«
https://haiku.hu, a Terebess Online
https://terebess.hu
különlapja
Szepes
Erika: Haiku: egység- teljesség - magány (tanulmány)
Szepes
Erika: Ezredvégi önarcképünk: a haiku
Szepes
Erika:
A
japán moraszámláló vers formái –
a haiku
In:
A mai magyar vers, Intera - Tevan, 1996, I. kötet, 208-218. oldal
Soha még formának ilyen reneszánsza! A nyolcvanas évek elejétől kezdetben csak elszórtan, majd egyre gyakrabban tűntek fel a japán költészet ihlette versek, mára pedig nincsen magát valamire tartó költő, aki néhány haikut le ne írt volna. Divat? Hóbort? Divathóbort? Ha a haikukat alkotó költők során végigtekintek, köztük igen sok olyan van, aki divat kedvéért még egy vesszőt sem írna le. Mi hát e forma titka? Lássuk először, milyen a műfaj (mert a haiku műfaj is) versformája (mert a haiku versforma is). A japán moraszámláló verselés lényege, hogy a sorokban kötött a morák száma. A haikuban például az első és harmadik soré 5 mora, a közbülső másodiké 7 mora – a haiku tehát háromsoros kis strófa. Igenám, de a japán szavak oly rövidek, hogy előállítható belőlük öt morás sor. Magyarban ha ez nem is lehetetlen, de roppant erőltetett volna, valahogy így hangoznék (rögtönzök):
– È – 5 mora
Nincs idő
È È È È – È 7 mora
rohan el az élet
– È – 5 mora
meghalunk
avagy több rövidet használó változatban:
È È È È È 5 mora
Fut a suta eb
È È È È È È È 7 mora
nehezedik a roham
È È È È È 5 mora
sehovase jut
Lehet még egyéb ritmusvariációkkal is próbálkozni, de költői szöveget nagyon nehéz ilyen zsákbanfutással létrehozni Ezért újította meg a magyar költői hagyomány a japán verselést azzal, hogy a sorokban a morák helyett a szótagokat számlálja, azok hosszúságviszonyaitól függetlenül. A forma így is rövid, tömör megfogalmazást igényel – egy kép vagy egyetlen gondolat kitölt egy strófát. Vonzó lehet még a haiku, mint műfaj tartalmi jegyei miatt is. A japán költészet jellegzetes képrendszerrel és szimbolikával él. Majdnem minden haiku egy-egy tájkép – eredetileg tájvers is volt. A japán szimbolikában azonban a táj minden eleme önmagán túlmutat: a tó tükre az élet, a benne tükröződő emberarc az élet és a sors kiszámíthatatlansága; minden egyes fa, virág, madár és állat része ennek a szimbolikának, úgyhogy számunkra egy eredeti japán haiku fordításban pusztán szép táj, finom, vékony ecsettel megrajzolva, mint a jellegzetes japán rajzokon, a szimbolika birtokában lévő japán számára valami titkos tudás, jel, intés, bölcselet. Ha nem értjük is ezt a szimbolikát, a tájképek szépsége megragadhatja és utánérzésre késztetheti a költőket. Amellett köztudott a haiku szimbolikus jellege, tehát a magyar költő, ha tájképét haikuban fogalmazza, szintén akar valami mögöttest, titkost, titokzatost sugallni vele. Misztikum felé egyre jobban igyekvő korunkban (évezredforduló, apokalipszis-gondolatok, önjelölt próféták és dokumentummal felruházott vajákosok – mindez nemcsak megtűrten, hanem terjesztve is a médiában és a sajtóban, mint az minden válságkorszakban szokás már az ókor óta) megnövekedett tehát e műfaj becsülete: szép képeket lehet leírni úgy, hogy sokatsejtetőek legyenek. De félre a maliciával. A hatalmas mennyiségű haiku-termésből csak az értékeset, szépet válogattam. Az alábbi csokor olyan tájképekből áll össze, amelynek a természetet az idő múlásában, az évszakok rendjében mutatják (a haikuknak rendszerint nem adnak címet a költők):
Vízcseppek,
kereszt
alakban,
a pereszke
gomba
kalapján.
(Babics Imre)
Levélke
jégzárta
emlékezel
az éj
rianására?
*
Tavaszi
patak.
Cérna
anyóka füstöl
őszi
avarral.
*
rügy
nyílik bomlik
jádekő
vonz vaduló
jázmin
folyondárt
*
Szomjanhalt
hársfa
kérgét
tavaszi eső
veri,
áztatja.
(Részletek Bakos Ferenc Haiku-naptárából, mely 365 haikuból áll)
szirma
virágnak
felhőkék
szelek élén
nyárzik
a május
*
napra
nevetnénk
kedvünk
lobban utolsót
őszközelítvén
(Vitéz Ferenc)
Zúzmara
szitál.
Gyászoló
varjúsereg.
Vivaldi
halott.
(Csontos János)
Páros haikuk Láng Évától:
Lepke-virágom
csontkezű
tél letarol
Nincs
hova szállni.
Elrejt
a homály?
Mélytüzű éjféllel majd
rádnyit a holdfény.
(7 x 2 haiku)
A táj modernizálódik, kitágul a kozmosz felé:
végtelen
csillag
pislákol
át az űrön:
nő
a semmiből
(Fábián László)
Abszurdba, elvont fogalmúságba vezeti haikuit Fodor Ákos, modernségüket áthajlással is fokozva a sokatmondó Akupunktúra kötet darabjaiban:
pehelyke,
áhí-
tattól
visszafojtott lé-
legzetté
tettél
(fej?)
Két irányban újít Kányádi Sándor amúgyis figyelemreméltó haiku-sorozatának e darabjával: két strófássá teszi, és feltünteti benne az embert és megjeleníti az emberi sorsot:
Patanyom-tócsa,
megrekedt
árok: mindegy –
csak
szomjunk oltsa,
s
fenne tört arcunk
úgyahogy
megvillanjon:
idejutottunk.
(Színházból jövet)
(Kitérő Kányádi kedvéért: az erdélyi költő egész kötetet szentelt haikuknak, melyeket ő körömverseknek nevez: Sörény és koponya című könyvében. Magyarázattal nem szolgál erre az elnevezésre, csak a versek közt elrejtve: az egy strófás haikuk egyszerű körömversek, a két strófásakat Két körömre gyűjtőnév alá foglalta, a három strófásakat Három körömre néven nevezi. Ebből még csak a terjedelemre gondolhatnánk, de a köröm szót nem magyarázza. Magyarázza viszont a Három körömre második darabja, miszerint ténylegesen a körmére írta a verseket, ezt a közlést pedig az előtte álló háromkörmös világítja meg: börtönben írta őket...
Íme a két Háromkörmös:
A
központozás
rabságából
próbáltál,
legalább
abból...
s
vélt bilincseid:
kérdő-,
felkiáltójel
és
a megvetett
hármaspont
maradt
(zárójelek
rácsa közt)
végső
fegyvered.
teleírtam
már
mind
a húsz körmöm sőt
a
fiaimét is
kinövi
majd a
köröm
a verset és még
holtom
után is
lesz
hová írnom
legalább
jó egy hétig
ha
minden jól megy
A Színházból jövet című kétkörmös másik újítása, hogy belemossa a tájba az embert, és ezzel a haikunak a tágabb értelmezési lehetőségeket adó fajtáját valósítja meg. Nem áll egyedül: számos költő ürügyül használja a természeti képet egy portré megrajzolásához, egy ember jellemzéséhez.
Fábián László haiku-portréja:
Kopik
az arcból
a
félszeg férfiasság:
bölcsesség
marad
Láng Éva haiku-portréja egy emberpár karikatúrája:
Hallgatag
ember
szűkszavúan
méri fel
más
locsogását.
Házsártos
némber
zsörtölődve
haragszik.
Önmaga
mérge.
(7 x 2 haiku)
Utassy József önarcképet rajzol, s hogy félévszázados korát méltóképpen megszomorkodhassa, meg kellett sokszoroznia a haiku-strófákat:
Immáron
ötven
esztendő
szakadéka
tátong
mögöttem.
De
hol a palló,
az
az egyszál, amin én
idáig
jöttem?!
Ing-leng
törötten.
Valóságos
csoda, hogy
embert
nem öltem!
Csak
jöttem, jöttem,
ballagtam
sarki fényben.
caplattam
ködben,
s
nem könyörögtem
soha
senki fiának,
nem
könyörögtem –
– –
Állok
itt gyöngyben.
Ajkamon
csönd lakatja.
Törd
fel, Szerelem, törd fel!
(Immáron ötven)
(Az utolsó strófában a szerelemhez szóló könyörgés megismétlése toldja meg a szótagszámot.)
A portréból könnyen válik torzkép, karikatúra. Ez a rövid, tömör műfaj az epigramma sajátosságait ölti magára korunk költészetében: gúnyt, közéleti támadást, groteszk fintort egyaránt írnak műfajában és mértékében a költők.
Kezdjük a Körömversek legelejéről:
Itt
a körömvers
ideje,
Kosztolányi!
Körömszakadtáig.
*
Rakétarózsát
pukkant
patron: haiku
Élessel
töltelek.
*
Kertet
s virágot,
csak
szavakból, szavakkal.
Nem
maradt másod.
*
A
bárd s a tőke
eltűnt
a múzeumból.
Itt
járt a tettes.
*
Szögesdrót-eső.
A
magasság is hozzánk
alacsonyodott.
*
Háziasultál?
Begyeld,
amit elibéd
szórnak
– s burukkolj!
Majd a kétkörmösök:
Áthasonulnak
lassan
a hosszú hangzók:
janicsárulnak,
de
a csé, a gyé
s
még jónéhányan, akár
az
egri védők.
(Krónika)
Kinek
kellene
e
tönkretett föld s rajta
az
ínséges nép?
Nem
acsarkodunk,
dolgoznunk
kellene most
egyetértésben.
(Tanköltemény)
meg
lehet szokni
mondják
a tetveket is
hát
csak szokjátok
én
vakarózom
amíg
el nem vásik
a
bőröm s a körmöm
(Mondják)
Előbb
voltál itt.
Rendben
van, testvér, állj
hát
a sorba is
elém!
de azzal
is
csillapulhat éhed,
ha
engem fölfalsz.
(Sorvers)
mert
a vírusok,
akár
a szabadságvágy,
irthatatlanná
kristályosodnak
–
és
járvánnyá élednek
alkalomadtán.
(Dr. B. I.-nek)
Gergely Ágnes intellektuálisan maró groteszkjei a költőnőt új oldaláról mutatják be: nem a szelíd, béketűrő többé, hanem kész indulataival a világ elé lépni:
Azt
mondja: versben
kultúráról
soha ne –
hanem?
röfögni?!
*
Rendben
a békák.
Kórus,
mocsáridegen.
Hős
rovarirtás.
Ugyanez a vitriol mérgezi Láng Éva versének nyilát, amikor a haiku mindössze 17 szótagjával az országunk eladásán fáradozókat célozza meg:
Oltár
a haza.
Feláldozod
érte mind-
azt,
ami másé.
(7 x 2 haiku)
Csontos János a lengyelországi „rendkívüli állapot” kihirdetésének idejéről ugyancsak 17 szótagban:
Nyolcvannégy
tele.
Hadnagyok
vonítanak.
Drótsövény
szeg be.
Vitéz Ferenc egyik haikuja az újonnan támadt „hiteket” kérdőjelezi meg:
büszke
baromból
hamvas
hit farag újjá
lelket
is adhat
majd egy másikkal a világ egyik leghíresebb városszimbólumán csúfolódik:
Hűdevas
Eiffel
Párizs
fallikus éke
pótpiramisként
Láttuk már, hogy tartalmi okokból, a mondanivalónak a 17 szótagot túlfeszítő ereje miatt a haiku-strófák számát igényeik szerint növelik meg a költők. A legjellegzetesebb ilyen növelések a haiku-naptárok (Bakos Ferenc idézetei származtak ebből a fajtából), s a haiku-naptár divatja nemcsak a Képzőművészeti Alap kiadóvállalatának naptárkészítő részlegét ajzotta fel a nyolcvanas évek derekán (kiadtak egy poszter-mérethez közelítő falinaptárat, minden hetére egy-egy haikuval), hanem igazi költőinket is, éppen a természeti képek naptárszerinti változása okán. Csontos János évszakonként tagolja az évet, és 4 x 13 = 52 haikut ír, azaz minden hétre egyet. A Tavasz elejét idézem:
Rügyfakasztó
nap
csodájára
szomjasan
pattan
ki a rügy.
Metsző
levegő
szédületében
a szív
hátratántorul.
Csermelycsevegést
inkognitóban
fülel
megolvadt
hólé.
Vízen
sáslevél:
foncsorozott
álomba
korcsolya
karcol.
Lecsapolt
mocsár
felett
körző gólyapár
múlt
időt kutat.
Utassy József a legszebb hónapnak szentel haiku-füzért:
Meggyfavirágok!
Nálatok
fehérebben
íme,
itt állok.
Hull
a hajamra,
szakad
a szirom-zápor,
meg
a virágpor.
Honnan
e bánat?
Torkolattüze
villog
a
tulipánnak.
Május.
Orgonák
mélylila
illata leng,
liliom
mereng.
Immáron
ötven
esztendő
van mögöttem,
immáron
ötven.
Láttam,
s ez rávall:
láttam
az Ararátot
örök
havával.
S
íme: december
a
három fagyosszenttel
gyilkolja
kertem.
Sír
a barackfa,
zokog
a vén diófa:
csönd
hull majd róla.
Állatok
alattuk
fejem
lehajtva mélyen,
s
faggatom, kérdem:
miért,
miért törsz
az
ártatlanokra, Tél,
miért,
miért ölsz?!?
(Május)
Utassy József másik haiku-füzérében nyomon követhetjük a táj, az ember egybeszövődéséből kibomló társadalomkritikát: a táj – a téli éj; az ember – egy hajléktalan, rokkant férfi; a társadalom – nincs, hiányzik mellőle, kivetette őt magából. A társadalmat egy emberalkotta építmény helyettesíti – egy hideg pályaudvar. az embereket – egy síró asszony. Kettejük közt a vers nem sejtet kapcsolatot. De akár összetartoznak, akár nem – a nyomorúság össze is tartja, meg el is távolítja őket egymástól.
A
téli éjben
süt
a hideg a falból.
Nincs
menedékhely.
Igazolhatják
Bunda
zaciba téve.
Vacog
szegényke.
Nézd
azt az embert!
Álma
fűti a vagont.
Arca
csupa gond.
Ó,
pályaudvar!
Óvd
a hidegtől, védd meg
minden
szegényed!
Mert
itt az időt
ím,
egy féllábú férfi
mankója
méri.
S
a váróterem
homályából
panaszlón
fölsír
egy asszony.
(Téléjszakai séta)
Botár Attila naptárszerű haiku-láncot írt, Évmúlató címen. De formai újítása nem merül ki abban, hogy megsokszorozza a strófaszámot, hanem minden egyes haiku után beiktat egy párverset, amelyek 10 illetve 9 szótagos sorokból állnak: idegen és magyaros forma ötvözését hozza létre:
Lehull
az ép mind
csak
férges gyümölcsök
maradnak
az ágon
Ágy
iszapja álom fehére
s
ahogy a kettő egybeszárad
Ádvent-sötétben
a
dögcédula tokja
üresen
fénylik
Valakinek
lenni hunyócska
üljünk
inkább a por sátorába
Ha a haikut úgy fogjuk fel, mint kötött számú hangsúlyos magyaros ütemek megszabott rendjét, akkor ütemhangsúlyos formát is láthatunk benne: olyan strófát, amelynek sorai együteműek, 5 – 7 – 5 szótagszámúak. Már ezzel is megmagyarítottuk a formát, de költőink még ennél is leleményesebbek: az adóniszi lüktetést felvenni hajlamos ötszótagos ütemet rendre meg is mértékelik, ritkábban a hétszótagosat is daktilizálják. A forma ezáltal mindenképpen szimultánná válik, így a szimultán verselésről szóló fejezetben még sok szó fog esni róla.
