« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Horváth Ödön (1938-)
HAIKUI
Kéziratként a szerzőtől
e-mail: napeledel@gmail.com

Horváth Ödön haiku ciklusai 2011. október 15-ig:

Az örök idő nyomában: 847 haiku
Aki Benned bízik: 629 haiku
Kutass magad felé: 470 haiku
Gyümölcsök ideje: 628 haiku
Teremtőnk tenyerében: 258 haiku
Források nyomában: 2195 haiku
901 új haiku

Horváth Ödön japán haiku fordításai

TEREMTŐNK TENYERÉBEN

Egyedül Te vagy
minden élőlény ura,
emberségeddel.

Csak egy Isten van:
a szeretet Istene;
él s uralkodik.

A boldogító,
a kiolthatatlan fény
forrása az Úr.

Isten emberi
formában jött el közénk;
megismerhettük.

A láthatatlan
Isten ember képében
itt él közöttünk.

Az Isten örök;
az ő teremtményei
halhatatlanok.

LELKÜNK TÜKREI

Isten kegyelme
nélkül beleragadnánk
vétkünk szennyébe.

Isteni szikra
mindegyikünk sajátja;
üdvünkhöz elég.

Jöjj, láss, tapasztalj,
vizsgálódj tüzetesen,
és legyen hited.

Kétségbeesett
helyzetedben kérd az Úr
segítő kezét.

Szenvedés, gondok:
Isten eszközei, hogy
magához vonzzon.

Az igazság győz,
az egyetlen igazság:
a nemes szándék.

Tetteid közül
csak arra lehetsz büszke,
amelyik tiszta.

Bölcs gondolkodás
egyre nagyobb boldogság
felé vivő út.

Lelki táplálék
csak akkor válik vérré,
ha tiszta s áldott.

Csak mélyreható
lelki átalakulás
segíthet rajtunk.

Égi üzenet
megvalósításával
jobbítsd a jövőt.

Hidd, az aranykor
újra beköszönt, minden
más lesz, ami volt.

Ha már megtudtad,
mi dolgod a világban,
mutass jó példát.

Csak nyitottsággal
ölthet testet szívünkben
komoly változás.

Lehiggadt élet:
hit, remény, önuralom,
állhatatosság.

Minden perc szelíd
gondolatok forrása,
ha elmélkedünk.

Az igaz tudás
osztályrészed, ha tudod
mit miért teszel?

A mindennapi
életben nincsen messze
tőlünk, ami szent.

Mindnyájunknak szent:
az éltető levegő,
kenyér és a víz.

Hit és tudomány;
hívő tudós számára
mindkettő fontos.

A hittételek,
a tudományos érvek:
párhuzamosak.

Csak alázattal,
tisztán és önzetlenül
cselekedhetsz jót.

Legyen életed
fény, amely majd világít
századokon át.

Lelkünk lakhelye:
testünk, ez a porhüvely,
ez a szent templom.

RÁDÖBBENÉSEK

Milyen különös;
mennyire mindenkiben
van szent és profán.

Hidd el, a legtöbb
statisztikai adat
megszívlelendő.

Minden jó és rossz
cselekedeteinknek
hű tükörképe.

Bármely irányban
változunk meg, a világ
velünk változik.

Magatartásunk,
ha jó belegondolunk,
kivetnivaló.

Pénzt kölcsönözni
jó uzsorakamatra,
ragadós példa.

Izgató képek,
túlfűtött kedélyvilág,
visszatérő vágy.

Ha már repültél,
könnyebben elképzeled:
mit lát a madár?

Szállóige lett:
"a jó pap holtig tanul",
de nem mindegy, mit.

Ha sok a gondunk,
egy év alatt tíz évet
öregedhetünk.

Nyomor, félelem,
nyugtalanság: három ok,
hogy rosszul élünk.

Életed során
kiegyenlíti egymást
a jó és a rossz.

Ha egyszerű vagy,
nem kapaszkodsz magasra,
de le sem esel.

Remek dolog, ha
többen egyetértenek
véleményeddel.

Jó nem követni
a következetesség
irányvonalát.

Istentagadók;
ha istenről beszélnek,
az már valami.

A szakadéknál,
mire kell jól ügyelned?
Hogy bele ne ess.

Ott, a mennyei,
itt, a szokványos földi:
szín és visszája.

Tanultságoddal,
leleményességeddel
sokra viheted.

Jámbor, önzetlen,
őszintén érdeklődő
ember ritkaság.

Sem a nyomozás
nem hozott sikert, sem a
hajtóvadászat.

Színpadainkon
elevenek és holtak
között dúl a harc.

Elszomorító,
ha valaki úgy véli:
neki már mindegy.

Valamikor még
jobban ismertük egymást,
s többet köszöntünk.

A tragikus hír
már nem igen zaklat fel;
túl gyakran hallod.

Gyilkosról nagyon
nehéz elképzelni, hogy
felebarátod.

Megölte anyját;
amennyire ismerték,
csöndes ember volt.

Sötét szemüveg
mögé bújtatott szemek
sohse fénylenek.

ÁDÁM TOVÁBBI SORSA

Azt a sok fehér,
makulátlan, szép papírt
mind teleírta.

Mindkét kezében
egy-egy mobiltelefon;
több száz ügye van.

Új mézeshetek;
mióta megérkezett
hosszú útjáról.

Ismét berúgott;
micsoda éjszaka lesz
a köpködőben.

Már három napja
nincs harapnivalója;
koldulni szégyell.

Szemétgyűjtőkből
szedi össze ebédjét
s más szükségletét.

Vaksötétben is
kitapogatja az út
görbületeit.

Letartóztatták,
pedig jobbnál-jobb ötlet
jutott eszébe.

Oly közönséges;
természetesnek veszik,
hogy káromkodik.

Hétfői napon
valamilyen formában
mindig pechje volt.

Millennium sor,
Mátyás király étterem;
bablevest eszik.

Mindennap újabb
terv születik agyában;
de egyik sem jó.

Sokat dolgozik;
autó- és gumiszerviz
egész héten át.

Cirkusz porondról,
bohócszáma legvégén
kibukfencezik.

Baloldalinak
tartják; a kormánynál is
baloldalon ül.

Több baj is érte:
a cukrával bajlódik
s veseköve van.

Tömör vélemény
beküldött verseire:
"kiforratlanok".

Csapnivalóan
rossz verseit szavalja
átszellemülten.

Nagy tűzimádó
járhatott erre; a rét
lángokba borult.

A bőbeszédű,
hetet-havat összehord;
napestig locsog.

Hála fejében
nagy összefüggésekkel
ismertetett meg.

Mert csibészkedett,
már fiatalkorában
rács mögé került.

Két elbűvölő,
feledhetetlen szép szem
rontására tör.

Már-már indulna…
de rögtön eszébe jut
anyja intelme.

Van már tíz éve,
hogy utoljára látta;
vajon hogy néz ki?

Ifjú asszonya
sajnos túl sokat zsémbel;
mindennap többet.

Múzeumban őr;
hófehér szobrok között,
gyér villanyfényben.

Magához veszi
fokosát, tarisznyáját,
s felkerekedik.

Teljesítménye
világviszonylatban is
egyedülálló.

Még sohasem volt
fenn a havas hegycsúcson,
csak képzeletben.

Ott fenn a csúcson
szédítő magasságból
tekinthet alá.

Ő elnökölhet;
a méhész szakcsoportban
hallják is hangját.

Fia statisztál,
lányáé a főszerep,
és ő rendezi.

Régi romoknál
sétálgat; egyszerre csak
felködlik a múlt.

A közeljövőt
nem várja be; holnapban
nem gondolkodik.

Nagy loboncos ősz
haja a szemébe lóg,
miközben olvas.

Gyermekkorától
irogatja verseit,
most hetven éves.

Önarcképei
évről-évre mutatják
hogy öregedik.

Az öreg juhász;
odaszól kutyájának,
és útnak ered.

Megoperálták
bokáján a nyílt sebet,
de csöppet se jobb.

Magában motyog,
erősen feledékeny,
fura, amit mond.

Látása romlik,
nem nagyon hal, járása
is nehézkesebb.

Nyolcvan évesen,
messze mindenki mögött
ér be a célba.

KORUNK FEHÉRNÉPE

Mint a mesében,
királyfi jött el érte,
s magával vitte.

Sápadt holdvilág;
bensőséges dallamok
ablaka alatt.

A talált tárgyak
osztályán visszakapta
lakáskulcsait.

Hófehér ágyán
valahogy ma feltűnőbb,
hogy milyen sápadt.

Nagyokat ásít,
(éppen felébresztették)
s szemét dörzsöli.

Könyörgő hangon
kérlel, térdel előtted,
istenként tisztel.

Külalakjára
nézve nem valami szép
lett dolgozata.

Első szülése;
jajgat, lángvörös arcán
izzadságcseppek.

Fátyolos hangon
kéri a karjaiba
elsőszülöttjét.

Tejtől duzzadó
mellén szépről álmodik
kis szemefénye.

Vastag combjai
már megmérkőzhetnének
más derekával.

Összetett kézzel,
térdre omolva néz fel
a feszületre.

Annyira kövér,
másfél ülés is kevés
a villamoson.

Harmincötödször
vették fel a kórházba,
- meséli büszkén.

JÁTÉKMAJOMMAL A KÉZBEN

Az első sírás
születése percében
túl gyengécske volt.

A trónörökös;
kis csenevész unoka,
selypít és sápadt.

Sok lármás gyerkőc
labdázik, fogócskázik
a szűk udvaron.

Gyorsan elrepült;
szinte észrevétlenül
a vakáció.

ÉVSZAKOK EGYMÁSUTÁNJA

A sötétségben
egyszer csak váratlanul
feldereng a fény.

Hajnali homály
se holdfény, se sötétség,
még minden kihalt.

Épphogy pitymallik;
a szederág ringatja
a kis madarat.

Tavaszi tócsák
mindegyikében ott jár
egy felhődarab.

Ahogy a szél fúj,
úgy táncolnak bódultan
a kankalinok.

Kiégett házban
megüszkösödött falak
mentén moha nő.

A sínek között
kövek szürkeségében
gyomnövény virít.

Hosszú ablaksor
tükrében suhan tova
a hajnali gyors.

A pók hálóját
a szellőzőaknában
huzat himbálja.

Erősödő szél;
tekintete eltéved
a felhők között.

Szürke fellegek;
a már jócskán megbarnult
diófa mögött.

Ablakkeretben
gyors felhők cserélgetik
a festményeket.

Öreg tölgyfapad;
itt hagyják névjegyüket
a szerelmesek.

Tölgyfapadon ül,
egészen a víz mellett,
szeme is ragyog.

Leszórt sóderút
széltében és hosszában
nőnek a füvek.

Víg szüret után,
másnap a szőlőtőkék
mily szegényesek.

Legzamatosabb
az utolsó szőlőfürt
utolsó szeme.

Leszüreteltek;
a pince homályában
halkan forr a bor.

A kerékpárút
mentén jobbra és balra
kikerics mezők.

Szegény kikerics,
valakinek tetszettél,
de hűtlenkedett.

Magas fakarók
közé ültetett fácskám,
milyen kicsike.

Távol a hegyek
oldalán kis pontfények;
felszakadt a köd.

Épp leáldozott
a nap; van még kis időnk,
holdtölte előtt.

Amikor az éj
tele van csillagokkal,
könnyű kinyílni.

Holdvilágos éj;
a tűz már csak pislákol,
többen alszanak.

TŰNŐDÉSEK

Ember, tudod-e
életedben mire van
megbízatásod?

Előbb vagy utóbb
az igazság angyala
mindenkit elér.

Ilyen az élet:
tegnaphoz viszonyítva
vagy rosszabb vagy jobb.

Van, akinek már
hétfői hangulata,
vasárnapig tart.

Ez a sok ember
tesz-vesz, tevékenykedik;
mi lesz belőle?

Lelki nyavalyák
legtöbbjére, fájdalom,
nincsen orvosság.

Az ostobáknak,
akármit tesznek nem lesz
okos gyermekük.

Akármennyire
ostoba is az ember,
van még ostobább.

A felvett kölcsön
fizetése újabbal
megkönnyíthető.

Váratlan csapás
megráz, de javadra van,
mert kijózanít.

A szenvedéstől
szíved megerősödik,
bölcsességed nő.

Ha egyre több gát
tornyosul eléd, jobban
látod az Utat.

Ha a bűvkörön
átjutottál, igyekezz,
hogy tovább mehess.

Orvosságodat
mindig időben vedd be,
úgy jobban használ.

Minden gondolat,
szó és tett alakítja
jelenünk, jövőnk.

Előrelátni;
messzire a jövőbe,
bölcsességre vall.

Erényességünk
boldoggá tesz bennünket,
mert nyugalmat ad.

Szenvedésünktől
egyszeriben megjavul
belső látásunk.

Belső látásunk
kövezi ki az utat
önmagunk felé.

Magunkba szállás
és önvizsgálat nélkül
nincsen megtérés,

Megtisztulásunk
nem könnyű, rossz hajlamunk
egyre visszahúz.

Elfelejtettük
megköszönni s megenni
kapott kenyerünk.

Törékenységünk
mindennap nyilvánvalóbb
öregségünkben.

AMIRŐL NEHÉZ BESZÉLNI

56 Ősze
a múltban elferdített
hősi valóság.

Soha nem látott
tömeg hallgatja végig
egy ember szavát.

"Elvtársak"- kezdi,
de fütyülnek, fújolnak;
máshogy folytatja.

Csizmái nélkül,
nyakában vaskötéllel
zuhan a Szobor.

Az EMKE előtt
rugdossák és köpdösik
a Bálvány fejét.

Puskaropogás;
az emberek csak mennek
zavartalanul.

Falragaszokon
soha nem látott hírek
az igazságról.

Betört kirakat;
a benne maradt árú,
érintetlenül.

Kis csoport élén
feketeruhás leány
viszi a zászlót.

Kiégett tankok,
összeégett idegen
betolakodók.

Sírkupacokon,
a főváros utcáin
gyertyák s trikolór.

Újra küzdenek
magyarok és szovjetek,
de most a vízben.

Nincs ötven éve,
hogy elveidért csak úgy,
felakasztottak.

Te szárnyas Angyal,
korunk hű krónikása,
rázz fel bennünket.

Demokrácia:
az egyének szavaznak,
a tömeg választ.

Mire lezajlik
a legújabb választás,
mindenki álmos.

Amit a tömeg
egyöntetűen akar,
nem lehetetlen.

Ha máshol nem, itt
epés megjegyzésekkel
népszerű lehetsz.

Lázongásaink
mind kérész életűek;
sokrétű a baj.

Egyre több derül
ki gazembereinkről
ötven év után.

Percről-percre nő
a feszültség tüntetők
s tüntetők között.

Rendszerváltozás;
elkendőzött tényeket
most szellőztetik.

Gyűlölet nyomán
születnek a legszörnyűbb,
ördögi tervek.

Ebben a korban
minden oly bizonytalan,
és távlattalan.

Egyre több a baj:
a dollár árfolyama
mindennap zuhan.

Még sor kerülhet
minden idők legnagyobb
éhínségére.

Nem haltak éhen;
még időben odaért
a mentőosztag.

Amíg titokban
megfejtik a titkaink,
nyugtalankodunk.

Micsoda korszak!
Holtvágányra siklottunk,
és nincs visszaút.

Elfajultságunk
az utóbbi időben
terjedő járvány.

A nincstelenség
a közeli jövőben
sokakat elér.

Vajon meddig tart?
Homály fedi tükrünket,
és benne arcunk.

Mi történt velünk?
Tehetetlen dühünkben
körmünket rágjuk.

Erőszak nélkül
nehéz dolog megvívni
a békeharcot.

Vaskos kötetek
mindegyike híradás
kudarcainkról.

A szétdarabolt
ország változatlanul
van a térképen.

Hiába minden;
amiről úgy döntöttek,
az úgy is maradt.

Sorstársak vagyunk;
itt, mind, egy nagy kupacban,
tehetetlenül.

Egyikünk alszik
a mocskos járdán, amíg
mások sietnek.

Idegenektől
miért idegenkedünk;
hasznunkra vannak.

Vétlenségüket
hiába bizonygatták;
kérlelhetetlen.

Alig, hogy pirkad,
vezényszóra lépkednek
a bőrbakancsok.

A vezérkaron
belül nagy az eltérés
a támadásról.

Fia érkezett;
a csengőfrász hatása
még nem nyomtalan.

Ez a nemzedék
még nem tudja, mi vár rá
néhány év múlva.

Két gyermek öröm;
a harmadik rendszerint
nemkívánatos.

Maholnap itt van
a még sohse volt világ;
irgalmatlanul.

Nyomasztó példát
jó néhányat ismerünk,
a közelmúltból.

Semmivel se jobb
a helyzetünk, mint ötven
évvel ezelőtt.

Jól befejezni,
van, akinek sikerül,
van, akinek nem.

Szorultságában
korunk most nagy zsivajjal
ünnepli magát.

SIETŐ HÉTKÖZNAPOK

A vetélkedő
meghívott tehetségek
erőpróbája.

Ha vevőköröd
jelentősen megcsappan,
utolér a csőd.

Végre összegyűlt
az egész kupaktanács;
ma hát dönthetünk.

Ha a vezérelv
mindenkinél világos,
miről beszéljünk?

Vigyázatlanság
sok keserűséggel jár;
szedd össze magad.

Gyakran választunk,
noha körülményesebb,
kerülő utat.

Kérvényére még
semmilyen válasz nem jött,
pedig ígérték.

A határidő
gyakran okoz fejfájást;
halogatás is.

Közös énekünk
koránt sem olyan könnyű,
ahogy terveztük.

Egész délután
az odaégetett hús
bűze émelyít.

Közkedvelt étel;
gyorsan meghonosodott,
pedig jó drága.

Túrós rétest sütsz?
Mi bajod a legyekkel?
Ők is szeretik.

KALEIDOSZKÓP

A keresztelőn,
a kis ünnepelt körül
széles mosolyok.

Soha nem látott
tömeg gyűlt össze hajnal
négy óra körül.

Kemény ítélet
kerül kihirdetésre
a monstre perben

Gyilkos szabadul;
a faluban többen is
rosszul alszanak.

Zónázó vonat;
negyedórás késéssel
nem is olyan gyors.

A váróterem
kiürült; néhány perce
ment el a vonat.

Zuhog az eső;
ők hosszan csókolóznak
ernyőjük alatt.

A közösülés
alhasi fájdalmakkal
bizony szenvedés.

Egész éjen át
tartó dorbézolásban
kimerült herék.

Új házasoknál
nagy csetepaték után,
édes a béke.

Untató beszéd;
néhányan nevetgélnek,
többen pusmognak.

Anyanyelvüket
a mai fiatalok
egyszerűsítik.

Két öregasszony
sántikálva, botokkal
megy a templomba.

Régen húsz forint
volt egy kiló lókolbász,
ma sehol se kapsz.

Silány minőség
túlzott gyakorisággal
kerül piacra.

Személyvonaton
ingyen olvasnivaló,
az irkafirka.

Nincsen olyan perc,
hogy valaki ne lenne
fülig szerelmes.

Az időkerék
mindenegyes percében
meghal valaki.

Halott anyjukról
beszéltek; mindkét nővér
hosszan könnyezett.

VÉGSZÓ

Egyszer, amikor
a világnak vége lesz,
mi már nem élünk.

A világvége
mikor jön el? Ki tudja?
Feltételezzük.

Világvégével
nem ildomos viccelni;
mert rád köszönhet.

Senki és semmi
sem tartóztathatja fel
halálunk napját.

Már minden percben
azt találja furcsának,
hogy még nem halt meg.

Életünk után,
halálunkkal mindenképp
meg kell küzdenünk.

Ha minden igaz,
a halál utáni lét
páratlan csoda.

Kismaros, 2008-10-07