«
https://haiku.hu, a Terebess Online
https://terebess.hu
különlapja
Török Attila haikui
Török Attila: A haikuról (esszé)
Török
Attila nyugati haiku fordításai (H. Carruth, E.
Knight, C. Sandburg, W.
C. Williams)
Török Attila
japán haiku fordításai
http://vnet.hu/torokat/
Basó
Az első
két haiku: Új Symposion, 1991/1-2,
a további hét: kéziratként a műfodítótól
Öreg
tócsába
levelibéka ugrik.
Csöndes csobbanás.
Villámot látni
s nem gondolni: az élet
csak egy villanás –
Vadruca
rikolt;
fakón fehérlik dala
a sötét vizen.
Egy
kopár ágon
dolmányos varjú pihen -
őszi alkonyat.
Tavasz:
hajnali,
hűs ködbe burkolózó
névtelen hegycsúcs.
Néha
a felhők
mentenek csak föl a hold-
bámulás alól...
Őszül.
Egyforma
zöldben ragyog tenger és
smaragd rizsmező.
Nyugodt
némaság -
aztán sziklákat repeszt
a kabóca-dal.
Májusi
eső:
mályvák hajolnak a nap
égi útjára.
Hét
ködbe burkolt
látomás után Mii
harangját hallom.
Bár
őszi szél fúj,
a gesztenye burka még
zöld színben ragyog.
Ügyet
sem vetve
az őszi szélre, a nap
csak
ragyog, ragyog...
Buszon
Új
Symposion, 1991/1-2, 8. oldal
Mustárvirágok.
A sötétlő tengeren
nem látni bálnát.
Tálban tiszta
víz:
vésőjét hűti benne
a kőfaragó.
Fehér
szilvafa:
ágai között fordul
reggelbe az éj.
Mélyülő
sötét –
alszik az egész falu.
Hulló víz zaja.
Körtefa
szirma
hull – egy asszony holdfényben
levelet olvas.
Te elmész, de
én
itt maradok. Ez fölér
két lombhullással.
Tavaszi eső
zuhog. Fönn a háztetőn
rongybaba ázik.
Issza
Kéziratként
a műfordítótól
Ha
betérsz hozzám,
ne vesd meg szerény lakom,
szentjánosbogár!
Cserélek
én, ha
kell, ruhát a vándorral -
de tetveket nem.
Bagoly
kiált a
szentjánosbogárkának:
„Gyere csak, gyere!"
Csak
azáltal, hogy
létezem, jelen vagyok
a hóesésben.
Egy
helyes világ:
harmatcsöppek hullanak,
hol egy, hol kettő.
Ahol
emberek
vannak, ott legyeket is,
Buddhákat is lelsz.
Mikor
idefönn
szilvafák virágoznak,
a pokolban fagy.
Kibéreltem
a
szobám a szúnyogoktól
s aludni tértem.
Legyecskéim,
már
itt sem vagyok - most aztán
szeretkezhettek!
Moszkitófelhők...
Nélkülük oly kietlen
lenne a világ.
Esteledik
már:
inog a hegyek árnya
az őszi szélben.
Varjú
suhan át
lassan a mezők fölött...
Mintha szántana.
Sose
feledd: ha
virágokat bámulsz is,
a pokolban jársz.
Milyen
dicsőség
szúnyogokat égetni
öregségünkre!...
Vadlibazsivaly
-
már megint rólam pletykál
az
egész világ.
Ilyen
pillangó
született volna - ebben
a bogáncsosban?
Szemedben
messzi
hegycsúcsok tükröződnek,
kis szitakötő.
Rövid
éjszaka -
szőlővessző hegyén
skarlát virág.
Micsoda
világ,
ahol a lótuszokat
a földbe szántják!...
Vigyázz,
kicsinyke
szentjánosbogár! Fejed
a kőbe ütöd.
Jamagucsi Szodó (1641-1716)
kései
tavasz,
keserű rebarbara,
hagyuló rózsák
Naito Dzsószó (1662-1718)
mért
ragaszkodjunk
a dolgokhoz? nézd, béka
lebeg a vízben.
Siki
Betegágyamból
újra és újra kérdem:
„Milyen mély a hó?"
Nemsoká
halott -
mégis most leghangosabb:
őszi kabóca.
Denevér
röpte:
sötét suhanás a fák
koronái közt.
Szenrjúk ismeretlen 18. századi költők tollából
Ahol egy forma él, ott él annak travesztiája is. Ezek a versek 5+7+5 szótagosak, mégsem tűnnek konvencionális haikunak - leginkább azért, mert képszerű természeti megfigyelések helyett kerek gondolatokat, az emberi esendőséget kifigurázó meglátásokat fogalmaznak meg tizenhét szótagban, a haikuban amúgy hagyományosan kötelező úgynevezett "évszakszó" (kigo) nélkül.A fordítások angolból készültek. Az angol változatok forrása Geoffrey Bownas és Anthony Thwaite The Penguin Book of Japanese Verse című válogatása.
a húg először
lesi ki a vőlegény
rossz szokásait...igaz, egy szeme
van csak, de az szép, mondja
a közvetítőnagyot fingik egy
ló; a kompon vagy öten
szenvednek tőleamikor nem megy
az üzlet, a kurva is
nevet változtatfőművét írja,
közben a felesége
a szomszédnál - varrha egyedül élsz,
még az sem vidít föl, ha
fingasz egy nagyot
