« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Kato
Gjódai haikui
(Kato Gyodai, 1732-1793)
Greguss Sándor fordításai
Olvadó
havak,
ködpárába bújt hegyek,
varjúnyi magány.
Bazsarózsához
jött vendégségbe a hold
szürke lepelben.
Őszi hegyoldal
teraszain
füst: álmot
őrző tűzhelyek.
A tél sóhaja:
holdfényes éjben a
jég
zizzenései.
Ó, kicsi tavasz!
A tenger is végtelen
békéről
mesél.
Múlóban az éj.
Dúlt egek visszhangoznak
zokogó szelet.
Horváth Ödön fordításai
Elhagyott
kocsi
áll a tavaszi estben;
senkinek se kell.
Hegyi
kakukk szól;
a vad sziklákat fehér
tűz tördeli szét.
Elillan
az év;
a széles égbolton át,
sziszegő szelek.
Pető Tóth Károly fordításai
A
hajnalt jelzik,
nem? Az üvöltő bálnák
a jeges vízben.
*
A
tavaszi szél
felkapja szoknyácskáját.
Ah minő szégyen!
Szoknya
alá nyúl
a szél, a lány odakap
s az arcán pír gyúl.
Tavaszi szellő
szép lány szoknyája alatt.
Minő pajzánság!
A
szél és a lány.
A gondolat is pajzán.
Szoknya fellibben.
Tavaszi
szellő
zizzen, szoknya fellibben.
Kislány vagy te nő?
Rácz István fordításai
Nézd,
a pimasz szél
cibálja
a hölgy haját
–
hogy dühöng szegény!
Olvad
már a hó.
Felhők
rejtik a hegyet –
Varjúkárogás!
Lehulló
levél
száll
lehullt levelekre –
esik
az eső.
Terebess Gábor fordítása
Tavaszi
szél
lökdösi a széplányt
Milyen méltatlan!
