«
https://haiku.hu, a Terebess Online
https://terebess.hu
különlapja
Fukuda Csijo-ni
Virágba borult kútveder
50 haikuvers Terebess Gábor fordításaival
DOC > 
PDF
千代尼 Chiyo-ni, 加賀の千代女 Kaga no Chiyo-jo, 福田千代尼 Fukuda Chiyo-ni (1703 -1775)
Ukiyo-e: 歌川国芳 Utagawa Kuniyoshi (1798-1861) műve
JO 女 = „nő, asszony”
NI 尼 = „buddhista apáca”
KAGA 加賀 = születési vidékének neve
FUKUDA 福田 = eredeti családneve
SOEN 素園 = szerzetesnői neve
Több mint 1700 haikut írt, főbb kötetei:
「千代尼句集」 1764. Chiyo-ni kushu („Csijo-ni összegyűjtött haikui”), 564 haiku
「松の声」 1771. Haikai matsu no koe („Fenyő-zsongta haikuk”), 327 haiku
朝顔に釣瓶とられて貰い水
asagao ni tsurube torarete moraimizu
hajnalkavirág
fonta be kútvedremet –
átmegyek vízért
百生やつるひとすじの心より
hyakunari ya tsuru hitosuji no kokoro yori
egy szál magában
nevel százféle tököt
szívből az inda
朝顔や地に這ふことをあぶながり
asagao ya chi ni hau koto wo abunagari
félős hajnalka
össze ne tiporják
ha a földön fut
朝顔は蜘蛛の糸にも咲にけり
asagao wa kumo no ito nimo sakini keri
hervadó félben
felfogta egy pókfonál
hajnalka kelyhét
手折らるる人に薫るや梅の花
taoraruru hito ni kaoru ya ume no hana
ki ágát letörte
illatát annak adja
a szilvavirág
ほととぎす郭公とて明けにけり
hototogisu hototogisu tote akeni keri
éjszaka-hosszat
kakukkolt kint a kakukk
végre megvirradt!
夢さめぬ畳に菊の咲きしけふ
yume samenu tatami ni kiku no sakishi kyō
álmom megszakadt
a tatamin krizantém-
virágra leltem
白菊や紅さいた手のおそろしき
shiragiku ya beni saita te no osoroshiki
fehér krizantémok
ajkpirosítós ujjadtól
visszarettennek
蜻蛉釣り今日は何処まで行ったやら
tombo tsuri kyō wa doko made itta yara
mily vadászmezőn
kerget ma szitakötőt
elhunyt kisfiam
破る子のなくて障子の寒さかな
yaburu ko no nakute shōji no samusa kana
kisgyerek többé
nem szaggat ajtópapírt
milyen hűvös lett
髪を結ふ手の隙明て炬燵かな
kami o yū te no hima akite kotatsu kana
tar fejem nem kell
fésülni – parázs fölé
tartom a kezem
*52 évesen kolostorba vonult, s a szokás szerint leborotválták a haját
清水には裏も表もなかりけり
shimizu niwa ura mo omote mo nakari keri
átlátható víz
nem látszik bévül vagy-e
avagy kívüle
名月に帰て咄す事はなし
meigetsu ni kaete hanasu kotobanashi
őszi telihold
végigkísért hazáig
szavam se lehet
しなわねばならぬ浮世や竹の雪
shinawaneba naranu ukiyo ya take no yuki
lehorgadnak
az elillanó világban –
havas bambuszok
蝶々やなにを夢見て羽つかい
chōchō ya nani wo yume mite hane tsukai
miről álmodik
a pillangó – szárnyával
legyezi magát
行水におのが影追う蜻蛉哉
yuku mizu ni ono ga kage ou tombo kana
elfolyó vízben
tükörképét üldözi
a szitakötő
見るも宝見るも宝や初日影
miru mo takara miru mo takara ya hatsu hi kage
valódi kincstár
–
valódi kincstár a nap
arany sugara
落鮎や日に日に水のおそろしき
ochiayu ya hi ni hi ni mizu no osoroshiki
pisztráng sodrásban
napról napra riasztóbb
a patak víze
初秋やまだ現れぬ庭の色
hatsuaki ya mada arawarenu niwa no iro
ősz első napja
de a kert színein még
észre se veszed
陰陽を一葉のうちに蛍かな
in yō wo hoto ha no uchi ni hotaru kana
fény és éjszaka
együtt egy falevélen
– szentjánosbogár
朝夕に見ぬ森からも桜かな
asa yū ni minu mori kara mo sakura kana
hajnaltól estig
hegyen a vadcseresznyét
nem látja senki
笠を置くとこを尋ぬる花のかな
kasa wo oku toko wo tazunuru hanano kana
bambusz kalapom
nem tudom hová tenni
virágos mezőn
隠すべき事もあれなり雉子の声
kakusubeki koto mo arenari kijishi no koe
bújhat a fácán
de a kakatolása
elárulja őt
風の日は余所の仕事を鳴子かな
kaze no hi wa yoso no shigoto wo naruko kana
szeles a napunk
szomszédnál munkálkodik
a madárijesztő
はつ雪は朝寢に雫見せにけり
hatsuyuki wa asane ni shizuku mise ni keri
itt az első hó
de csak harmatra ébred
aki későn kel
聞くもよし聞かぬもよしほととぎす
kiku mo yoshi kikanu mo yoshi hototogisu
akár hallgatják
akár nem – egy kakukknak
ugyan egyremegy
昼顔やあぶなき橋に水鏡
hirugao ya abunaki hashi ni mizukagami
roskatag hídon
szulákvirág – képmása
a víz tükrében
名月の舟やあそこもここもよし
meigetsu no fune ya asoko mo koko o yoshi
innen vagy onnan
csónakból jó akárhonnan
holdat bámulni
駆出る駒も足嗅ぐすみれ哉
kake izuru koma mo ashi kagu sumire kana
ügetés után
patáját szimatolja
a ló – ibolyák!
雨の日は明日の夢まで胡蝶かな
ame no hi wa asu no yume made kochō kana
álomba merül
holnapig a pillangó
zuhog az eső
はつ雁や声あるものを見失い
hatsugari ya koe aru mono wo miushinai
az első vadlúd
elvész a szemem elől
hangját még hallom
おちあいも皆丸腰や夕涼
ochiai mo mina marugoshi ya yūsuzumi
férfiemberek
kardjuk nélkül sétálnak
enyhe az este
蝶々やをなごの道の跡や先
chōchō ya onago no michi no ato ya saki
pillangó pillangó
kislány előtt az úton
meg mögötte is
立ちつくすものは案山子ぞ後の月
tachi tsukusu mono wa kakashi zo nochi no tsuki
holdtölte után
talpon van még valaki
– madárijesztő
山桜一人見にきてすまぬもの
yama zakura hitori minikite sumanu mono
cseresznyenyílás
gyönyörködöm benne
kár hogy egyedül
隣々わからぬものは落葉かな
tonari tonari wakaranu mono wa ochiba kana
hulló levelek
rejtély ki ki mellé
esik szomszédnak
涼しさやあるほど出して鷺の首
suzushisa ya aruhodo dashite sagi no kubi
nyújtja a nyakát
a kócsag amíg bírja
hűs szellő után
釣竿の糸にさはるや夏の月
tsurizao no ito ni sawaru ya natsu no tsuki
pedzegeti
horgászbotom zsinórját
a nyáresti hold
浮草や蝶のちからの抑えても
ukigusa ya chō no chikara no osaete mo
békalencse
hátán lepke súlyával
is úszik tovább
ものひとついはで胡蝶の春くれぬ
mono hitotsu iwade kochō no haru kurenu
a pillangónak
noha elmúlt a tavasz
nincs egy szava sem
葉桜や眼にたつものは蝶ばかり
ha zakura ya me ni tatsu mono wa chō bakari
nincs más szemrevaló
elvirult cseresznyefán
csak egy pillangó
鶯は起こせど眠る柳かな
uguisu wa okosedo nemuru yanagi kana
a fülemüle
– elszenderült a fűzfa –
felébresztené
鶯の隣まで来て夕べかな
uguisu no tonari made kite yūbe kana
ha jő az este
a szomszédnak énekel
a fülemüle
塵と見て露にもぬれず萩の花
chiri to mite tsuyu ni mo nurezu hagi no hana
hagi virágok
nem tapad hozzájuk
se por se harmat
卯の花の闇に手のつく若葉かな
u no hana no yami ni te no tsuku wakaba kana
gyöngycserje-virág
félhomályban a kezem
levelét érzi
朝顔や鐘つくうちに咲きそろい
asagao ya kane tsuku uchi ni saki soroi
hajnalkavirág
reggeli harangszóra
egyszerre nyílnak
雪のあるものに聞かすな松の声
yuki no aru mono ni kikasu na matsu no koe
fenyőfák között
most nem zsong-busong a szél
mindent hó borít
老の心見る日のながき牡丹かな
oi no kokoro miru hi no nagaki botan kana
öreg már a szív
csurig bazsarózsákkal
túl hosszú a nap
Két búcsúvers
清水すずし蛍のさえてなにもなし
shimizu suzushi hotaru no kiete nani mo nashi
tiszta forrásvíz
kihunyó fénybogarak
– végtére nincs más
月も見て我はこの世ぺかしく哉
tsuki mo mite ware wa kono yo o kashiku kana
most hálatelten
búcsúzom e világtól
– láttam a holdat
További műfordítók
Ágner Lajos fordítása
Japán legnagyobb költője [Basho Matsuo]. = Hazánk. 12. évf. 1905. október 8. Vasárnap mell. p. 4 – 5.
«Egy gyermek halálára»
Oh kedves gyermek!
De messze mentél,
Szitakötőcskéket fogdosni, fogni!
Ah messze, messze!
Bakonyi Berta fordítása
A
kút vedrében
Kibomlott a hajnalka -
Nem viszek vizet.
Bakos Ferenc fordítása
A
kút vödrében
hajnalkavirág –
én vízért jöttem.
Cseh Károly fordítása
Csöpp
házitücsök
ciripelt fel a sziklán
holdsütött éjen
Faludy György fordítása
A
fűzfa haja ellibben az éles
szélben, majd valahogy
visszafolyik törzséhez.
Fodor Ákos fordítása
Utóbb majd kinek
arcát pirosítjátok,
sáfrány-pamacskák…?
Greguss Sándor fordítása
Szegény
pillangó,
milyen álom rebbenti
könnyű szárnyaid?
Horváth Ödön fordításai
Láttam
a holdat
s önzetlen fényét. Teljes
tisztelettel Chiyo-ni.
Tengerpart
hosszán
minden, amit felveszünk
mozog kezünkben.
Ó
lepke, lepke,
kis szárnyaddal csapkodva
miről álmodol?
Megérintette
horgászzsinegével a
nyáresti holdat.
A
folyón át már
tovaárad a sötét:
oly sok a tűzlégy!
Bogáncs
harmata;
ha egyszer lehullik: csak
egyszerű víz lesz.
Száz
különböző
fürt fordult termőre a
szőlőtő szívén.
Reggel
dicsfénye!
- vödröcském foglyul esett;
vizet kell kérnem.
Mily
messze ment el
szitakötő vadászom,
vajon mily messze?
Őszi
telihold!
ott jártam, ott jártam
az égen furán.
Illatát
adta
a kéznek, mely letörte;
- szilvaszirmos ág.
Illyés Gyula fordításai
MEGSZAKÍTOTT JÁTÉK
Ki kergeti
a kertben most a lepkét?
Kisfiam eltemették.
Kányádi Sándor
Sáfrányvirágok.
Kinek arcát érinti
végül szirmotok?
Kosztolányi Dezső fordításai
HALOTT FIACSKÁM
Halott
fiacskám merre költözött?
Mily égi réteken
kerget szitakötőt?
KÚTVÖDÖR
A
kútvödört benőtte a szulák.
Színes harangja kedvesen zizeg...
Inkább a szomszédtól kérek vizet.
ÖZVEGYSÉG
Mióta
meghalt az uram,
alkonyba, reggel,
a szunyoghálón csak a Semmi néz rám
üres szemekkel.
Pető Tóth Károly fordításai
A hóba írva -
itt lennének a gémek,
azt vágyom sírva.
A
hideg télnek
sír, bárcsak a gémek új-
ra itt lennének?
*
Reggeli
fényben
fürdő virágcsokromra
vizet ha adna...
Csokor
lengedez
kezemben fényes reggel.
Vízért esedez.
*
Mily
messze mentél
szitakötővadászom
vándorlásodban.
Hová jutottál?
Szitakötőt kergettél
s vissza nem jöttél.
*
Nincs
férjem, fiam
már. Mint fűzfát szél, sorsom
őrülten cibál.
Kiket
szerettem,
holtak már, mint a fűzfa
hajladozom csak.
Minden
szél engem
tép, mióta fiam és
férjem nincs velem.
Férjem
és fiam
nélkül – tépázott fűzfa –
lelkem nem békül.
*
Kihull
kezemből
minden, és eltűnik a
vízben, azt hiszem.
Amim
valaha
volt, kezemből kihullt. Csak
hiánya maradt.
Minden
mi enyém
volt – milyen rég volt! – eltűnt
apály idején.
*
Vajon
fanyar lesz?
Nem tudom. Ez az első
datolyaszilvám.
Nem
tudom milyen
lesz. Először vagyok így.
Keserű? Édes?
Midőn
először
szedem, nem tudom milyen.
Datolyaszilva.
Nem
tudom milyen.
Ilyen? Olyan? Keserű?
Édes? Datolya.
Vajh
fanyar lesz-é
első datolyám? Laissez
fair, laissez passer.
*
Nézem
a holdat.
Hálatelt őszinte szív
búcsúzik el így.
Búcsút
intek a
világnak, hálatelten
holdra tekintek.
A
holdat nézem.
Világtól búcsúzván csak
a hálát érzem.
Pohl László fordításai
Semmi
sem mozdul
a hegyen s a mezőn,
az új hó az úr.
Kutam
fedelén
szulák kúszik, barátom
adj vizet nekem!
A
folyó vize
sötét csak, olyan sok a
szentjánosbogár.
Kimonóváltás
-
csak hátát mutatja a
virágillatnak.
A
szilvavirág
annak illatozik, ki
ágát letörte.
Szulák
virága:
Tény, a virág az embert
ki nem állhatja
Fényes
telihold.
Mentem csak mentem, de az
ég távol maradt.
Koromsötét
ég.
Valami áttörtet a
jégkérges havon.
Popovics
Péter fordításai
piros
ajkakról
üdeséget hozott a
tiszta tavaszvíz
esti
harangszó
égre vágyik, s bomlik a
cseresznyevirág
kristálytiszta
víz
és szentjánosbogarak,
amik eltűnnek
az
orchidea
lágy illata érződik
távol a fűben
és
újra a nők
jönnek ki a mezőkre
szél-kócolt hajjal
darvak
játéka
felrepülni felhőkig,
új napkeltekor
veszi
az útját
a lebegő világba,
hó a bambuszon
egy
gondolatból
hosszú borozás, rezdül
száz nyíló levél
láttam
a holdat,
a világnak írom már
- mély tisztelettel -
Pröhle Vilmos fordításai
Vajon merre járhat
ilyenkor az a kis
szitakötő vadász?
Lelkemet dermeszti
ez a hűvös szellő
az ő ujja nyomán!
Rácz István fordításai
Hajnalka kúszott
kútunk láncára. Vizet
máshonnan hozok.
Tavaszi eső –
Napról napra egy kicsit
szebb lesz a világ.
Aki letörte,
annak adja illatát
a cseresznyeág.
Vidám zene zeng
vén koldus háza körül:
tücsökcirpelés!
Gyönyörű hold süt.
A templom szent tornácán
Gyermekcsapat ült.
Szántai Zsolt fordításai
ELMÚLÓBAN
Hangok
vegyülnek,
az eső elgyengül most;
nem koppan ruhán.
SORS
Hajlani
muszáj!
E világon az ember:
bambusz hó alatt.
TELIHOLD
Kerek
telihold
átlép köveken - őt nem
gátolja a hó.
TAVASZ
Fácán
ha dalol,
fűvé, fává, bokorrá
változik a föld.
PILLANGÓ
Pillangó
szót mond,
kecses intés, egy jel csak:
egy szárnymozdulat.
TAVASZI FAGY
Fehér
virágok -
a hangjuk szétfoszlik
az első faggyal.
ESŐ
Esőkopogás.
Néma tücsök. Lomb suhog.
Hűvös, zord zajok.
ŐSZI SZÉL
Őszi
szél huhog
a hegyek csúcsai közt.
Bús nagyharang kong.
TÜCSÖK
A
zárda mellett,
magas fű tövén tücsök -
imát ciripelt.
Szennay Ilona fordítása
Kinek
az arcát
érintitek majd végül,
sáfrányvirágok?
