« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Pető Tóth
Károly hetven haikuja
a "Tízezerlyukú
síp, egylyukú rosta" c. kötetből
Göncöl Kiadó, 1991
Pető
Tóth Károly: MADÁR LÁB NYOM
Petrő
Tóth Károly: Harminchárom haiku
Pető Tóth Károly haiku fordításai
Ezt ki érti
meg?
Az éberség tűzhalál.
A mámor hideg.
Esőcsepp, tenger,
szikra, láng, rög, planéta,
lélek: ugyanaz.
Ahogy egy vagy: légy!
Nincs ügy. Úgy légy lágy, ahogy
a cseresznyerügy.
Mi a születés?
Az egyetlen lendület.
Mi a születés?
Nem mozdulatlan,
mégse mozdul. Nincs kívül,
sem pedig belül.
Harang. Hamu. Méh.
Tűz. Víz. Föld. Levegő. Szárny.
Arany. Dal. Igen.
Beszéd sok lyukból
fúj. Gyógyít, sebez. A csend
egylyukú rosta.
Kérdésed süket.
Várad üres kiáltás.
Porlepte visszhang.
Homokórában,
mindkettő egymagában.
Esik az eső.
Káprázik szemed.
Szépnek látod a fátylat.
A fátyol te vagy.
Ahogy megfordulsz
s meglátod magad bennem...
Én, vérző kavics.
Nem veheted meg,
de eladhatod. Tiéd
lenne, de te vagy.
A megérintett
nem ugyanaz, mint akit
megérintenél.
Nem a tiéd az.
Ez sem. Az van. Ez nincsen.
A tiéd nem ez.
Nap, Hold, csillagok.
The world is in double vision.
Káprázat vagyok.
Róka lyukat ás.
Üres ágyban halunk meg.
Madár fészket rak.
Kutyák ugatnak.
Madarak énekelnek.
Harmat elillan.
Nem a fogalmak.
Még a tárgyak sem. Más az,
mi téged ismer.
A bátorság rossz.
Nem veszíthető el. Van.
A bátorság jó.
A félelem jó.
Elveszíthető, mert nincs.
A félelem rossz.
Alvó gyilkosok.
Névtelen áldozatok.
Álmodó bírák.
Isteni gyermek.
A szél legyen barátod.
Futó sors apád.
Amit nem teszünk
meg, az fal föl minket. Csak
ezért bűnhődünk.
Ami császáré:
istené. Mi istené:
nem a császáré.
Nem a távolság.
Fű, fa, árnyék, bambuszbot.
Nem a közelség.
Patakban halak.
Tóban Hold. Tengerben Nap.
Megtaláltalak.
Szabdalja szívem
a mámor éber kése.
A szó nem minden.
Mindig más: ami.
De soha nem: ami nem.
Tengert hallani.
Mester, ne felelj!
Tanítás változz csenddé!
Tanítvány, feledj!
Kezdetben tudod.
Később már csak emlékszel.
Hazajutsz végül.
Tégy amit akarsz.
Vízre írt madár röpte,
bármit is teszel.
Ne gondolj semmit.
Ne figyelj a mesterre.
Cseresznye fa vagy.
Bármit is nézel,
az önmagát látó szem
rajtad is átlát.
Te vagy az ábra.
Ki rajzolt az út porába?
Bort a pohárba!
Az úton semmi.
Egy esővel telt lábnyom.
Mélyebb, mint az ég.
Mi más lehetsz még?
Szolga, tanítvány, mester.
Por, esőcsepp, kő.
A kapu zárva.
Árva vándor magába.
Karjai tárva.
A reggel hűvös.
A malom megáll délben.
Az este sötét.
Ha lengedezne
a hallgatás: hangzana.
Zengj csend! Zengj zene!
Hogy akarsz élni?
Tisztaság nem eledel.
Mocsok nem ital.
Egyetlen dallam.
Tízezerlyukú sípon
csendedet hallom.
Fül nem lát. Szem nem
hall . Szem nem lát. Fül nem hall.
Vágyni vágysz, bolond?
A kígyó farka
is kígyó. De a kígyó
farka nem kígyó.
Nem volt itt soha,
ami néha még itt lesz,
de mindig itt van.
Őrölhet végzet,
és tízezernyi véglet.
Léted: a között.
Ha utolér:
nem hagy el. Ha elhagy: nem
ér utol soha.
A kérdés elnyel.
A válasz kiokád. Hogy
hallod, ami csend?
A nincshez béklyóz
ami kirabolt. Ugyan-
az ajándékoz.
Nem szűnik soha.
Szárny nélkül szálló madár.
Fa, játék, patak.
Nem vagy egyedül.
Száznyolcvan arcod van. Üt
a bot s elrepül.
Amit ismerni
szeretnénk: meg kell enni.
Ennyi a lenni.
Nem étel. Ital.
Nem ital. Étel. Nem test.
Lélek. Nem lélek.
Legyen életed
kerti munka. Halálod
édes gyümölcs lesz.
Bízz ösztönödben,
Napban, Holdban és Földben!
Itt kinn és ott benn.
Csak a búcsúzás
érlel még édesebbé
örök érkezés.
Meghalni mi más?:
Állandóan nyomozni,
hogy ki a hibás.
Üres a naptár.
Úgy adtál, hogy te kaptál.
Mézteli kaptár.
Csak az az igaz,
ami úgy változik, hogy
mindig ugyanaz.
Fölépíteni,
lerombolni. Kitörni
e kettős körből.
Nem a távozás.
A nyolcadik nap a fény.
Ez a folytatás.
A rejtek: csapda.
Önmagát tartja fogva.
Mi elold: csoda.
Sehonnan soha.
Sehová soha. Sehol,
soha. Mindenütt.
Amíg élsz: röpköd
tüntöd. Amikor meghalsz:
tüntöd a röptöd.
Hozod. Elviszed.
Ha érinted, elhagyod
mind a két partot.
Szép vagy. Nem vagy szép.
Szavak ezek. Csak szavak.
Ölbe hullanak.
Minden attól van,
hogy elég a papír. Tűz
tépi a tollam.
Nem tíz, ami tíz.
Nem kép. Szem. Nem tűz a víz.
Lélek a lélek.
Nem te keresed.
Nem te találod. Álmod
túlpartra sodor.
Amit találtam:
szomjat pohárban s italt.
Örökké kitart.
Nevén nevezed.
Megtalálod. Elveszted.
Neveden nevez.
