« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Szaikaku
haikui
(井原西鶴 Ihara vagy Ibara Saikaku, 1642-1693)
Kosztolányi Dezső
Hold
Rongyos, nyomorgó, kis faluk,
Nincsen virágjuk és haluk.
De gazdagok most, mert a hold
Rájuk hajolt.
Tavasz
Levetem tavaszi ruhám.
A szép Tavasz
ládám ölébe csillog ezután.
Rácz István fordítása
Hazaballagok
éjféltájt – s havazni kezd!
Búcsúzik az év!
Somogyvári Zsolt fordítása
Kölcsönveszem
a
hold fényét e százezer
ri hosszú
útra.
Terebess Gábor fordítása
Szakés hordó,
keze sincs, mégis boldogít -
cseresznyevirág!
Ihara Saikaku
Ihara más írásmóddal IBARA, eredeti nevén valószínűleg HIRAYAMA TóGO (szül. 1642. Osaka, Japán - megh. 1693. szept. 9. Osaka), költő és regényíró, a japán irodalom XVII. századi fellendülésének egyik legkiválóbb képviselője. A kereskedők és a félvilági élet szerelmi és pénzügyi kalandjainak merész leírásával bűvölte el olvasóit.
Korai hírnevét a haikai műfajban mutatott rendkívüli tehetségével szerezte; a 17 szótagos haiku ebből a humoros renga (láncvers)-altípusból fejlődött ki. 1671-ben „egy nap és egy éjszaka” folyamán 1600 haikai verset költött. Ezzel a munkatempóval azonban - amely percenként egy vers megírását jelentette - még mindig nem elégedett meg, és képességeit továbbfejlesztette: 1680-ban 24 órán belül 4000 haikait teljesített, majd 1684-ben egészen hihetetlen módon egy teljes nap leforgása alatt 23 500 haikait „termelt”. E teljesítménye miatt Saikakut a „húszezres költő” jelzővel illették. A versírást aztán normálisabb tempóban folytatta, de stílusát kortársai olyan bizarrnak tartották, hogy „hollandus”-nak nevezték, utalva ezzel idegenszerűségére.
Saikaku elsősorban mégis regényíróként nevezetes. Prózájának gyors, célzásokkal teli, elliptikus stílusa a szerző haikai-költőként szerzett gyakorlatából ered. Regényei sokoldalúan mutatják be a japán társadalmat egy olyan korszakában, midőn a kereskedői osztály már olyan hatalomra tett szert, hogy ízlése meghatározóvá lett a művészi életben, s az engedélyezett szórakozónegyedek is ennek az osztálynak az igényeit szolgálták. Kóshoku ichidai otoko (Egy kéjenc élete; 1682), Saikaku első, a szórakozónegyedek félvilágáról szóló regénye Yonosuke nevezetű hősének erotikus kalandjait követi hatéves korában szerzett, koraérett tapasztalataitól hatvanéves koráig, mikor egy csupán nők által lakott szigetre költözik.
Több hasonló témájú regénye közül talán a Kóshoku gonin onna (A gyönyör öt asszonya; 1686) a legkiválóbb.
Saikakunak a szamurájokról, Japán arisztokrata harcos kasztjáról írt regényeit általában művészileg alacsonyabb színvonalúnak tartják, mint erotikus történeteit, ill. a kereskedők életéről írt alkotásait; az utóbbi csoportba tartozik pl. a Nihon Eitaigura (Japán örök kincsei; 1688) c. elbeszélésgyűjtemény, amely arról szól, hogyan lehet vagyont szerezni (avagy elveszíteni). Bármilyen témáról írt, Saikaku szatirikus humora mindig átüt művein, s mindig sikerül egy-egy jól megragadott részlettel egy egész miliőt felidéznie vagy jellemet érzékeltetnie. Bár Saikaku leginkább Osaka mozgalmas életének leírásában volt otthonos, Japán minden vidékéről írt. Saikaku Shokoku Banashi (Saikaku vidéki elbeszélései; 1685) c. kötetében utazásai során összegyűjtött történeteit jegyezte fel. Hatalmas népszerűségre tett szert hazájában, és még sokáig erősen hatott a japán regényírókra.
Ihara Szaikaku: Minden bérlők leggazdagabbja (Miklós Pál fordítása)
