Magyar haiku szerzők mutatója

A

Abuczki Péter (6) Ács Károly (2) Acsádi Rozália (7) Ady Endre (13) Ágh István (1) Ágoston Csilla (3) Ájus Annamária (6) András Sándor (9) Andrassew Iván (128) André András (2) Anga Mária (9) Angyal János (3) Antal Barnabás (14) Aranyi László (19) Ásványi Tibor (407) Auth Szilvia (27) Ayhan Gökhán (4)

B

Baán Tibor (32) Babics Imre (101) Babiczky Tibor (1) Babirák Hajnalka (4) Baják K. Zsuzsanna (12) Bakaja Zoltán (3) Bakos Ferenc (217) Bakos Péter (8) Balás Márk (6) Balaskó Ákos (13) Balássy Péter (3) Balázs Csilla Kinga (26) Balázsovics Mihály (5) Bali Brigitta (1) Bali János (66) Bálint Tamás (1) Balla D. Károly (195) Balla Zsuzsanna (11) Balog Eszter (3) Balogh Balázs (40) Balogh József (8) Bán Olivér (1) Barabás Zoltán (3) Baranczó Bertalan (19) Bárdos Attila (81) Bárdos Bódi László (41) Baric Ádám (5) Barna T. Attila (3) Bartos Aranka (30) Bartosiewicz László (8) Bartha Tamás (8) Basa Viktor (1) Batári Gábor (4) Bayer Béla (107) Bazsó Ádám (6) Béki István (12) Béky Gellért (4) Belan István (30) Bence Lajos (5) Bencze Balázs (41) Beney Zsuzsa (107) Benke Rita (2) Benkő Attila (9) Benő Attila (52) Benzk Ádám (1) Berényi Csaba (17) Bertók László (271) Bessenyei Judit (8) Bettes István (100) Bibity Attila (2) Bicsák Erzsébet (5) Bikádi-Varga Emese S. (7) Bíró József (117) Birtalan Balázs (2) Birtalan Ferenc (14) Bitter T. Ákos (3) Bódai-Soós Judit (12) Bodnár Gabriella (7) Bodnár László (13) Bodor Béla (27) Boga Bálint (13) Bogár Ádám (12) Bogáti-Bokor Ákos (19) Bogdán József (39) Bognár László (16) Bognár László József (19) Bohács Ákos (8) Bolla Robert (11) Bornai Tibor (12) Boros Edit (7) Boros Zsuzsanna (36) Borsodi L. László (1) Borsos Roland (1) Botár Attila (2) Both Balázs (10) Botos Ferenc (287) Botz Domonkos (4) Bozsik Péter (5) Bozsoky Erika (22) Böndör Pál (3) Börzsönyi Erika (8) Branyiczky Rita (8) Brassai Ágnes (27) Bratka László (13) Bucz Hunor (1) Buda Ferenc (94) Bukros Zsolt (6) Busch Péter (7) BuSzabó Dezső (112) Büki Péter (10)

C

Csaba Ildikó (3) Csajka Gábor Cyprian (2) Csák Gyöngyi (7) Csanádi Dávid (23) Csata Ernő (6) Cseh Károly (159) Cseh Katalin (10) Csehy Zoltán (15) Cseke Gábor (3) Cselényi Béla (14) Csepella-Horváth Anna (7) Csepregi János (24) Csernák Árpád (7) Cserny Timi Pookah (8) Csík Mónika (10) Csikós Szilvia (9) Csíkzsögödi Szabó Zoltán (3) Csiszár László (1) Csobán Ákos (26) Csoboz Zoltán (23) Csokits János (18) Csonka Tibor (9) Csontos János (64) Csontos Tamás (104) Csoóri Sándor (2) Csordás Gábor (19) Csörgő Zoltán (40) Csula Emil (3) Csurgó Gabriella (9) Csuszner Ferenc (3) Czap Gábor (1) Czébely Lajos (6) Czifra Adrienn (10) Czipott György (11) Czirfusz György (12) Czirmay Szabó Sándor (13)

D

Dabi István (12) Dalos Rimma (19) Dányi Dániel (23) Danyi Zoltán (14) Darján György (10) Darnel Christian (35) Dávid Beatrix (61) Deák Ferenc (12) Deák László (21) Deák Mór (5) Debreczeni Éva (1) Dedinszky Erika (11) Dékány Dávid (46) Demény Péter (3) Demeter Mária (44) Dénes László (6) Dénes Mónika (15) Diós Anita (2) Dittrich Panka (13) Dobrosi Andrea (400) Domonkos Marcell (12) Dorogi K. Ferenc (17) Dömötör László (6) Drávucz Orsolya (1) Dusa Lajos (3)

E

Egri László (5) Egry Artúr (33) Elblinger Ferenc (51) Elekes Ferenc (2) Enyedi Zsolt (9) Eördögh Ágnes (1) Erdély Miklós (2) Erdős Attila (7) Ermesz Csaba (18) Esnagy József (129) Eszteró István (2)

F

Fa Ede (1000) Fabó Kinga (5) Fábián Imre (10) Fábián László (18) Faludy György (7) Farkas Gábor (8) Farkas István (11) Farnbauer Gábor (1) Fazakas Attila (5) Fazekas István (2) Fazekas László (34) Fecske Csaba (58) Fedor Zoltán (77) Fehér Bence (14) Fehér Illés (8) Fehér Kálmán (9) Fehér Kornél (34) Fehér Kriszta (2) Fehér Miklós (1) Feldmár András (23) Fenyvesi Félix Lajos (22) Fenyvesi Márton (1) Ferenczy Hanna, G. (5) Filip Tamás (22) Finta Kata (6) Finy Petra (8) Fischer Botond (3) Fodor Ákos (744) Fodor György (14) Fodor Krisztina (9) Fodor Margit Rozál (4) Fonyó István (2) Földeáki-Horváth Anna (11) Földi Éva, B. (4) Fucskó Miklós (64) Futár Iván (34) Futár Fanni (2) Fürjes Péter (3) Füzesi István (15)

G

Gábos Péter (38) Gádor Magda (8) Gál Erika (11) Garaczi László (26) Gáspár Ildikó (1) Gáspár Imre (8) Gazdag Zoltán (7) Géczi János (233) Géczi R. Ferenc (6) Géher István (8) Geisz László (8) Gergely Ágnes (62) Gergely Attila (6) Gergely Edit (3) Gergely Edó (2) Gergely László (721) Gerliczki András (15) Giblák Judit (4) G. István László (3) Góczán Bettina (13) Góg János (5) Gősi Vali (7) Greguss Sándor (2) Gyenge István (3) Gyimesi László (19) Győrffy Ákos (5) Győrffy Attila (5) Györgyi Csaba (10) Győri Orsolya (8) Gyukics Gábor (8) Gyulai Mihály (13)

H

Hajas Tibor (3) Hajdrik József (5) Hajdú Tamás (26) Hajnal Éva (76) Halasi László Antal (128) Halasi Sándor (21) Halász Krisztián (4) Halászi Aladár (12) Halmai Tamás (22) Hank Valéria (6) Harangozó Csaba (109) Harcos Katalin (201) Harján Silvia (28) Hartay Csaba (1) Hatala Zoltán (9) Hatvani Dániel (43) Havadi Krisztina (8) Havas Éva (7) Hegedűs Gyöngyi (1) Hegyi-Botos Attila (7) Helstáb Martin (30) Herceg Richárd (2) Hetesi Péter Pál (153) Hétvári Andrea (11) Holló András (20) Holló Eszter (1) Hollós Roland (11) Hollósy Tóth Klára Éva (12) Hordós László Tibor (43) Horváth Ágota (1) Horváth Dorottya (1) Horváth Imre (60) Horváth László, P. (111) Horváth Márton (9) Horváthné Mészáros Erzsébet (8) Horváth Ödön (5928) Horváth Sándor (7) Hoványi János (1) Hozánk Krisztina (38) Hules Béla (8) Huszta Irén, B. (10)

I

Ignéczi Péter (7) Illés László (8) Illyés Gyula (3)

J

Jahoda Sándor (4) Jakab Lilla (10) Jánk Károly (85) Jánky Béla (90) Jász Attila (25) Jászberényi Péter (65) Jávorka Ágnes (39) Jéger Viktor (1) Jékely Zoltán (37) Jónás Tamás (1) Józsa Attila (1) Józsa Emő (6) József Attila (12) Juhász Attila (78) Juhász Erika (19) Juhász Ottó (10) Juhász R. József (4)

K

Kabdebó Tamás (1) Kajuk Gyula (27) Kalász Márton (6) Káliz Endre (167) Kálay Kotász Zoltán (60) Kálnay Adél (7) Kamarás Klára (6) Kampó Igric (86) Kanizsai Ede (374) Kannás Alajos (31) Kántor János Kurszán (264) Kányádi Sándor (65) Kapecz Zsuzsa (9) Kapitány Máté (12) Karaffa Gyula (1) Károly György (22) Károlyiné Baka Gyöngyi (10) Kárpáti Kamil (2) Karsai János (32) Kassai Franciska (6) Kaszás Helga (1) Kaszás Mihály (2) Katona Szabó Erzsébet (9) Kelemen Erzsébet (6) Kelemen Hunor (4) Kelemen Zoltán (17) Kelényi Béla (20) Kenedi Tibor (3) Kenéz Heka Etelka (4) Kenyeres Pál (7) Kepes Adrienn (7) Képes Gábor (3) Kerecsényi Éva (3) Kerek Anna (6) Kerék Imre (15) Kérész Gyula (16) Kerti Károly György (29) Keszthelyi György (7) Kibédi Varga Áron (5) Kiliti Natália (8) Kindl György (6) Kipke Tamás (3) Király Farkas (5) Király Levente (6) Kirilla Teréz (48) Kis Miklós (19) Kiss Benedek (22) Kiss Dénes (2) Kiss Ernő (21) Kiss Georgina (8) Kiss Lehel (52) Kiss-Péterffy Márta (6) Klemm József (7) Kocsis Klára (2) Kodolányi Gyula (18) Koliger Károly (7) Kollár Árpád (9) Koltai R. Sebestyén (4) Komáromi János (81) Korényi János (9) Koosán Ildikó (17) Kósa Emese (13) Kosnás-Löwenberger R. (16) Kosztolányi Dezső (18) Kovács András (19) Kovács András Ferenc (81) Kovács-Cohner Róbert (8) Kovács Gábor (194) Kovács György (5) Kovács István (84) Kovács János István (5) Kovács Judit (1) Kovács Júlia (5) Kovács katáng Ferenc (10) Kovács László (5) Kovács Roland (8) Kovács Sándor (6) Kovács Tamás (2) Kozák Vilma (39) Kozma András (23) Kozma Ferenc (32) Kozma Levente (1) Körmendi Lajos (11) Köves Viktória (16) Králl József (18) Kuczka Péter (45) Kulcsár Attila (500) Kupcsulik Ágnes (6) Kuti Csongor (1) Kürti László (7)

L

Laborcz Monika (10) Ladányi Ferenc (1) Ladányi Mihály (5) Ladik Katalin (79) Lady Nairi (7) Lajosházi László Gergely (3) Lajtai László (49) Laki György (27) Láng Eszter (12) Láng Éva (14) Lángi Péter (23) Lárai Eszter (28) Lászlóffy Csaba (6) Lauer Péter (23) Légrády Csaba (7) Léka Géza (7) Lénárd József (1) Lengyel Géza (36) Lengyel Jolán (7) Lengyel József (13) Lengyel Tamás (6) Lenkes László (17) Ligeti Éva (69) Liszói Gyuricza József (1569) Lócsi Levente (5) Lőrinczy Barbara Eszter (10) Lucskai Vincze (149) Lukács Gergely Sándor (130) Lukáts János (16) Luzsicza István (8)

M

Majla Sándor (14) Mándy Gábor (9) Marabu (24) Márai Sándor (6) Marczinka Csaba (4) Marek László (1) Marik Álmos (4) Markó Béla (33) Márkus András (1) Márkus-Barbarossa János (1) Márkus László (35) Marossy József (37) Maróti György (61) Marozsán Csilla (26) Marsall László (10) Mártha Gábor (9) Martonosi Mirella (6) Máté Imre (7) Matos Maja (1) Mayer Ferenc (3) Medgyesi Gabriella (26) Medve Gábor (57) Méhes Károly (18) Mérai Mária (4) Mesterházi Mónika (1) Mészáros Adrien (1) Mészáros Gábor (3) Mészáros Ildikó (17) Mészöly Miklós (12) Mezey Katalin (1) Miklya Zsolt (11) Mile Zsigmond Zsolt (19) Mirtse Zsuzsa (62) Miskolczi Zsolt (75) Miszlai Gyula (12) Móczár Csaba (17) Módos Csaba (1) Mogyorósi László (12) Molcer Mátyás (36) Molnár András (1) Molnár Attila Benedek (10) Molnár Bernadette (6) Molnár Krisztina Rita (12) Molnár Péter (14) Molnár Szilvia (30) Molnár Vilmos (9) Móritz Mátyás (8) Mrena Julianna (4) Murányi Sándor Olivér (3) Muzsai István (7)

N

Nagy Anna (3) Nagyatádi H. Tamás (1) Nagy Attila (4) Nagy Balázs (9) Nagy Bandó András (23) Nagy Eleonóra (9) Nagy Farkas Dudás Erika (55) Nagy Ferenc (52) Nagy Gyula (6) Nagy István Attila (10) Nagy István Paphnutius (24) Nagy Mihály (72) Nagypál István (8) Nagy Sári Attila (12) Nagy Viktor (2) Nagy Zopán (170) Nagy Zsombor (2) Nemes Nagy Ágnes (14) Nemes Zoltán (47) Németh István Péter (82) Németh Péter Mikola (16) Noon Azaki [Kováts Lajos] (3) Novák Csaba (303) Novák Valentin (13) Nyírfalvi Károly (186) Nyitrai István (20)

O

Oláh András (2) Oláh Zoltán (4) Oravecz Imre (9) Oravecz Péter (2) Orbán Ottó (7) Orcsik Roland (1) Oromszegi Ottó (12) Orosz László Wladimir (5) Osváth Gábor (17) Osváth László József (11)

P

Pachnik Zoltán (16) Paczolay Adél (6) Paizs Miklós (7) Pajor András (4) Pálfi Ágnes (9) Pálinkás Krisztina (5) Pálos Rozita (1) Pándi István (10) Pap József (145) Papp János (2) Papp Lajos (33) Papp Márió (4) Papp Máté (3) Papp p Tibor (10) Papp Tamás (1) Papp Zsolt (5) Parancs János (6) Pataki Edit (6) Paudits Zoltán (6) Payer Imre (3) Pelesek Dóra (13) Péntek Rita (5) Pere Attila (4) Pethő László (88) Pető Tóth Károly (316) Petőcz András (4) Petri György (18) Petrik István (24) Petz György (37) Pilinszky János (69) Pilizota Szandra (4) Pintér Lajos (1) Pintér László (22) Pintér Sándor (5) Pittenauer Attila (4) Pogány Zoltán (47) Pogonyi Pál (94) Pollák László (16) Polnai Zsolt (41) Porogi Ádám (2) Pődör György (14) Prok Dávid (7) Puskás Kolozsvári Frederik (27) Pusztai-Varga Ildikó (4) Pusztay János (5)

R

Rácz Era (12) Rácz Gábor (7) Rácz Péter (5) Rácz Vince (8) Rácz Zoltán (18) Radnóti Miklós (5) Ráduly János (4) Rákos Sándor (13) Rapai Ágnes (2) Rékasy Ildikó (5) Rettegi Attila (7) Rezes Erzsébet (8) Riersch Zoltán (132) Rigó József (9) Rozán Eszter (3) Rózsa Endre (32) Rozsos Gábor (4) Rózsássy Barbara (2)

S

Safranka Judit (6) Ságodi Béla (1) Saitos Lajos (97) Sajó László (270) Salamon Ferenc Sándor (3) Salamon József Imre (8) Sall László (1) Sánta Gábor (3) Sánta Hajnalka (14) Sántha Attila (3) Sárai-Szabó Alexandra (3) Sárándi József (5) Sárközi László (184) Sáros András Miklós (2) Sass Ervin (16) Schauber Krisztina (7) Schwamm Fanni (9) Sebestyén Péter (361) Sebők Éva (12) Séd Imre (45) Siklósi Horváth Klára (7) Silver, Ephemeria (1) Simó Edmund (24) Simon Aranka, J. (19) Simon Attila (2) Simon Balázs (1) Simon Imre (4) Simonfy József (19) Só Balázs (18) Soltész Róbert (12) Solymosi Bálint (1) Somlyó György (7) Somoskői János (144) Soós József (3) Sós Dóra (9) Sőrés Zsolt (3) Standovár Ágota (12) Sudár Balázs (3) Sudár Balázs (6) Suhai Pál (3) Sümegi Attila (11) Sütő Barnabás (5) Sütő Zsolt (14) Szabados Pál (59) Szabó Aida (104) Szabó Eszter (1) Szabó Imre (7) Szabó János (5) Szabó Julianna (14) Szabó Lőrinc (2) Szabó Palócz Attila Szabó Tünde (4) Szabolcsi Erzsébet (74) Szabolcsi Mária Teodóra (21) Szajkó Zoltán (126) Szakács Eszter (31) Szántó András (4) Szászi Zoltán (5) Szaszovszky József (8) Száva Csanád (9) Szegedi Árpád, U. (8) Szegedi Kovács György (9) Szegő Judit (6) Székács Vera (6) Székely Szabolcs (4) Szekeres Ferenc (1) Széki Patka László (9) Szél Zsolt (11) Szelőczei Orsolya (19) Szemere Brigitta (9) Szennay Ilona (431) Szente Imre (45) Szenti Tibor (20) Szentkirályi Fittler József (3) Szentmártoni János (4) Szép Ernő (42) Szepes Mária (396) Szepesi Attila (33) Szepsy Eleonóra (6) Szigeti Lajos (28) Szigethy Rebeka Sára (30) Szilágyi Ákos (1) Szilágyi Angéla (2) Szilágyi Domokos (3) Szilágyi Erzsébet (41) Szilvási László (31) Szilvási Zoltán (36) Szimeonov Todor (65) Szirmay Endre (9) Szitás Krisztina (8) Szlafkay Attila (7) Szlamka Zsófia (8) Szlukovényi Katalin (4) Szoliva János (5) Szonday Szandra (7) Szőcs Géza (2) Szöllősi Zoltán (32) Szöllősi Zoltán, Borian (62) Szőnyi Bartalos Mária (270) Sztrilich Ágnes (14) Szúnyogh Sándor (27) Szuromi Pál (13) Szűcs Attila (12) Szűgyi Zoltán (32) Szűgyi Zsolt (45) Szűk Balázs (20) Szvoboda Zsolt (3)

T

Takács Monika (1) Takaró Mihály (8) Talált Évike (6) Tamás Menyhért (35) Tamási Orosz János (2) Tamkó Sirató Károly (14) Tandori Dezső (40) Tar Károly (19) Tarnóc János (12) Tarnóczy Száva (6) Tas György (26) Terebess Gábor (249) Thimár Attila (22) Timár György (18) Tóbiás Krisztián (1) Tolnai Ottó (21) Tolvaj Zoltán (2) Tomaji Attila (10) Tomán Zsóka (9) B. Tomos Hajnal (43) Tompa Gábor (10) Toperczer Anita (5) Tornai József (35) Torok Csaba (3) Tóth-Benedek Csanád (3) Tóth Edit Magdolna (13) Tóth Gábor (7) Tóth Katalin (11) Tóth Klári, B. (42) Tóth László (23) Tóth-Vásárhelyi Réka (5) Török Attila (15) Török Monika (3) Tuboly Erzsébet (5) Tunyogi Csapó Gábor (10) Turai Kamil (5) Turcsány Péter (1) Turczi István (6)

U

Ujhelyi Attila (27) Urbán Gyula (3) Utassy József (252)

V

Vadkerty Dorottya (2) Vágai Mária (1) Vajda Andrea (2) Vajda Péter (6) Valamilyen Gusztáv (16) Valastyán Tamás (2) Valyon László (12) Váncsodi József (13) Vangel Edit (7) Vankó Gergely (1) Varga Dániel (14) Varga Imre (264) Varga István (7) Varga József (4) Varga Lajos (1) Varga Nóra (6) Varga Szilveszter (6) Vargovics József (758) Vári Csaba (6) Várkonyi Ágnes (18) Vasi Ferenc Zoltán (38) Vaskó Péter (22) Vass Zoltán Barna (7) Vavszeg Mária (10) Végh Attila (14) Végh György (13) Végh Sándor (14) Véghelyi Balázs (15) Vékony Andor (390) Veres Zoltán (41) Vermes György (3) Vermuth Attila (72) Vészi Endre (7) Vigh Krisztina (27) Vihar Béla (6) Vihar Judit (41) Villányi G. András (2) Villányi László (86) Vitéz Ferenc (184) Vozárik Lajos (2) Vörös Ákos (64) Vörös István (111) Vörös Péter (1)

W

Weigl Krisztina (24) Weisz Attila (167) Wendler Zoltán (7) Weöres Sándor (31) Wilhelm József (5)

Z

Zágony Rudolf (4) Zalán Tibor (126) Zászlós Levente (1) Zelei Miklós (6) Zelk Zoltán (35) Zelki János (1) Zemlényi Attila (1) Zirkuli Péter (6) Zoltay Lívia (2) Zólya Andrea Csilla (1) Zudor János (19) Zsatkovics Edit (3) Zsávolya Zoltán (17) Zsibói Gergely (13) Zsille Gábor (51) Zsinka Flóra (1) Zsubori Ervin (61)
Magyar haiku főoldal

« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Végh József: Fordul a vers

Végh József
A HALÁL PITVARÁBAN

Új Forrás, 32. évfolyam, 2000. 10. szám, 36-40. oldal

I.
Haikut nem lehet írni (akarni). Amikor az ember az életét éli: nem ír. Talán azért írták az igazi haikukat haldoklók. Dzsiszei - az élettől búcsúzó vers. Egyszerre fohász és ajándék. Az örökkévalóságba tartó zarándok első sóhaja a halálhoz közelítő úton. Az utolsó lehelet, a régi japán számára egy lelki gyakorlat kezdete, amelyben arra törekszik, hogy bensőjében a legnagyobb csendben és békességben fogadja az elkerülhetetlent.
Versben - japánul - talán könnyebben érhető tetten az a pillanat, amikor az élet fényét esendőségén ejtett halálos sebként éli meg az ember. A szavak és írásjegyek összhangja, az ecset futása képes együtt mozogni ezzel a villanással, képes ennek a fénycsóvának legalább az árnyékát rögzíteni. Éppen ezért az avatott olvasónak fel kell vérteznie magát; egy olyan tükörre van szüksége, amely elhárítja a versből sugárzó metsző fényt. Aki tudja, a kalligráfia az utolsó hullámverése annak az egész embert átmozgató, megremegtető erőnek, amely érintésében a haiku megszületik. A megfogalmazhatatlant körülfonó szógubanc azzal a borzongással, reszketéssel együtt hagy nyomot a papíron, amely ebben a pillanatban végigfut az emberen.
A haiku él, ered, igaz... A kézírás mozdulatainak ugyanilyennek kell lennie. A tizenhét szótagot egyetlen lendület rajzolja végig. Ezen a rajzon a még éppen felismerhető jeleket az évtizedes beidegződésektől biztos kéz veti, az ecset hegyével leheletfinoman érinti a papír felületét, és hűen rögzíti azt a "lélekrengést", amelynek az energiáját csak a lélek tehetetlenségben végtelen súlyúvá nehezülő test képes tompítani.
A haiku írója utazó. Határjáró, aki még ha emberek között is barangol, sohasincs otthon, mindenre, mindenkire úgy néz, mint egy nyitott könyvre. Ezért, amint észreveszik, megérzik, hogy akaratlanul is, de milyen közel került a bekopogó vándor a szívükhöz - ki sem nyitották a lélek ajtaját, de már a jonhaikban érzik a fürkésző tekintetét. Ijedtükben igyekeznek a lehető legtávolabb kerülni tőle. Ő továbbra is ugyanúgy olvassa őket, mint a parti homokban futó madár nyomait. Amióta útnak indult - egyszerre sodorják ezerfelé a testét a szelek, és egyszerre kalandozik lelke (figyelme) a tágas terek szélein: keleten és nyugaton, északon és délen, fönt és lent -, középen. Amióta úton van, tekintetében ott világlik a megnyílt feneketlen mélység. Útitársai beleszédülnek.
A leghíresebb ilyen vándor, a nyugaton költőként ismert Basó (1644-1694), barátja, mestere halála után a Kója hegyi szentélybe zarándokol, hogy egy hajtincsét elhelyezze a hegyen lévő buddhista kolostorban. A templom melletti lélekkövek láttán érinti meg a huszonkét éves fiatalembert a szabi, a japáni melankólia, amely mindenben az elmúlást látja, a gyorsan eliramló élet hagyta űrt. Megfogadja, hogy a költészetnek szenteli magát és igyekszik a mestere özvegyétől minél távolabb élni, mert pillantása titkolt szerelmét szítja, és mesterére emlékezteti. Kjotóban öt évet tölt mesterének tanítója, Kigin szolgálatában. Kínai költészetet és kalligráfiát tanul. Itt is szerelmes lesz; úgy dönt, szakít a világi élettel és zen szerzetes lesz. Huszonnyolc éves, amikor Kiginnel Edoba mennek, ahol Bucsó zen mesterrel gyakorolnak. Ez olyan, mintha belső sebeit úgy próbálná gyógyítani, hogy sebét addig figyeli, amíg képes lesz együtt gyógyulni vele. Nem tesz sem érte, sem ellene: csak vár. Bízik abban, hogy volt egy pillanat, amikor élet fakadt; volt egy pillanat, amikor sebe megnyílt; és lesz egy pillanat, amikor egybeforr. Másfelől elméje, a valóság tiszta fényében látja, hogy ami sebként fájt, az majd az élet szenvedéssel és boldogsággal sem mérhető sodrában lendíti tovább, vagy tartja meg ebben az állapotában.
A haiku szépségének mércéje szomorúsága. A szabi az örök nyugalom egyhangú magánya; ahogyan a természet erői "egy-hangúan" a pusztulás és megújulás közti folytonos átmenetben őrlik az embert. Ebből az egyhangúságból kiragadott pillanat a szabi. A nó lassú mozdulatainak is ez adja szépségét.
A vabi az egyszerűség. Amikor az ember minden ízét az elmúlás élménye hatja át. Egy-ügyű lesz: az elmúlással szembenézve minden egyszeri és egyszerű, az elmúlás sodrása nélkül üres héj csupán.
Az avare a "dolgok érintése". Amikor az ember együtt sodródik azzal, amiről tudja, hogy csak az egymással játszó, üres héjak tánca a víz színén. Mégis valami megihleti, és a változásának, elmúlásának hullámain egy új dallam mozgatja meg az élete lángját úsztató héjat. Ez a rendre beköszönő ősz dallama, az ég törvénye. Hétköznapi nyelven talán nosztalgiának mondanánk.
A júgen, a haiku-író vándor számára a rejtély, a feltárulkozó való szemérmét fedő fátyol, hogy a való világ miféle játékkal feledteti eredeti egy-hangúságát. Amikor az élet és a halál egyszerre csoda és ajándék, amikor történetek és mítoszok születnek, és a mindentudás igézetében élő vándor előtt feltárulkozik a világ. Félelmetes és hívogató. A mélységből kirajzolódik a nó, és csakis ennek a mélységnek a szélén játszható és nézhető-élhető ez a szín-játék.
A jó költő sok haikut ír. Az életben a halál ízét érzi, a halálban az életét. A haiku-költő lemondása az udvari élet kedvelte láncversekről kivet minden magyarázkodást, mívességet. Úton útfélen, nem a "nép nyelvén" szól, hanem azon a nyelven beszél, amelyen először anyjához és testvéreihez szólt. Ezen a nyelven fogalmazza meg azt a megrázkódtatást, hogy még mindig él, és még mindig haldoklik. Megtörtént az is, hogy egy öreg szerzetes hosszú évek után először szólalt meg, ezen a nyelven volt képes elmondani: tehetetlenségét valami megfoghatatlan rázza meg és kelti új életre minden pillanatban.
Nem tehet mást, csak tudósít erről az erőről. Megmutat egy halvány lenyomatot, ami az átélt fényességhez képest az árnyék árnyéka, de a hétköznapok ködében élők számára még mindig elég fényes ahhoz, hogy a szépség adta reménnyel kecsegtesse őket. Megmutat valamit azoknak, akik önvédelemből nem érzik a szüntelen változás ízét, akik reménykednek, őket megkíméli az elmúlás.
A szerzetes egész életében készül. Az utolsó haiku sóhaj, melyben elszakad minden kötelék, amelyben ott vannak a megváltás kínjai; ellobbanás.
Egy életen át kell haikut írni, hogy erre felkészülhessen az ember. A jó költő, mint gyöngyszemet adja át az olvasónak. De a fényét még megtöri, elhomályosítja a világi élettel együttjáró természetes életöröm. Vagy ha a mélabú is ihleti, amíg az elmúlástól való félelmétől nem tisztul meg, addig egy-szerű haikukat nem ír.
Basó 1694-ben, 51 évesen ezt írja:

Úton, betegen,
aszó mezőkön álmom
barangol.

Hokuszai 1849-ben, 90 évesen ezt válaszolja:

Bolygó lélekként
járom majd
a nyári mezőt.

Basó, amikor megkérdezték, hogy megírta-e már az utolsó haikuját, azt válaszolta; bármelyik haikuja lehetne utolsó, bármelyik haikuját felvéshetik a sírkövére, ráírhatják a lélektáblájára. Ezután, négy nappal a halála előtt, megírta utolsó versét.

II.
Részlet Basó Egy távolba tartó keskeny út című haiku-naplójából: "A Fudzsivarák három nemzedékének dicsősége már csak egy kérészéletű álom. Két és fél mérfölddel a Hidehira uradalom előtt érkeztünk a, "Nagy Kapu"-hoz, ahol most rizsföldek és pusztaság terül el. Nem maradt más, csak Kinkeizan, az, "Arany Fácán" dombja, ami valaha egy volt a sok épített kert közül.
Felmásztunk a Takadacsira, Josicune "Fellegerőd"-jéhez, és alant megláttuk a Nambu tartományban eredő széles Kitagami folyót. Itt, az erőd alatt csatlakozik a Kitagamiba a Koromo mellékfolyócska, amely körülöleli a Sziget-erődöt. Jaszuhira erődítménye pedig a Koromo-révnél őrzi Nambu tartomány bejáratát, és védi az északi ainu törzsek felől.
Mily tünékeny is a hadi dicsőség! Azok a válogatott hazafiak, akik bevették magukat a Fellegerődbe, hősiesen és halálraszántan kitartottak az utolsó pillanatig, most a csatatéren, fűszálak alatt fekszenek. Milyen igazak a kínai költő, Tu Fu szavai.

Bár az országot megóvták,
hegyek, folyók a helyükön
maradtak, a várromokat
tavasszal új fű borítja...

Leültünk szalmakalapjainkra, és letűnt időkre emlékezve sírtunk:

Harcosok hősi
tettei: tűnt álmok,
száraz fűhalmok.

Ott, az a fehér
hóvirág Kanefusza
haját idézi

(Szora)

A Csúzon szentély mindkét fő csarnokát bárki megtekintheti. Csodálkozva hallottam erről, sok évvel ezelőtt. A templom "Írás Csarnoká"-ban állt három határt őrző tábornok szobra, kiknek porhüvelye a "Fény Csarnoká"-ban nyugszik, szellemiségüknek pedig buddhaképeket szenteltek. A Fény Csarnokának lakkozott díszei már réges rég szétszóródtak, elvesztek; az ékkő berakásos ajtókat a huzat csapkodja, az oszlopok aranyozását a fagy repeszti, hó mossa el. Most a csarnok egy kupac kő csupán egy füves réten, nem fedi zsindely, cserép, nem veszi körbe négy fal, hogy megvédje az természet erőitől. Talán így is hosszú ideig fog állni, mint egy ezredéves emlékeztető.

A Fény Csarnoka
nyári esőktől menten
még ragyog.

III.
Basó utolsó útjaként indult el 1689-ben, súlyos betegen egy "távoli tartományba", amely a japán felfogás szerint olyan vidék, amely a lakott világ határán és azon túl, a holtaknak, a kóbor lelkeknek ad otthont. Mégis visszatér, és barátjával, Szorával ismét útra kelnek, 1694-ben. Előző útjain is feljegyezte élményeit. 1684-5-ben az Esőben ázó csontvázról ír, 1687-ben Látogatás a Kasima szentélyben címmel olvashatjuk jellegzetes, haikuban végződő mondatait. Előtte a haiku a művelt emberek verselő játékában csupán a játékot nyitó csonka vers volt; csonkaságát Basó emelte ki és hagyta meg egésznek. Naplóiban a játékos folytatást váró versek úgy zárják le a minden ízében felkavart vándor gondolatait, hogy a világ egészére nyitják ki a mondatot. Csak a japán vers eredeti játékosságát megőrizve lehet a vándorra nehezedő világot tizenhét szótagban úgy egyensúlyozni, hogy sóhaja valódi súlyát érezzük a szavak közti csendben; ahol az elhallgatásban még ott zengenek a szavak. Ezt az "égi húrt" megpendítve, az igazi költő soha nem a szótagokat számlálja, hanem az összhang megtalálására törekszik. Hogy ne hangozzon el több, mint amennyinek a kimondása megilleti. Teljes összpontosításban szinte végeláthatatlan hosszúnak tűnik egy haiku. Az élet árját - Kosztolányi szavaival - "a halál pitvará"-ból figyelő, ilyenkor már mosolyog. Minden egyformán fontos. Egy pillanattal a világot veszíthetjük, és veszítjük is. Ha ezen nem nevetünk: meghaltunk.
A jó haiku mindig utolsónak készül. Azok az emberek írnak hát igazi haikut, akik elszámoltak addigi életükkel, élet és halál közti átmeneti létükben szerzetesek, vagy kizárólag a művészetnek élnek; annak jegyében, hogy ebben a zónában nem tehetnek mást, csak kóborolnak, és ritkán, valójában egyetlen egyszer tudósítanak.