« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Nacuisi
Banja haikui
(Natsuishi Ban'ya, 1955-)
[eredeti név: Inui Maszajuki]
Bakos Ferenc fordításai:
Türkiz tej
Nagyvilág, 2011. november, 837-843. oldal
Ha lenne célja a zen-nek - és a zen-eredetű költészetnek, a haikunak -, az bizonyára
a szatori elérése volna: kis megvilágosodás a haiku írójában (a pillanatban,
amikor témáját meglátja) és olvasójában (amikor beindul saját asszociációja).
Nacuisi Banja haikui - ha egy szóval kéne jellemezni - meghökkentőek; szóhasználatban,
gondolat-társításban egyaránt. (Ezen írói merényletet szinte polihisztori tudással
műveli. Könyve fülszövege szerint: "Kevés költőre hatnak annyira a sajátjától
eltérő kultúrák, mint Nacuisi Banja-ra.") És a meghökkenés, ha a vers villámfény-pillanatában
annak valamiféle megértésével-átlátásával párosul, akkor - mentális működésben,
s tán intenzitásban is - rokon-érzés lehet a megvilágosodással. Az itt sorakozó
haikuk olvastán joggal kérdezhetné az olvasó a fordítótól: "Maga mindent
ért ezekben a versekben?" A fordító csak egy paradoxonnal felelhet: "Nem
egészen - de ha érteném, nem fordítanám…" Ennek feloldása pedig: a csaknem
minden versben előforduló szokatlan, különös kulcsszó megtalálása, és e szó
köré rendeződő szöveg megoldása, a fordító számára is felér egy kis szatorival.
(Egyébként a költő hozzászólása a "Hogyan írjunk haikut?" vitához:
"Az a szabály, hogy nincs szabály.")
B.F.
Égzengés
-
a felhőkarcoló most
Bábel Tornya
Mélytengeri
halként
felnézek
a téli égboltra
Zöld
fák alatt
a férfi méltóságteljes
tengeralattjáró
A
házban
pusztulását beteljesítve
nedves fecskeszárny
Folyótorkolat,
hol se kelő se nyugvó nap
anyámat hívom
Ez
volna apánk?
Nem, csak egy óratorony
óra nélkül
Egy
palackban
kettő is
Noé Bárkájából
Vörös
szitakötő
a kimonó szegélyénél
sziklát szül a nő
A
tetőtér felett
sírkőbolt és
rádióhullámok röpte
Rikító
színű ég
ez Nacuisi Banja
kakasülője
Virágok
vibrátója
a szigeten, hol elhal
egy főnix tüze
Kopár
ágak,
ma éjjel a csillagok megint
sajtóhibák
Az
ott az én agyam!
Vattafelhők közt
az a nyiladék
Napnyugta
fénye,
átkelési kísérlet
prófétai esőben
Egyik
belső szervem:
Kelet-Ázsia szatorijával
elszáradt rózsa
Az
isten
egyetlen fuvallata:
infláció-forgószél
Az
anya-barlang:
szivárványt lélegzik ki
majd elnyeli
A
hold nap után lohol,
én teutánad,
Szelek Országa
A
Japán Tengerbe
belemerül
a villám farka
Réges-rég
ezelőtt
egy szökőkút
a tenger fenekén
A
Nap Kertjében
bűzlik
egy cápa vérének csíkja
Istenek
ásítása
lenne
a cseresznyefák halála?
Egy
vad sas
szívélyesen meghíva
a tükrök szobájába
Felhők
tengeréből
ide hallik a békák
rossz haikuja
Ez
a tükör
megcsillan egy idegen
ágyéka fölött
Ott
egy medve
vízesésbe öltözött
kikelet, ókori Japánban
Valahányszor
megszületek
egy sárkány csontjából
mosolygok
A
talpamon
bimbózó tyúkszem
és egy kétszínű felhő
Énekeljünk!
Éjszaka minden pórusa nyitva
a múmiának
Tavasz!
Egy buborék-sejt
egy buborék-szervben
Az
asztalon
reggeli fénnyel világítva
én vagyok a hajkorpa
Ez
a haiku
képtelen elérni a jégcsapot
a koponyában
Lila
villám
Tokióban -
puskázás a vizsgán
Szöul
tavasszal
egy televízió
a ruhásszekrényben
Egyszer
volt hol nem volt
egy súlyos tükör
a sziget erdejében
Merénylet
egy fess öltözetű dáma ellen
a glicínia
Mi
távozunk
és a kőpapagáj felizzik
az esti napban
Akácvirágok
szívják be a mi édes
semmiségünket
Nagyszerű
vízesés:
te, aki haltál
elefánttal álmodva
Az
ókori japán
első éve
obszidián sziklaszirt
Az
én haikum:
kicsiny cédrus
kilenszázkilencvenkilenc éves
Hálás
takaró
az okinawai Főnix Fa virága
lehullva
Erő
Szikla
a nap és a hold
közösülése után
Morcos
professzor
bizonyítványa:
átment az Egyenlítőn
Egy
dal tört fel
a lótusz tóból
és követett engem
A
tenger fölött
villám hágja
a Galaxist
A
türkizből
tej zubog fel
decemberben
Egy
sikamlós nemi szerv
meg egy másik
aranyat fialnak
Háromszáz
éven át
kék fekete kék fekete
New York
Indián
nyárban
hatalmas sziklán -
egy bozót meg egy templom
A
vasárnapi
Mirabeau híd felett
átrepül egy toll
Komisz
haikut írok
a festőnek, kinek kutyája
fáraó-kori
Ez
a csendélet
mindennapi eledelünk -
Párizsban esik
Négyezer
évvel
felvértezve a menhir
madárszót hallgat
A
Csalagútban
szívem önmagában is
egy őszi vihar
Gyalogút
visz
birkákhoz vagy az Atlantihoz
egy kőházikó
Mennyre
mosolygó
óriás kőnél kezdődik
a kontinens
Ah,
párás Japán
párássága
rabszolgád vagyok
Illúzió
volna?
Szüleim háza,
a penész virágjában
Hevesre
sikeredett
mennykőcsapás
elhagyom Japánt
Egyetlen lépőkő
a szellemnek -
hullámok hangja
Gleccserek
mennek
háborúk múlnak
a barack teljes virágjában
"Aludj,
aludj!"
esőcseppek mormolják
Dante Barlangjában
Köd,
eső, villám
és álló éjszaka
lakodalmas nóták
Perzselő
napon
tűt szúrok
egy tű lyukába
Frankfurtban
úgy sétafikálok,
mint egy vízibolha
Követve
a holdat
a határtól
a hegyi templomig
Ünnepélyes
téli utazó
a szülővárosomba
Hófödte
Fudzsi
professzor operál majd
professzort
Légbuborékok
operáció utáni íriszem
medúzák között
Égi
vízesésből
alábukva
a Pápa repülni kezd
Repülő
Pápa!
Kérünk, hullajtsd könnyed
Japán fölött
A
pápai repülés
indítéka:
egy harmatcsepp
A
Repülő Pápa
legjobb barátja: egy polip
a tenger fenekén
Alibimnek
egyetlen szemtanúja:
Repülő Pápa
Repülő
Pápa
épp megfagyva a
Tienanman tér fölött
Van Gogh
elfelejtette volna lerajzolni
a Repülő Pápát?
Hébe-hóba
ő úszik a Galaxisban
Repülő Pápa
Háború
egy bambusz bokorban
Repülő Pápa
Vilniusi
Labirintus:
a koldus délben közönyösebb
mint éjszaka
Vilniusi
Labirintus:
egy érett alma
titkosírás
Vilnius
éjjel…
méhecske vagyok
borostyánba zárva
Vörös
könnyek
fekete vér
nyelvünk egy kaloda
A
Csendes Óceán fölött
egyik szótól a másikig
szivárvány
Van-e
haiku
csak mint egy aranytallér
sárból kiásva?
Apám
és köztem
hegyek, folyók
és a tűz városai
Letűnt
birodalom -
senki se birtokolhatja
az aranylótuszt
Kristálytiszta
patak -
egy fehér gombát
rugdos a sámán
NACUISI
BANJA (eredeti neve: Inui Maszajuki) kortárs haiku költő, 1955-ben látta meg
a napvilágot Japánban, Aioi városában. 1981-ben a Tokiói Egyetemen művészeti
mester-diplomát szerzett az összehasonlító irodalom és kultúra terén. 1992-től
a tokiói Meidzsi Egyetem professzora. Haikui, bár azokat eredetileg anyanyelvén
írja, számos publikációban hozzáférhetőek angolul. 1998-ban megalapítja a Ginjú
("dallal, verssel szórakozó") című, negyedévenként megjelenő nemzetközi haiku
folyóiratot, melynek azóta is főszerkesztője és kiadója. 2000-ben társalapítója
majd igazgatója is a World Haiku Association-nak; költői fesztiválok, haiku-konferenciák
szervezője és résztvevője - ő a haiku műfajának egyik "utazó nagykövete". Folyóiratunk
a költő eddigi munkásságát felölelő, 500 - japán és angol nyelvű - válogatott
haikuját tartalmazó Turquoise Milk című könyvből merített. (Red Moon Press,
2011, Winchester VA, USA; a költő társfordítója és az előszó írója: Jim Kacian.)
A magyar fordítás a versek angol változatából készült.
B.F.
Kőszegi Barta Kálmán fordításai:
aludj
anyám tente-tente
könnye hull poklában
sirat Dante
dörög
zuhog villám cikáz
vígan dühöng nászát
üli az Alvilág
zöld
füvű lankán
lélek-szikla
elesett katona-sír
pirospaprika-tömeg
áttetsző zselé
-ben Mária-kép
frissen
meszelt eresz alatt
régi-új fecske-csapat
csicsereg
tájfunná
nő a szél
széles szikla-mosoly
jó reggelt! hon: Yppon
Terebess Gábor fordításai:
a
vasárnapi
Mirabeau híd fölött
tollpihe száll
pontot
teszek mélyen
a sivatagba
a világ közepén
jövőből jövő
szél szórja szét
a vízesést
kopár
ágak
a ma esti csillagok újra
nyomdahibák
keleten
egy ködóriás
leheveredik
réges
régi
szökőkút
a tenger mélyén
a
fedélzeten
kerekasztal táncoltatás -
a régi nóta
csendben
elnyomok
egy gyertyát a homokban
dél van
a
felhőkben is
egy néma és egy süket
összevitatkozik
a
"Hirosima" szó
súlyosabb mint
egy pillangó?
Vihar Judit fordításai:
Nacuisi Banja: Világ haiku útinapló 6. Magyarország
A tenger világa (50 haiku)
„Szunnyadj,
csak szunnyadj!",
vízcseppek csöppennek
Dante barlangjában.
Köd,
eső, menydörgés
és egész éjszaka
lagzis nóta szól.
Zöld
lejtő sziklája
rejti halott katona
nyughelyét
Hatalmas
paprikák
áttetsző áradat
Szűz Máriával
Házam
falát
egy nedves szárnyú fecske
tönkretette
A
jövő felől
szél támad:
szétfújja a vízesést
A
szikláról
felmosolyog az égre:
kontinens kezdődik!
*
Forró Labirintus
Mennyi
vulkánkitörés
és semmi változás
e kék világban
Egy
telefonhíváshoz
a pokolba, aligha van szükség
számtantudéásra
Apámat
és engem
hegyek, folyók, tűzfalak
választanak el
Akárhogy
visítanak
az oxigénhiányos disznók,
mégiscsak hull a hó
Postán
feladok
neked egy
forró labirintust
Öntudatlanság
kráteréből kitört a köd
hull a kőeső
Papírszemétből
káprázat tűnik elő
egyre imbolyog
Felüvölt
az ég -
elkezdjük
lerúgni a sarat
Erőszakos
szél -
a tűzautót
ezer patkány tolja
Abban
a kórteremben,
ahová már látogatót se engednek be,
virágmező virít
*
Madarak
Nacuisi
Banja: Madarak - 50 haiku - Pápai Éva akvarelljeivel -
Balassi Kiadó, Budapest, 2007, 112 oldal
A háromnyelvű (japán, angol, magyar) kis könyv három művész összefogásából született. Nacuisi Banja az egyik legismertebb modern japán haikuköltő, verseit maga fordítja angolra. A Meidzsi Egyetemen tanít, a Modern Haiku Társaság igazgatója. Pápai Éva festő, szobrász és grafikus. Vihar Judit műfordító, irodalomtörténész, a magyar-japán baráti társaság elnöke.
1.
Hófehér
hattyú
úszkál kicsinyeivel -
tófenék a váruk
2.
Senkinek
se mondtam,
hogy álmomban anyám
páván lovagolt
3.
Már
nem tudja,
mi "férfi, nő, halál s végtelen" -
amnéziás papagáj.
4.
Férfiak
csatáznak -
sirályok otthona
dalok katedrálisa.
5.
Anyókák
s galambok
süvöltő szelek és pletykák
gyülekeznek a téren
6.
Hegy
mögötti házban
ágyam meosztottam
egy fényes fácánnal
7.
Tiszta
égbolt alatt
fekete kánya fejében
kis bogár lakik.
8.
Telihold
fényénél
immáron megfestettem
fekete hattyú énekét
9.
A
bérci sast
vendégségbe hívták
fényes tükörszobába
10.
Fekete
rigók
ennél a falnál vívnak csatát -
már kétezer éve
11.
Magányosabbak
vagyunk,
mint szalonkát versbe szövő
régi japánok.
12.
Sólyom
fészkébe
egyik szemgolyódat
gurítsd bele most!
13.
Kis
csibékkel együtt
sorakozom szépen
a Tejút legvégén.
14.
Fecskefióka,
ha még ezer évig vár,
angyal jő feléje.
15.
Lám
a bagoly
macska akar lenni
erős szélfúvásban.
16.
Nedves
szárnyú fecskét
otthonában érte utol
a végzete
17.
Varjakkal
együtt
néha a lenyugvó Nap is
felkiáltana!
18.
Parti
liléhez
mogorvaképű férfi
sunyin közelít
19.
Lám
ez a gólya
pápa tiarájába
szalmaszálat visz
20.
Kész
a vastorony
előtte egy pingvin áll -
sóbálvánnyá lett
21.
A
kísértet-
város négy sarkában
kakukkszó hallik
22.
A
kolibrinak
elsuttogom válaszul
gyógyító haikumat.
23.
Verébországban
a verébmisén -
én bizony elvesztem
24.
Minden
eltűnik -
csak a fehérkócsag lejti
táncát a mezőn
25.
A
folyó lassan kanyarog -
vadkacsák, egy férfi
és az alkonypír
26.
Az
égre hidat
rajzol egy szarka -
én meg durmolok.
27.
Gébics
a tisztes nevem,
s erdei forráshoz
futok, sietek!
28.
Felhők
közt daru -
ó, szívem húrja,
földünk délköre!
29.
Végül
a harkály
már a hatalmas fa
szívét kopácsolja?
30.
A
pelikán talán
még versnél is nehezebb
halat tart csőrében
31.
Depressziós
vagy?
Neked a kékszarka
hozza a tavaszt
32.
Seregélyek
hada
kavarog, örvénylik
szemétsziget fölött
33.
Havas
éjjelen
lám egy levelet lop el
ez a hóbagoly
34.
Déli
szigeten
ketrecben sínylődő
pápaszemesmadár könnye
35.
Japán
íbisz meg a japánok
el se hiszik;
ez már az új évszázad
36.
Dalát
feledett
kanári lába
aranyos színű
37.
Aludna,
álmodna
ég parányi szikrája
egy kis pacsirta.
38.
Poszáta
dalol:
a levegőoszlop ma
nehezebb, mint volt
39.
Tavaszi
este
ujjamon ül egy rizspinty:
kis önimádó!
40.
Flamingók
táncához
szóljon a csendes-óceáni
dzsessz!
41.
Ez
a sziklaszirt
talán maga Isten,
véli a viharmadár.
42.
Nemcsak
a kamikaze
repülőgép tűnt el, de a ház,
a trópusi seregély is...
43.
Szelek
birodalma -
még a kivi sem jön elő
sötétség mélyéből.
44.
Szeles
hajnalon
prédikátormadár torkából
feltör menny s pokol!
45.
Egész
áldott
nap
ez az örvösgalamb
füveknek mond imát
46.
Szeptember
tizenegy óta
a paradicsommadár többé
nem száll magasba
47.
Vízesésből
születtél
barázdabillegető, te is,
meg az istenek
48.
Farkasétvágyú
fülemüle árnyát
lopva lesem
49.
Esős
napon
torkolat
vidékén csak a kormorán
szeli
a habokat
50.
Kicsi
királykának
minden apró vízcsepp
egy boldog mosoly.
