocalyptic atmosphere was felt at the end of the 19th century, there was, at the turn of this millennium, a general sensation of depression that penetrated people's lives. We would rather escape from our time, marked by this end-of-the-world feeling. People like to flee from this insecure, confused world in a hurry, with insolvable problems to an exotic, far-away place. Haiku provides, at the same time, escape from the day-to-day cruelties and natural disasters. It offers a hope that there is a place of beauty and harmony somewhere. It is the sensation of serenity, permanence and timelessness beaming from haiku that attracts Hungarian poets and gives them refuge. In the 1990's, the sudden freedom of speech could at last liberate writers and artists to explore in a new light. Yet, at the same time, poets hiding from the insecurities of an early-stage capitalist attempt could also find comfort in a far-away culture.

A tiny, pearl-sized poem, the haiku meets the present expectations completely. One cannot think of something more adequate for our time. This is shown not only by the popularity it acquired among Hungarian lyricists, but also by the world-wide revival of the genre.

Nowadays, as earth becomes a global village where we can get a quick and accurate account of many important events just as they happen anywhere in the world, we can only dedicate a short time to any one piece of information. We are reluctant to read sagas of several volumes. We are more willing to watch video clips and read or write haiku. The ephemerity and the tension of here-and-now in Hungarian haiku-poetry is signaled by the fact that poets do not confine themselves to season-words in their poems; they also use words referring to parts of the day: night, noon and morning are the times most frequently mentioned in haiku. We can quote Sándor Weöres for an example:

Look: the night moon
Got hung on the railing
Look again: there's no trace of it.

Sometimes poets try to condense their thoughts using the words of all four seasons in the same poem. Károly Peto Tóth's haiku is a typical example of this technique:

Running and waiting.
sparkling spring and grape-autumn,
winter of metal, glass-summer.

Another master of haiku-poetry is Transylvanian poet, Sándor Kányádi (b. 1929). He is a reputed translator, as well as an author of original haiku, which he calls fingernail-poems, referring to their shortness. His two-fingernail poems consist of two haiku, the three-fingernail poems of three haiku. Moreover, he has haiku for shamans' fingernails, making reference to shamans' six fingers. Kányádi is accurate in complying with the formal requirements of the genre: he keeps the syllable-rule and avoids the rhyme. Here is one of his haiku called "small petals of cherry blossom":

Your sorrow and joy
My darling, please, entrust to
Vernal weeping willow

Kányádi is not exclusively an author of classical haiku-poetry. Among his poems, we can find pieces which give expression to the bitterness of Hungarian reality during socialism:

I wonder if there
will be throats to bellow all
that now we keep back.

A whole life takes shape in these 17 syllables, and this life has nothing to do with Zen and oriental meditation: the poem is filled with European, or rather, East-European suffering, and becomes tense while remaining within the framework of the genre.

Among Hungarian poetesses, Ágnes Gergely (b.1933) is an excellent connoisseur of form, a real poeta doctus. She is a great authority on Japanese prose and poetry, and beside limericks, haiku are frequent in her writings.

She does not approach the East from the West anymore, Japanese culture is a lively experience to her. She had the chance to travel to Japan as an English interpreter in the early 1970s, and the culture of this country filled her with wonder for the rest of her life. She even wrote a novel from her experiences, called 'The Interpreter." She also translated a volume of Akutagawa's short stories. In her sombre haikus, she remains loyal to the original haiku-pattern: no rhymes at the end of the lines and frequent alliterations:

Threshold of thresholds.
No one ever got ever in.
No, nor even hope.

Among the significant contemporary haiku authors, Tandori Dezso (b. 1938) must be mentioned. He translated the haiku calendar in 1981. He was the first one not to use English, French or German translations. The haiku by Basho, Buson, Issa were translated for him from the original Japanese. Tandori's translations follow the classical haiku form. He respects the formal demand that the haiku is to use nominal rather than verbal structures. According to Takahama Kyoshi (1874-1959),

"The haiku is the art of nouns".

This static aspect of nominal structures creates the atmosphere of eternity and steadiness so typical of these poems. This is what the people of our fast-changing time long for.

The other feature of Hungarian haiku is the aphoristic formulation, the succinct philosophic message of this tiny poem. As we stated above, this philosophical, often ironic style is due to the fact that Europeans discover in these short poems a trait similar to epigrams. This can be noticed in Tandori's haiku:

A haiku by Kavafis

It's half past to now!
How rapidly
A year has flown!

Ákos Fodor's (b.1945) haikus also have this aphoristic character, the koan-theory is interwoven with haiku-lyrics in his poetry. Generally, the Hungarian haiku-poetry at the turn of the millennium is penetrated by the sober philosophy and painful pessimism of authors who have to assume the responsibility of a Central-European fate:

Mantra

Healthy is the one
Who gets to live in peace with
All his diseases

Buddhist way of thinking, and contrasted ideas are the main aspects of Fodor's haiku, which comprise macrocosm and microcosm at the same time. Contrasting structures has been a main aspect of Japanese poetry from the beginning. In early tanka, the first line is opposed to the other two. In haiku, the first two lines are answered by the third one. But the haiku has a contrapuntal construction not only in respect to its subject. The rhythm itself follows a contrasting technique: in each line the first and the fifth syllables are stressed. This stress cannot be rendered in Hungarian due to the specific character of the language, namely that in Hungarian words the first syllable is always emphasized. Thus the fifth syllable can be stressed only if there is a one-syllable word in this position.

Beside Buddhist traditions, Christian theory can also be a subject for Hungarian haiku-poetry, as we can see in László Sajó's (b. 1956) poem:

Deserted markets
in the Christmas-loneliness
you are not on your own

Loneliness means a different thing in a Japanese haiku than in either its European or Hungarian counterparts. While, for Japanese people, loneliness is an opportunity to fuse with nature, for a European, the self is in the center (and thus the lonely self touches inner emotion).

In Japanese language, the word, 'lonely,' is described with a character meaning water, trees, groves; for a European, 'loneliness' is when he hides in his den, left alone and sad. Attempting to derive a conclusion from this, we have to state that Hungarian haiku is related with the epigram. Its tone is often painful, sobre and ironic. Authors employ time; although not always using the season-word, they frequently use words referring to the time of day. As to form and structure, Hungarian haiku often respects the syllable count. Many poets keep to the 17-syllable rule, others, in turn, choose the traditional Hungarian stress-counting verse, of eight syllables, with the caesura in the middle of the line. Some poets use the five-syllable Adonisian line. Titles and typical Hungarian line-ending rhymes are frequent. The rhyme pattern may be: a-b-a, or a-a-b. The alliterations familiar in Japanese haikus are used by Hungarian poets as well.

After the World Haiku Festival of 2000 [Oxford/London, England], a Hungarian Haiku Club was founded using the framework of the Hungary-Japan Friendship Society. The age of club members varies from 7 to 76 years. Many are students of Japanese at university, who themselves try their talent writing haiku, mostly in Hungarian, but sometimes even in Japanese. Today, this club organizes meetings in the picturesque sites of the country each season. The sites are always related in some way to Japanese culture (e.g. a Japanese garden, a Japanese statue-park).

*This paper was presented at the World Haiku Festival 2002 conference, Yuwa-machi, Akita Prefecture, Japan by Judit Vihar.