« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Tan
Taigi haikui
(1709-1771)
Bakos
Ferenc fordítása
Meditáció:
kövér szúnyogok
lakomája.
Cseh Károly fordítása
Kalitkarácsát
mintha észre se venné:
zeng a csalogány!
Faludy György fordításai
Északnak indul, én délnek megyek.
Száz lépés után visszafordulunk.
Mi volnánk ezek a hóemberek?
A szolgálót kidobták. Némán
pakol.
Nem köszön. Megy. De kint az istállóban
még búcsút vesz sorjában a lovaktól.
Greguss Sándor fordításai
„A
Keleti Szél" -
szólt mester és tanítvány,
s ballagtak tovább.
Havas bambuszok.
Csöpp falutól remélek
idei tavaszt.
Tavaszi ösvény.
Papírsárkány-had támad
szikla-várfokot!
Dolgos társaság:
napestig milliónyi
fecskecikkanás!
Markomban csillog,
hogy kalitkába zárjam:
szentjánosbogár!
Reszkető lángok:
bazsarózsa porzói
a napsütésben.
Vad hullámlovon
a vízi félhold bukott
át hajóm felett.
Szemétdomb trónon
- hiába járt itt az ősz -
még hajnalka virít.
„Aludj már" - mondja,
hogy felriadt, - „a munka
megvár holnapig".
Szél fújdogálja,
felkapja, rázza, - szegény
madárijesztő!
Gyönge rózsaág,
bimbód támaszod felé
hálaként fakad!
Hideg holdfénynél
magam vagyok idekint:
visszhang a hídon.
Milyen gyönyörű:
behavazott táj fölött
haladt el a nap!
Minden ragyogni,
csillogni-villogni kezd:
jégmetsző hideg!
Szakadatlanul
csak söpörni - már elég!
Hulló levelek!
Tél-hervasztotta
táj. Ereszemen vendég:
verébnyi magány...
„Fogják meg, tolvaj!" -
Dermedt világra kondul
a jelzőharang.
Háy János fordításai
Árpa
évszaka -
gabonaportól tompul
a déli harang.
A
nyugalmon túl -
a szürke alkonyatban
szürke kiscicák.
Mennydörgés,
vihar -
azé, ki este a virá-
gokat hozza.
Lehet,
a holdfény
vízbefúltak hangjai
süllyedt hajókon.
Horváth Ödön fordításai
Fülemüle
jött,
és a zöld mohamezőn
ott állt hallgatva.
Még
rizs morzsácska
csücsül a macska bajszán,
de szeretni megy!
Békével
teli
napok; nyugtalan évek
elfelejtődnek.
Sárga
vadrózsa;
levélben virág s újra
levélben virág.
Tűzlégy
cikázott,
nézd! - csaknem felkiáltok,
de magam vagyok.
A
tűzlégy fénye;
mikor végül megfogtam,
ujjaim közt ég.
Széltől-felfordult,
felállított, majd eldőlt
madárijesztő.
Nincs
egy kő sem, hogy
a kutyához vághassam;
csak téli holdfény.
Templomharang
szól
rabló elfogására;
a téli erdőn.
Téli
holdfényben
egyedül jöttem át a
recsegő pallón.
Mindegyik
csillag
külön kezd sziporkázni
e fagyos éjben.
Kosztolányi Dezső fordítása
RABMADÁR
Rab
fülemüle, csattog boldogan,
harsány dalában olvad el a titka,
a rács, a rabság, a kalitka.
Pető Tóth Károly fordításai
A
dinnyeföldön
róka s tolvaj egymással
néz farkasszemet.
Túl a nyugalmon
kányák szállnak az égen.
Ilyen az alkony.
Vágják az árpát -
Alig hallják a templom
déli harangját.
Templom mélyen az
erdőben téli éjen.
Csak máglya égjen.
Egy meditáló:
lusta lustigkeitre is.
Moszkítók dosztig.
Ül
és meditál.
Vérén hízott szúnyogok
szerint is áll a bál.
Moszkítóháló
nem kell meditálónak.
De mily távol vagy.
Nem
gondolkodik.
Elméje elmélyed, de
elmúlást lel csak.
Pszt,
a moszkítók
piszkítják véremmel a
sajátmagukét.
Például
ülök,
állok, vagy fekszem. Labda
van a kereszten?
Mindenhol
kövér
moszkítók. Magam alá
piszkítok. Nővér!
Mennydörgés - Hallom
vízbefúltak hangját az
elsüllyedt hajón.
Hatalmas
körben
kányák táncával teli
ég. Apály jön, nem?
Pohl László fordítása
Ha
szél süvölt a
messzeségben, lehull a
ginkó gyümölcse.
Lehullt
a ginkó
termése, hamarosan
hallom a szelet.
Rácz István fordításai
Előbb elseprem,
később – már nem seprem el
a sok levelet.
Zeng a csalogány,
mintha már nem is látná
ketrece rácsát –
„Ez bizony tilos!”
– mondotta, és letörött
egy ágat nekem.
Hideg holdfényben
egyedül botorkálok –
Döng a hídpalló!
Vizesvödrömbe
belepottyant egy patkány.
Hideg volt az éj.
