« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Horváth Ödön (1938-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
e-mail: napeledel@gmail.com

Horváth Ödön haiku ciklusai 2011. október 15-ig:

Az örök idő nyomában: 847 haiku
Aki Benned bízik: 629 haiku
Kutass magad felé: 470 haiku
Gyümölcsök ideje: 628 haiku
Teremtőnk tenyerében: 258 haiku
Források nyomában: 2195 haiku
901 új haiku

Horváth Ödön japán haiku fordításai

 

901 ÚJ HAIKU

Ő, AKIRE VÁRSZ

Egy Igazság van,
de a bölcsek sokféle
néven nevezik.

Légy igazságos!
Egyszer csak nyomára lelsz
az Igazságnak.

Ő, akire vársz,
béke, boldogság, tudás
tiszta forrása.

Ha imádkozunk,
nincs sok szóra szükségünk;
Ő úgyis hallja.

A világon nincs
semmi az Ő teremtő
munkája nélkül.

Ő és én örök,
változatlan egységben
vagyunk egymással.

Minden szépségben,
minden jóságban az Ő
képmását látjuk.

Dicsérd az Urat;
sohase fáradj bele
dicséretébe.

Az Úr figyelmes,
csak úgy közelít feléd,
ahogy engeded.

Nehézségeid
közben bízzál az Úrban,
és megoldódnak.

Akárhol vagyunk,
akármit teszünk; az Úr
mindig velünk van.

Uram, szent fényed
ott van minden formában,
és minden lényben.

Ha csönd van, lelkünk
mélyén nyilatkoztatja
ki magát az Úr.

Nehéz időkben
miért jajgatsz annyira,
az Úr nem süket.

Az Úr bennünk él;
ott őrködik felettünk,
ott a mentsvárunk.

Megemlékezzél,
hogy a hét egyik napját
Istennek szenteld.

Alkotóerőnk
Isten teremtésének
hű lenyomata.

Aki Istenben
hisz, tudja, hogy Őbenne
örökké élünk.

Olyan ember nincs,
akiben ne szunnyadna
Isten jósága.

Hogy nap süt, szél fúj,
s eső esik búzánkra,
Neki köszönjük.

Minden látható
teremtő Istenünknek
köszöni létét.

Isten jelen van
a Mindenség legkisebb
parányában is.

Isten önmagát
a világban itt és most,
bennünk láttatja.

Isten az égben
és a szívünk legmélyén,
Egy és Ugyanaz.

Ha minden Isten
megtestesülése: Őt
látjuk mindenben.

Aki nem hiszi
Istent, gondoljon arra,
Isten szereti.

Isten alakját
ott láthatjuk előttünk
ember alakban.

Jó, ha már korán
elsajátítjuk Isten
eszmeiségét.

Minden emberben
Istent látni valóban
égi kegyelem.

Noha sok ember
nem foglalkozik Vele;
Isten létezik.

Mindennél jobban
kell ismerned az Istent:
a Benned Levőt.

Hiszed? Nem hiszed?
Isten léte független
igenlésedtől.

Legbelsőbb lényed:
Istennel kapcsolatos
Magasabb Tudat.

Isten benned él:
ennek tudata legyen
hited alapja.

Istent felfogni
az Ő teljességében
lehetetlenség.

„Te is Isten vagy”,
az Ő öröktől való
szeretetében.

Ha Isten útján
jársz, fogékony lélekkel
élsz a világban.

Isten-keresés
közben végül magunkban
találjuk Lelkét.

Istenről ne fess
fantáziaképeket;
lelked mélyén van.

A megszentelt lét
hosszú zarándokútja
Istenhez vezet.

Isten törvénye
megmásíthatatlan és
örökérvényű.

Ó, örök Isten!
Első s legfőbb törvényed:
a bölcs szeretet.

Az Isten örök;
belé minden látható
visszatorkollik.

„Isten képmása
vagy” – ennek tudatában
érdemes élni.

A benned levő
istenkép irányítson;
töltse be lelked.

Kétezer éve
történt, hogy Valaki már
megváltott minket.

Másképpen beszélt:
jólesőn, világosan,
elragadóan.

Neki hihetünk;
akinek szavai és
tettei egyek.

Az Ő szavára
újra nekigyürkőztek,
s hálójuk tele.

A Vele való
találkozás a lélek
legfőbb igénye.

Minő gyötrelem
keresztre felfeszítve
Ég és Föld között!

A feszületre,
felnézünk-e rettentő
valóságában?

Élőt ne keress
a halottak között; mert
ott nem találod.

Testünk és lelkünk
az Ő szent testének és
lelkének része.

Igazad van, ha
Benne látod egyetlen
Szabadítódat.

Minden változik,
mint a Meg Nem Változó
múló formája.

Akinek szeme
s füle nyitott, megérti
a legfőbb Titkot.

Jó, ha mindennap
egyre közelebb kerülsz
Belső Magadhoz.

Béketűrésed
többé nem veszíted el,
ha csak rá hallgatsz.

A Nagy Fényesség
mindenen átvilágít;
néha lángra gyújt.

Hit s hitetlenség
önmegvalósítással
áthidalható.

Belső csöndedben
egyfolytában hallható
a Lélek hangja.

Haldokló Buddha;
összekulcsolt két kezén
imafüzére.

A halhatatlan
léleknek egy időre
test a lakása.

Tetőtől-talpig
szent áramlat hatja át
egész lényünket.

Még a legnagyobb
sötétségben is látnak
lelki szemeink.

A test múlandó,
de a lelket nem lehet
elpusztítani.

Szerető szívvel
tegyünk mindent, ma, holnap,
s holnapután is.

Vadidegenek
találkoznak, s egyszer csak
szeretik egymást.

Csak, ha szeretünk,
érthetjük meg valóban,
mi a szeretet.

Harmonikusan
szeretnél élni? Teremts
magadban békét.

Istenhitünkkel
nem sokra megyünk, ha nincs
bennünk szeretet.

A Szeretet és
az Igazság vezessen
életünkön át.

Ha negyven napig
böjtölsz, életre szóló
élménnyel szolgál.

Jó gondolatok
ösztökélik az embert,
jótetteire.

A harangszóra,
ha pár pillanatra is,
áhítat fog el.

Messzire kerüld
a rosszak, ám keresd a
jók társaságát.

Minden történés
az isteni színjáték
látványos része.

A hitvitában
végül az okosabbnak
adnak igazat.

Tetteink nyomán
vagy elítéltetünk, vagy
megigazulunk.

Éberséged és
nyitottságod böjt s ima
segíti elő.

Ha megbocsátunk,
valamikor nekünk is
megbocsátanak.

Egyszer, még régen
közös támpont vezérelt:
istenfélelmünk.

Csak egy irányba,
a Jóság irányába
hajtsuk meg fejünk.

Hol lehet tisztább
s eredetibb költészet,
mint a szívünkben?

Aki önzetlen,
s mások javát szolgálja,
igaz úton jár.

Tiszta gondolat;
ha szívünk mélyéből jön,
több az imánál.

De nagy adomány
ez a csodákkal teli,
múlandó élet.

A Mennyországba
irányuló út maga
a mennyei út.

Figyelj arcodra;
amikor imádkozol,
öntse el derű.

Uram, sikolyunk
s esengő szavaink is
elérik füled.

Az Ige akkor
válik véreddé, ha már
nem csak hallgatod.

Ha imádkoztunk,
tegyünk valami jót is,
úgy van értelme.

Az embert útján ,
a Gondviselés szerint
angyala óvja.

A hét: hat és egy.
A Teremtés hat napja,
s egy pihenésre.

A legtöbbünknek
a csodák fel sem tűnnek;
nem hiszünk bennük.

A szent tanítást
oly könnyű meghallgatni,
de nehéz tenni.

Ha bűneinket
nem bánjuk meg, többnyire
betokosodnak.

Szent könyvünk szerint,
aki hetvenet megél,
jól gazdálkodott.

Írástudatlan
és utcán hagyott árva
lett a prófétánk.

 

BELÜLRŐL JÖVŐ MOSOLY

Kilégzésünkkel
megszentelt körforgásba
születtünk bele.

A visszatérő
lélek a pici testben
még makulátlan.

Születés, halál
egymást követő, örök
lehetőségek.

Minden nevelés
csak akkor igazi, ha
jellemformáló.

Szíved mélyéből,
lényed ürességével
oktass másokat.

Tanítsd a vakot
látni és a süketet
hallani a bajt.

Vajon mért nem kell
korunk ifjúságának
tisztaság és rend?

Örök ifjúság
nem létezik, helyette
van örök élet.

Ifjúság, vigyázz!
A kezdeti jó útról
soha ne térj le.

Minden gondolat,
minden szó és minden tett
örök nyomot hagy.

Minden gondolat
szó és tett visszaszáll rád,
mint a bumeráng.

Senkinek sem jó,
ha több rosszakarója
van, mint barátja.

Türelemmel és
szeretettel mindenki
lehet testvéred.

Minden idegen,
ha találkozol vele,
újabb történet.

Találkozásuk
percében a barátok
még idegenek.

A népek között
jó volna, ha létezne
örök barátság.

Megbékéléssel,
újra összejössz azzal,
akit már ismersz.

A jóga ősi
és kinyilatkoztatott
égi bölcsesség.

A jóga önként
vállalt, vállainkra vett
isteni járom.

A jóga: Egység.
Létkérdésekre kapott,
igényes válasz.

Szépségünk múló,
vele vonzóerőnk is,
az idők során.

A tiszta lélek
mérhetetlenül boldog
attól, amit lát.

Boldogságunknak
egy belülről jött mosoly
már a kezdete.

A legtöbb vita
ütköző vélemények
következménye.

Olyan pillanat
nem létezik, amikor
egyedül vagyunk.

Minden tudásnak
tudatlanság talaján
leled alapját.

Abból semmi jó,
nem származik, ha nincsen
biztos alapod.

Gondolataink
mind, mind a szellemvilág
alkotásai.

A nagy gondolat
közös kincs, ha túléli
kigondolóját.

Minden gondolat
elvileg formát ölthet
gyakorlatban is.

Bizalmunk segít
valamikor rálelni
az igazságra.

Annak, amiért
pénzt adunk ki, nem biztos,
hogy értéke van.

Minden nagy érték:
napfény, élet, szeretet
pénz nélkül való.

A csoda ott van
minden hétköznapinak
tűnő dologban.

Vagy csodák nélkül,
vagy mindig csodák között
éled életed.

Gyönyörűségek
és csodák sokasága
a mi életünk.

Két madár lakik,
ugyanannak a fának
ágai között:

az egyik eszi
a fa édes gyümölcsét,
a másik nézi.

A sokféleség
a leggyümölcsözőbb, ha
teljességre jut.

Senki se szeret?
Akkor tedd fel a kérdést:
mért utálkozol?

Hogyha a lélek
valóban halhatatlan,
mit számít a test?

A megbocsátás
gyógyít: a megtörténtek
kevésbé fájnak.

A megbocsátás
a múltat megszenteli,
és jövőt teremt.

Közös nyelvünket
elődeink alkották,
mi csak beszéljük.

Az idő gyógyít;
a legnagyobb csapás is
enyhül utólag.

Gyilkos elődök
nyomába könnyen lépnek
gyilkos utódok.

Elmélkedéssel
a világ körülötted
új fénybe kerül.

Elmélyülésből
fakadó ihletettség
a csönd szülötte.

A magas lóról
jobb mihamar leszállni,
s csöndben maradni.

A csönd percei
könnyen lelnek visszhangra
lelkünk mélyében.

Ha elcsöndesedsz,
ismeretlen hangokra
leszel figyelmes.

Ha a tett beszél,
egyre ritkábban van már
szükség szavakra.

Tudatalattink
ott van a szavainkban
s tetteinkben is.

Minden emberben
van valami örökölt,
elemi jóság.

Ha jót cselekszik,
az ember a legszentebb
lény a világon.

A jó gondolat
ihlette jó tett mindig
jó szívből ered.

Jóság, bölcsesség
emberségünk lényegét
tükrözik vissza.

Nagy az elvárás
mindannyiunk felé: ma
a jót kell tennünk.

Minden ma megtett
jócselekedet holnap
láthatóan hat.

Élénk szavakkal
könnyebb hirdetni a jót,
mint cselekedni.

Megváltozhatunk?
Igen. Szívós munkával.
A jót követve.

Nincs annál rosszabb,
mint amikor egy várt hír
nem érkezik meg.

A kárörvendő
végül is nem ússza meg;
a baj visszaüt.

Ki engedte ki
jelenkorunk démonát
a zárt palackból.

Ránk erőltetett
téveszméből igazság
nem lesz sohasem.

Kapzsiság, harag,
fösvénység, düh, irigység
lefelé húznak.

Aki az útról
letért, annak nem könnyű
visszatérnie.

A gonosz beszéd
másokról a legnagyobb
bűnök egyike.

Az érdeklődés
középpontjában lenni,
nem veszélytelen.

Gondolataink:
vagy a jók, vagy a rosszak
irányítanak.

Jó vagy rossz hírtől
mért zaklatnád fel magad,
holnap minden más.

Létünk valóság;
gondolatunk formázza,
jóra vagy rosszra.

Indíttatásunk,
világi vagy mennyei
szabja meg utunk.

Mind, amit teszel,
jót vagy rosszat, formát ad
lelkületednek.

Sajnos, az ördög
cimborája se más, mint
Isten szülötte.

Haragod csupán
kedvességed győzi le:
a rosszat, a jó.

A jó és a rossz
visszatükröződése
illúziónknak.

A szívből jövő
gyöngédség mások iránt,
a királyi út.

Langy életünkben
a követendő útról
mikor esik szó?

Ha utunk a cél,
ne kételkedjünk benne;
biztos elérjük.

Ha az út a cél,
szinte varázsütésre
minden könnyebb lesz.

Az eredményhez
vezető út legtöbbször,
sajnos göröngyös.

Ha életcélod
egyben életutad is,
sok mindent tehetsz.

A legjobb szándék
is tévútra vezethet,
ha nem vigyázol.

Jó gondolatok
és jó cselekedetek:
bölcshöz méltó lét.

Aki okosan
él, annak jóval könnyebb
bölcsnek is lenni.

A bölcs nem beszél
fölösleges dolgokról;
örömmel hallgat.

Egy dologra van
igazában szükségünk:
a bölcsességre.

Ha a bölcsesség
osztályrészünk lett, minden
könnyebbnek tűnik.

A bölcset soha
nem éri jó hír, se rossz;
nyugalomban él.

A legbölcsebbnek
akkor látszik az ember,
amikor hallgat.

A csönd percei
könnyen lelnek visszhangra
lelkünk mélyében.

Keresd a bölcset,
s amikor megtaláltad,
hallgass szavára.

Bölcsességünk ma
és mindenkor attól függ,
mennyire látunk.

Az ember gyakran,
de különösen reggel
rendkívül nyűgös.

A mindennapi
közben tapasztaljuk meg
a rendkívülit.

A legnagyobb vágy:
egyszer, mégis, valóban
hazaérkezni.

A holnapi nap
éppen úgy elmúlik majd,
mint a tegnapi.

Beletörődni
az örökös kudarcba
nem méltó hozzánk.

Ez a mai nap
szerinted különbözik
a többi naptól?

Kedves mosollyal
az oroszlán bajuszát
is meghúzhatod.

Sárga repcéből
a kis méh mézet készít,
az ember benzint.

Minden élőnek,
sőt a sziklakőnek is
létezik lelke.

Ígéretekkel,
bár gyakran jól hangzanak,
nem sokra megyünk.

Bolond beszédet,
noha gyakran hallhatunk,
irtózunk tőle.

Ne hülyítsenek
se hazugságokkal, se
ígéretekkel.

Idő előtt sok
kiaknázatlan dolog
megy veszendőbe.

Az ősi lángot
valaki elemelte,
azóta van tűz.

Mindenki, aki
nyugtalan lesz a csöndtől,
zavarosan él.

Semmi különös
nem történik; minden megy
a maga útján.

Ha nem próbálod
meg, ami előtted áll,
nem is sikerül.

Hét év kell hozzá,
és utolsó sejtünkig
kicserélődünk.

A megfogható
és a megfoghatatlan
ikertestvérek.

Minden kiderül;
igen, előbb vagy utóbb
minden kiderül.

Nem lehet olyan
messze menni, ahonnan
nincs visszatérés.

A mi világunk
az összes világ közül
az egyedüli.

Valamikor rég,
a mesék kezdetekor
volt egy almafa.

Minden sejteddel
légy tudatos viszonyban;
hozzád tartoznak.

Ha sokat töprengsz,
egyáltalán nem kedvez
lendületednek.

Ma tőről metszett,
hiteles mondásoknak
nincs foganatja.

Becsvágyunk gyakran
bizonyul gyümölcsöző
hajtóerőnek.

A feltett kérdés:
„Ki vagyok én?” nagyszerű
lelkigyakorlat.

Érzékszerveink
tágra nyitott ablakok
a világ felé.

Mindenre van ír;
ami nem gyógyítható:
lelkünk mély sebe.

Hogyha magot vetsz,
bizony sosem tudhatod:
melyikük kel ki?

Az álarc mögött,
jóllehet te vagy jelen,
de másnak látszol.

Amerre járkálsz,
nem könnyű eltűntetni
lábnyomaidat.

Ha a villádra
sok szénát veszel, abból
jó nem származik.

Ne higgy benne, hogy
erőszak erőszakkal
orvosolható.

Régi emlékek
új megvilágításban
kevésbé fájnak.

Ahol fájdalom,
bánat s gond nem létezik,
az álomvilág.

Aki örökké
csak egy ponton toporog,
nem érkezik meg.

Nagy csapás után
minden, ami idáig
volt, megváltozik.

A tiltott ajtó
mögött a tökéletes
világ lakozik.

Tévedhetetlen
éppen úgy nem létezik,
mint csalhatatlan.

Szinte semmiség
annak, aki ad, de sok,
akinek adja.

Egyszer egy évben
ajánlatos mélyebben
elgondolkodni.

Alkotni akarsz?
Akkor a leggyorsabban
felejts el mindent.

Nagy félelmeink
mindig abból adódnak,
hogy gyávák vagyunk.

Ha szerepeink
felcserélődhetnek, nincs
különbség köztünk.

Ember és állat
egészen másképp tekint
egy s ugyanarra

Kiaknázatlan
tehetséget nagyon kár
hagyni, elveszni.

Ugyanaz az ügy,
más megvilágításban,
új ügynek tűnik.

Emberi létünk:
könnyeink, mosolyaink
váltakozása.

Sokunknak kérdés
a közös emberi lét
legfőbb lényege.

Az élet maga
adja meg kérdésünkre
a helyes választ.

Öregségünkben
egyre világosabb lesz
létünk értelme.

Életünk több mint
kölcsönös függőségben
lenni egymással.

Amit átéltél,
ami osztályrészed volt,
az a valóság.

A különféle
életcsapdából néhány
nagyon veszélyes.

Életed, noha
nem hosszú, sok dologra
mégis csak elég.

Az emberi lét
kiszámíthatatlan, de
ez így a legjobb.

Kötődés nélkül
élni kettős ajándék:
vidámság, béke.

Sok fecsegéstől
és sok rohanástól lesz
túl gyors az élet.

Karnyújtásra van
lelki megújulásunk
lehetősége.

Tartózkodással
egymáshoz még senki sem
jutott közelebb.

Maradj nyugodtan,
hiszen ötven év múlva
minden másképp lesz.

Életünk mozgás;
csak a mozdulatlanok
nem érkeznek meg.

Az élet bajok
és nehézségek nélkül,
a lusták álma.

Ahhoz, hogy lássunk,
nem elég csak életünk
tapasztalata.

Életünk során
a legfontosabbakról
ritkán beszélünk.

Létünk legnagyobb
gyötrelmét s boldogságát
sosem feledjük.

Hányattatottan
élnek sokan sokáig,
mert elfogadják.

Dicséret nélkül
és örömtelenségben
nagyon rossz élni.

Életünk során
saját gondolataink
miatt szenvedünk.

De szörnyű volna
öregen és betegen
örökké élni.

Mulandóságunk:
a legtöbbünknek komoly
fejtörést okoz.

Életünk zajlik;
csak akkor vesszük észre,
ha már vége van.

Egyszer, amikor
életünk végéhez ér,
új lét kezdődik.

 

HOL AZ IGAZ ÚT?

Ősi időkben,
abban a jobb világban
nem volt éhínség.

A mi őseink
derék emberek voltak:
vitézek, bátrak.

Valamikor még,
amikor gyermek voltam,
nagy háború dúlt.

Sok embert láttam
télikabátjukra varrt
sárga csillaggal.

Negyvennégy végén
szenes vagon tetején
jöttünk vidékről.

Senki sem tudta,
mire virrad, ha este
ágyába került.

Az ostrom után
rémségesen nézett ki
egész Budapest.

Apámat kétszer
szedték össze az utcán;
de elmenekült.

Majd hetven ország
háborúja: hatvankét
millió halott.

Nehéz feledni
az embermészárszékek
iszonyúságát.

A roppant tömeg
végeláthatatlanul
hömpölygött tova.

Ott álltunk s vártunk;
a Parlament balkonján
feltűnt alakja.

Kissé feszengve
nézett szét a tömegen,
s akkor elkezdte.

„Kedves elvtársak…”
„nem vagyunk mi elvtársak!”
bömböltük vissza.

Kormánybiztosunk
béketárgyalásra ment,
s letartóztatták.

Már hajnal óta
hangzik egy furcsa moraj
napkelet felől.

Újra temették;
és újratemetésén
százezrek voltak.

Ma minden kézben
legyen egy égő gyertya;
úgy emlékezzünk.

Néhány hét múlva
hősök kopott sírjain
fonnyadt koszorúk.

Sötét cellában
éppen annyi helye volt,
hogy állni tudjon.

Azok a szörnyű
évek sohasem múlnak
el nyomtalanul.

Összefoglalva
történelmünket, nem sok
jó mondható el.

Gyönyörűséges
világ várna ránk, ha mind
békében élnénk.

Nekünk béke kell.
Tökéletes és tartós,
hogy megmaradjunk.

Minden négy évben
a jogosult honpolgár:
választópolgár.

Választóiknak
ingyen virslit osztottak,
sört vertek csapra.

Világnézeti
vitákban elsősorban
nyíltság szükséges.

Ennyit még soha
nem beszélgettünk arról:
mit kéne tennünk?

Túlköltekezés
s elfásultságunk közös
bajunk lényege.

Volt mocskainkat,
ha kiderülnek nehéz
tisztára mosnunk.

Ha fondorlattal
jutsz hatalomhoz, egyszer
megbűnhődsz érte.

Az ármánykodó
csak ideig-óráig
érhet el sikert.

Hazugságaid
idővel elkoptatják
népszerűséged.

Tetteink mögött
már látszanak zord jövőnk
körvonalai.

A Gonosz lélek
tevékenysége nincsen
sokkhatás nélkül.

Mára ördögibb
összefüggésben látszik
nyomasztó jövőnk.

Ha a holnap rossz,
holnapután sem lesz jobb,
és azután sem.

A gyilkos szándék
földi értelemben nem
bocsátható meg.

Bürokrácia
az ember alkotta rossz
elburjánzása.

Temérdek írás
szól jelen bajainkról,
mégse csökkennek.

Modern korunkban
a szegények jóléte
szép szavak tárgya.

Élővilágunk
felgyorsult pusztulása
a saját művünk.

Sok idő eltelt,
s még mindig nehezen él
dolgozó népünk.

Az ártatlanság
az embertelen korban
milyen védtelen.

Soha nem látott
iramban megyünk a Nagy
Szakadék felé.

Művészet, zene,
oktatás, egészségügy
manapság üzlet.

Mai kultúránk
teketória nélkül
falja fel magát.

Forradalmi tett
ma már nem igen akad;
tévénket nézzük.

Átláthatóság
kellene, de hiába
szeretnénk, nem lesz.

Közömbösségünk
veszélyes fegyver; könnyen
ellenünk fordul.

Soha nem volt még
ennyire válaszúton
egyén és nemzet.

Kijózanodtunk;
valamikor még hittük:
majd jobb világ lesz.

Közös jövendőnk
irigylésre méltónak
már nem mondható.

Majd, ha minden nép
tartós békére vágyik,
megújul a Föld.

Mai világunk
már nem igen alkalmas
megújulásra.

Fölöslegedről
lemondva csökkentheted
mások nyomorát.

Fölöslegünket
összeadni hathatós
segítségnyújtás.

Örök időkre
szóló vérszerződésük
óv és kötelez.

Országunk s népünk
felvirágoztatása
közös, szent ügyünk.

Nincs gyümölcsözőbb
tett annál, mint amikor
mind összefogunk.

Soha ne beszélj
egy rossz szót se másokról.
Tekints magadba.

Tört magyarsággal
ő mondta ki először,
mi a fő bajunk.

Lázongásaink
előbb vagy utóbb mégis
eredményesek.

Egy fő kérdés van:
tudunk-e testvérei
lenni egymásnak?

Legendás hírű
hazafiak börtönben
helytállásukért.

Börtönudvaron
süt a nap, csak másképpen,
mint amott kívül.

Inkább belehalt;
de egyetlen nevet sem
tudtak meg tőle.

Az újságokban
a Kánaánt hirdették,
s rémuralom volt.

Gyermekfejjel is
felfogtam, hogy a világ,
csalásra épül.

Eső zuhogott
tizenhárom vértanúnk
emlékünnepén.

Néhány év alatt
számos magyar faluban
nincs több fiatal.

Hogyha akarjuk,
minden éles ellentét
áthidalható.

A tiszta beszéd
nemzetformáló erő;
minden időben.

Néhány év múlva
mindnyájan együtt leszünk
Európánkban.

Erőteljesen
s vállvetve kell dolgoznunk
a nyomor ellen.

Ó, ti lelkesült,
szép ifjak! Ma, bennetek
rejlik a remény.

 

AHOGYAN ÉLÜNK

Korcs világunkban
szinte napi gyakorlat
a tettlegesség.

Az öregembert
ütlegelték, rugdosták,
ezer forintért.

Ha tévúton jársz,
hamar lehet belőle
törvénytelenség.

Útszéli szavak
ma már mindennaposak
lányaink ajkán.

Azt a rossz pletykát
vajon ki terjesztette;
jó volna tudni.

A gyanúsított,
ha még van rá ideje,
mindent tűzbe dob.

Lassan kiderült
az ígéretes üzlet
csupán humbug volt.

Városainkban
mindenütt szemét, piszok
s ideges nyüzsgés.

Ha találkoznak,
már nem néznek egymásra;
nem is köszönnek.

A nagyképűség
éppoly visszataszító,
mint az irigység.

De sok fejben él
a gyors meggazdagodás
csalfa vágyálma.

Buta dolgaink;
bántó nyámnyilaságot
feltételeznek.

Milyen sokáig
tart egy óra, ha várni
kell a sorodra.

A börtönévek
utólag nagyon hosszú
időnek tűnnek.

Egy életen át,
sok büntetendő dolgot
tesz meg az ember.

Félreértésből
de sok jó viszony került
tartós válságba.

Egyről kettőre
jutni gyakran iszonyú
nehéz feladat.

Akit szülei
jósággal vettek körül,
boldogabban él.

Jó kapcsolatban
a két fél szavak nélkül
is érti egymást.

Kenyérnekvaló
gabonája mindig van
a jó gazdának.

Tavaly a zöldség,
idén a kalászosok
termettek többet.

Több évtizedes
harag után úgy néz ki,
békét kötöttek.

A hét hat napja
csupán előkészület
a vasárnapra.

Külső segítség
attól jön, akiről nem
gondoltuk volna.

A pálya legjobb
lova utcahosszal nyert,
nem bíztunk benne.

Nem jól fogadtak;
most rossz szelvényeiket
dobják a földre.

A kósza hírek
sajnos kivétel nélkül
igazak voltak.

Szenzációra
éhesen hallgatjuk meg
a friss híreket.

Akik balsorsuk
számkivetettjei már
sírni se tudnak.

Van, akinek már
betevő falatja sincs,
de ki szánja meg?

Egyre több ember
jut ma a tönk szélére
és koldusbotra.

A nyomorultnak
ma nincsen könnyű dolga,
de mikor volt jobb?

Amikor régen
többször nem volt mit ennünk,
Ő segített meg.

Amikor az ész
mások nincstelenségét
is hasznosítja.

„Mások kárából
húzni hasznot” - gondold meg,
milyen életcél.

Van, akit a pénz
már annyira elfoglal,
hogy se lát, se hall.

Van, aki mindig
csak azt nézi, számára
mi a kedvező.

Amikor a tét
magasabb a haszonnál,
mért kockáztatnál?

Minden áldott nap
dicsérd meg, akit szeretsz,
s mondd ki a nevét.

Szerte a Földön
rohangászásainknak
nincs sok értelme.

Noha már látjuk
jövőnket, a jó szóra,
senki sem hallgat.

Az öregekről
gondoskodók létszáma
naponta csökken.

A kritikában
az a csúnya, amikor
ledorongoló.

A nagy hőségben
milyen jó négyszer-ötször
lezuhanyozni.

Ritkán történik,
hogy valaki valakit
tartósan szeret.

Ha félhomályban
gyertyát gyújtasz, lágy fénye
örömöt okoz.

Az iszákossal
beszélgethetsz bajáról,
de nem sokat ér.

Disznópestiskor
a húsiparra sovány
periódus vár.

Nehéz kibírni
szürke hétköznapjaink
egyformaságát.

 

KÁIN, HOL VAGY?

Fölényeskedő
stílusban ütögetett
ellenfelére.

Győzni szeretne;
minden idegszálával
arra törekszik.

Jegyzettömbjébe
szinte mindegyikünkről
készít egy rajzot.

Holnaputánra
rímfaragó versenyre
kapott meghívást.

Pártonkívüli;
munkája jutalmául
vitték Moszkvába.

Kényszermunkában:
látástól-vakulásig
a kőfejtőben.

Mint más táskáját,
betörőszerszámait
viszi magával.

Gépfegyverével
s fejére húzott maszkkal
lépett a bankba.

A felnyalábolt
bunkóval kétszer ütött
rá tar fejére.

A kis zseniből
anyja bánatára csak
esztergályos lett.

Iszonyú gyorsan
magyaráz; egymásután
kikapcsolódunk.

Küszöbön álló
veresége ma senkit
sem hökkentett meg.

Bosszúállásról
beszél, s mindennap újból
fenyegetőzik.

A kertek alján
settenkedett hazáig,
nehogy meglássák.

Díszes gitárján
néhány rég nem hallott dalt
varázsol elő.

Talán sikerül
félresiklott életén
változtatnia.

Meglátta nevét
a halottak listáján;
el kell tűnnie.

Gyakran gyalázó
szavakkal feketít be
ártatlanokat.

A léggömbárus
kezén mily nyugtalanok
színes foglyai.

Ismert füttyművész;
nincsen jó véleménye
a verebekről.

Készülő képén
kissé illetlen pózban
festi modelljét.

Most, hogy a család
igaz álmát alussza,
belép a Múzsa.

Mindig mosolyog;
így igazi arca már
sosem látható.

Babérligetben,
holdfényes úton kószál
képzeletében.

Alig készült el
mesterművével, máris
akadt vevője.

Ő, aki fényes
karriert fut be, mindig
irigyelt személy.

Neki nem nehéz
hazudnia. Minden nap
azt gyakorolja.

Hogy tetten érik,
abban biztos lehetett,
mégis megtette.

Növekszik a baj;
azt hiszi, többen hiszik,
hogy már rendben van.

Monumentális
korrajzot ír magának
három kötetben.

Nyugodtabban él;
alávetette magát
a szabályoknak.

Nehezen fér el
egyedül két ülésen
a villamosban.

Magasröptűen
beszélt; neki valóban
igaza lehet.

Egyedülálló,
új divattal állt elő;
biztos a siker.

Jó nevű költő;
lesajnáló mosollyal
nézi kötetem.

Úgy érzi, ha most
elmoccan a helyéről,
másoknak kedvez.

Őt választották
meg polgármesterüknek,
mert már megszokták.

Úgy hírlik róla,
kétes üzleteivel
szedte meg magát.

Ékesszólóan
beszél az önzetlenség
fontosságáról.

Terhes örökség;
állandó harcot folytat
félelmeivel.

Összefutottak;
van már tizenöt éve,
hogy látták egymást.

Mi már előre
sejtjük minden mondatát,
oly lassan mondja.

Annyira még nincs
feljavult állapotban,
hogy válaszoljon.

Az ő szemében,
amit mi másnak látunk,
nem a valóság.

Ámulatba ejt
széleskörű tudása
s világlátása.

A fájdalomtól
torz arca árulkodik:
nem sok van hátra.

Távozó elnök;
túl aggályosnak hangzik
búcsúbeszéde.

Nagyokat sóhajt;
neki már minden mindegy,
több szempontból is.

Még néhány éve
szegény feje azt hitte,
kártalanítják,

Kiváló elme;
pontos okfejtései
nem cáfolhatók.

A szeme körül
nagy duzzanatok jelzik
beteg veséjét.

Állítólag már
hónapok óta nem kelt
ki az ágyából.

Az a kicsiny göb
hátul, a tarkójánál,
öklömnyire nőtt.

Neki a világ,
ahogy öregszik, egyre
érthetetlenebb.

Titkos ügynök volt;
nem nagyon hangoztatja
ártatlanságát.

A kínzó kérdés:
„miért van a világon?”
már nem érdekli.

Magával szemben
könyörtelenül élte
le az életét.

Rossz bőrben van, de
augusztus elsején múlt
kilencvenéves.

A kis temető
távol eső sarkában
találod sírját.

 

AKIKRŐL DALOLUNK

Két szőke kontya
pártába fonva jól áll
piros arcához.

Kipirult arca
és csillogó szemei
árulkodóak.

Bűvköréből már
soha nem szabadulsz meg;
de nem is akarsz.

Reggeltől-estig
a füléből két madzag
lóg a zsebébe.

Minden ízében
reszketve mesélte el
járatlanságát.

Nagy szakácskönyvvel
kezében kavargatja
első lecsóját.

Sajnos már késő;
ugyan nagyon vigyázott,
de lépre csalták.

Legszebb álmában,
mindkét szárnyát kitárva
felfelé indul.

Sok szempár nézi;
szépsége tudatában
kecsesen lépked.

Elfojtott érzés
keríti hatalmába,
olyankor sóhajt.

Akik vágytak rá,
mindnyájan megismerték
halálos csókját.

Akit ő egyszer
magához édesgetett,
meg nem szabadul.

Csodás lábait
egymásra rakosgatva
nagy sikert arat.

Mérgében fortyog;
a tartósított tejből
nem lett aludttej.

Falitükrében
úgy látja magát, ahogy
senki sem látja.

Fitymálva nézi
a kezébe vett táskát,
s másik után nyúl.

Komolyan mondta:
neki az élet nem több
egy kísérletnél.

„Ezek után már
számomra minden mindegy”
- mondja zokogva.

„Hogy vagy?” – kérdezte,
aztán mesélni kezdett,
válaszom nélkül.

Láthatatlan kéz
szorongatja a torkát;
jó, hogy felriad.

Tehetetlenség
dühétől dúl-fúl; könnyek
égetik arcát.

Bárhová megy is,
idegcsillapítóit
viszi magával.

Erre várt; most, hogy
fehér reggelre ébredt,
szinte sugárzik.

Jó kezű festő
örökíti meg csinos
arcvonásait.

Kissé furcsállom;
négykézláb közelít meg,
s lábam csókolja.

Talán megússza;
tegnapelőtt mind a két
mellét levették.

Arra nagyon várt,
legalább nevelt lánya
meglátogatja.

Erős altatók
s fájdalomcsillapítók
sem használnak már.

Anyósa télen,
sógora a múlt héten
halt meg májrákban.

Kis dobozkában,
szépen becsomagolva
tartja nyakláncát.

Horgolótűvel
próbálja megvakarni
viszkető fülét.

Egyszer valaki
a nevén szólította;
könnyezni kezdett.

Ajtaja előtt
kis kopott lábtörlőjét
befedte a hó.

Egyedül maradt;
hiába tesz akármit,
nem lel nyugalmat.

 

IRÁNY AZ ISMERETLEN

Szájában cucli,
bilijére ültették;
csöndben üldögél.

A gyermek néha
hasra esik, de nem baj,
újra lábra áll.

Nehéz lett volna
megértetni vele, hogy
egyszer egy az egy.

Felvilágosult;
most született kisöccsét
nem gólya hozta.

Félve meséli;
a Mikulás valóban
ölébe vette.

Sokáig hitte,
ha komisz volt, a krampusz
virgáccsal veri.

Kis buzgó elsős;
kidugja nyelvét, úgy tesz
az i-re pontot.

A gyermek gyakran,
ha zavaros az álma,
zokogva ébred.

Egymást kergető
pillangókat kergetett
a tarka réten.

„A fene vigye!”
- dühöng, mert nem sikerül
összeraknia.

Magára kapja
sapkáját, sálát, úgy fut
ki az utcára.

Mai gyerek, bár
még tízéves se múlt, már
sok pénzt elherdál.

Érthetetlenül
áll a feladat előtt;
vajon ki segít?

Ott áll a parton;
talált lapos kavicsot
dobál a vízbe.

Mint legkisebbet
szülei kényeztették;
meglátszik rajta.

Már nem szerelmes;
sokkal jobbnak gondolta
az első csókot.

Nagy, pöttyös labdát
dobál fel a magasba,
hogy elkaphassa.

Az első sráccal
is elmenne, de nem kell
a kutyának sem.

Epedőn várja
a nagy pillanatot, hogy
felnőttnek nézzék.

Nagy kínlódással
tette le a vizsgáit,
de nem bukott meg.

Egyre több gyermek
nem eszik már reggelit,
s nem kap vacsorát.

Az anyáknak ma
nevelniük kellene
gyermekeiket.

 

ÖRÖMÜNK FŐ FORRÁSA

Nagy kagylóhéjon
lótuszvirágillatban
születik Vénusz.

Bolondos évek,
amikor az embert még
vágyak vezérlik.

Amikor újra
összefutottak, még nem
sejtették, mi lesz.

Édesem gyere,
élvezzük az életet
úgyis oly rövid.

Koromfekete
hajad, vörös körmeid
megőrjítenek.

Gyönyörűséged
hatalmába kerített,
nincs menekvésem.

Bujaságoddal
megőrjítesz, rabszolgád
vagyok örökre.

Ha nem fogadnál,
ha azt mondanád: vége,
nem heverném ki.

Mennyire vonzók
a keskeny sikátorok
vörös fényei.

Örömtanyán, ha
levetkőztél, magától
történik minden.

A jó szerető
arról ismerhető fel:
sohasem siet.

Az a múltkorit;
az a felejthetetlent
ismételd újra.

Vörösre festett
ajkai csillogása
élmény számba megy.

Kifestett ajka
a világmindenségnek
lett középpontja.

Halálos csókról
nem volt szó, de a méreg
ott volt az ajkán.

Ó kedves Edgár,
ma nyitott ki a szex-bár;
este jöhetsz már.

Régen nincsen már
a környékünkön szex-bár.
Ó, de milyen kár.

Ketten voltunk ott,
amikor levetkőzött,
így ketten láttuk.

Semmi rossz nincsen
abban, ha a férfi nő,
és a nő férfi.

A férfi s a nő
a szerelem oltárán
füst nélkül égnek.

Mi lehet annál
szebb és jobb, ha mi egymást
nagyon szeretjük?

Ülünk a kertben
a régi, kopott padkán;
kezem kezében.

Már hatvan éve
ismerjük egymást, sőt több
mint hatvan éve.

 

NYÜZSGŐ BAZÁRBAN

Nézd, hajnalodik,
délelőtt s délután van;
s már itt az alkony.

Mindig is így volt:
kutya-macska barátság
két bátyja között.

A költészetben
a rím nélkülözhető,
de a ritmus nem.

Ki olvas verset?
Csak a költők egymásét;
de kritikusan.

Költőcskék között
mindig akad egy, akit
senki sem szível.

Az elbeszélés
akkor jó, ha érthető
és élvezhető.

Két ócska, absztrakt
festmény lóg egymás mellett
a piszkos falon.

A legtöbb festmény
szürke, barna, sötétzöld
bús keveréke.

Sok hercehurca
után végül helyére
került a szobor.

Az új darabban
ma mindegyik színész új,
új kosztümökben.

Ötödik menet;
néhány horogütéssel
végre sikerült.

Az első meccsen
bámulatos játékkal
leptek meg, s győztek.

A közös siker
még szorosabbra fűzte
barátságukat.

Hallod-e Edgár,
a tésztát eheted már;
itt van a lekvár.

Kétségtelenül
olcsóbb dolog nem enni,
de koplalni rossz.

Este mindenki,
főleg, ha sokat evett,
ágyára gondol.

A forró kávé,
ha érintetlenül áll,
kihűl; úgy nem jó.

Az a sok lefolyt
bor, sör, konyak, pálinka,
de sokba került.

A visszaesőt
nehezebb gyógyítani,
mint a most kezdőt.

Az intő szöveg
a láncdohányosra nincs
semmi hatással.

Testékszerek és
divat kiegészítők,
parfüm + üveg.

Drága füstölők,
mindenféle kenetek,
illatos gyertyák.

Csatlakozz hozzánk,
akkor te is részt vehetsz
sikereinkben.

Tüzelő nélkül
megbirkózni a téllel,
nem könnyű dolog.

Számukra a hó
ott kinn a kapualjban
extra takaró.

Az igaz barát
fenntartás nélkül örül
sikereidnek.

Mind a kettő rossz:
tüske közé zuhanni,
tétlenül élni.

Ez volt a kezdet;
ami most következik,
nem tesszük zsebre.

A balga néz, néz,
de szemei nem látják
a valóságot.

A sok kotyogás
helyesnek nem helyes, de
megbocsátható.

Sokan nem voltak,
mert nem volt rá idejük,
hogy eljöjjenek.

Ápoltságra vall,
ha valakinek mindig
tiszta a körme.

Cipőfűzőjét
mindenki úgy fűzi be,
ahogy akarja.

A súlyos ügyet
nem lehet elintézni
egy-két mondattal.

Minden pillanat
egyformán előzi meg
a következőt.

Talpalatnyi hely
sincsen a napimádók
nudista strandján.

Ma lényegében,
éppen azt is mondhatnánk:
semmi sincs épen.

Az árvíz ellen
bebiztosított háza
tűz martaléka.

Öt liter vérem
folydogál ereimben,
de sosem érzem.

Valaki mintha
már elmesélte volna
a legszebb mesét.

A búcsúzkodók
szemét elönti a könny;
szó nélkül állnak.

Nem könnyű dolog
a legcélszerűbb csomag
elkészítése.

Disznó röfögés
közben szokatlanul szól,
ha bárány béget.

 

TAVASZTÓL TÉLIG

A ködben álló
almafák sokasága
a vastag hóban.

Mindent kivágtak:
a bokrokat, a fákat;
nem maradt semmi.

Gólyáink fészke
a kelő nap fényétől
csillogó ködben.

Ezen a téli
naptól fényes hajnalon
ropog a friss hó.

Az ég még fehér,
a fellegek feketék
pirkadás előtt.

Esőben, hóban
egyre kopnak a rendház
homlokdíszei.

Barna bokrok, fák
nyújtogatják magukat
a napfény felé.

A ködben álló
fák mögötti erdőből
semmi sem látszik.

Fent a hegy csúcsán
az ottmaradt felhők már
napfényben úsznak.

A felkelő nap
az oszladozó ködben
pirosan izzik.

Az első házak
már kibújtak a ködből,
s az első fák is.

Mióta nap süt,
ez a kis hegyi patak
egyre szilajabb.

A vízáradat
még a nagy köveket is
tovasodorja.

Szomorúfűzág
legalsó leveleit
sodorja a víz.

Keleti szél fúj;
a fenti szürkeségből
semmi se marad.

Soha nem észlelt
elképesztő erővel
tombol a vihar.

Tengernyi kékbe
parányi kósza felhő
merészkedett be.

A kéklő égen
azok a nagy habfelhők
egyfelé szállnak.

Ha madár dalol,
ha szél fúj, ha a nap süt,
boldogság jár át.

Pipacsövezte
sárga gabonatáblák
a nyár derekán.

Itt-ott a zöldben
lágy szellőtől hajlongó
sárga virágok.

Az arborétum
legkülönösebb fája
közönségsiker.

Háromszáz évnél
idősebb fát vágnak ki;
többen zokogunk.

Meleg, nyári est;
kérészektől fehérlik
a Tisza vize.

Ott fenn az égen
a felhők alján látszik,
itt van a hajnal.

A hajnal előtt
csillagok sokasága
ragyog az égen.

Abból az éjből
csillagragyogásával
nem maradt semmi.

Utcai lámpák
fényétől halványodnak
fenn a csillagok.

Öreg kastélykert
hervadó virágai
a hold fényében.

Kéklő holdfényben
hazafelé látható
a kavicsos út.

A hajnal fénye,
a felkelő nap tüze
már érezhető.

A pirkadattól
milyen élénk pirosan
égnek a felhők.

Ha feljön a nap,
hirtelen minden dolog
fényárban fürdik.

De sok szín gyűlik
össze a széles égen,
ha itt a hajnal.

Hajnali fényben;
a rigó is vidámabb
hangon énekel.

Korán hajnalban
falunk összes kutyája
üdvözli egymást.

Tengeri sétán
a homokba írt nevet
elmossa a víz.

A hegyek fölött
gyülekeznek a felhők;
mire készülnek?

Ott kinn a ködben
milyen más a diófa
levelek nélkül.

Kopasz diófa;
gallyai között itt-ott
madarak ülnek.

Ott az a fenyő
büszkén vár a sorára
karácsony előtt.

A tél fehérre
festette kerítésünk
barna léceit.

Forrón gőzölgő
tea illata méltó
párja a csöndnek.

Első fagyos nap;
az egész város fölött
füstsapka lebeg.

 

VELEM TÖRTÉNT

Gyermekkoromban
színes, drága játékom
nekem sosem volt.

Derült napom van;
talán végre sikerül
társat találnom.

Segíts megtudni,
mélyen megtapasztalni:
ki vagyok neked.

Mert megöleltél,
s gyöngéden megcsókoltál,
milyen szép a nap.

Őrzőangyalom,
amikor felébredek,
szelíden néz rám.

Nekem az élet
néha rövidnek, néha
hosszúnak tűnik.

Ez a nagyvilág,
amikor már nem leszek,
tovább létezik.

Valamit mondtál;
csak azon csodálkozom,
nem is vagy otthon.

Szerintem együtt
szellemesebbek vagyunk,
mint külön-külön.

Ha én szülöm meg
anyámat, s nem ő engem,
most ő vagyok én.

Számodra jó vicc,
számomra sokkolón hat,
ha megijesztesz.

Római villa
teraszán ülve kérek
nápolyijából.

Adósom, ha lát,
elfordítja fejét, vagy
bujkál előlem.

Megjön. Köszöntöm.
Rám tekint, de tovább megy
köszönés nélkül.

Gyönyörűséggel
tölt el a természetnek
megújhodása.

Néha úgy tűnik,
mintha már máskor, máshol
léteztem volna.

Most már bevallom,
sokkolt az ár, mert erre
nem számítottam.

Amit ti, ketten
egymással megbeszéltek,
nem tartozik rám.

Ezzel az üggyel
nekem végeredményben
semmi dolgom sincs.

Valaki bejött,
de még nem tudom, hogy ki.
Csöndben fülelek.

Én a világból
csak nagyon kis részt látok,
de tű-élesen.

Igazán nem szép,
hogy jót nevetsz, miután
rám ijesztettél.

„Megáll az eszem!”
bár lehetetlennek tűnt,
mégis megtörtént.

A világ helyett
csak én szégyellem magam
a károk miatt.

Péternek nincsen
kedve dolgozni, nekem
s Leventének sem.

Lekezelően
beszél velem; lehajtott
fejjel csak állok.

Arcom rajzolja,
mozdulatlanul ülök;
többen figyelnek.

Nagy szépség láttán
eszembe jut, milyen sok
csúnya ember van.

Ha valahol egy
szép nő kerül utamba,
öröm ránézni.

Volt szeretőm új
barátnőm karjaiban
már nem hiányzik.

Bókjaim nála
nem érik el céljukat,
furcsán mosolyog.

Csak annyit mondtam:
„többé nem jövök vissza”.
„Jó” – fűzte hozzá.

Anyám hazavár;
akármikor érkezem,
rögtön ehetek.

Az ikrás mézből
nagy, púpozott kanállal
veszek a számba.

Csokifagylaltból
három gombócot kérek,
sok tejszínhabbal.

Ha kell, a világ
végére is elkísér
hűséges kutyám.

Foghegyről beszél
velem, nála rondább lény
nincs a világon.

Háborgatása
különösen durván ért
a fennkölt percben.

Neki egyszerű
kritikát gyakorolni
tudásom felett.

Nem szoktam hozzá,
hogy fitymálva beszéljen
s lekicsinylően.

Ha célhoz értél,
ahogyan én ismerlek,
új célt tűzöl ki.

Körvonalaznám,
mit, miért és hol volna
jó létrehozni.

Sosem tapasztalt
bölcs nyugalomban telik
nyugdíjas létem.

Most már nem tudnám
szó szerint elmondani,
annyira rég volt.

Nekem már tíz év
többnek tűnik, mint másnak
harminc vagy negyven.

Apám és anyám ,
hetven év távlatából,
jó szülők voltak.

Nekem a legszebb
napom az volt, amikor
a Fényt láthattam.

 

A NAGYVILÁGBAN

Gondold csak végig,
micsoda adomány, hogy
világra jöttél.

Születéseddel
újra kezdődhet lelked
öntisztulása.

Semmit sem kellett
tenned érte, s világra
hoztak, hogy élhess.

Szüleidet te
választottad magadnak,
s ők felneveltek.

Ha feszültséged
oldódik, megkönnyebbül
környezeted is.

Ha nyitott szívvel
jársz-kelsz, soha nem látott
csodák várnak rád.

A nagyvilágban,
kell lennie egy helynek,
ahol csöndre lelsz.

Ha egy gyermeknek
kezét fogod, ügyelj rá,
hogy hogyan fogod.

Tíz cseppet ebből,
s tíz cseppet a másikból:
új erőre kapsz.

Amikor sokan
már azt hitték, véged van,
megráztad magad.

Ha neked van is
igazad, sajnos ő is,
ugyanazt véli.

Jó, ha utadon
nyíló virágokat látsz
és nem tüskéket.

Sokkal könnyebben
érted meg a lényeget,
ha jó úton jársz.

Ha valamit még
mondanál, mert dühös vagy,
halaszd holnapra.

A legszebb napok
gyakorisága csupán
kedélyedtől függ.

Ha tetten érnek,
s bebörtönöznek, magad
voltál a ludas.

Ha szemérmetlen
dolgot teszel, ocsmányság
ver benned tanyát.

Ha rosszat teszel,
arra bizton számíthatsz,
téged is rossz ér.

Ha lustaságod
tétlenségre kárhoztat,
régen rossz neked.

Ne légy elveid
rabszolgája, sokkal jobb
szabadon élni.

Elriasztod, ha
nem kellő tapintattal
közeledsz hozzá.

Ha szerelmesed
öleled, vagy csókolod,
legyél figyelmes.

Ha egyvalakit
boldoggá tettél, már nem
éltél hiába.

Figyeld meg, mennyi
időd pazarlódik el
vásárlásokkal.

Hogyha vásárolsz,
csak azt tedd kosaradba,
ami szükséges.

Ha látóköröd
kitágul, egyszeriben
úgy érzed, más vagy.

Amiért fizetsz,
gyakran értéktelen, de
a nap ingyen van.

Ha kipróbáltál
valamit, abból tudod:
jó vagy rossz neked.

Ha elpackáztál
valamit, a jövőben
helyrehozhatod.

Ha túlzottan sok
terhet veszel magadra,
káosz vesz körül.

Semmi sem lehet
jobb, mintha életedben
mindig vidám vagy.

Nemes úton jársz,
ha belső igenlésből
jóra törekszel.

Légy tudatában:
rémálmaid képei,
benned születnek.

Ha nyitottan élsz,
jókedv, szépség, öröm jut
osztályrészedül.

Amit csak holnap
akarsz közölni velünk,
nem is oly fontos.

Három év után
még a katasztrófa is
javadra szolgál.

Nem mindegy, hogyan
kezeled gyors napjaid
kihívásait?

Ha munkád közben
soha nem tartsz szünetet,
nem ad örömöt.

Soha nem látott
változások érhetnek,
ha nyitottan élsz.

Amikor lelked
kinyílik a csodákra,
mindent másképp látsz.

Mért pazarolnád
reménytelen dolgokra
időd és erőd?

Nem vagy kivétel:
ha egyszer győzöl, máskor
veszítened kell.

Ha dolgoznod kell,
dolgozz, mert ha dolgozol,
pénzt jön a házhoz.

Ha a félelem
irányítja lépteid,
nem jutsz messzire.

Ha a mag idén
nem kelt ki, ne búslakodj,
jövőre is vess.

Vélekedésed
nagyon ritka esetben
állja meg helyét.

Hogy a napot lásd,
valóban nem szükséges
fáklyát gyújtanod.

Holdfényes úton
még vadidegen helyen
sem tévedhetsz el.

Ha mindig tudnád,
mire mit kéne lépned,
nem győznének le.

Életed során
sok dolgot: ezt is, azt is
meg kell próbálnod.

Az életed jó,
ha nyereséged nagyobb
veszteségednél.

Késő éjszaka,
ha még mindig nem alszol,
másnap nehéz lesz.

Bizalom nélkül
soha nem találod meg
léted értelmét.

Életed során
a legkisebb jeleket
is vedd komolyan.

A csoda mindig
és mindenütt jelen van,
ha nyitottan élsz.

Amikor böjtölsz,
járj mosolyogva; lássák,
milyen boldog vagy.

Tölts poharadba
desszertbort, s egyél hozzá
mandulatortát.

Barátaiddal
együtt lenni, az egyik
legnagyobb ünnep.

Mindkét tenyered
helyezd ételed fölé,
és mondj rá áldást.

Eldugott helyen,
ahol a madár se jár,
jön szembe veled.

Ha mélyre tekintsz
szívedbe, vajon van-e
tiszta hely benne?

A tény, hogy élhetsz
késztetett-e valaha
hálaadásra?

Miért nyavalyogsz?
Igen, mért siránkozol
az elmúlt felett?

Nap, mint nap miért
riogatsz légből kapott
rémhíreiddel?

Három év után,
ha egyszer csak kopogna,
mit szólnál hozzá?

Gondoltál-e rá:
az úgynevezett mások,
mind testvéreid?

A döntő kérdés:
akarsz-e mindenkinek
testvére lenni?

Egész életed
szinte gondtalanul telt
el, s akkor mi van?

Miért nem örülsz
annak a sok szépségnek
ott körülötted?

Ha nem követed
a benned lévő hangot,
mire számíthatsz?

Gondold jól végig,
számodra mára mi lett
a legfontosabb?

Befelé néző
szemeiddel ezernyi
dolgot élhetsz át.

Nem könnyű dolog
alászállni magadba
és körülnézni.

Ha mélyre merülsz,
egyszer talán sikerül
felszínre hoznod.

Kicsiny szemcse vagy,
ám a homoksivatag
alkotórésze.

Nagy a különbség,
ahogy mások látnak és
önképed között.

Belső hangodra
csak akkor figyelhetsz, ha
elcsendesültél.

Ha elcsendesülsz,
lassan felszínre törnek
mély érzéseid.

Belső kiáltás,
nem hallható sikolyok
lelked legmélyén.

Gondolataid
könyvek nyomán születnek,
vagy sajátjaid.

Ha eljutottál
szíved mélységeihez,
vajon miket látsz?

Emlékek között
kutatva mindig találsz
valami újat.

Amilyen magot
vetsz a földbe, olyan lesz
a termésed is.

Ha jó anyád van,
soha senki nem szeret
úgy, ahogyan ő.

Lelked mélyéből
születő jó gondolat
jótetthez vezet.

Gazságaidat,
ha szemfülesen teszed,
nem fedezik fel.

Eszmevilágod
elsősorban attól függ,
mit tartsz fontosnak.

Jelentéktelen
dolgok is jelentősek,
ha érdekelnek.

Amit szemed lát,
füled hall, nyelved kóstol,
orrod szagolgat.

Csak hálás szívvel
kaphatsz életedtől új
ajándékokat.

Milyen nagy öröm,
ha gyermekedről látod:
okosabb nálad.

Ha már túllépted,
akkor megismerhetted
határaidat.

Ha nincsen pénzed,
elképzeléseidről
le kell mondanod.

A mélyreható
változás elforgatja
szekered rúdját.

Élvezd a csöndet
a már elmúlt és a még
érkező között.

Legyél szerelmes
édes anyanyelvedbe.
Nem csalatkozol.

Amikor aratsz,
gondold meg, hány embernek
nincsen kenyere.

Láss, hallj, próbálkozz!
Érdeklődésed soha
ne lankadjon el.

Hogyha népszerű
szeretnél lenni, gyakran
mondd mások nevét.

Lényeg, hogy mozogj;
az már mindegy, hogy merre
visznek lépteid.

Szüleiddel még
haláluk után is jó
elbeszélgetni.

Legyen időd rá,
az Alaknélkülivel
összeolvadni.

Hogyha sóvárogsz,
igyekezz oda, ahol
kielégülhetsz.

A legjobb dolgot
se akard megtartani,
engedd útjára!

Ébredés után
minden reggel fogadd meg:
csak jó úton jársz.

Ha megteheted,
kortyolj az erőt adó
életvizéből.

Jókedvűséghez
ajándékozd meg magad
gyönyörködéssel.

Csak annyit dolgozz,
hogy kielégíthessed
szükségleteid.

Ha valamivel
foglalkozol, mindig szánj
rá elég időt.

Böjtölni kezdesz?
Legelőször gondold át,
mit miért teszel.

Soha ne kutasd
álmaid logikáját,
mert nem létezik.

Ha ellenfeled
jól ismered, nem elég,
ismerd magad is.

Mindkét lábaddal
a valóság talaján
kellene állnod.

Maradj nyugodtan,
egy emberöltő után
minden másképp lesz.

Mindent úgy fogj fel,
ami van, az a legjobb,
és derűs maradsz.

A vihar előtt,
az apró jelzéseket
vedd figyelembe.

Ha már meguntad
az édes semmittevést,
tegyél valamit.

Jól vésd eszedbe,
minden embernek neve
a legszentebb szó.

Hiába lázongsz
sorsod ellen, nem segít;
jobb, ha megnyugszol.

Ha elvesztetted
életed fonalát, hát
nyomozz utána.

Ha valamit szólsz,
úgy beszélj, hogy szavaid
sose sértsenek.

Ha már eleget
mendegéltél egy úton,
válassz másikat.

Jó lesz vigyáznod,
tűrőképességednek
végső határán.

Igaz boldogság
soha nem jön kívülről;
szívedből fakad.

Ha magányos vagy
gyakran beszélsz magadban,
de nem tudsz róla.

Ha megöregszel,
nem mindegy, mivel töltöd
szabadidődet.

Ha életedről
leltárt készítsz: a rossznál
mindig több a jó.

Azon a végső
napon nyilvánvaló lesz,
mikor mit tettél.

Annyira biztos
nem lehetsz dolgaidban
ma sem, holnap sem.

A vég közelít,
akkor is, ha arcodon
mosollyal várod.

Kellemetlenül
érint a hír, amire
nem számítottál.

 

MINDANNYIAN

Születésünkkor
testünkbe lehelt lelkünk
hallatja magát.

Ősvétkünk nyomán
elszakadtunk Istentől;
többé nem látjuk.

Gaztetteinkért
a legvégső büntetés
várat magára.

Ínséges idők;
amikor nincs mit ennünk,
és ihletünk sincs.

Ahogy az idő
múlik, olyan arányban
növekszik gondunk.

Minden tisztátlan,
gonoszsággal teli perc
ostorként hat ránk.

Jó, ha lelkünkben
nagyjából minden dolog
egyensúlyban van.

Szívünk mélyéből
a felszakadó sóhaj
sokat jelenthet.

Legyünk boldogok:
egyszerűen, szerényen
elégedettek.

Szeretteinket
igyekezzünk mindennap
boldoggá tenni.

Kora hajnalban
pihentek, frissek vagyunk.
Testben-lélekben.

Ha majd könnyeink
felszáradtak, mosolyra
derül az arcunk.

Öröm és bánat
váltakozása közben
suhan életünk.

Gyakran történik
meg velünk, hogy kínunkban
nevetni kezdünk.

Célállomásként,
Moszkvát neveztétek meg?
Épp arra tartunk.

Ki meri szemünk
előtt összepofozni
kis unokáját?

Soha nem derült
ki, vajon kettőnk közül
kinek fájt jobban?

Mit hoz a jövő?
Javulást? Rosszabbodást?
Szájtátva lessük.

Nincsen nyugalom.
De teszünk-e valamit
érte, hogy legyen?

Csendesedjünk el,
s kérdezzük meg magunktól:
miért rohanunk?

Segítheti-e
a víz megszentelése
tisztaságunkat?

Miért szeretünk
a szeretetről olyan
sokat beszélni?

Miért szenvednénk
az unalomtól egész
életünkön át?

Idáig jöttünk,
most kettéválik utunk;
hát, Isten veled.

Azon az úton,
akármilyen hosszú is,
végig kell mennünk.

Számunkra nincsen
semmi más lehetőség,
csak csendben várni.

Józan belátás,
egészséges kétkedés,
hasznunkra vannak.

A háromféle
változatból csak egyet
hozhatunk létre.

Mi, akik itthon
nem találjuk helyünket,
világgá megyünk.

Mi, akik itthon
maradunk nem értjük, mért
mennek el mások.

Forgalmas téren
lanttal kísérem táncod;
együtt koldulunk.

Soha nem volt még
ezüst ivóserlegünk
ennyire üres.

Helyesen tesszük,
ha magunknak bevalljuk
gyávaságunkat.

Felhalmozódó
adósságaink miatt
nyomorgunk annyit.

Puhány nemzedék
ez a mienk; legtöbbünk
már csak ülni tud.

Érzékszerveink
kitárulkozó ajtók
a világ felé.

Igazán soha
nem voltunk még a csúcson,
noha lehetnénk.

Ez így van rendjén;
saját gyermekünk nekünk
mindig a legszebb.

A nagy utazás:
a magunktól magunkig
tartó nem könnyű.

Magunkba nézve
sikerül életünket
tisztábban látni.

Misztikus szavak
titokzatos hangszínnel
mélyen hatnak ránk.

Gondok rajzolta,
durva arcvonásaink
sokatmondóak.

Értelmünk szintje
bár lehanyatlóban van,
testünk még bírja.

Ne ítélkezzünk.
Mindig másképp történik,
mint ahogy várjuk.

Fogalmazzuk meg:
melyik a legfontosabb
játékszabályunk!

Amit még soha
nem értünk el, teremtsünk
felhőtlen derűt.

Fejveszettségnek
s gyors döntésnek ne legyünk
kárvallottjai.

Magunk ismerni
elengedhetetlenül
szükséges dolog.

Lábaitokkal
ne bújjatok egy számmal
kisebb cipőbe.

Jó, ha belátjuk:
mennyire éretlenek
gondolataink.

Jelentéktelen
dolgokról beszélgetni
gyakran élvezet.

Hogyha vágyaink
követelődznek, nehéz
ellentmondani.

Sóvárgásaink
nyugtalanságban tartják
testünk és lelkünk.

Rendszerezetlen
dolgaink általában
úgy is maradnak.

Ha már elkezdtük,
akármennyire terhes,
be kell fejeznünk.

A hét költőből
már egyik sem él, csupán
a lelkünk mélyén.

Disznó viccektől
hallhatóan hangosabb
a nevetésünk.

Jól tartsuk észbe,
mindenegyes szavunknak
hordereje van.

Félénkségeink
sikeres fejlődésünk
akadályai.

Ma jámborsággal
nem juthatunk előbbre,
tetterős kéz kell!

Nemzettudatunk
segít eligazodni
a zűrzavarban.

Az anyatejjel
együtt anyanyelvünk is
belénk ivódott.

Összefogással
és helyzetfelméréssel
javul a sorsunk.

Ennél még mélyebb
gödörben is voltunk, de
mindig kimásztunk.

Jelenről, múltról
beszélgetve találunk
utat jövőnkbe.

Ma még badarság
volna arról beszélni,
hogy jövőnk jobb lesz.

Vágyaink gyakran
okoznak fájdalmat, ha
nem teljesülnek.

Életünk során
mindig az jó, ami van,
csak higgyünk benne.

A legszebb dolgok
nem kerülnek egyetlen
forintunkba sem.

Bennünk száz titok
is elfér egymás mellett,
feldolgozásra.

Fejlődésünkre
nagyszüleink szerepe
nagy hatással van.

Örök birkózás
kétes árnyoldalunkkal
a paplan alatt.

„Egészségedre!”
mondtuk, elmosolyodtunk
és koccintottunk.

Hosszú viráglánc
ékesíti nyakunkat;
vendégül látnak.

Édesanyánkat
és édesapánkat bár
feltámaszthatnánk.

Abszurd álmaink,
ha szerencsénk van, néha
megvalósulnak.

Megújulásra
tragédiánk kezdetén
volt némi remény.

Három hordó bor,
tizenhárom hordó sör
folyt le gégénken.

Nem hátrálunk meg,
pedig sokan szeretnék,
ha belebuknánk.

Percig sem számít,
miket kotyognak mások
a hátunk mögött.

Amikor ő volt
az edzőnk, minden évben
bajnokok lettünk.

Teli torokból
ordítva biztatgattuk
az egész meccsen.

Öreg szemeink,
élesen nem, de sokkal
mélyebben látnak.

Hosszú életünk
során sok öröm mellett
sok bánat is ért.

A lelkünk mélyén,
de sok minden összegyűlt
éveink során.

Kilencven fölött
nekünk már minden lépés
komoly feladat.

Életünk rövid;
mégis úgy teszünk, mintha
túl hosszú volna.

 

BÚCSÚZNI KELL

Holnap, de ma is,
sőt, minden pillanatban
jöhet a halál.

Mi volna jobb, ha
gyors halál érne, vagy ha
búcsúzkodhatnál?

Nincsen pillanat
hirtelen jött halálunk
esélye nélkül.

Előre soha
nem tudni, mint végződik
létünk fonala.

Mint a csöpp felhő,
úgy tűnünk el mindnyájan
észrevétlenül.

Soha át nem élt
csodákban lehet részünk
a másvilágon.

Abban a végső,
titokzatos órában
minden kiderül.

Akkor lepereg,
mit tettél életedben
a mai napig.

Abban a percben
lágyan beleszédülünk
másik valónkba.

Halálunk után
milyen könnyű dolog lesz
bölcsen hallgatni.

A halálon túl
vár valami nagyszerű,
nem remélt titok.

Most a föld alatt,
ahogyan hatvan évig
keskeny ágyukban.

A halott testből
kiszálló lélek újabb
test után vágyik.

 

VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
elcsodálkozunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
rossz érzés fog el.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
félszegen nézünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kínosnak tartjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kissé feszengünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
elszontyolodunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
szégyelljük magunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
karunk széttárjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
megadjuk magunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
szánk tátva marad.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
döbbenten állunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
dadogni kezdünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
fejünk vakarjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
ujjunkat szopjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
körmünket rágjuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
orrunk piszkáljuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
még hidegen hagy.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
elvörösödünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
morcosak leszünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
dühbe gurulunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
fejfájást kapunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
jó kávét iszunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
konyakot töltünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
csokit rágcsálunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
aludni vágyunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
sétálni megyünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
önbecsünk csökken.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
félre tekintünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
mellébeszélünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
másra sandítunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
súgásra várunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
nyugtalankodunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
idegeskedünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
elgondolkodunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
okát keressük.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
könyveket bújunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
megindokoljuk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
visszakérdezünk,

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
másról papolunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
verejtékezünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kezünk tördeljük.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kétségbeesünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
pánikba esünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
furcsán mosolygunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
sandán kuncogunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
hülyén nevetünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
megtébolyodunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
kiüresedünk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
magunkba szállunk.

Ha a Kérdésre
nem találjuk a választ,
jó úton vagyunk.