« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Jancsik Pál
HAIKULÍRA
Forrás: Szabadság (Kolozsvár), 2002. április 13., 10. oldal

Ha már olyan kötetről írok ismertetést, amely kizárólag haiku versformában írott darabokat tartalmaz, talán nem árt - egyrészt a magam, másrészt az olvasó számára is - néhány sorban idézni, amit erről föltétlenül tudni kell. "Háromsoros, tizenhét szótagból álló, rímtelen és hangsúlyos vers. Sorainak szótagszáma: 5, 7, 5. Az újabb kori japán líra műfajként is elkülönülő, legfontosabb versformája." Egy példa a műforma XVII. század végi megújítójától, Matsuo Bashótól:

Oh nyári pázsit!
Be sok vitéz alussza
Öledben álmát!
(Franyó Zoltán fordítása)

"A haiku legfontosabb tartalmi jegye a természetábrázolás. Stílusa idegen a szimbólumvilágát nem ismerő olvasó számára. Könnyedén felvázolt természeti képeinek mély gondolati, filozófiai tartalmát semmilyen fordítás nem adhatja vissza... Szimbólumai közül a leggyakoribbak: a vízen tükröződő telihold (a létben önmagát hiánytalanul megismerő, a külső világgal tökéletes harmóniát kialakító emberi tudat), az utazás (a világon való átkelés zenbuddhista eszméje), a kakukk (a magány), az erdei fenyőfa (az együttlét, a hosszúélet és a tiszta béke). Két kitűnő példája: "Tiszta zuhatag! / Hullámokon hibátlan / most a nyári hold." (Matsuo Basho) "Hideg holdvilág: /kőpagoda árnyéka. / Egy fenyőfaárny." (Masaoka Shiki) E japán eredetű versforma a[z előző] századforduló óta elterjedt az európai irodalmakban is." (Világirodalmi lexikon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1975. IV. 143.)
Érdekes, nálunk nagyjából ugyanebben az időben a négysoros terjedt el mint sajátosan japán műforma, lásd Juhász Gyula Japán módra című ciklusát vagy Kosztolányi japán műfordításait. Erdélyben a haiku a 70-es, 80-as években tűnik föl Kányádi Sándor és mások költészetében.
És mit tesz a műfaj mai művelője, Jánky Béla, aki kötetnyit* gyűjtött össze és adott ki haikujaiból? Nyilván nem élhet a japán líra hagyományos szimbólumrendszerével (bár egy alkalommal, a nagy mester, Matsuo Basho emlékére írott haikuban megpróbálkozik vele), a természetábrázolás impresszionista módja is távolabb áll, bár azért nem idegen tőle, már csak a műfaj pillanatrögzítő jellegéből következően sem: "Levelek hullnak - / jó volna tudni, mit írt / a nyár reájuk." (Ősz) "Labda a fűben. / Dobd a magasba, lopjon / derűt az égből." (Labda).
Jánky azt teszi, amit minden jó költő tenne az ő helyében, ha már haikuírásra adta a fejét: a saját képére és hasonlatosságára formálja ezt az öregkori lírának oly igen megfelelő rövid műfajt. Kötetnyitó háromsorosa így hangzik: "Gyermekláncfűvel / benőtt sínpár a kihalt / végállomáson." (Öregkor) Ha már öregkor, akkor - vigaszként, ellensúlyként, többletként - bölcsesség, paradox látás, intellektualitás - a gyermekkoriból visszatért-megőrzött játékossággal vegyítve: "Fát dönt a fejsze, / ámbár nyele fából van, / fából ugyancsak." (Fejszenyél) "Amíg veszítek, / élek. Vesztemre minden / perc nyereségem." (Lapjárás) A műfajtól és Jánkytól a humor sem idegen: "Ma is járt a Nap. / Ám ma sem jött vele a / szemeteskocsi." (Napló) "Ezópus nemzé / Ezópust, és így, és így / tovább mindmáig." (Genealógia) Amint láttuk, láthatjuk, az irónia sem: "Meghalt a hóhér. / Rázuhant munka közben / az akasztófa." (Kettős halál) "Hoznánk a pestist, / ha a patkányok tudnák, / hogy ők patkányok?" (Pestis) Egy kozmikus kép: "Valahol ágyú / dörgött az éjjel. Vérzik / a föld az űrben." (Sebzett bolygó) Példa a feszültség, a veszély érzékeltetésére: "Repedez, mállik / a hídpillér a vízben - / bomlik, a hatalomtól / a lelke részeg." (Részegség) Publicisztika: "Viszi a hírt a / falka: szétszaggatott egy / farkast a bárány." (Hír) Festészet és költészet együtt: "Pillangó röpköd / szirmot keresve. Vagy tán / a rózsa táncol?" (Akvarell).
Nincs hely a folytatásra. Fogalom- és önazonosság-tudati zavarokkal küzdő, nyelvi és ízlésficamokkal ékes, anyagi, egzisztenciális bajokkal terhelt irodalmi életünkben valaki rájön arra, hogy a pillanatoknak is színük van, és fölfedezéseit fegyelmezett formába fogva, hiteles módon el is tudja hitetni velünk - valahol itt kezdődik a költészet.

* Jánky Béla: Pillanatok színe. 82 haiku. Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2002.