« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Ásványi
Tibor japán haiku fordításai
Kéziratként a fordítótól (2007-2008)
Matsuo Bashó
semmi
se történt
ó a tegnap elmúlt a
gömbhal-levessel
itt
Kiotóban
kilencvenkilencezren
virágnézőben
felém
fordulsz?
én is egyedül vagyok
őszi este
a
vöcsök-tóra
mindenfelől cseresznye-
szirmot hoz a szél
az
őszi szél már
fehérebb mint a sziklák
a hegygerincen
felhők
választják
majd el a két barátot -
vadludak árnya
Bozót
nyílását
holt tealevelekkel
ostromolja Szél
jégeső
hangja
ugyanaz vagyok mint rég
mint az öreg tölgy
kézben
tartanám
s megolvasztaná forró
könnyem: őszi fagy
még
egy év elmúlt
útikalap s lábamon
a szalmabocskor
tüzet
gyújtanál
oly kedveset mutatok
egy nagy hólabdát
év
hull év után
a majom arcán újra
csak majomálarc
a
kakukk hangja
sűrű bambuszoson át-
szűrődő holdfény
a
reggel üdve -
nappal zárat szerelek
első kapumra
madár,
ez őszön
mért öregszik úgy a dal
ki felhőkbe száll?
fáj
az utazás
álmaim körbe járnak
száraz ingovány
tavaszi
eső
kövér cseppeké szűri
a meggyfa lombja
zöld
fűz levélről
víz csöppen apálykor a
fekete sárba
az
öregtemplom
barackvirágok amott
férfi nyomtat rizst
minden
szélroham
pillangót arrébb hajtja
tágas a fűzfa
reggeltől
estig
énekel a pacsirta
és mégsem elég
rizshántolás,
egy
fiú felfele sandít
ha holdat látna
cédrusesernyők
Yoshimó hegyre mennek
cseresznyevirág
felhőszakadás
télben még majomnak is
kell esőkabát
polip
nyolc karja
nyári holdsugár álom
hamar véget ér
az
évek múlnak
levegővé lesz a világ
sarkai úsznak
öreg-öreg
tó
béka középre ugrik
a loccsanásba
az
esti eső
útilapu tetőmön
kopogva üzen
elmegyek
s te maradsz
a másik őszben
micsoda
hanggal
kiált a pók az őszi
szeleknek hátán
reggeli
tea
krizantémvirágok közt
békés szerzetes
hosszú
úton
megbetegedve: álmom
még a vadonba jár
ősz
van. mért érzem
magam most oly öregnek?
madár az égen
őszen
csoszognak
görbe botok motoznak
sírt látogatnak
szilvavirágillat
ködös, hegyi ösvény
és a felkelő Nap
fáradtam.
kocsmát
kerestem s mi részegít?
virágzó akác!
jeges
éjszakán
a vizeskancsóm eltört
s én felébredtem
tavaszi
szellő
pipafüst száll a széllel
egy szájból széjjel
utazás
magas
hegyi ösvény ibolyás
elragadtatás
csengőszó
vége
templom virágillatban
tökéletes est
dal
simogatja
magányom mélységeit
ó, hegy madara
magas,
szűk ösvény
vándor öreg rendet vág
kis kasza villog
a
kócsag lábához
adjuk a fácán hosszú
lábszárcsontjait
szél
a Fudzsiról
képzeletbe rejtve nézd
emlék Edoból!
alvás
lóháton
álmaim messzi Holdja
forró teagőz
múlik
a tavasz
madarak kiáltanak
hal szeme könnyes
a
fa alatt hal,
saláta, leves, minden,
cseresznyevirág...
a
sózott hering
ínye jegesnek látszik
hideg halasbolt
dalold
pacsirta
"verandádon rizstorta
rizstortádon pötty"
dicső
reggelek
egész nap jó zár ügyel
első kapumra
ősz
közeledik
négy szív találkozik kis
teaszobában
krizantém
illat
a kertben elnyűtt bocskor
talppal fölfelé
havas
reggelen
szárított lazachúst rág
magányos fogsor
felhőkön
túl a
vadlúd örökre elszáll
baráttól válik
