« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Kiss
Benedek japán haiku fordításai
(Racskó
Ferenc nyersfordítása és jegyzetei alapján)
Kéziratként a műfordítótól
Buszon
Március
múltán
mily nehéz lesz a lantom,
ha megölelem!
Fehér hajdina
nyit az út mentén – mintha
elszórták volna.
Dermesztő
hang, ha
a bálnahúsárus bősz
kése darabol
A kolostornál
egy néni tüzelőt gyűjt –
vihartört ágat.
Hiába vetnek
hálót ki a halászok:
a hold kicsusszan.
Téli zápor
volt,
s most a sötét kámforfa
cseppeket hullat.
Megremeg a
föld
és a nyíló peóniák:
társzekér ment el.
Nyugati
szélben
a kert keleti sarkán
falevélhalom.
Ma halk a
tenger,
bálnák sem borzolják föl
a repcésen túl.
Naspolyavirág:
téli madár sem röpdös
körül – csendes nap.
Csalogány
dalol,
zörren az ág körötte;
ma szólt először.
Két kedvenc
szilvám
egyike korábban nyit,
másika később
Pisze orrod
hogy
nagyobbra nőjjön, hina,
mamád nem csípte.
Szirmok
hullnak a
szilvaágról a kopott
intarziára.
Felzúg a
búvó
szúnyograj, mikor egy-egy
mézes lonc lehull.
Vadludak
húznak –
előttünk a mező mily
távolivá lesz!
Boldog vagyok,
ha
szerelmem legyezője
szemembe villan!
Szilvavirágok
bíbor tüze ég a még
friss lócitromon.
