« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Vajda Andrea
BAKOS FERENC: HAIKU HÁRMASKÖNYV
Somogy, 2001. 3. szám, 282-283. oldal

 

Ritkán fordul elő, hogy egy szerző "könyvcsinálásba" fogjon. A siófoki író, Bakos Ferenc most erre vállalkozott: nemcsak hogy új művel gazdagította irodalmunkat, de - utószava szerint - ő tervezte, maga szedte, hajtogatta, fűzte. Álmait, terveit nem hagyta veszni, s kiadói segítség nélkül is megalkotta új hármaskönyvét a Haikut. A Csonttollú madarak tele (1975) írója második könyve, a Szindbádia (1993) óta mintha hallgatna. Csak a Somogy folyóiratban újra és újra megjelenő haiku-csokrok és a rádióban elhangzó, a kínai tao szerelmi filozófiáján fogant Harmat hull a peóniába jelezték: az író "keleti" műhelyében készül valami.
A szerző ezúttal a költészet különös műfajában remekel: a szellemével befogja a haikut, ami három sorban 5-7-5-ös szótagszámmal az élet egy-egy pillanatát ragadja meg - ám annál mégis sokkal többet mond. Bakos Ferenc régóta foglalkozik a keleti kultúrákkal, és a haiku elkötelezettje; a tokiói székhelyű Nemzetközi Haiku Szövetség egyik alapítója, ennek többnyelvű periodikája is rendszeresen közli írásait. A Haiku három, zsinórral fűzött kis kötetét már kézbe venni is kellemes; a szép borító, a belső ködpapír, a színes lapok és a képek mind-mind a szerző gondosságát, ízlésének kifinomultságát mutatják.
Az első kötet: A haiku évszázadai. Klasszikus és kortárs japán haiku Bakos Ferenc műfordításában. A műhöz írt előszavában - Egy kavics, ha pottyan - Bakos Ferenc bemutatja a haikuról vallott ars poeticáját. Hogyan írjunk, fordítsunk, olvassunk haikut? - ezekre a kérdésekre ad választ, tanácsot. Majd időrendben sorjáznak a versek a haiku első mesterétől, a XVII. századi Basótól a kortárs szerzőkig, mindenkitől kiemelve egy-egy jellegzetes darabot. Ezután Költői csokrok címszó alatt néhány kiválasztott költő három-négy válogatását adja közre. Nagyon ötletes a Tizenkét macska Szató Kazuotól, aki az év hónapjait, mintegy naptárként, a macskák életével mutatja be: "A nyár közelg, s ők…/ új ásítást tanulnak / feleségemtől." A fordítások nagyon élvezetesek, s gyanúnk: Bakos Ferenc megfelel az előszóban idézett, a jó fordítóval szembeni elvárásoknak: birtokában van az ortodox zen gazdag élményének, képes anyanyelvén költészetet írni, beható tudással rendelkezik a japán irodalomról.
A második kötet: Rising Moon Shadow (Kelő hold árnya) válogatás a szerző angol, japán és magyar nyelvű haiku-hármasaiból. Ennek címadó haikuja: "Kelő hold árnya - / madárijesztő heves / szívdobbanása". Érdekes látni a japán fordítás kalligráfiáit is. Itt szerepel még az utolsó kötetben közölt Kilenc haibun angol fordítása.
A harmadik kötet: Haiku honfoglalás. Bakos Ferenc magyar nyelven írt haikui. Ez a kötet három részre tagolt, átgondolt, megszerkesztett. Mint ahogy a teljes könyv is: a három kötet, akár három sor haiku a teljesség érzését nyújtja az olvasónak. A Haiku honfoglalás első része egy Kalendárium a 2001. esztendőre. A kalendárium évszakok szerint van felosztva: a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél haikuit az Újév és az Óév darabjai fogják közre. Ehhez még a Gyászév kapcsolódik, melyben a szerző halott édesanyjának állít emléket: "Anyánk ravatala - / májusi verőfény, / madártrilla". Majd Három égitest címmel három haiku zárja a sort, egyik darabjának megírására az 1999. évi napfogyatkozás ihlette az alkotót: "Napfogyatkozáskor, / hitted volna?, / Fiastyúk kakasszóra!" A Kalendárium verseinek színtere - érezzük kimondatlanul is - Magyarország. A táj a tóval, domboldallal, az évszakok váltakozása, az élet örömteli és fájdalmas mozzanatai közelről ismertek, és még az univerzumot, az üstököscsóvát is innen szemléljük. Valóban honfoglalás ez: a műfajé, a szerzőé! "Messziről csábít, / közelről berzenkedik: / vízililiom!"
A második részben Bakos Ferenc az utazásai során átélt élmények verseit osztja meg velünk Úti haiku címmel. Szanszkrítia, Adria, Erdély, Prága, Málta varázslatos vidékeit együtt fedezhetjük fel az íróval, képzeletben mi is ott járunk vele, s azonosulhatunk a költő érzéseivel, általa mi is láthatjuk a változatos tájakat: "Hajóút Máltára - / sapkámat viszi a szél: / tengeráldozat!"
Bakos Ferenc haikuira s általában e műfajra igen erős képiség a jellemző. A háromsoros rövid vers elolvasásakor a benne megfogalmazott gondolat képileg azonnal megjelenik lelki szemeink előtt. Ez nem jelenti azt, hogy a haiku csupán egy képet ábrázol! A haiku nem ragad meg a képnél: elkap egy pillanatot az életből, de ez a pillanat nem fixálódik - tovább mozdul, és életre kel az olvasó tudatában. Az alapélményt mindenki látja, de senki nem ugyanúgy. Ezért van az: ahány olvasó, annyi haiku.
A kötet harmadik része a Kilenc haibun. A haibun kezdete egy rövid, naplójellegű esszé, melynek hangulatteremtő funkciója van; a prózai szöveg előkészíti a lezáró haikut. Bakos Ferenc, ragaszkodva a hagyományokhoz, a klasszikus japán úti haibunt vette példaként műveinek megalkotásakor. A Kilenc haibun a szerző sivatagi élményeit közvetíti, melyek rendszerint egy krízishelyzet feloldásai. A haibun kettős jósága: megoldja a krízist, és felmutat egy haikut. Jó példa erre a VII. haibun, ahol a szerző leírja, hogy áprilisban a hazaköltöző fecskék megpihennek a környéken. Egyik éjjel hidegre fordul az idő, s reggelre madártetemek hevernek a homokban. A költőnek különleges látványban van része: egy madár elhalt társát próbálja éleszteni, a levegőbe emelni. Az írónak nincs elég bátorsága, illetve illetéktelennek érzi magát, hogy kezébe véve a tetemet más nyughelyet keressen a madárnak. E megrendítő pillanatban egy haiku születik: "Madártetem felett / zörgő akác mond / templomi beszédet." Két úti emlék zárja a kötetet: a Nippon és a Sivatag. Bakos Ferenc sivatag-élménye meghatározó és egyedülálló a magyar költészetben. Ezek egyik kiváló darabja: "Sivatagi szél - / ha embert vágyom látni, / csizmámra nézek."
A haiku nem könnyű műfaj, sem írónak, sem olvasónak, ráadásul - ahogy az előszóban íródik - az igazi haiku soha nincs ott, ahol keressük. "A jó haiku csak mint egy kavics az olvasó tudatának tavába hajítva: finom hullámokat indít, asszociációkat hív elő az emlékezet gazdagságából; részvételre invitál a költő csodálata helyett - egyszerűen hagyjuk tehát, hogy belénk pottyanjon." A recenzens mindenesetre hagyta, s a lélekigéző élményhullámok csitultával bátorkodott e recenzióra. A honlapokat böngészők a www.terebess.hu (Ázsia E-tár) valamint a www.eol.hu (Webigen) kiadásában is olvashatják a szerző haikuit. (Magánkiadás, Siófok-Kiliti, 2000)