Magyar haiku szerzők mutatója

A

Abuczki Péter (6) Ács Károly (2) Acsádi Rozália (7) Ady Endre (13) Ágh István (1) Ágoston Csilla (3) Ájus Annamária (6) András Sándor (9) Andrassew Iván (128) André András (2) Anga Mária (9) Angyal János (3) Antal Barnabás (14) Aranyi László (19) Ásványi Tibor (407) Auth Szilvia (27) Ayhan Gökhán (4)

B

Baán Tibor (32) Babics Imre (101) Babiczky Tibor (1) Babirák Hajnalka (4) Baják K. Zsuzsanna (12) Bakaja Zoltán (3) Bakos Ferenc (217) Bakos Péter (8) Balás Márk (6) Balaskó Ákos (13) Balássy Péter (3) Balázs Csilla Kinga (26) Balázsovics Mihály (5) Bali Brigitta (1) Bali János (66) Bálint Tamás (1) Balla D. Károly (195) Balla Zsuzsanna (11) Balog Eszter (3) Balogh Balázs (40) Balogh József (8) Bán Olivér (1) Barabás Zoltán (3) Baranczó Bertalan (19) Bárdos Attila (81) Bárdos Bódi László (75) Baric Ádám (5) Barna T. Attila (3) Bartos Aranka (30) Bartosiewicz László (8) Bartha Tamás (8) Basa Viktor (1) Batári Gábor (4) Bayer Béla (107) Bazsó Ádám (6) Béki István (12) Béky Gellért (4) Belan István (30) Bence Lajos (5) Bencze Balázs (41) Beney Zsuzsa (107) Benke Rita (2) Benkő Attila (9) Benő Attila (52) Benzk Ádám (1) Berényi Csaba (17) Bertók László (271) Bessenyei Judit (8) Bettes István (100) Bibity Attila (2) Bicsák Erzsébet (5) Bikádi-Varga Emese S. (7) Bíró József (117) Birtalan Balázs (2) Birtalan Ferenc (14) Bitter T. Ákos (3) Bódai-Soós Judit (12) Bodnár Gabriella (7) Bodnár László (13) Bodor Béla (27) Boga Bálint (13) Bogár Ádám (12) Bogáti-Bokor Ákos (19) Bogdán József (39) Bognár László (16) Bognár László József (19) Bohács Ákos (8) Bolla Robert (11) Bornai Tibor (12) Boros Edit (7) Boros Zsuzsanna (36) Borsodi L. László (1) Borsos Roland (1) Botár Attila (2) Both Balázs (10) Botos Ferenc (287) Botz Domonkos (4) Bozsik Péter (5) Bozsoky Erika (22) Böndör Pál (3) Börzsönyi Erika (8) Branyiczky Rita (8) Brassai Ágnes (27) Bratka László (13) Bucz Hunor (1) Buda Ferenc (94) Bukros Zsolt (6) Busch Péter (7) BuSzabó Dezső (112) Büki Péter (10)

C

Csaba Ildikó (3) Csajka Gábor Cyprian (2) Csák Gyöngyi (7) Csanádi Dávid (23) Csata Ernő (6) Cseh Károly (159) Cseh Katalin (10) Csehy Zoltán (15) Cseke Gábor (3) Cselényi Béla (14) Csepella-Horváth Anna (7) Csepregi János (24) Csernák Árpád (7) Cserny Timi Pookah (8) Csík Mónika (10) Csikós Szilvia (9) Csíkzsögödi Szabó Zoltán (3) Csiszár László (1) Csobán Ákos (26) Csoboz Zoltán (23) Csokits János (18) Csonka Tibor (9) Csontos János (64) Csontos Tamás (104) Csoóri Sándor (2) Csordás Gábor (19) Csörgő Zoltán (40) Csula Emil (3) Csurgó Gabriella (9) Csuszner Ferenc (3) Czap Gábor (1) Czébely Lajos (6) Czifra Adrienn (10) Czipott György (11) Czirfusz György (12) Czirmay Szabó Sándor (13)

D

Dabi István (12) Dalos Rimma (19) Dányi Dániel (23) Danyi Zoltán (14) Darján György (10) Darnel Christian (35) Dávid Beatrix (61) Deák Ferenc (12) Deák László (21) Deák Mór (5) Debreczeni Éva (1) Dedinszky Erika (11) Dékány Dávid (46) Demény Péter (3) Demeter Mária (44) Dénes László (6) Dénes Mónika (15) Diós Anita (2) Dittrich Panka (13) Dobrosi Andrea (400) Domonkos Marcell (12) Dorogi K. Ferenc (17) Dömötör László (6) Drávucz Orsolya (1) Dusa Lajos (3)

E

Egri László (5) Egry Artúr (54) Elblinger Ferenc (51) Elekes Ferenc (2) Enyedi Zsolt (9) Eördögh Ágnes (1) Erdély Miklós (2) Erdős Attila (7) Ermesz Csaba (18) Esnagy József (129) Eszteró István (2)

F

Fa Ede (1000) Fabó Kinga (5) Fábián Imre (10) Fábián László (18) Faludy György (7) Farkas Gábor (8) Farkas István (11) Farnbauer Gábor (1) Fazakas Attila (5) Fazekas István (2) Fazekas László (34) Fecske Csaba (58) Fedor Zoltán (77) Fehér Bence (14) Fehér Illés (8) Fehér Kálmán (9) Fehér Kornél (34) Fehér Kriszta (2) Fehér Miklós (1) Feldmár András (23) Fenyvesi Félix Lajos (22) Fenyvesi Márton (1) Ferenczy Hanna, G. (5) Filip Tamás (22) Finta Kata (6) Finy Petra (8) Fischer Botond (3) Fodor Ákos (744) Fodor György (14) Fodor Krisztina (9) Fodor Margit Rozál (4) Fonyó István (2) Földeáki-Horváth Anna (11) Földi Éva, B. (4) Fucskó Miklós (64) Futár Iván (34) Futár Fanni (2) Fürjes Péter (3) Füzesi István (15)

G

Gábos Péter (38) Gádor Magda (8) Gál Erika (11) Garaczi László (26) Gáspár Ildikó (1) Gáspár Imre (8) Gazdag Zoltán (7) Géczi János (233) Géczi R. Ferenc (6) Géher István (8) Geisz László (8) Gergely Ágnes (62) Gergely Attila (6) Gergely Edit (3) Gergely Edó (2) Gergely László (721) Gerliczki András (15) Giblák Judit (4) G. István László (3) Góczán Bettina (13) Góg János (5) Gősi Vali (7) Greguss Sándor (2) Gyenge István (3) Gyimesi László (19) Győrffy Ákos (5) Győrffy Attila (5) Györgyi Csaba (10) Győri Orsolya (8) Gyukics Gábor (8) Gyulai Mihály (13)

H

Hajas Tibor (3) Hajdrik József (5) Hajdú Tamás (26) Hajnal Éva (76) Halasi László Antal (128) Halasi Sándor (21) Halász Krisztián (4) Halászi Aladár (12) Halmai Tamás (22) Hank Valéria (6) Harangozó Csaba (109) Harcos Katalin (201) Harján Silvia (28) Hartay Csaba (1) Hatala Zoltán (9) Hatvani Dániel (43) Havadi Krisztina (8) Havas Éva (7) Hegedűs Gyöngyi (1) Hegyi-Botos Attila (7) Helstáb Martin (30) Herceg Richárd (2) Hetesi Péter Pál (153) Hétvári Andrea (11) Holló András (20) Holló Eszter (1) Hollós Roland (11) Hollósy Tóth Klára Éva (12) Hordós László Tibor (43) Horváth Ágota (1) Horváth Dorottya (1) Horváth Imre (60) Horváth László, P. (111) Horváth Márton (9) Horváthné Mészáros Erzsébet (8) Horváth Ödön (5928) Horváth Sándor (7) Hoványi János (1) Hozánk Krisztina (38) Hules Béla (8) Huszta Irén, B. (10)

I

Ignéczi Péter (7) Illés László (8) Illyés Gyula (3)

J

Jahoda Sándor (4) Jakab Lilla (10) Jánk Károly (85) Jánky Béla (90) Jász Attila (25) Jászberényi Péter (65) Jávorka Ágnes (39) Jéger Viktor (1) Jékely Zoltán (37) Jónás Tamás (1) Józsa Attila (1) Józsa Emő (6) József Attila (12) Juhász Attila (78) Juhász Erika (19) Juhász Ottó (10) Juhász R. József (4)

K

Kabdebó Tamás (1) Kajuk Gyula (27) Kalász Márton (6) Káliz Endre (167) Kállay Kotász Zoltán (60) Kálnay Adél (7) Kamarás Klára (6) Kampó Igric (86) Kanizsai Ede (374) Kannás Alajos (31) Kántor János Kurszán (264) Kányádi Sándor (65) Kapecz Zsuzsa (9) Kapitány Máté (12) Karaffa Gyula (1) Károly György (22) Károlyiné Baka Gyöngyi (10) Kárpáti Kamil (2) Karsai János (32) Kassai Franciska (6) Kaszás Helga (1) Kaszás Mihály (2) Katona Szabó Erzsébet (9) Kelemen Erzsébet (6) Kelemen Hunor (4) Kelemen Zoltán (17) Kelényi Béla (20) Kenedi Tibor (3) Kenéz Heka Etelka (4) Kenyeres Pál (7) Kepes Adrienn (7) Képes Gábor (3) Kerecsényi Éva (3) Kerek Anna (6) Kerék Imre (15) Kérész Gyula (16) Kerti Károly György (29) Keszthelyi György (7) Kibédi Varga Áron (5) Kiliti Natália (8) Kindl György (6) Kipke Tamás (3) Király Farkas (5) Király Levente (6) Kirilla Teréz (48) Kis Miklós (19) Kiss Benedek (22) Kiss Dénes (2) Kiss Ernő (21) Kiss Georgina (8) Kiss Lehel (52) Kiss-Péterffy Márta (6) Klemm József (7) Kocsis Klára (2) Kodolányi Gyula (18) Koliger Károly (7) Kollár Árpád (9) Koltai R. Sebestyén (4) Komáromi János (81) Korényi János (9) Koosán Ildikó (17) Kósa Emese (13) Kosnás-Löwenberger R. (16) Kosztolányi Dezső (20) Kovács András (19) Kovács András Ferenc (81) Kovács-Cohner Róbert (8) Kovács Gábor (194) Kovács György (5) Kovács István (84) Kovács János István (5) Kovács Judit (1) Kovács Júlia (5) Kovács katáng Ferenc (10) Kovács László (5) Kovács Roland (8) Kovács Sándor (6) Kovács Tamás (2) Kozák Vilma (39) Kozma András (23) Kozma Ferenc (32) Kozma Levente (1) Körmendi Lajos (11) Köves Viktória (16) Králl József (18) Kuczka Péter (45) Kulcsár Attila (500) Kupcsulik Ágnes (6) Kuti Csongor (1) Kürti László (7)

L

Laborcz Monika (10) Ladányi Ferenc (1) Ladányi Mihály (5) Ladik Katalin (79) Lady Nairi (7) Lajosházi László Gergely (3) Lajtai László (49) Laki György (27) Láng Eszter (12) Láng Éva (14) Lángi Péter (23) Lárai Eszter (28) Lászlóffy Csaba (6) Lauer Péter (23) Légrády Csaba (7) Léka Géza (7) Lénárd József (1) Lengyel Géza (36) Lengyel Jolán (7) Lengyel József (13) Lengyel Tamás (6) Lenkes László (17) Ligeti Éva (69) Liszói Gyuricza József (1569) Lócsi Levente (5) Lőrinczy Barbara Eszter (10) Lucskai Vincze (149) Lukács Gergely Sándor (130) Lukáts János (16) Luzsicza István (8)

M

Majla Sándor (14) Mándy Gábor (9) Marabu (24) Márai Sándor (6) Marczinka Csaba (4) Marek László (1) Marik Álmos (4) Markó Béla (33) Márkus András (1) Márkus-Barbarossa János (1) Márkus László (35) Marossy József (37) Maróti György (61) Marozsán Csilla (26) Marsall László (10) Mártha Gábor (9) Martonosi Mirella (6) Máté Imre (7) Matos Maja (1) Mayer Ferenc (3) Medgyesi Gabriella (26) Medve Gábor (57) Méhes Károly (18) Mérai Mária (4) Mesterházi Mónika (1) Mészáros Adrien (1) Mészáros Gábor (3) Mészáros Ildikó (17) Mészöly Miklós (12) Mezey Katalin (1) Miklya Zsolt (11) Mile Zsigmond Zsolt (19) Mirtse Zsuzsa (62) Miskolczi Zsolt (75) Miszlai Gyula (12) Móczár Csaba (17) Módos Csaba (1) Mogyorósi László (12) Molcer Mátyás (36) Molnár András (1) Molnár Attila Benedek (10) Molnár Bernadette (6) Molnár Krisztina Rita (12) Molnár Péter (14) Molnár Szilvia (30) Molnár Vilmos (9) Móritz Mátyás (8) Mrena Julianna (4) Murányi Sándor Olivér (3) Muzsai István (7)

N

Nagy Anna (3) Nagyatádi H. Tamás (1) Nagy Attila (4) Nagy Balázs (9) Nagy Bandó András (23) Nagy Eleonóra (9) Nagy Farkas Dudás Erika (55) Nagy Ferenc (52) Nagy Gyula (6) Nagy István Attila (10) Nagy István Paphnutius (24) Nagy Mihály (72) Nagypál István (8) Nagy Sári Attila (12) Nagy Viktor (2) Nagy Zopán (170) Nagy Zsombor (2) Nemes Nagy Ágnes (14) Nemes Zoltán (47) Németh István Péter (82) Németh Péter Mikola (16) Noon Azaki [Kováts Lajos] (3) Novák Csaba (303) Novák Valentin (13) Nyírfalvi Károly (186) Nyitrai István (20)

O

Oláh András (2) Oláh Zoltán (4) Oravecz Imre (9) Oravecz Péter (2) Orbán Ottó (7) Orcsik Roland (1) Oromszegi Ottó (12) Orosz László Wladimir (5) Osváth Gábor (17) Osváth László József (11)

P

Pachnik Zoltán (16) Paczolay Adél (6) Paizs Miklós (7) Pajor András (4) Pálfi Ágnes (9) Pálinkás Krisztina (5) Pálos Rozita (1) Pándi István (10) Pap József (145) Papp János (2) Papp Lajos (33) Papp Márió (4) Papp Máté (3) Papp p Tibor (10) Papp Tamás (1) Papp Zsolt (5) Parancs János (6) Pataki Edit (6) Paudits Zoltán (6) Payer Imre (3) Pelesek Dóra (13) Péntek Rita (5) Pere Attila (4) Pethő László (88) Pető Tóth Károly (316) Petőcz András (4) Petri György (18) Petrik István (24) Petz György (37) Pilinszky János (69) Pilizota Szandra (4) Pintér Lajos (1) Pintér László (22) Pintér Sándor (5) Pittenauer Attila (4) Pogány Zoltán (47) Pogonyi Pál (94) Pollák László (16) Polnai Zsolt (41) Porogi Ádám (2) Pődör György (14) Prok Dávid (7) Puskás Kolozsvári Frederik (27) Pusztai-Varga Ildikó (4) Pusztay János (5)

R

Rácz Era (12) Rácz Gábor (7) Rácz Péter (5) Rácz Vince (8) Rácz Zoltán (18) Radnóti Miklós (5) Ráduly János (4) Rákos Sándor (13) Rapai Ágnes (2) Rékasy Ildikó (5) Rettegi Attila (7) Rezes Erzsébet (8) Riersch Zoltán (132) Rigó József (9) Rozán Eszter (3) Rózsa Endre (32) Rozsos Gábor (4) Rózsássy Barbara (2)

S

Safranka Judit (6) Ságodi Béla (1) Saitos Lajos (97) Sajó László (270) Salamon Ferenc Sándor (3) Salamon József Imre (8) Sall László (1) Sánta Gábor (3) Sánta Hajnalka (14) Sántha Attila (3) Sárai-Szabó Alexandra (3) Sárándi József (5) Sárközi László (184) Sáros András Miklós (2) Sass Ervin (16) Schauber Krisztina (7) Schwamm Fanni (9) Sebestyén Péter (361) Sebők Éva (12) Séd Imre (45) Siklósi Horváth Klára (7) Silver, Ephemeria (1) Simó Edmund (24) Simon Aranka, J. (19) Simon Attila (2) Simon Balázs (1) Simon Imre (4) Simonfy József (19) Só Balázs (18) Soltész Róbert (12) Solymosi Bálint (1) Somlyó György (7) Somoskői János (144) Soós József (3) Sós Dóra (9) Sőrés Zsolt (3) Standovár Ágota (12) Sudár Balázs (3) Sudár Balázs (6) Suhai Pál (3) Sümegi Attila (11) Sütő Barnabás (5) Sütő Zsolt (14) Szabados Pál (59) Szabó Aida (104) Szabó Eszter (1) Szabó Imre (7) Szabó János (5) Szabó Julianna (14) Szabó Lőrinc (2) Szabó Palócz Attila Szabó Tünde (4) Szabolcsi Erzsébet (74) Szabolcsi Mária Teodóra (21) Szajkó Zoltán (126) Szakács Eszter (31) Szántó András (4) Szászi Zoltán (5) Szaszovszky József (8) Száva Csanád (9) Szegedi Árpád, U. (8) Szegedi Kovács György (9) Szegő Judit (6) Székács Vera (6) Székely Szabolcs (4) Szekeres Ferenc (1) Széki Patka László (9) Szél Zsolt (11) Szelőczei Orsolya (19) Szemere Brigitta (9) Szennay Ilona (449) Szente Imre (45) Szenti Tibor (20) Szentkirályi Fittler József (3) Szentmártoni János (4) Szép Ernő (42) Szepes Mária (396) Szepesi Attila (33) Szepsy Eleonóra (6) Szigeti Lajos (28) Szigethy Rebeka Sára (30) Szilágyi Ákos (1) Szilágyi Angéla (2) Szilágyi Domokos (6) Szilágyi Erzsébet (41) Szilvási László (31) Szilvási Zoltán (36) Szimeonov Todor (65) Szirmay Endre (9) Szitás Krisztina (8) Szlafkay Attila (7) Szlamka Zsófia (8) Szlukovényi Katalin (4) Szoliva János (5) Szonday Szandra (7) Szőcs Géza (2) Szöllősi Zoltán (32) Szöllősi Zoltán, Borian (62) Szőnyi Bartalos Mária (270) Sztrilich Ágnes (14) Szúnyogh Sándor (27) Szuromi Pál (13) Szűcs Attila (12) Szűgyi Zoltán (32) Szűgyi Zsolt (45) Szűk Balázs (20) Szvoboda Zsolt (3)

T

Takács Monika (1) Takaró Mihály (8) Talált Évike (6) Tamás Menyhért (35) Tamási Orosz János (2) Tamkó Sirató Károly (14) Tandori Dezső (42) Tar Károly (19) Tarnóc János (12) Tarnóczy Száva (6) Tas György (26) Terebess Gábor (249) Thimár Attila (22) Timár György (18) Tóbiás Krisztián (1) Tolnai Ottó (21) Tolvaj Zoltán (2) Tomaji Attila (10) Tomán Zsóka (9) B. Tomos Hajnal (43) Tompa Gábor (10) Toperczer Anita (5) Tornai József (35) Torok Csaba (3) Tóth-Benedek Csanád (3) Tóth Edit Magdolna (13) Tóth Gábor (7) Tóth Katalin (11) Tóth Klári, B. (42) Tóth László (23) Tóth-Vásárhelyi Réka (5) Török Attila (15) Török Monika (3) Tuboly Erzsébet (5) Tunyogi Csapó Gábor (10) Turai Kamil (5) Turcsány Péter (1) Turczi István (6)

U

Ujhelyi Attila (27) Urbán Gyula (3) Utassy József (252)

V

Vadkerty Dorottya (2) Vágai Mária (1) Vajda Andrea (2) Vajda Péter (6) Valamilyen Gusztáv (16) Valastyán Tamás (2) Valyon László (12) Váncsodi József (13) Vangel Edit (7) Vankó Gergely (1) Varga Dániel (14) Varga Imre (264) Varga István (7) Varga József (4) Varga Lajos (1) Varga Nóra (6) Varga Szilveszter (6) Vargovics József (758) Vári Csaba (6) Várkonyi Ágnes (18) Vasi Ferenc Zoltán (38) Vaskó Péter (22) Vass Zoltán Barna (7) Vavszeg Mária (10) Végh Attila (14) Végh György (13) Végh Sándor (14) Véghelyi Balázs (15) Vékony Andor (390) Veres Zoltán (41) Vermes György (3) Vermuth Attila (72) Vészi Endre (7) Vigh Krisztina (27) Vihar Béla (6) Vihar Judit (41) Villányi G. András (2) Villányi László (86) Vitéz Ferenc (184) Vozárik Lajos (2) Vörös Ákos (64) Vörös István (111) Vörös Péter (1)

W

Weigl Krisztina (24) Weisz Attila (167) Wendler Zoltán (7) Weöres Sándor (31) Wilhelm József (5)

Z

Zágony Rudolf (4) Zalán Tibor (126) Zászlós Levente (1) Zelei Miklós (6) Zelk Zoltán (35) Zelki János (1) Zemlényi Attila (1) Zirkuli Péter (6) Zoltay Lívia (2) Zólya Andrea Csilla (1) Zudor János (19) Zsatkovics Edit (3) Zsávolya Zoltán (17) Zsibói Gergely (13) Zsille Gábor (51) Zsinka Flóra (1) Zsubori Ervin (61)
Magyar haiku főoldal

« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Antal Barnabás haikui

 

Antal Barnabás
IMPRESSZIÓ 17 SZÓTAGBAN

Ezredvég, XI. évf., 3-4. szám, 2001. március-április, 51-54. oldal



A haiku

Európa a 19. század második felében kezdte ténylegesen megismerni Japán művészetét, elsősorban a festészetét.
Van Gogh és kortársai lelkesedése a fekete tusrajzok és a színes fametszetek iránt az újonnan felfedezett távol-keleti országra irányította a figyelmet. A nyelvi korlátok és nehézségek leküzdése után az 1900-as években megjelentek a nyugati nyelvekre fordított első haiku-kötetek és irodalmi szenzációként ünnepelték az "impresszionista epigrammákat". Azóta fordítói kötetek százai láttak napvilágot, de felmerül a kérdés, hogy a japán verselés egyes - nyugati - költői és műfordítói mennyire értik és követik a haiku poétikai hagyományait.
A haiku irodalomtörténeti előzményei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. Tudvalevő, hogy Japán igen sokat merített a kínai kultúrából, de tévedés lenne azt gondolni, hogy pusztán szolgaian másolt. Kína hatását soha nem lehetett figyelmen kívül hagyni, de amit Japán átvett, azt mindig "japanizálta", vagyis
a maga sajátosságainak megfelelően átalakította. Nem mentes a kínai költészeti hatástól a japán népdalokból kisarjadó tanka (vagy vaka) versforma, amely a 7. században alakult ki, és igen gyorsan népszerű lett. A tanka ötsoros vers, szótagszáma 5-7-5-7-7, más formai megkötés nincs. Az első három sor rendszerint egy természeti rajz, egy felvillantott látvány, egy élmény, pillanatnyi benyomás rögzítése, közlése. Az ezt követő két sor mintegy lezárása, "magyarázása" ennek az expozíciónak. A középkorban aztán szokássá vált költőtársaságokban, illetve baráti összejöveteleken a közös versírás.
Valaki elkezdte három sorral, a következő kiegészítette a fennmaradó két sorral, majd erre reflektált a harmadik újabb három sorral, majd a negyedik ismét két sorral folytatta és így tovább. Ebből a szokásból alakult ki a láncverselés, vagyis a renga. Idővel elhagyták a lezáró két sort és létrejött a haiku, bár ez az elnevezés csak a 19. századtól használatos, egészen addig a haikai, illetve hokku kifejezéssel jelölték. A 17. század elejére már széles körben elterjedt volt Japánban.
Látható tehát, hogy szinte ezerévnyi átalakulás után vált a haiku a japán költészet legjellemzőbb, legkedveltebb műfajává. Legnagyobb mestere Matsuo Bashó (1644-1694), aki élete nagy részét úton töltötte, akár egy vándorló szerzetes és hosszú barangolásai közben több ezer költeményt szerzett.
Művészetének legnevesebb követői: Yosa Buson (1716-1783) és Kobayashi Issa (1763-1827) voltak.


Formai és tartalmi hagyományok

Tudvalevő, hogy a haiku 17 szótag, soronként 5-7-5 szótagszámmal. De az íratlan szabályok szerint a költő nem írhat bármiről; ámbár elég nehéz is lenne ilyen röviden bemutatni bonyolult lelki rajzot, vagy heves szerelmi vágyat. Az emberi érzések és kapcsolatok megjelenítésére más irodalmi műfajokat használtak a japánok: a nó- és kabuki drámákat, valamint a monogatari-kat (történeti elbeszélés).
A haikunak nincs versmértéke, rímpárja is csak ritkán, mintegy véletlenül.
Zeneiségét, ritmusát a meghatározott szótagszámú sorok szabályos váltakozása és a vers hangulatának megfelelő magán- és mássalhangzók adják. A versforma tartalmi jellegzetessége, hogy nem leíró, nem elbeszélő, hanem "csak" tényszerűen felmutat egy természeti képet. "A mályvarózsák / a nap útját követik / Esik az eső." Való igaz, hogy ez így első hallásra prózainak hat. Ne gondoljuk azonban, hogy a haiku rövidsége rejtett értelemmel bír; pusztán ember és természet (környezet) kapcsolatának szemlélete. Hasonlóan a haikuhoz más japán művészetek is egyszerűnek tűnnek az európai szemben. Gondoljunk csak a tusfestészetre, ahol néhány ecsetvonással kész a festmény, vagy a nó színdarabra, ahol nincs mimika, mert álarcot használ a színész, és nincs gesztikuláció, a játék lassúnak, vontatottnak, szinte mozdulatlannak tetszik számunkra. Nem így a japánoknak; számukra egy festmény, egy színdarab, egy tanka vagy haiku alkalom a rácsodálkozásra, a szemlélődésre, az elmélyülésre. A távol-keleti ember mentális világszemlélete más, mint a miénk. Az európai költészet rímekkel, jambusokkal, időmértékkel él; leíró, cselekvő, és átüt rajta a költő személyisége. Ezzel szemben a haiku felvillant egy természeti állapotot, vagy egy hétköznapi történést - bármiféle minősítés nélkül. A japán poétika ezt a felmutató jelleget a sono-mama ("éppen ilyen") kifejezéssel jelöli:

Rizshántolásból
hirtelen a holdra néz
a parasztgyerek.
(M. Bashó)

Alkonyi tücsök.
Utoljára kivillan
a tóra a nap.
(K. Issa)

(Tandori Dezső fordításai)

De hogyan lesz ebből költészet? Az olvasó teszi azzá úgy, hogy megéli és továbbéli a verset, hiszen a rövid három sor csak elindít benne egy gondolati, érzelmi asszociációt. Ezért a haikut nem elég olvasni; látni, hallani, érezni is kell. Az olvasónak "lelki szemeivel" látnia kell, hogy a holdfény szikrázik a havon; hogy a cseresznyevirág pörög a tavaszi szélben, stb. A költő tényszerű közléséből mindenki a saját vérmérsékletének, érzékenységének, hangulatának megfelelően kibontja, kitágítja magának a verset; tehát költő és olvasó együttesen teszi a haikut költészetté. Kosztolányi Dezső írta haiku fordításaihoz a következőket:
"A haikut... az európai epigrammákkal vetették egybe, de az csak külsőleg - a tömörségével, a szűkszavúságával - emlékeztet. [...] A haiku egy természeti rajz, egy rajz körvonala, utalás egy festményre, vagy ennek a festménynek csak a címe[...] A természeti rajz mögött - melynek mindig pontosnak, valószerűnek kell lennie, lírai közlések nélkül - egy másik rajz is van, egy lelki rajz. De ez nem a költő lelki rajza, hanem általános emberi - mondjuk - az olvasó lelki rajza. [...] A költő háttérben marad, a vers mögött, az érzése mögött, s egy rajzot nyújt át az olvasónak. Ezt a rajzot az olvasó világítja át érzésével, s ekkor kiszínesedik..."
A fentebb írtakra érzékletes példa a következő vers: "A bronzharangra / pillangó telepedett. / Alussza álmát." Ha magunk elé képzeljük ezt az "állóképet", érezzük, hogy ennél azért több. Először a mozdulatlanságban fedezzük fel az első ellentétet: a hatalmas, súlyos, vaskos harang és az apró, pihekönnyű pillangó békés nyugalmát, amely örökérvényűnek tűnik. Ám egy időbeli ugrással megjelenik a második ellentét: a harangot megkondítják, s a pillangó felriadva elillan. Amint a harang lassan jobbra-balra kileng, halljuk zúgását, s látjuk a lepke néma és gyors szárnyverdesését: vége a csendes nyugalomnak, amíg szól és mozog a harang. Ez a vers jelképe lehet a múlandóságnak és a körforgásnak.
A haikuk íratlan tartalmi követelménye általában, hogy valamely évszak tipikus hangulatát adja vissza, megemlítve az évszakra jellemző növényt, vagy állatot. Tavasz: szilva- és cseresznyevirág, csalogány, béka és a szél; nyár: szúnyogok, tücskök, kakukk, kabóca, mákvirág és a nap; ősz: a színpompás falevelek, krizantém, a költöző madarak és az eső; tél: varjú, vadkacsa, retek, csupasz ágak, hó és a hold. A legtöbb japán antológia nem irodalmi korszakok vagy szerzők szerint csoportosítja a haikukat, hanem a négy évszak szerinti beosztásban. Jobban mondva Japánban az újévet szinte külön évszaknak tekintik, ami náluk február eleje.
Haikut fordítani európai nyelvre igen nehéz, még a legjobb fordítások is csak megközelítőleg tudják visszaadni lényegét és hangulatát. A nyugati nyelvekben az igéket és főneveket sűrűn körülveszik a névelők, segédigék és prepozíciók, ezért szinte lehetetlen 17 szótagba sűríteni a haiku tömör tartalmát. Erre a magyar nyelv - talán - alkalmasabb. A japánban nincs névelő, nincs többes szám, sokkal kevesebb a grammatikai kötőanyag; majdnem hogy mozaikszerűen követik egymást a szavak. Ezeknél a sajátosságoknál fogva a japán nyelv nem igazán alkalmas a rímes, az időmértékes vagy a hangsúlyos verselésre; talán éppen ezért is alakulhatott ki a haiku-forma. Ezt leginkább egy példán keresztül tudnám megvilágítani:

Asagao ni
tsurube torarete
moraimizu.
(Kaga no Chiyo)

Hajnalka kúszott
kútunk láncára. Vizet
máshonnan hozok.
(Rácz István fordítása)

Az asagao a hajnalkának megfelelő növény, szó szerint: "reggeli arc"; a tsurube vízhúzó eszköz (a kút lánca vagy kötele); a torarete jelentése: megfogni, (bele)kapaszkodni; a moraimizu pedig összetett szó, a mizu főnév vizet jelent, de a "moraimizu" már ige, azt fejezi ki: a szomszédtól (máshonnan) hozni vizet. A költőnő vízért megy a kútra, de gyönyörködve veszi észre a kútláncra tekeredett hajnalkát. Húzzon vizet a kútból, letépve ezzel a csodás virágot? Nincs hozzá szíve, így inkább a szomszédba megy vízért. Gondoljunk bele, hogy ezt az egyszerű élményt bármelyik európai, lírikus költő hány sorban, milyen formai és nyelvi gazdagságban írta volna meg, bőven ellátva hasonlatokkal és metaforákkal a verset. Kosztolányi sem tudta megtagadni európai és lírikus gondolkodásmódját fordításaiban. Érdeme ellenben a lelkes úttörőmunka és a páratlan érzékenységű beleérző készség, amivel a legtöbb haikunak visszaadta a hangulatát, ha nem is 17 szótagban. Tandori Dezső műfordításai sokkal közelebb állnak az eredeti jelentéshez, és az 5-7-5 szótagú tagolást is betartja. Összevetésként ugyanaz a Bashó-vers kettőjüktől:

A száraz ágon komoran időz
egy óriás, fekete holló.
Megjött a ősz.
(Kosztolányi)

A száraz ágon
varjú telepedett meg.
Ősz van, este van.
(Tandori)

Érezhető a különbség: Kosztolányi fordítása túl lírai, túl sötét, komor és érezhető a Poe-i hatás. Mindezzel együtt nagyon jó vers, de inkább epigramma, mint haiku. Tandori közelebb visz az eredetihez, fordítása nem annyira végletesen lemondó, jobban megragadja a japán ember viszonyát az elmúláshoz.
Halál előtti búcsúversek A jisei kifejezés a sokszor közvetlenül a halál előtt haiku vagy tanka formában írt verseket jelöli. A Távol-Keleten nem olyan végleges és félelmetes a halál közelsége, mint a nyugati kultúrákban. (Gondoljunk például a szamurájok harakirijére). A haikut egyszerűsége, letisztultsága, és a japánok természetszeretete révén - mint a japán művészeteket általában - igen mélyen áthatja a zen-buddhizmus. Így a halálra - utazásra, mely a következő világba vezet - szinte derűs nyugalommal készülnek. A jisei korántsem végrendelet, hanem egy utolsó gesztus az itt maradókhoz, ami a legtöbbször ugyanolyan életteli, mint bármelyik haiku. A halálra készülő vagy haldokló ember nem ragaszkodik görcsösen múlandó életéhez, és nem fájlalja, hogy véget ér. Ez a szemlélet az "újra testet öltés"-ben vagy lélekvándorlásban való hitükkel is magyarázható. A zen szerint, aki úgy hal meg, hogy erősen ragaszkodik az élethez, vagy a megmentést egy következőben reméli, az még nem világosodott meg. A megvilágosodás a tudatnak olyan állapota, amely mentes a teoretikus gondolkodás kötöttségeitől. Végezetül három példa a jisei-re: Okano Kin'emon Kanehide, a "negyvenhét szamuráj" egyike, 24 évesen a harakiri (vagy szeppuku) előtt írt verse:

Az utolsó éj
havas mezői felett -
szilva illata.
(Somogyvári Zsolt fordítása)

Taigen Sofu zen-szerzetes, 60 évesen egy tankát hagyott hátra (sajnos magyarul lehetetlen visszaadni ennek a versnek a formáját):

Életem tükrét arcomhoz
emelem: hatvan év.
A képet egy ütéssel összezúzom -
A világ mint mindig;
minden a helyén.
(Somogyvári Zsolt fordítása)

Ezekből a versekből is látható, hogy a haiku műfaja mennyire életteli, természet közeli, gondolatébresztő, érzelem keltő és megindítóan emberi - mindenképpen érdemes a megismerésre és az olvasásra.

***