« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Pető Tóth Károly
HARMINCHÁROM HAIKU + HÉT

Pető Tóth Károly: Tízezerlyukú síp, egylyukú rosta
Petrő Tóth Károly: MADÁR LÁB NYOM
In memoriam Patai István

Pető Tóth Károly haiku fordításai

1
Egy konyhakész haiku

Konyhában írok.
Sülttök gyömbéres hallal.
Mire becsültök?

2
Egy napom

Lefekszem este.
Napközben teszek-veszek.
Fölkelek reggel.

3
Elégikus idill konyakkal, borral

Cigarettázom
a kertben alkonyatkor.
Csiga meg lábnyom.

4
Harmat

Távolról csak egy
csöpp. Közelről attól szép,
hogy nem csordul túl.

5
Az azonnal oldódó olló

Hol a ló, hol a
holló. Telehold, halló.
Ollé, ollólé.

6
Az komorú vallásokrul I.

Van ki segítsen.
Isten elvan magában.
Alszik megint, nem?

7
Az komorú vallásokrul II.

Megcsinál mindent,
hiszi meg nem is istent.
Istennek mindegy.

8
Az komorú vallásokrul III.

Isten sistereg
keze alatt, bármit is tesz.
Mint egy kisgyerek.

9
Nótánk elhúzójáról

Azúrból néz az
Úr? Unatkozik? Kell egy
kis háborúzsúr?

10
Mesél a gólya
(I. m. K. CS. S.)

Csőrösi koma,
vándor. Mesélj hazáról.
Mily zord a távol.

11
Vadnyom

Vándor bandukol
handabandazsivajban.
Bot üti nyomát.

12
Betyár a kedvem

Plazmaképcsövön
koldusbotárust látok
a plazában, hej.

13
Archaikus szarhaiku

Arcomon szarka-
láb. Megyek és kakilok,
mert a szar kilóg.

14
De (a harmadik sor elejére)

Hízom pár kilót
télen. Bírom cérnával.
Férce már kilóg.

15
Otromba tréfa

Itt a tél, a hó.
Mért vagyok ily méla, ó?
Orromba' répa.

16
Erre a télre

Leesett a hó.
Túlírom a haikut,
esetlen tahó.

17
Ha elmész, ha nem, ámen

Lábnyomaidat,
látod nem ütöm bottal.
Áldom ha itt vagy.

18
Körbekeríttetvén csömörrel és kéjjel

Gányolt ördögök,
faragott bálványok közt
hányok, röhögök.

19
Mikor hinnék egy politikusnak

Ha például azt
mondaná a pofámba:
az éhkopp puffaszt.

20
Egy nap sztársztánban

Ó alacsony ég.
Egy nap nem harácsol az
ember. Karácsony.

21
Malomban dalolva

Isten ha volna,
elintézné ne legyen
neki davolna.

22
"Mi van a deszkába?"
(I. m. W. S.)

Kopár hegytetők.
Eszkábálnom kell majd egy
madáretetőt.

23
Börtön derengő

Néha azt hiszem,
ösztönöm és az eszem
a két sameszem.

24
Síró haiku

Könnyön át könnyű
túllesni a nehezén.
Nem az. Nem az én.

25
Ilyesmi

Zsarnokot köpj le.
Őrizd és ne húgyozd le
a zsarátnokot!

26
Kübele

Nem vett melltartót.
Ki-be ugrál két melle.
Még hogy kétlem-e?

27
Anyád az anód, apád a katód

Hogy múlik álmom,
elektronikusan kell
kommunikálnom.

28
Barbarossa Wagner úr

Valaha állat
voltál és most vadászod
a Walhalládat.

29
Betelj

A vágy elröppent.
Zuhan a madár, akit
vadász meglőtt fent.

30
Bármilyen év is volt, akármilyen év is jön

Mulassunk, együnk,
igyunk, fakadjon a dal.
Úgy vagyunk együtt.

Három halálhaiku

31

Elmúlás, te lét-
álarc, lásd be vak vagy, csak
általunk láthatsz.

32

A világ mondén.
A saját sírkövemre
azt írom hogy: én?

33

Hol a lét, ha lo-
hol a halál halovány
lován utánam?

--------------------------------------

Haiku(k)

Egy meditáló:
lusta lustigkeitre is.
Moszkítók dosztig.

Ül és meditál.
Vérén hízott szúnyogok
szerint is áll a bál.

Moszkítóháló
nem kell meditálónak.
De míly távol vagy.

Nem gondolkodik.
Elméje elmélyed, de
elmúlást lel csak.

Pszt, a moszkítók
piszkítják véremmel a
sajátmagukét.

Például ülök,
állok, vagy fekszem. Labda
van a kereszten?

Mindenhol kövér
moszkítók. Magam alá
piszkítok. Nővér!

A szél, a hold, meg én

1
Oly tisztán látszik
a hold, mintha egy vándor
vinné a vállán.

2
Holdformára nyírt
fej, két kéz a térden
az éj kezdetén.

3
Lenyugszik a hold.
Már nem marad más csak az
asztal négy sarka.

4
Nézem a holdat.
Szebb arcú, mint közülünk
akárki, bárki.

5
Templomban alszik
olyan komoly arccal, mint
aki holdat néz.

6
Hej, te híres hold,
tavacska fölött cirkálsz,
aztán belehullsz.

7
Vettem egy lakást
s belőle máris máshogy
nézem a holdat.

8/a
Kezembe vettem
s forró könnyemben eltűnt -
őszi zúzmara.

8/b
Hő könnyeim, - te
zúzmara a kezemben -
eltűntetnek majd.

9
Vakító vörös
nap éget vadul s szél fú
lankadatlanul.

10
Viharos őszi
szél. Eperfapálcámat
bú törte ketté.

11
A bősz őszi szél
semmit sem kímél. Ajtóm
csapkodva sikong.

12
Rozzant csontjaim
úgy hasogatnak ha át-
fú rajtuk a szél.

13
Cibálja a sírt
ősszel a szél, énvelem
ha összebeszél.

13/b
Fejfákat rángat
az őszi szél s nincsen ki
istrángot ráad.

14
Majomsírás ha
megérint, árva gyermek
lész őszi szélben.

15
Néma kárhozat.
A temetőben ősszel
még magányosabb.

16
Még ott van a hold.
Hiába egyre messzebb.
"Nyáréjszaka volt."

17
Jöjj velem, te Őm!
Sétálunk s lehanyatlunk
lóheremezőn.

17/b
Lóhereföldön
járunk mi vígan, míg a
szerelem földönt.

18
Ebből a napból
hajnali harmat maradt
bambuszkalapon.

19
Hol van, ó a hold?
A harnagszót sem hallod.
Tengerbe hullott.

20
Őszi színekben
pompázó vörös-barna
kiömlött leves.

21
Hagyd a járt utat!
Túl egyedül vagy hozzá.
Sorsot mást mutat.

22
Megyek, te maradsz.
Vagy maradok és te mész.
Istenem, nehéz!

23
"in the world outside
is it harvesting time?
the grass of my hut"

a,
Kívüli világ
már nem bűvöli imám.
Fű nő kunyhómon.

b,
Magad vagy, ha már
sikerorientálva
arat a halál.

c,
Hogy ki utódom?
Valahogy kitudódom.
A fű kunyhómon.

KVÁZIMETAHAIKUK

"Istenből egy is elég. Ha van, ha nincs."
"Istenből egy is elég, ha van. Ha nincs, egy is sok."
"Adjunk hálát istennek, ha van. Ha nincs, akkor is."
(Kampó Igric)

1. Egyáltalán

Nekem te ne jöjj
azzal, hogy vagy. Tegezlek.
Legyen ez elég.

2. Naná hogy fél-

Látlak Uram, de
ne bízd el magam. Félbe
hagyhatom most itt?

3. Közmalom

...ha a helyedben
lennék, persze sohasem
is lehetnék, de...

4. Uram, hateha lavina

Néped egyetlen
hópelyhet görget hozzád,
s nincs bőr képeden.

5. Két kétkedő kérdés

Megkérdezhetem?
Nem te vagy az híres
biopedofil?

6. Bizonyosan egy kérdés?

Azért beszélek
rólad, bár mocskos szájjal,
mert teremtményed?

7. Gyűjteményed darabja

Gondoltam hogy egy
mozgósításra váró
agy tekervénye.

8. Én úgy vagyok, hogy

például semmit
sem csinálnék helyedben.
Te hogy vagy ezzel?

9. Hagyd a művészetet!

Ne faragj saját
képedre. Bálvány imád,
s elkanászodik.

10. Ettől vagy olyan, mi?

Soha nem láttam
olyan embert, akit te,
vagy aki téged.

11. Immortal anatheme of anatomy

Te hálás téma,
azt is mondhatom rólad,
amit nem akarsz.

12. Hasadó szellem

Nem tudom, talán
képzeljünk el egy istent.
Ehhöz mit szólnál?

13. Tolerancia-díjas isten

Örökkévaló
vagy, ha tűröd, hogy neved
hiábavaló.

14. Vagyonnyilatkozatnyi hoppá

Állítólag az
isten papokra bízott
valamit. Na mit?

15. Még hiszem

hogy te lennél az
én istenem. Mégis, te
nem vagy fétisem.

17. Veled oldódó

Mégis te nes-
zárjál be. A vákuumban
is lesz imanesz.

18. Tudod, isten

mi itt jól vagyunk.
Csak mindig eszünkbe jutsz.
Pedig nem "kénél".

19. Hogy mondjam?

A levegőbe
cak azért beszélek, mert
viszi a hangot.

20. Semmi baj

csak megpróbálok
egy kicsit nektek elég
ha nem szóljatok

21. Örököt fogtam, nem enged

Hogy mi a pontos?
Állandóan változik.
De a pont örök.

22. Álomkór

Álmom egy olyan
világ, ahol én vagyok
a legostobább.

23. Hármasoltár
(három haikuzsoltár)

a, Fák között fény leng.
Fű alatt bogár ébred.
Fölnősz s megérted.

b, Kéz a kilincsen.
Nyílik a templomajtó.
Néz aki nincsen.

c, Tenger. Part. Homok.
Űrben röpülő földön
madárlábnyomok.

In memoriam Patai István

"Hiába hiszed,
szabadultál. Kínod más-
világba viszed."

Számtalan sztori
ami megesett vélem,
már haza szorít

a szív. Úgy vélem
eleget éltem. Most itt
hagyom magamat

e földön, ami
isten szívén daganat.
Isa ínon ami.

Pár napja már hogy
nem gondolok semmire.
Csak macska nyávog.

Néha, amikor
mit tudom én, akkor is
csak volt valaki.

Lebeg a légben
a hulló falevél, mint
ha magam vélem.

Tüzet csihol és
rágyújt, szív kettőt-hármat.
Füstalakú fény.

Kicsit durva, de
nagyon finom tanács ne-
ki. Hagyjon innom.

Normálisnak kell
lenni, másként megesz az
unalom. Ennyi.

Tanultam kicsit
verebet sétáltatni.
Most nincs itt, de csitt.

Nekiül és ír
minden nélkül. A mámor
majd hazakísér.

Nézd, csupa gyöngy az
ablakban a pókháló.
Elállt az eső.

Nem lehet vissza-
térni. Lábnyomainkból
verebek isznak.

Hiába hiszed,
hogy Éva, alma tied.
A kígyó sziszeg.

Palánk a halál.
Szaladgálnak a pókok
a szív falán.

Nincs szöveg. Ahogy
a hal hörög a horgon.
Hallod, kisöreg?

Finomul a kín,
nem a szöveg. Az csak van.
Hallod, kisöreg?

Az emlény tömény
élményömleny. Mindenki
csinálja. Ő nem.

Most, hogy meghaltam,
sok képzelt arám tép szét.
Itt fekszem. Még szép.

Kitört a tavasz.
Szivárványszikrákban a
fák. Mit adsz, ha adsz?

Két zsebtolvaj egy
lányt környékez, ki Bashot
olvas a buszon.

Elég a parázs.
Ecce hamu. Más szó: tűz.
Nemlét-akarás.

Minden a nőkért
volt. A szív önként dalolt.
Föltámad a holt.

Most egy delnővel
álmodok. Felhővel é-
kítem ökelmét.

Persze majd talán
-kozünk. Aztán gaude
ámulsz égi turf.

Volt úgy például,
hogy annyira ittam, hogy
nocsak, ki van itt?!

Utoljára is,
emlékeztek? Poharat
kértem tőletek,

benne friss vizet,
s nem a nővér kezéből,
hanem tőletek.

Töltsetek ma bort
koponyakupába.
Elváltam tőletek.