« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Versben
bujdosó haikuk
Found haiku (some pseudo-haiku culled from Hungarian poetry)
Szerkeszti:
Terebess Gábor
Kapcsolat
Versidézetek
a magyar költészetből, melyek szövegkörnyezetükből kiemelve, önállóan megállnak
a lábukon haikuként. Pl.:
Petőfi Sándor (1823-1849):
mezítláb
útazom,
Telemenne vízzel, sárral
A csizmám e rosz uton.
(A vándorlegény, 1847)
Pihen
a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
(Falu végén kurta kocsma..., 1847)
Szép Ernő (1884-1953):
Elbágyadt
pillangó
lassít, lejt, hopp megszáll
egy fűszál hegyén.
(Junius 24.)
Füst Milán (1888-1967):
alkonyi
órán
a sötétet melegíti
lámpafénnyel
(Tavaszi
dal, vándordal)
varrónők
tűje
az éjben néked táncol
az ablak előtt
(A
holdhoz)
Illyés Gyula (1902-1983):
Esti
falvak alatt útját kérdi tőlem az eltévedt jegenye.
(Száműzött, Nehéz föld, 1928)
ereszünkről
lerohanó víz bugyborékolva zokog…
(Látod,
hogy gőzölög…, Nehéz föld, 1928)
villám
villan föl, dörgése egyre késik,
fáradt már útrakelni.
(Egy
ősz 6., Nehéz föld, 1928)
kocsma-eresz
alól
nézem az udvaron vadul
ugráló csöppeket
(Esti
zápor, Sarjurendek, 1930)
karikagyűrű
úgy bedagadt a bőrbe,
fogóra tört le
(Két kéz, 1950)
ökölháttal
levették
hogy ne mocskolják
könnyel a kormos orcát
(Két
kéz, 1950)
Szolga
dühüknek
mily öklei gyűrődtek
… görcsben … a zsebben
(Két
kéz, 1950)
bükklevél
tapadt a szélvédő-üvegre
… átlépő-engedély
(Ősz
felé, Jegyzőfüzet, 1949-1952)
Vonatrázta
bólintásokkal
hallgatom az utasokat.
(Szívközelben,
1961)
József Attila (1905-1937):
Költő
vagyok – mit
érdekelne engem a
költészet maga?
("József
Attila ismeretlen haikuját közreadja Sajó László"
Ars poetica, Szép Szó, 1937. áprilisi-május)
"Irgalom,
édes-
anyám, mama, nézd, jaj kész
ez a vers is!"(Vˇ)
("Hommage
- egy forma csonkán tiszteleg a Törötten-Is-Tökéletes előtt" címmel
József Attila egy hexameteres sorát
Fodor Ákos tördelte haiku-szerűen, s a harmadik sorban a hiányzó szótagot
hiányjellel pótolta.)
Radnóti Miklós (1909-1944):
vitte
pipacsok
szirmát a szél,
fejetlen álltak
(Gyerekkor,
1933)
A
tócsa loccsan és a hold
a víz alá bukik
(Hajnaltól
éjfélig. Éji mozgolódás, 1938)
kertjeinknek
sűrű illatában
fáján akad a hullni kész dió!
(Himnusz
a békéről, 1938)
avarra
hull le ma már a dió,
nem koppan
(Nyugtalan
őszül, 1941)
Cseke Gábor (1941-):
fel-felszaggatott
avaron keresztül-kasul
csiganyom
(hernyótalpakon, 1980)
elesett
fákon
vad moha - a gallyak is
beleroppannak
(hernyótalpakon, 1980)
