Japán haiku műfordítók mutatója

(Japán nevek átírása a fordítók szerint)

Antalfy István (17) Ásványi Tibor (54) Bakonyi Berta (5) Bakos Ferenc (316) Barczikay Zoltán (50) Bauer Kinga (6) Buda Ferenc (36) Cseh Károly (16) Dombrády S. Géza (22) Faludy György (88) Fazekas László (4) Fodor Ákos (201) Franyó Zoltán (2) Gergely Ágnes (6) Gergely László (1302) Greguss Sándor (293) Hamvas Béla (1) Háy János (14) Horváth László, Gy. (5) Horváth Ödön (657) Illyés Gyula (15) Jankuly Imre (1) Jávorka Ágnes (1) Káliz Endre (16) Kányádi Sándor (205) Képes Géza (23) Kiss Benedek (18) Kolozsi Kiss Eszter Kosztolányi Dezső (130) Kozma Ildikó (4) Kőszegi Barta Kálmán (6) Kulcsár F. Imre (276) Laborcz Monika (1) Legéndy Enikő (2) Miklós Pál (8) Molnár Katalin (1) Naschitz Frigyes (15) Oravecz Imre (3) Papp p Tibor (3) Pető Tóth Károly (600) Pohl László (592) Popovics Péter (9) Pröhle Vilmos (5) Rácz István (318) Saitos Lajos (6) Somogyvári Zsolt (87) Szabolcsi Erzsébet (14) Szántai Zsolt (83) Szende Tamás (22) Szennay Ilona (355) Tandori Dezső (365) Terebess Gábor (3557) Török Attila (50) Utassy József (19) Végh József (25) Veres Andrea (10) Vihar Judit (156) Villányi G. András (70) Zanin Csaba (20)

Japán haiku költők mutatója

(Japán nevek a magyar átírás szerint)

A

Acudzsin Akiko, lásd! Joszano Akio Bin Akutagava Rjúnoszuke Ampú Aoki Getto Arakida Moritake Arimaru Arima Akito Aró, lásd! Uszuda Aszei Avano Szeihó

B

Baikin Baiko Bairju Baiszei Bakuszui, lásd! Hotta Bankoku Bandzan Basó, lásd! Macuo Benszeki Bokuszui Boncsó, lásd! Nodzava Borju Bósa, lásd! Kavabata Bufu Busi, lásd! Ono Buszon, lásd! Josza

C

Cuboi Tokoku Cubócsi Nenten Csiboku Csigecu-ni (Kavai Csigecu) Csijo-dzso, ld! Kaga no Csijo Csiju Csikoru Csine Csinoku Csinszeki Csirin Csiszoku Csiun Csogo Csódzsi, lásd! Nakaucsi Csoko Cso Koran Csora, lásd! Miura Csori Csósú Csoszui

D

Dakocu, lásd! Iida Danszui, lásd! Hódzsó Den Szute-dzso Dohaku Dóin Domei Dzaisiki Dzsikko Dzsokusi Dzsomei Dzsószó, lásd! Naitó Dzsundzaboru, lásd! Nisivaki

E

Ecudzsin, lásd! Ocsi Eiboku Ekuni Sigeru Enrjo Enszecu Enszei Enszui

F

Fufu Fudzsita Akegaraszu Fudzsita Sosi Fugjoku, lásd! Itó Fujuno Nidzsi Fukaku Fukju Fukuda Haricu Fuo Fura, lásd! Maeda Fuszen Fuva

G

Gaikoku Gansan Garaku Gecurei Gekkjo Genso Getto, lásd! Aoki Gibon Szengai Ginka Ginko Gitoku Gjódai, lásd! Kato Gócsiku Godó Godzan Gofu Gohei Gokei Gomei Gonszui Gosuku Gosun

H

Hacui Sidzuje Hadzsin, lásd! Hajano Hagi-dzso Hajano Hadzsin Hakjó, lásd! Isida Hakuen Hakuin Ekaku Hakurin Hakuszuiró Hamei Hara Szekitei Hasin Hatano Szoha Hattori Ranszecu Hekigodó, lásd! Kavahigasi Hino Szódzsó Hiszadzso, lásd! Szugita Hjakken, lásd! Uesida Hjakucsi, lásd! Teramura Hjakuri Hójó Hokki Hokusi, lásd! Tacsibana Hokuszai, lásd! Kacusika Hó-ó Horigucsi Niko (Daigaku) Hósa Hószai, lásd! Odzaki Hotta Bakuszui

I

Icsiku Icsimu Icsisi Idzen Ihara Szaikaku Iida Dakocu Iida Rjúta Iidzsima Haszuko Iio Sógi Imai Szei Ina Itaru Inan Inembó Inoue Kenkabó Isida Hakjó Issó, lásd! Koszugi Issza, lásd! Kobajasi Itó Fugjoku

J

Jaba, lásd! Sida Jaedzakura Jadzsi Mikadzso Jagi Sokjú-ni Jaha, lásd! Sida Jaju, lásd! Jokoi Jamadzaki Szótan Jamagucsi Szeisi Jamagucsi Szeiszon Jamagucsi Szodó Jamamoto Kakei Jamane Kadzue Jamasita Kjoko Jamei Janagibori Ecuko Jaohiko Jaszó Jaszomura Rocú Jaszuhara Teisicu Jaszui Kódzsi Jocuja Rju Jokoi Jajú Josikava Eidzsi Josimura Ikujo Josino Josiko Josza Buszon Joszano Akiko Juinen

K

Kacura Nobuko Kacuri Kacusika Hokuszai Kaen Kagami Sikó Kaga no Csijo Kaibara Ekiken Kaja Sirao Kaji Kakei, lásd! Jamamoto Kakó Kamakura Szajumi Kana Kana-dzso Kaneko Tóta Kanemacu Szatoru Kanszu Karai Szenrjú Kaszei Kaszendzso Kato Gjódai Kató Kóko Kató Súszon Kavabata Bósa Kavahigasi Hekigotó Kavai Csigecu (Csigecu-ni) Kavai Otokuni Kavai Szora Kempú Kenkabó, lásd! Inoue Kidó Kidzan Kidzsiró ld! Josikava Eidzsi Kidzsó, lásd! Murakami Kien Kigen Kigiku Kigin, lásd! Kitamura Kiicu, lásd! Kei Kijoko, lásd! Tokutomi Kijoku Szandzsin Kikaku, lásd! Takarai Kikusa-ni, lásd! Tagami Kimpo Kimura Tosio Kiso Kisú Kitamura Kigin Kitó, lásd! Takai Kjoaku Kjódai Kjohaku Kjokó Kjokuszai Kjokuszui, lásd! Szuganuma Kjokutei Bakin Kjo'on Kjorai, lásd! Mukai Kjoroku, lásd! Morikava Kjosi, lásd! Takahama Kjosu Kjutaro Kobajasi Fumio Kobajasi Issza Koda Rohan Kodó Kogecu Koha Kojo, lásd! Odzaki Kojodo Koju-ni, lásd! Macumoto Komine Taiu Konisi Raidzan Kósu Kosun Koszugi Issó Kubota Kubonta Kubota Mantaró Kubota Szeifú-dzso Kubota Ucubo Kubucu, lásd! Otani Kuribajasi Isszekiro Kuroda Soicsi Kurojanagi Sóha Kuszakabe Kjohaku Kuszatao, lásd! Nakamura

M

Mabesoone, Seegan Macue Sigejori Macuki Tantan Macumoto Judzsi Macumoto Koju-ni Macumoto Takasi Macuo Basó Macuoka Szeira Macusze Szeiszei Maeda Fura Majudzumi Madoka Maszacura Maszahide, lásd! Midzuta Maszaoka Siki Meiszecu, lásd! Naitó Midzuhara Súósi Midzuta Maszahide Mijamoto Sugoe Mijosi Tacudzsi Mikadzso, lásd! Jadzsi Mikaku Minato Keidzsi Minteiszengan Misima Jukio Mitoku Miura Csora Mokudo Mokuin Mokuszecu Momen Morikava Kjoroku Moritake, lásd! Arakida Mosi Mukai Kjorai Murakami Kidzsó Muró Szaiszei

N

Nacuisi Banja Nacume Szeibi Nacume Szószeki Nagata Koi Naitó Dzsószó Naitó Meiszecu Nakacuka Ippekiro Nakadzsima Tosi Nakagava Szóen Nakamicsi Nakamura Kuszatao Nakamura Teidzso Nakaucsi Csódzsi Namaguszai Tadzukuri Nandai Nangai Nao-dzso Naosi névtelenek Niko, ld! Horigucsi (Daigaku) Nisijama Szóin Nisimura Reiko Nisivaki Dzsundzaboru Njofu Nogecu Nodzava Boncsó Nónin Takasi

O

Ocsi Ecudzsin Ocudzsi, lásd! Ószuga Ocuin Ocujo Ocujú Odzaki Hószai Odzaki Kójó Óemaru, lásd! Ótomo Ogava Haricu Ogava Súsiki Ogivara Szeiszenszui Okada Jaszui Okano Kin’emon Kanehide Okumura Togju Onicura, lásd! Uedzsima Ono Busi Ontei, lásd! Sinohara Oroku Ósima Rjóta Osu Oszaju Ószuga Ocudzsi Ota Doken Otagaki Rengecu Otani Kubucu Otokuni, lásd! Kavai Ótomo Óemaru

R

Raidzan, lásd! Konisi Rangai Rankó, lásd! Takakuva Ranszecu, lásd! Hattori Renszeki Riei Rippo Rijú Rjiszui Rjivan Rjoka Rjókan Taigu Rjoku Rjón Rjosi Rjosza Rjóta, lásd! Ósima Rjuga Rjúho Rjúsi Rjúszui Rocú, lásd! Jaszomura Robun Roho Róka, lásd! Saku Rokkocsu Rokudzsin Rokusi Roszeki Roszen

S

Sadó Saku Róka Siba Fukio Siba Szonome Sida Jaba Sidzuje, lásd! Hacui Si-ei Sihjaku Sijo Siki, lásd! Maszaoka Sikó Sikó, lásd! Kagami Simada Szeihó Singa Sinohara Ontei Sinpei Sintoku Sirao, lásd! Kaja Siró Siszeki Sodó Sodzan Sógi, lásd! Iio Sóha, lásd! Kurojanagi Sóhaku Sohi Sóka Sókan Sokjú-ni, lásd! Jagi Soku’u Sosun Só-u Sugen Sukabo Sumpan Súósi, lásd! Midzuhara Súrin Súsiki, lásd! Ogava Suszai Sutei Szadzami Szadzanami Szagano Muraszaki Szaikaku Szaikaku, lásd! Ihara Szaimaro Szaimoto (Siinomoto) Szaitó Jakusi Szaitó Szanki Szampú, lásd! Szugijama Szanin Szantaro Szantóka, lásd! Taneda Szarjú Szaszaki Tosimicu Szató Kadzuo Szeibi, lásd! Nacume Szeien Szeifú-dzso, lásd! Kubota Szeihó, lásd! Avano Szeihó, lásd! Simada Szeira, lásd! Macuoka Szeisu Szekiku Szekitei, lásd! Hara Szengai, lásd! Gibon Szenkaku Szenna Szenrjo Szenrjú, 3. Szenrjú, lásd! Karai Szensu Szenszecu Szenszeki Szessi Szo-a Szodó, lásd! Jamagucsi Szódzsó, lásd! Hino Szofu Szogecu-ni Szogjoku Szóin, lásd! Nisijama Szókan, lásd! Jamadzaki Szokaku Szoki Szokin Szoko Szono-dzso Szonome, lásd! Siba Szora, lásd! Kavai Szorecu Szorju Szószeki, lásd! Nacume Szoszo Szósun Szudzuki Maszadzso Szudzuki Micu Szudzsu, lásd! Takano Szuganuma Kjokuszui Szugijama Szampú Szugita Hiszadzso Szumitaku Kenshin Szunao Szute-dzso, lásd! Den

T

Tacsibana Hokusi Tacuta Tada Csimako Tadatomo Tagami Kikusa-ni Tagava Hirjosi Taigi, lásd! Tan Tairó Taiu Takaha Sugjó Takahama Kjosi Takahama Tosio Takahasi Mucuo Takahasi Sinkicsi Takai Takai Kitó Takajanagi Dzsúsin Takakuva Rankó Takamasza Takano Szudzsu Takarai Kikaku Takasi, lásd! Nónin Takebe Szócsó Takeda Ukó-ni Takigi Haruko Takigucsi Szuszumu Takuro Tama Tamasicsi Tanabe Ki-icsi Taneda Szantóka Tange Juko Tanko Tan Taigi Tantan, lásd! Macuki Tavara Macsi Teidzso, lásd! Nakamura Teisicu, lásd! Jaszuhara Tenbo Terahiko Teramura Hjakucsi Tesszui Todzsaku Todzsun Tójó Tojoda Csó-szui Toko Tokoku, lásd! Cuboi Tokutomi Kiyoko Tomidzava Kakio Tomijaszu Fuszei Torahiko Tórin Tosi, lásd! Nakadzsima Totaku Tóta, lásd! Kaneko

U

Ucubo, lásd! Kubota Udzava Sicsó Uedzsima Onicura Uesida Hjakken Ukihasi Ukó Ukó-ni, lásd! Takeda Uricu Uszei Uszuda Aró

V

Vacudzsin Vafú Vakju

Japán haiku költők mutatója

(Japán nevek a nemzetközi átírás szerint)

A

Akiko > Yosano Akio Bin Akutagawa Ryunosuke Ampu Aoki Getto Arakida Moritake Arimaru Arima Akito Aro Asei Atsujin Awano Seiho

B

Baikin Baiko Bairyu Baisei Bakusui > Hotta Bankoku Banzan Basho > Matsuo Benseki Bokusui Boncho > Nozawa Boryu Bosha > Kawabata Bufu Bushi > Ono Buson > Yosa

C

Chiboku Chigetsu-ni (Kawai Chigetsu) Chikoru Chine Chinoku Chinseki Chirin Chisoku Chiun Chiyo-jo > Kaga no Chiyo Chiyu Chogo Choji > Nakauchi Choko Cho Koran Chora > Miura Chori Choshu Chosui

D

Dakotsu > Iida Dansui > Hojo Den Sute-jo Dohaku Doin Domei

E

Eiboku Ekuni Shigeru Enryo Ensei Ensetsu Ensui Etsujin > Ochi

F

Fufu Fugyoku > Ito Fujita Akegarasu Fujita Shoshi Fukaku Fukuda Haritsu Fukyu Fuo Fura > Maeda Fusen Fuwa Fuyuno Niji

G

Gaikoku Ganshan Garaku Gekkyo Gensho Getsurei Getto > Aoki Gibon Sengai Ginka Ginko Gitoku Gochiku Godo Gofu Gohei Gokei Gomei Gonsui Goshuku Goshun Gozan Gyodai > Kato

H

Hagi-jo Hajin > Hayano Hakyo > Ishida Hakuen Hakuin Ekaku Hakurin Hakusuiro Hamei Hara Sekitei Hashin Hatano Soha Hatsui Shizuye Hattori Ransetsu Hayano Hajin Hekigodo > Kawahigashi Hino Sojo Hisajo > Sugita Hokki Hokushi > Tachibana Hokusai > Katsushika Ho-o Horiguchi Niko (Daigaku) Hosha Hosai > Ozaki Hotta Bakusui Hoyo Hyakken > Ueshida Hyakuchi > Teramura Hyakuri

I

Ichiku Ichimu Ichishi Ihara Saikaku Iida Dakotsu Iida Ryuuta Iijima Hasuko Iio Shogi Imai Sei Ina Itaru Inan Inembo Inoue Kenkabo Isida Hakyo Issa > Kobayashi Issho > Kosugi Ito Fugyoku Izen

J

Jikko Jokushi Jomei Joso > Naito Junzaboru > Nishiwaki

K

Kaen Kagami Shiko Kaga no Chiyo Kaibara Ekiken Kakei > Yamamoto Kako Kamakura Sayumi Kana Kana-jo Kaneko Tota Kanematsu Satoru Kansu Karai Senryu Kasei Kasenjo Kato Gyodai Kato Koko Kato Shuson Katsuri Katsura Nobuko Katsushika Hokusai Kawabata Bosha Kawahigashi Hekigoto Kawai Chigetsu (Chigetsu-ni) Kawai Otokuni Kawai Sora Kaya Shirao Kayi Kempu Kenkabo > Inoue Kido Kien Kigen Kigiku Kigin > Kitamura Kiitsu > Kei Kijiro > Yoshikawa Eiji Kijo > Murakami Kikaku > Takarai Kikusha-ni > Tagami Kimpo Kimura Toshio Kisho Kishu Kitamura Kigin Kito > Takai Kiyoko > Tokutomi Kiyoshi > Takahama Kizan Kobayashi Fumio Kobayashi Issa Koda Rohan Kodo Kogetsu Koha Komine Taiu Konishi Raizan Koshu Koshun Kosugi Issho Koyo > Ozaki Koyodo Koyu-ni > Matsumoto Kubota Kubonta Kubota Mantaro Kubota Seifu-jo Kubota Utsubo Kubutsu > Otani Kuribayashi Issekiro Kuroda Shoichi Kuroyanagi Shoha Kusakabe Kyohaku Kusatao > Nakamura Kyoaku Kyodai Kyohaku Kyoko Kyoku Sanjin Kyokusai Kyokusui > Suganuma Kyokutei Bakin Kyo'on Kyorai > Mukai Kyoroku > Morikawa Kyoshi > Takahama Kyoshu Kyutaro

M

Mabesoone, Seegan Maeda Fura Masatsura Masahide > Mizuta Masaoka Shiki Matsue Shigeyori Matsuki Tantan Matsumoto Koyu-ni Matsumoto Takashi Matsumoto Yuji Matsuo Basho Matsuoka Seira Matsuse Seisei Mayuzumi Madoka Meisetsu > Naito Mikajo > Yaji Mikaku Minato Keiji Minteisengan Mishima Yukio Mitoku Miura Chora Miyamoto Shugoe Miyosi Tatsuji Mizuhara Suoshi Mizuta Masahide Mokudo Mokuin Mokusetsu Momen Morikawa Kyoroku Moritake > Arakida Moshi Mukai Kyorai Murakami Kijo Muro Saisei

N

Nagata Koi Naito Joso Naito Meisetsu Nakagawa Soen Nakajima Toshi Nakamichi Nakamura Kusatao Nakamura Teijo Nakatsuka Ippekiro Nakauchi Choji Namagusai Tazukuri Nandai Nangai Nao-jo Naoshi Natsuishi Ban'ya Natsume Seibi Natsume Soseki névtelenek Niko > Horiguchi (Daigaku) Nishimura Reiko Nisiyama Soin Nishiwaki Junzaboru Nyofu Nogetsu Nonin Takashi Nozawa Boncho

O

Ochi Etsujin Oemaru > Otomo Ogawa Haritsu Ogawa Shushiki Ogiwara Seisensui Okada Yasui Okano Kin’emon Kanehide Okumura Togyu Onitsura > Uejima Ono Bushi Ontei > Shinohara Oroku Oshima Ryota Oshu Osayu Osuga Otsuji Ota Doken Otagaki Rengetsu Otani Kubutsu Otokuni > Kawai Otomo Oemaru Otsuin Otsuji > Osuga Otsuyo Otsuyu Ozaki Hosai Ozaki Koyo

R

Raizan > Konishi Rangai Ranko > Takakuwa Ransetsu > Hattori Renseki Riei Rippo Riyu Rotsu > Yasomura Robun Roho Roka > Shaku Rokkochu Rokujin Rokushi Roseki Rosen Ryisui Ryiwan Ryoka Ryokan Taigu Ryoku Ryon Ryoshi Ryosa Ryota > Oshima Ryuga Ryuho Ryushi Ryusui

S

Sagano Murasaki Saikaku Saikaku > Ihara Saimaro Saimoto (Shiinomoto) Saito Yakushi Saito Sanki Sampu > Sugiyama Sanin Santoka > Taneda Santaro Saryu Sasaki Toshimitsu Sato Kazuo Sazami Sazanami Seibi > Natsume Seien Seifu-jo > Kubota Seiho > Awano Seiho > Shimada Seira > Matsuoka Seishu Sekiku Sekitei > Hara Sengai > Gibon Senkaku Senna Senryo Senryu, 3. Senryu > Karai Sensetsu Senseki Senshu Sesshi Shado Shaku Roka Shiba Fukio Shiba Sonome Shida Yaba Shi-ei Shihyaku Shiki > Masaoka Shiko Shiko > Kagami Shimada Seiho Shinga Shinohara Ontei Shinpei Shintoku Shirao > Kaya Shiro Shiseki Shiyo Shizuye > Hatsui Shodo Shogi > Iio Shoha > Kuroyanagi Shohaku Shohi Shoka Shokan Shokju-ni > Yagi Shoku’u Shoshun Sho-u Shozan Shugen Shukabo Shumpan Shuoshi > Mizuhara Shurin Shushiki > Ogawa Shusai Shutei So-a Sodo > Yamaguchi Sofu Sogetsu-ni Sogyoku Soin > Nishiyama Sojo > Hino Sokan > Yamazaki Sokaku Soki Sokin Soko Sono-jo Sonome > Shiba Sora > Kawai Soretsu Soryu Soseki > Natsume Soshun Soso Suganuma Kyokusui Sugita Hisajo Sugiyama Sampu Suju > Takano Sumitaku Kensin Sunao Sute-jo > Den Suzuki Masajo Suzuki Mitsu

T

Tachibana Hokushi Tada Chimako Tadatomo Tagami Kikusha-ni Tagawa Hiryoshi Taigi > Tan Tairo Taiu Takaha Sugyo Takahama Kyoshi Takahama Toshio Takahashi Mutsuo Takahashi Shinkichi Takai Takai Kito Takakuwa Ranko Takamasa Takano Suju Takarai Kikaku Takashi > Nonin Takayanagi Jushin Takebe Socho Takeda Uko-ni Takigi Haruko Takiguchi Susumu Takuro Tama Tamashichi Tanabe Ki-ichi Taneda Santoka Tange Yuko Tanko Tan Taigi Tantan > Matsuki Tatsuta Tawara Machi Teijo > Nakamura Teishitsu > Yasuhara Tenbo Terahiko Teramura Hyakuchi Tessui Tojaku Tojun Tojo Toko Tokoku > Tsuboi Tokutomi Kiyoko Tomiyasu Fusei Tomizawa Kakio Torahiko Torin Toshi > Nakajima Totaku Tota > Kaneko Toyoda Cho-sui Tsuboi Tokoku Tsubouchi Nenten

U

Uejima Onitsura Ueshida Hyakken Ukihashi Uko Uko-ni > Takeda Uritsu Usei Usuda Aro Utsubo > Kubota Uzawa Shicho

W

Wafu Wakyu Watsujin

Y

Yaba > Shida Yaezakura Yagi Shokyu-ni Yaha > Shida Yaji Mikajo Yamaguchi Seishi Yamaguchi Seison Yamaguchi Sodo Yamamoto Kakei Yamane Kazue Yamashita Kyoko Yamazaki Sokan Yamei Yanagibori Etsuko Yaohiko Yaso Yasomura Rotsu Yasuhara Teishitsu Yasui Kôji Yayu > Yokoi Yokoi Yayu Yosa Buson Yosano Akiko Yoshikawa Eiji Yoshimura Ikuyo Yoshino Yoshiko Yotsuya Ryu Yuinen

Z

Zaishiki
Japán haiku főoldal

« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Somogyvári Zsolt (1967-) japán haiku fordításai



JISEI

Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről
Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994
A műfordítások hitelességét ellenőrizte: Dr Janó István

A fordítás alapjául szolgáló mű:
Hoffmann, Yoel. Japanese Death Poems: Written by Zen Monks and Haiku Poets on the Verge of Death. Tuttle Publishing, 1985

*jisei [dzsiszei] (辞世の句 jisei no ku) = búcsúvers, halál vers

梅幸
Baiko

(尾上梅幸 Onoe Baikō, 1844-1903)
Meghalt
1903 februárjában, 60 évesen.

Szilvavirágok
hullnak
, felnézek – az ég,
tiszta, csípős hold.

 

梅笠
Bairyu

(梅笠 Bairyū, 1805-1863)
Meghalt
1863-ban, a hatodik hónap tizenegyedik napján, 59 évesen.

Óh, hortenzia,
folyton
változol, vissza

első színedhez.

 

晩山
Banzan
(爪木晩山 Tsumaki Banzan, 1662-1730)
Meghalt 1730-ban, a nyolcadik hónap tizentötödik napján, 69 évesen.

Búcsúzás – megyek
én
is, mint minden dolog.

Harmat a füvön.

 

芭蕉
Basho

(松尾芭蕉 Matsuo Bashō, 1644-1694)
Meghalt
1694-ben, tizedik hónap tizenkettedik napján, 51 évesen.

Úton, betegen:
álmom
kóborolni kezd

tűnt mezők felett.

 

鞭石
Benseki

(福田鞭石 Fukuda Benseki, 1649-1728)
Meghalt
1728-ban, a második hónap tizenötödik napján, 80 évesen.

Az út gyermeke,
végül
elmegyek. Egy fűz
a
túlsó parton.

 

登里
Chori

(
?)
Meghalt
1778-ban, a tizedik hónap tizenkilencedik napján, 39 évesen.

Levelek sosem
hullnak
hiába – minden

csupa harangszó.

 

鳥酔
Chosui

(白井鳥酔 Shirai Chōsui, 1701-1769)
Meghalt
1769-ben, a negyedik hónap negyedik napján, 69 évesen.

Várok, fehér és
sötét
felhővonulás –

egy kakukk kiált.

 

道伯
Dohaku

(
道伯 Dōhaku, ?-1675)
Meghalt
1675-ben.

Terhétől szabad,
a
menny felé tartó a

holdnak hajója.

 

燕凌
Enryo

(伊東燕凌 Itō Enryō, 1801-1855)
Meghalt
1855-ben, a hetedik hónap tizenötödik napján, 55 évesen.

A világ őszi
vizei
ébresztenek

kábultságomból.

 

延清
Ensei

(延清 Ensei, 1656-1725)
Meghalt
1725-ben, az ötödik hónap tizenhatodik napján, 69 évesen.

Búcsúajándék
testemnek
: ha akarja,
végsőt lélegzem.

 

燕説
Ensetsu

(無外坊燕説 Mugaibō Ensetsu, 1671-1743)
Meghalt
1743-ban, a kilencedik hónap tizenkilencedik napján, 73 évesen.

Őszi szélroham.
Nincsen további dolgom
ezen
a földön.

 

不角
Fukaku

(立羽不角 Tachiba Fukaku, 1662-1753)
Meghalt
1753-ban, a hatodik hónap huszonegyedik napján, 92 évesen.

Kabócapáncél
üresen
: megyünk, ahogy
jöttünk, csupaszon.

 

不争
Fuso
Meghalt
1886-ban, a negyedik hónap tizennegyedik napján, 47 évesen.

Lótuszvirágról
lassan eltűnőben a

reggeli harmat.

 

風和
Fuwa

Meghalt
1712 második havában.

Úton házamhoz
hulló
szilvaszirmokkal

illatos a föld.

 

銀甲
Ginko

(銀甲 Ginkō, 1718-1790)
Meghalt
1790-ben, az első hónap tizenkilencedik napján, 73 évesen.

Nézd, nézd, hogy olvad
a
tavaszi hólé. És
én
még itt vagyok.

 

祇徳
Gitoku

(祇徳 Gitoku, 1702-1754)
Meghalt
1754-ben, a tizenegyedik hónap huszonnegyedik napján, 53 évesen.

Tiszta ég – az út,
melyen
jöttem, és amin

most visszatérek.

 

梧堂
Godo

(梧堂 Godō, ?-1801)
Meghalt
1801-ben.

Sárga krizantém,
fehér
krizantém, amíg

el nem jő a fagy.

A krizantém (kiku; shiragiku – fehér krizantém; kigiku – sárga krizantém) egész Japánban általános, a japánok kultúrájuk szimbólumának tekintik. Régi keleti tradíció szerint a szirmából készült por orvosság és a hosszú élet talizmánja. Sokfajta krizantém van Japánban, kicsik és nagyok, háziasítottak és vadak, különböző színű virágokkal. Az emberek gyakran járnak a kertekbe gyönyörködni virágzásukban. A haikuban általában mint az ősz szimbóluma szerepel.

 

梧風
Gofu

(梧風 Gofu, 1734-1771)
Meghalt
1771-ben, a nyolcadik hónap tizennyolcadik napján, 38 évesen.

Még nem fáradtam
el
a világban – hová

fúj az őszi szél?

 

五瓶
Gohei

(五瓶 Gohei, ?-1819)
Meghalt
1819-ben, a hetedik hónap hetedik napján.

Kirilevél hull
magányosan
a tiszta

őszi légen át.

A kiri egy fafajta, nagy bíbor virágokkal. A „magányos kirilevél” az ősi kínai költészetben a koraőszt idézi.

 

互夙
Goshuku

Meghalt
1888-ban (?)

Egy kakukk kiált,
a
befejezés – felhők

egy nyári reggel.

Ez a vers Goshuku sírkövén, egy kotói templomban található.

 

梧山
Gozan

(梧山 Gozan, 1695-1733)
Meghalt
1733-ban, a harmadik hónap második napján, 38 évesen.

Virágillat száll.
Egy gondtalan madárdal
a
Törvény maga.

Ez a haiku az eredetiben kaibun költemény, egy palindróma, amiben a szótagsorrend ugyanaz akár elölről, akár hátulról olvassuk. Ez a forma népszerű volt a 18. és 19. század japán költészetében.

Egy forrás így szól Gozan haláláról: „Aznap este, mikor Gozan meghalt, még volt néhány virág a szilvafán az ablaka előtt. Időről időre egy bagoly szállt pihenni a fára és kiáltozott: „ho, ho”. Vége az életemnek ... – szólt Gozan. Felvette az ecsetet, és megírta búcsúversét. (A „törvény” vagy „Buddha tana” írásjelének kétféle kiejtése van: ho és nori.)

 

白猿
Hakuen

(初代市川白猿 Ichikawa Hakuen I, 1741-1806)
Meghalt
1806-ban, a tizedik hónap huszonkilencedik napján, 66 évesen.

Tűnődöm, merre
hajtják
téli szelek az

esőfelhőket.

 

北斎
Hokusai

(葛飾北斎 Katsushika Hokusai, 1760-1849)
Meghalt
1849-ben, negyedik hónap tizenkettedik napján, 90 évesen.

Akár egy szellem,
bebarangolom
most a

nyári mezőket.

Hokusai az egyik legnagyobb japán művész volt. Színes képei Edo utcai életéről az ukiyoe stílus legjobban kivitelezett munkái, és a „Fuji harminchét látképe” c. sorozata majdnem olyan híressé tette őt, mint amilyen a hegy maga. Hitodama (ember-gömb) a halottak lelkére vagy szellemére utal.

 

一夢
Ichimu

(石川一夢 Ishikawa Ichimu, 1804-1854)
Meghalt 1854-ben, a kilencedik hónap huszonegyedik napján, 51 évesen.

Összetört álom
hát
a pillangók vajon

merre indulnak?

A költő neve ichi (egy) mu (álom), a karakterek kínaiból származó kiejtésével. Ugyanez japánul hitotsu yume. Az „összetört álom” az az illúzió, amivel valóságot tulajdonítunk a múló világnak. Mikor az élet véget ér, az egyéni létezés illúziója szétpukkad, és ezzel eltűnik a személy individuális létének szimbóluma: saját neve is.

A cho (pillangó) megjelenik a tavaszi, nyári, őszi haikukban, de valójában a tavaszi és kora nyári virágzás a pillangók ideje. Az ősz folyamán tovább fejlődnek, színük megsápad. Ebben a késő őszben halt meg Ichimu.

 

十ロ
Jikko

(十ロ Jikko, 1723-1791)
Meghalt
1791-ben, a hetedik hónap huszonegyedik napján 69 évesen.

Család és doktor
suttog
– téli zápor a

köntösujjon át.

Ha a japánok titkot mondtak egymásnak, felemelték köntösük ujját arcukat eltakarandó. A suttogó hang a köntösujjon (sode) át a viharos téli zápororra (shigure) hasonlít.

 

丈鳴
Jomei

(丈鳴 Jōmei, 1706-1766)
Meghalt
1766-ban, a kilencedik hónap hetedik napján, 61 évesen.

Szavak levele:
a
mozdulatlan hegyet

ősz színezi be.

Az eredetiben szójáték. A kotoba (nyelv) a koto (szó) és ha (levelek) szavakból tevődik össze. A költő e két szót a koto no ha kifejezésben elkülönítette, így kapta a „szavak levele” költői képet.

 

可焉
Kaen

(可焉 Kaen, 1697-1772)
Meghalt
1772-ben, a kilencedik hónap tizenharmadik napján, 75 évesen.

Krizantém nézte
ott
a lenyugvó napot,

aztán lehullott.

 

歌成
Kasei

(歌成 Kasei, 1798-1859)
Meghalt
1859-ben, a második hónap második napján, 62 évesen.

A por, mi marad
utánam
, mint moxáé

a második nap.

Kasei ezt a verset a halála napján írta.

 

歌川女
Kasenjo

Meghalt
1776-ban, a hetedik hónap huszonhatodik napján, 62 évesen.

A hideg mélye
mint kifürkészhetetlen
tengerdübörgés.

Kasenjo gésa volt egy sűrűn látogatott helyen, ahol ásványokban dús források fakadtak. Idős korában leborotváltatta a fejét, és buddhista apáca lett.

 

其諺
Kigen

(四時堂 其諺 Shijidō Kigen, 1666-1736)
Meghalt
1736-ban, a nyolcadik hónap huszonharmadik napján, 71 évesen.

Hetven és egy év!
Vajon hogyan maradt meg
a
harmat cseppje?

 

芹甫
Kimpo

Meghalt
1894-ben, szeptember havának harmadik napján.

Ez a mai nap
az
utolsó nap látni

a Fuji hegyét.

 

箕山
Kizan

Meghalt
1851-ben, a tizenkettedik hónap negyedik napján, 64 évesen.

Ha már elmentem,
óvja
valaki árva

krizantémomat?

 

紅葉
Koyo

Meghalt
1903 októberének harmincadik napján, 37 évesen.

Ha meg kell halnom,
legyen
ősszel, mielőtt

a harmat felszáll.

 

虚白
Kyohaku

Meghalt
1847-ben, a tizedik hónap utolsó napján, 75 évesen.

Nem vagyok méltó
e
rőt szőnyegre, őszi

juharlevelek.

Momiji általános kifejezés az őszi levelek látványára, de inkább a juharlevelek színére vonatkozik. E fának levelei ősz végén mélyvörösbe fordulnak, és ekkor a hegyek oldalát borító erdők mintha lángba borulnának. A juharlevelek látványát a selyemszőnyeghez (toko no nishiki) hasonították már az ősi japán költészetben is.

 

去音
Kyo’on
Meghalt
1749-ben, a tizenegyedik hónap tizedik napján, 63 évesen.

Utolsó fingás:
álmom
levelei, mik

hiún hullnak ott?

Az eredetiben az álom képe az eltűnő szél képével kombinálódik. Az átmenet egyikből a másikba szójáték: sharakusashi azt jeenti „hiúság” vagy „hencegés”; a kusashi annyit jelent „bűz, rossz szag”.

 

虚舟
Kyoshu

Meghalt
1769-ben, a hatodik hónap tizenhatodik napján, 80 évesen.

Vissza-nem-térő
út
: a vándorló zsákja
feneketlen zsák.

Kyoshu búcsúverse elé olyan mondatot írt, mely zen buddhista írásokban található: „Sehonnan jöttem és sehová megyek.”
A feneketlen zsák, a zen szellemével összhangban, a vándor tudatának előfeltevésektől való mentességét jelképezi.

 

眠亭賤丸
Minteisengan

Meghalt
1844-ben, a negyedik hónap ötödik napján, 67 évesen.

Hullj, szilvaszirom,
hullj
– hagyd magad mögött az

illat emlékét.

 

未得
Mitoku

Meghalt
1669-ben, a hetedik hónap tizennyolcadik napján, 82 évesen.

Az utolsó víz
habja
szétoszolt, és a

tudatom tiszta.

Mitoku halálát fia beszéli el:
Mitoku
az ötödik hónap elején megbetegedett. A következő hó huszonkilencedik napján lélegzete megszűnt, de újra visszatért, miután egy kis vizet loccsantottak arcára. Mikor azt mondtam neki „Szörnyen szenvedhetsz”, nem felelt egyenesen, csak azt mondta „Hozd ide a tuskövem”. Miután belemártotta ecsetét a tusba, megírta búcsúversét és ideadta nekem. Ezután mintha elvesztette volna eszméletét. A hetedik hó tizennyolcadik napján halt meg Buddha nevét mormolva.

 

木綿
Momen

Meghalt
1788-ban, az ötödik hónap huszonkilencedik napján.

Széttörő felhők,
és
ím – igazi egek:

a kabócahang.

 

仲道
Nakamichi

Meghalt
1893 januárjának második napján.

Életem és a
halálom
keresztútján

egy kakukk kiált.

 

腥斎佃
Namagusai Tazukuri
Meghalt
1858-ban, a nyolcadik hónap tizenhatodik napján, 72 évesen.

Hullásban a fűz
visszaemlékezik
a

tűnt ragyogásra.

Namagusai Tazukuri, akinek neve annyit jelent „halbűzös paraszt”, egy szegény halárus fia volt. Szülei meghaltak, és egy halász vette magához. Namagusai volt az ötödik feje a senryu iskolának.

 

岡野金右衛門包秀
Okano Kin’emon Kanehide
Meghalt
1703-ban, a második hónap negyedik napján, 24 évesen.

Az utolsó éj
havas
mezői felett –

szilva illata.

Okano Kin’emon Kanehide egy volt abból a negyvenhét szamurájból, akik a japán történelem egyik legizgalmasabb eseményében vettek részt. 1701-ben Asano Nagamorit, egy feudális urat, arra utasították, adjon fogadást a császári hírnök tiszteletére. Egy magasrangú tisztviselő, Kira Yoshinaka, akinek a császár gondjaira bízta a ceremóniát, megsértette Asanot a hivatalos etikettben, megvetően bánt vele. Asano büszkeségében megsértve, előrántotta kardját és Kirára sújtott. Mivel ez az esemény az edoi kastélyban történt, ahol a fegyverhasználat szigorúan tiltott volt, Asanot utasították, még aznap kövessen el szeppukut. Asano így is tett. Földbirtokait a kormányzat lefoglalta, a shogun pedig visszautasította Asano híveinek petícióját, hogy a birtokokat a halott fiatalabb fivére megtarthassa.

Így Asano harcosai roninná, gazdátlan szamurájjá váltak. Közülük negyvenheten megesküdtek, megbosszulják urukat Kira megölésével. Minden feltűnést kerülve szétszóródtak az ország különböző területein és a megfelelő pillanatra vártak. Ez két évvel később el is érkezett, mikor Kira enyhítette az őt oltalmazó biztonsági rendszabályokat. A második hónap egy havas reggelén 1702-ben a szamurájok betörtek Kira kastélyába és megölték őt. Ezután a kormány szolgálatába álltak.

Ahogy a bosszút végrehajtották, a szamurájok erkölcsi kódexével összhangban cselekedtek, ami megtiltja, hogy „ugyanazon ég alatt élj, mint urad ellensége”. Elnyerték a társadalom számos körének szimpátiáját, és a shogun maga is hajlott a bocsánatra. Végül azonban azok, akik a törvény betartását akarták, győzedelmeskedtek, és egy évvel Kira megölése után mind a negyvenhét szamurájt utasították, kövessen el szeppukut.

Ez az eset felzaklatta a japánokat, és a negyvenhét szamuráj halhatatlan hírnevet szerzett magának a történelemben és országuk irodalmában.

 

乙因
Otsuin

Meghalt
1807-ben, a negyedik hónap huszonötödik napján.

Füvek gyökere
között
elrejtőzve egy

kakukkot hallok.

 

来山
Raizan

Meghalt
1716-ban, a tizedik hónap harmadik napján, 63 évesen.

Búcsúzás, uram
akár
a hó: a vízből

jött, a vízbe ment.

Raizan, Basho kortársa, nyolc éves korában kezdte tanulni a haiku írást, tizennyolc évesen taníthatta és bírálhatta a haikukat. Mondják, Raizan soha nem tette le a borospoharat és csak ritkán volt józan. A szóbeszéd szerint jobban szerette a csinos, de buta lányokat az asszonyoknál, ezért sosem nősült meg. Valójában kétszer házasodott. Éppen halála előtt egy humoros búcsúverset is írt tanka formában:

Raizan meghalt,
megfizette
hibáját

születésének:
ezért ő nem hibáztat,
és nem okol senkit sem.

 

嵐外
Rangai

Meghalt
1845-ben, a harmadik hónap huszonhatodik napján, 75 évesen.

Hirtelen haljak
meg
, szememmel szilárdan

a Fuji hegyén.

 

嵐雪
Ransetsu

Meghalt
1707-ben, a tizedik hónap tizenharmadik napján, 54 évesen.

Hullik egy levél,
megállj
! Másik levél hull
ott
fenn a szélben.

Ransetsu Basho tanítványa volt. Basho dicsérte tanítványa költészetét, de a költő Kyoriku szerint Ransetsu „erőtlen”, és olyan emberhez hasonlította, aki vendégeket hív, de nem szolgál fel többet, mint a menü. A régi források mondják, Ransetsu első felesége fürdőházi prostituált volt, aki meghalt első gyermeke szülésekor. Ransetsu ezután egy gésát vett nőül, és együtt zen buddhisták lettek.

 

練石
Renseki

Meghalt
1789-ben, a hetedik hónap ötödik napján, 88 évesen.

Megtisztítottam
szívemnek
tükrét – most a
holdat tükrözi.

 

利栄
Riei

Meghalt
1794-ben, a nyolcadik hónap tizennegyedik napján, 22 évesen.

Minden újra fagy
fenyők
között a szelek

imát suttogók.

 

蘆文
Robun

Meghalt
1725 körül.

Egy vízimadár
álomban
, a vízfodrok

élet, halál közt.

 

六之
Rokushi

Meghalt
1881-ben, augusztus tizenhatodik napján, 75 évesen.

Hetven és öt év
Felébredtem
belőle

köleskásámhoz.

E vers egy kínai népmesére utal, amiben egy ember azt álmodta, fontos személy lett belőle, gazdag birtok tulajdonosává vált. Mikor felébredt, azt találta, hogy köleskásája, amit a tűzre tett, még nem főtt meg. A történet erkölcsi mondanivalója szerint a nagyság puszta látszat. Zen buddhista értelmezése is lehetséges, azaz az igazság, amit keresünk, az egyszerű dolgokban van, melyek a szemünk előtt vannak.

 

西角
Saikaku
Meghalt
1730-ban, a nyolcadik hónap nyolcadik napján, 70 évesen.

Kölcsönveszem a
hold
fényét e százezer

ri hosszú útra.

 

清秋
Seishu

Meghalt
1817-ben, az ötödik hónap tizenhetedik napján, 94 évesen.

Fellegek mennek,
lótusz
felett ragyog a

tökéletes hold.

A vers az örökkévalóság hangulatát árasztja: a lótusz a Paradicsom virága, a tökéletes hold pedig a megvilágosodott tudat.

 

川柳
Senryu

(三世川柳 Sansei Senryū, 1776-1827)
Meghalt
1827-ben, a hatodik hónap második napján.

蓮の葉の露と消えゆく我身哉
hasu no ha no tsuyu to kieyuku wagami kana
Mint harmatcseppek
egy
lótusznak levelén,

így enyészem el.

Senryu volt a harmadik feje a senryu iskolának (三世川柳).

 

荃石
Senseki

Meghalt
1742-ben, a hatodik hónap huszonhetedik napján, 30 évesen.

Végre indulok:
száraz
egek, hideg hold –

a szívem tiszta.

Senseki apja jártas volt a shinto titkos tanításaiban. Oktatta ugyan fiát, de az nem tudta teljesen megérteni a tanítást. Mikor apja meghalt, Senseki végzetes betegségbe esett. Érezte, nem hagyhatja el a világot addig, amíg meg nem érti teljesen a shintot. Elküldött Teisaért, apja barátjáért, aki szintén járatos volt a titkos tanokban. Teisa el is jött Senseki halálos ágyához, és magyarázni kezdte a tanításokat. Amint Senseki arca felragyogott, elmondta búcsúversét és meghalt.

 

市貢
Shiko

(市貢 Shikō, 16
90-1743)
Meghalt
1743-ban, az első hónap negyedik napján, 53 évesen.

Én elenyészem
ablakomban
a Sas csúcs

hava megmarad.

Shiko Kiotó keleti részén élt a Sas csúcs (Washigamine) lábánál. A havas évszak tetőpontján halt meg.

 

蓁峨
Shinga

Meghalt
1843-ban, a hetedik hónap hetedik napján.

Urabon napja:
legalkalmasabb
idő

ez a halálra.

Shinga hat nappal a Bon fesztivál, más néven Urabon kezdete előtt halt meg, ami a halál ünnepe.

 

子葉
Shiyo

Meghalt
1703-ban, a második hónap negyedik napján, 32 évesen.

Teaház az ott
biztosan
, szilvafákkal

a Halál hegyén.

Shiyo (Otaka Gendo Tadao) is egyike volt a negyvenhét szamurájnak.

Kaiga Yazaemon Tomonobu, szintén a negyvenhét szamuráj egyike, hasonló verset hagyott hátra, mint Shiyo:

És teaház nem
lesz
cseresznyevirágban

a halál útján?

 

松琵
Shohi

Meghalt
1750-ben, a nyolcadik hónap tizennegyedik napján, 79 évesen.

Ó, asagao
az
el nem múló után

sóvárgok én is.

A hajnalka (asagao) kúszónövény, mely augusztus táján virágzik különböző színekben. Virágja hajnalban nyílik és még aznap elhervad, innen japán neve: „reggeli arc”. Mivel virágai ilyen rövid életűek, ezért e növény a mulandóság szimbóluma.

 

織雨
Shoku’u
Meghalt
1772-ben, a tizenegyedik hónap huszonegyedik napján, 45 évesen.

Dermesztő hideg:
szelek
fújnak keresztül

a sivár erdőn.

 

正春
Shoshun

Meghalt
1660 és 1672 között, a negyedik hónap huszonnegyedik napján, nem volt még 90 éves.

Ami csak álom:
virágok
nyíltak tegnap,

ma szelek fújnak.

 

秋果坊
Shukabo

Meghalt
1775-ben, a tizenegyedik hónap nyolcadik napján, 58 évesen.

Nekem kiált a
holló
a sötét földről

e fagyos reggel?

 

春帆
Shumpan

Meghalt
1703 második havában, 34 évesen.

Bevégzi útját
kitépett
tollaival

a téli madár.

Shumpan (Tomimori Suke’emon Masayori) a negyvenhét szamuráj egyike volt.

 

秋色
Shushiki

Meghalt
1725-ben, a negyedik hónap tizenötödik napján, 57 évesen.

Ébredek, színes
íriszt
találok, amit

álmomban láttam.

 

秋亭
Shutei

Meghalt
1858-ban, a hatodik hónap huszonegyedik napján, 48 vagy 49 évesen.

Nyárnapi fagy: mit
itthagyok, csupán víz, mi
ecsetem
mosta.

 

宋阿
Soa

Meghalt
1742-ben, a hatodik hónap hatodik napján, 66 évesen.

Vagy paradicsom
vár
, vagy nem, nyugaton a

messze távolban.

 

素堂
Sodo

Meghalt
1716-ban, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, 75 évesen.

Őszi telihold:
árnyékom
magával visz,

aztán visszatér.

Sodo őszi telihold napján halt meg.

 

素風
Sofu

Meghalt
1891-ben, május huszonnegyedik napján, 60 évesen.

Lelkek ünnepe:
fogadtam
őket tegnap,

ma vendég vagyok.

Tamamatsuri, Lelkek ünnepe, másik neve a Bon fesztiválnak vagy Urabonnak.

 

素琴
Sokin

Meghalt
1818-ban.

Az út, amin a
Tiszta
Földre indulok,

virágtól ragyog.

 

園女
Sonome

Meghalt
1726-ban, a negyedik hónap huszadik napján, 74 évesen.

Egek hajnalban
ez
lenne a valóság?

Amida Butsu.

Sonome Basho egyik barátnője volt. Amikor Sonome megérkezett hozzá haikut tanulni 1690-ben, Basho szilvavirághoz hasonlította őt. Basho tizenhárom nappal halála előtt, 1694-ben, írt egy verset Sonoménak, melyben „tiszta fehér krizantémnak” nevezte.

Sonome férje 1703-ban meghalt, és 1718-ban Sonome buddhista nővérnek ment. Mondják, mivel családja a shintot gyakorolta, ő tiszteletben tartva családját, nem nyírta le haját teljesen, ahogy a buddhista nővérek teszik, hanem tíz szálat meghagyott a fején.

Namu Amida Butsu – buddhista fohász Amida Buddhához: „Áldott légy Amida Buddha!”

 

素柳
Soryu

Meghalt
1797-ben, túl a 70. életévén.

Ősz szelei: a
lelkekért
esküt tevők,

a szívem nyugodt.

 

寸七翁
Sunao

Meghalt
1926-ban, 39 évesen.

Kiköpött vér, mi
tisztít
valóságot és

álmot egyaránt.

 

忠知
Tadatomo

Meghalt
1676-ban, a tizenegyedik hónap huszonhetedik napján, 52 évesen.

Ez fagyos hónap.
Semmi, csak hullám árnya
az
, mi megmarad.

Tadatomo hagyományos japán módon vetett véget életének. Az ok nem tisztázott. Halála előtt megírta búcsúversét, és e szavakat tette hozzá: „viszontagságai életemnek – mily szomorúak!
Shimotsuki
(fagyos hónap) a holdnaptár szerinti tizenegyedik hónap.

 

卓良
Takuro

Meghalt
1866-ban, a negyedik hónap tizenhatodik napján, 69 évesen.

Hamarosan a
kakukk
hangját hallom és

felélénkülök.

Takuro, másnéven Kosando, fösvénységéről volt ismert. Ismerősei e két névből csekély változtatással a következő mondatot alkották: yokasando buttakuro, ami a köznyelvben annyit jelent: „én nem adok; elveszek!”

 

旦藁
Tanko

Meghalt
1735-ben (?), 70 éves kora körül.

Dinnyehideg ma
is
, a hold emelkedik

a mezők fölé.

Tanko Basho egyik tanítványa volt.

 

東順
Tojun

Meghalt
1695-ben, a nyolcadik hónap huszonkilencedik napján 73 évesen.

Még ezer fűből
leszűrt
harmat sem tudja

gyógyítni e bajt.

Tojun, Kikaku apja, orvos volt. Búcsúverse elé ezeket a szavakat írta: „Egy hetvenhárom éves öreg doktor számos különféle főzetet készít magának.”

 

杜ロ
Toko

Meghalt
1795-ben, a második hónap tizenegyedik napján, 86 évesen.

A búcsúversek
pusztán káprázatok – a
halál az halál.

 

羽 紅
Uko

Meghalt
1743-ban, a szökőhónap harmadik napján, 57 évesen.

Kakukk, emelj fel
engem
oda, ahol a

felhők sodródnak.

 

宇考
Uko

Meghalt
1820-ban, a harmadik hónap hetedik napján, 82 évesen.

A fülemüle
hangja
elfelejteti

esztendőimet.

A régi források elbeszélik, idős korában Uko paralízises lett, és ez ágyhoz kötötte. 1820 második hónapjának utolsó napján a tartomány ura borajándékot küdött Ukonak. Uko díszvacsorát adott, ahol remegő kézzel emelte fel ecsetét és a fenti verset írta, előtte a következő szavakkal: „Hálával fogadtam borajándékod.” Ez volt utolsó verse.

 

雨声
Usei

Meghalt
1764-ben, a hetedik hónap hetedik napján, 66 évesen.

Hatvan és még hat.
Hajózás nyugodt vízen,
szél
lótuszok közt.

 

和及
Wakyu

Meghalt
1759-ben, a tizenegyedik hónap tizedik napján.

Végül a kemény
havon
átvergődtem én:

az ecset útja.

 

野坡
Yaba

(志太野坡 Shida Yaba, 1662-1740)
Meghalt
1740-ben, az első hónap harmadik napján, 78 évesen.

Egy hang hív engem
hirtelen
téli zápor

e tűnő földön.

 

八百彦
Yaohiko

Meghalt
1777-ben, a harmadik hónap huszadik napján, 81 évesen.

Szirmok felhői
kavarognak
nem tudva

kelet vagy nyugat.

 

也有
Yayu

Meghalt
1783-ban, a hatodik hónap tizenhatodik napján, 82 évesen.

Egy rövid éjjel
felébreszt
álmomból, mi

oly hosszúnak tűnt.