高浜虚子の俳句集
Takahama Kyoshi’s Haiku in Hungarian Translation
A Terebess Online különlapja
Takahama Kjosi haikui
(高浜虚子 Takahama Kyoshi, eredeti neve: 高浜清 Takahama Kiyoshi, 1874-1959)
A
kígyó szeme
Takahama
Kjosi 80 haikuverse
Terebess Gábor fordításaival
盛んなる菊の面影残りけり
sakan naru kiku no omokage nokori keri
halott krizantém
hátha ad még valami
életjelt magáról
天高し蔓の先皆よるべなき
ten
takashi tsuru no saki mina yorube naki
magas az égbolt
kacsokkal kapaszkodó
lián nem éri fel
わが袖にふと現れし秋の蝶
waga sode nifuto araware shi aki no chō
leráztam de
ruhaujjamba menekült
egy őszi lepke
顔抱いて犬が寝てをり菊の宿
kao dai te inu ga nete wori kiku no yado
alszik a kutya
mancsa közé hajtja fejét
krizantém vackán
手にうけて開け見て落花なかりけり
teni ukete hirake mite rakka nakarikeri
összemarkoltam
egy eső cseresznyeszirmot
üres a kezem
いかなごにまづ箸おろし母恋し
ikanago ni mazu hashi oroshi haha koishi
csíkhal-evés közben
anyám emléke tört rám
pálcám lebénult
稲妻をふみて裸足の女かな
inazuma o fumite hadashi no onna kana
csupasz lábbal
lófrál egy asszony villám-
sújtott ösvényen
もの置けばそこに生まれぬ秋の蔭
monōkeba sokoniumaren akinokage
csak le kell tenni
valamit s megszületik
egy őszi árnyék
世の中を遊びごゝろや氷柱折る
yo no naka o asobi-gokoro ya tsurara oru
rideg a világ
játékos hangulatban
jégcsapot török
川を見るバナナの皮は手より落ち
kawa o miru banana no kawa wa te yori ochi
bűvöl a folyó
kezem közül kicsusszan
egy banán héja
雨晴れてしばらく薔薇の匂いかな
ame harete shibaraku bara no nioi kana
elállt az eső
vadrózsaillat csapja
meg az orrom
夏山やよく雲かゝりよく晴るゝ
natsuyama ya yoku kumo kakari yoku haruru
nyári hegyláncok
hol felhőbe öltöznek
hol napsugárba
この松の下に佇めば露の我
kono matsu no shita ni tatazumeba tsuyu no ware
fenyőfa alá
állok és ott harmatcsepp
leszek magam is
春雨の衣桁に重し恋衣 (1894)
haru-same no ikō ni omoshi koi-goromo
tavaszi eső
szerelemruha súlya húzza
le a szárítót
海に入りて生れかはらう朧月 (1896)
umi ni irite umare kawarō oboro-zuki
tengerbe merült
de születik még újjá
a fátyolos hold
その中にちいさき神や壺すみれ (1896)
sono naka ni chiisaki kami ya tsubo sumire
kellős közepén
kisisten a vázában
ibolyavirág
蚊帳越しに薬煮る母をかなしみつ (1896)
kaya goshi ni kusuri niru haha wo kanashimi tsu
szegény jó anyám
szúnyoghálója mellett
gyógyfüveket főz
耳とほき浮世の事や冬籠 (1898)
mimi tohoki ukiyo no koto ya fuyu-gomori
világ ügye-baja
nem fárasztja fülem
a téli magányban
遠山に日の当たりたる枯野かな (1900)
tōyama ni hi no ataritaru kareno kana
hegyeken távol
napfény ragyog – előttem
hervatag a rét
春の夜や机の上の肱まくら (1900)
haru no yo ya tsukue no ue no hiji-makura
tavasz-éjszaka
íróasztalomon
könyöklő párna
肌脱いで髪すく庭や木瓜の花 (1902)
hada nuide kami suku niwa ya boke no hana
bőre meztelen
kertben fésüli haját
birsvirág bomlik
打水に暫く藤の雫かな (1902)
uchi-mizu ni shibaraku fuji no shizuku kana
lugast öntöztem
lilaakác-virágok
csepegnek egy csöppet
瓢箪の窓や人住まざるが如し (1903)
hyōtan no mado ya hito sumazaru ga gotoshi
kihalt lakóház
lopótök
inda mászik
be az ablakon
兄弟の心異る寒さかな (1903)
kyōdai no kokoro kotonaru samusa kana
édestestvérek
szívbéli mássága
engem elborzaszt
秋風や眼中のもの皆俳句 (1903)
akikaze ya ganchū no mono mina haiku
őszi szél fúj
szemem haikura nyílik
merre csak nézek
ほろほろと泣き合ふ尼や山葵漬 (1904)
horohoro to naki-au ama ya wasabi-zuke
apácák falnak
dús könnyeket hullajtva
tormás borseprőt
大海のうしほはあれど旱かな (1904)
taikai no ushio wa aredo hideri kana
mily mély a tenger
de a parton aszály dúl
porzik a határ
行水の女にほれる烏かな(1905)
gyōzui no onna ni horeru karasu kana
fürdőző asszony
szerelembe ejti
az öreg csókát
うき巣見て事足りぬれば漕ぎかへる(1905)
uki-su mite koto tari-nureba kogi kaeru
láttunk egy úszó
fészket elégedetten
hazaevezünk
昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり (1905)
hirune samete sono-mama kumo wo mi-iru nari
szendergés után
fektemből figyelhetem
a fellegeket
相慕ふ村の灯二つ虫の声 (1905)
ai-shitau mura no hi futatsu mushi no koe
két fény egymásért
pislákol a faluban
tücsökzene szól
君と我うそにほればや秋の暮 (1906)
kimi to ware uso ni horeba ya aki no kure
hazugságainknak
hinni szerettünk volna
őszi estéken
秋空を二つに断てり椎大樹 (1906)
akizora wo futatsu ni tateri shii taiju
hatalmas tölgyfa
képes kettéosztani
az őszi eget
桐一葉日当りながら落ちにけり (1906)
kiri hito-ha hi-atari nagara ochi ni keri
császárfalevél
magával ragad némi
napfényt míg zuhan
秋扇や淋しき顔の賢夫人 (1906)
shū-sen ya sabishiki kao no ken-fujin
őszi legyező
mögött egy okos asszony
magányos arca
主客閑話蝸牛竹をのぼるなり (1906)
shukaku kanwa dedemushi take o noboru-nari
gazda és vendég
csendben társalog - csiga
mássza a bambuszt
老僧の骨刺しに来る藪蚊かな (1907)
rō-sō no hone sashi ni kuru yabu-ka kana
csíkos szúnyogok
a vén szerzetes csontját
is megkóstolják
金亀子擲つ闇の深さかな (1908)
kogane-mushi nageutsu yami no fukasa kana
rózsabogarat
dobtam az éjszakába
mély lett a sötét
草摘みし今日の野いたみ夜雨来たる (1913)
kusa tsumishi kyō no no itami yau kitaru
szaggattuk
a rét
füvét nappal - ápolja
zápor éjszaka
春風や闘志いだきて丘に立つ (1913)
harukaze ya tōshi idakite oka ni tatsu
tavaszi szellő
mindenre készen állok
fent a dombtetőn
葡萄の種吐き出して事を決したり (1914)
budo no tane haki-dashite koto wo kesshitari
a szőlő magját
megszületett a döntés
ki fogom köpni
時ものを解決するや春を待つ (1914)
toki mono o kaiketsu suru ya haru o matsu
oldja az idő
minden gondom-bajom
várom a tavaszt
東に日の沈みゐる花野かな (1915)
hingashi ni hi no shizumiiru hanano kana
még nem kel a nap
keleten de dereng már
a virágos rét
露の幹静に蝉の歩き居り (1916)
tsuyu no miki shizukani semi no aruki ori
harmattól ázott
fatörzsön egy hangtalan
kabóca kúszik
蛇逃げて我を見し眼の草に残る (1916)
hebi nigete ware wo mishi me no kusa ni nokoru
kígyó siklott el
ám rám meredő szemét
a fűben hagyta
人間吏となるも風流胡瓜の曲がるも亦 (1917)
ningen ri to naru mo fūryū kyuuri no magaru mo mata
közhivatalnok
olyan költői mint egy
görbe uborka
能すみし面の衰へ暮れの秋 (1918)
nō sumishi men no otoroe kure no aki
nó-álarc hever
szánandón a színpadon
vége az ősznek
秋天の下に野菊の花辨缺く (1918)
shūten no shita ni nogiku no kaben kaku
őszi ég alatt
vadkrizantém egy szirma
máris hiányzik
どかと解く夏帯に句をかけとこそ (1920)
doka to toku natsu-obi ni ku o kaketokoso
nyújtja egy asszony
leoldott nyári övét
írjak rá haikut
人形まだ生きて動かず傀儡師 (1921)
ningyō mada ikite ugokazu kairaishi
bábját életre
majd a színpadon kelti
a bábjátékos
佇めば落葉さゝやく日向かな (1925)
tatazumeba ochiba sasayaku hinata kana
megállok csendben
súg valamit a napon
hulló falevél
白牡丹といふといへども紅ほのか (1925)
haku-botan to iu to iedomo kō honoka
a bazsarózsa
bár rózsaszínbe hajlik
fehérnek fehér
春寒のよりそひ行けば人目ある (1925)
harusamu no yorisoi yuke ba hitome aru
hűvös a tavasz
összebújva sétálunk
ki ne fürkésszék!
咲き満ちてこぼるゝ花もなかりけり (1926)
saki michite koboruru hana mo nakari-keri
a cseresznyefák
virága mind kifeslett
de szirma nem hull
流れ行く大根の葉の早さかな (1926)
nagare-yuku daikon no ha no hayasa kana
reteklevelet
sodor a folyó tova
milyen serényen!
芽ぐむなる大樹の幹に耳を寄せ (1926)
megumu naru taiju no miki ni mimi wo yose
levélrügy pattan -
hatalmas fa törzséhez
hajolva fülelek
眼つむれば若き我あり春の宵 (1929)
me tsumureba wakaki ware ari haru no yoi
hunyom a pillám
látom magam gyerekként
egy tavaszestén
紅梅の紅の通へる幹ならん (1931)
kōbai no kō no kayoeru miki naran
piros virágú
szilvafa törzsében biztos
piros nedv buzog
凍蝶の己が魂追うて飛ぶ (1933)
itechō no onore ga tamashi ōte tobu
maga a lepke
is elszáll fagyott testtel
a lelke után
燈台はひくく霧笛は峙てり (1933)
tōdai wa hikuku muteki wa sobadateri
alacsonyan ég
a világítótorony
égben a ködkürt
籐椅子にあれば草木花鳥来 (1936)
tōisu ni areba sōmoku kachō rai
rotáng székemben
rámtalál fű fa virág
énekes madár
雀等も人を恐れぬ国の春 (1936)
suzumera mo hito wo osorenu kuni no haru
riadós verebek
se félnek az embertől
falun tavasszal
たとふれば独楽のはぢける如くなり (1937)
tatoureba koma no hajikeru gotoku nari
mint két pörgettyű
a legkisebb érintésre
szétpattanunk
落花生喰ひつゝ讀むや罪と罰 (1937)
rakkasei kui tsutsu yomu ya Tsumi to batsu
földimogyorót
szemelgetek míg olvasom
a Bűn és bűnhődést
静けさに耐へずして降る落葉かな (1937)
shizukesa ni taezu shite furu ochiba kana
tarthatatlan csend
terhe alatt hullik egy
elszáradt levél
日ねもすの風花淋しからざるや (1937)
hinemosu no kazahana sabishi-karazaru ya
égen hópihék
szállingóznak álló nap
mind magányosak
秋蝉も泣き蓑虫も泣くのみぞ (1945)
aki-zemi mo naki minomushi mo naku nomi zo
a kabóca is
a zsákhordó hernyó is
csak nyafogni tud
兵燹を逃れて山の月の庵 (1945)
heisen o nogarete yama no tsuki no io
bombázás elől
holdvilágos hegyi kunyhóba
menekülünk
敵といふもの今は無し秋の月 (1945)
teki to yū mono ima wa nashi aki no tsuki
őszi holdtölte
ellenségnek nevezni
többé már nincs kit
初蝶来何色と問ふ黄と答ふ (1946)
hatsu-chō ku nani iro to tō ki to kotau
felszállt az első
lepke - ha kérdik milyen
azt mondom sárga
稲稔り蜻蛉つるみ子を背負ひ (1947)
ine minori tombō tsurumi ko o seoi
megérett a rizs
szitakötők párzanak
nő hátán gyermek
彼一語我一語秋深みかも (1950)
kare ichi-go ware ichi-go aki fukami kamo
néha szól egy szót
magam is szólok egy szót
eltelik az ősz
去年今年貫く棒の如きもの(1950)
kozo kotoshi tsuranuku bō no gotoki mono
keresztülszaladt
idén mint tavalyokon
ugyanaz a nyárs
ゆらぎ見ゆ百の椿が三百に (1951)
yuragi-miyu hyaku no tsubaki ga san-byaku ni
száz kamélia
ha reszket hajladozik
háromszázat látsz
面脱ぎて嫉妬の汗の美しく (1954)
men nugite shitto no ase no utsukushiku
levett nó-álarc
féltékenységtől izzadt
gyönyörű fényes
蜘蛛に生れ網をかけねばならぬかな (1956)
kumo ni are ami o kakeneba naranu-kana
póknak születtél
nincsen más választásod
sződd a selymet pók
傷一つ翳一つなき初御空 (1958)
kizu hitotsu kage hitotsu naki hatsu-misora
se heg se szennyfolt
makulátlan az ég
újév reggelén
よき炭のよき灰になるあはれさよ (1958)
yoki sumi no yoki hai ni naru awaresa yo
kiváló faszén
kiváló hamuvá ég
azért kár érte
白梅に住み古りたりといふのみぞ (1959)
hakubai ni sumihuritari to yū nomi-zo
túlélők vagyunk
fehér virágba borult
vén szilvafámmal
独り句の推敲をして遅き日を (1959, utolsó haikuja)
hitori ku no suikō o shite osoki hi o
magányos munka
haikuimat csiszolgatom
tavaszi rest nap
További műfordítók
Bakos Ferenc fordítása
Száz kamélia -
ha remegni kezd,
látod háromszáznak
Faludy György fordításai
Tolvajlásért fejbe vert Buddha engem:
ólomnehéz rajtam az ázott filckalap,
melyet egy madárijesztőről csentem.
Az ősz ezüstös, kék derűt
hoz. Rőt levelek, s félig kész
haikuk feküsznek mindenütt.
Egy kék lepke a leszállást próbálja
a virágszálra, de nem sikerül. Pedig
hat lába van. De keskeny a bokája.
Horváth Ödön fordításai
A kígyó eltűnt,
de a szem, mely rám nézett,
ott van a fűben.
Öreg templomnál
orchideák illata
e pillanatban.
Kosztolányi Dezső fordítása
KÍGYÓ
Eltűnt a kígyó, útnak is erednék,
de ott a fűben a szeme
reám mered még.
Pohl László fordításai
Holdas éjjelen
jóravaló szomszédom
halkan fuvoláz.
Ha kézbe venném,
biztos sokkal szebb lenne
a kis
ibolya.
Villányi G. András fordításai
folyón merengtem:
kezemből a banánhéj
lám aláhullott
cserebogarat
vetettem ki az éjbe:
elnyel setétje
rügyezni készül:
óriás fa törzséhez
fülem szorítom
lelke után száll
a haldokló pillangó:
elfagyó álmok
