« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Kosztolányi
Dezső: Harminc haiku kommentárokkal
Vadai
István: „Most vadmacskák halk hangja rí fehéren”
Kosztolányi Dezső haiku-szerű töredékei
Kolozsy-Kiss Eszter: Kosztolányi Dezső japán versfordításai, Doktori disszertáció, Budapest, 2010
Kosztolányi Dezső japán haiku fordításai
Basho
(松尾芭蕉 Matsuo Bashō, 1644-1694)
Légy
Veréb barátom, kérnék egy kegyet.
Ne kapd be a virágra röppenő
Bús, kis legyet.
Tó
Öreg halastó szendereg a langyos
Magányba némán...Most beléje cuppan
Loccsanva, egy loncsos varangyos.
Harmat
Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
Tünő vizedbe megmosom.
Bogáncs
Kiváncsi bogáncs rég vigyázza már,
Hogy jön és hogy megy az utas;
És lelegeli egy szamár.
Aggastyán
Fehérhajú, bús aggastyán mereng a
Családja sírján. Háza puszta most.
Jaj, bong a donga és leng a gerenda.
Prücsök
Ó kis prücsök, beh vidám a dalod.
Ki sejti, hogy majd nemsokára
Halott leszel te is, halott, halott?
Csatatér
Vén harcmezőn Tavasz gyújt sugarat,
Százhúszezer harcosnak életéből,
Mint egy futó álomból, ez maradt.
Telehold
Ó, telehold – ha volna egy nyele,
Ő lenne az én legyezőm
És én legyezném arcomat vele.
Hó
Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok.
Olaj
Ma éjjel a lámpámba, jaj,
nem volt olaj.
De ablakomba akkor behajolt
a hold.
Vajákolás
A hold ma éjjel izzón tündökölt.
Fehér cseresznyéskert lett a tüzében
A bús pamutfaföld!
Játék
Piros szitakötő!
Szakitsd le szárnyát s itt egy uj titok:
Arany pirositód!
[Fönt Takarai Kikaku (1661-1707) verse,
Bashō válaszverse:]
Aranypirositód!
Mi lesz belőle, ha szárnyat köt ő?
Piros szitakötő!
Tavaszi képecske
Virágzanak a szilvafák.
A Nap aranypalástban
a hegy ormára hág.
Boldog folyó
Táncolva száguld, a hulláma csattog,
A Nyár, az izzó, édes, buja Nyár
rá csókokat dob.
Vihar a pusztán
Vihar zörömböl szakadatlan.
Fél a szívem benn s künn is
így remeg most a vadkan.
Magány
Jó volna innen messze futni
és élni oly magányosan,
akár te, elhagyott kakukfi.
Őszi est
A száraz ágon komoran időz
egy óriás, fekete holló.
Megjött az Ősz.
Tél
Bús, téli fészek.
Várj, majd kizöldülsz s fölvernek dalukkal
a víg zenészek.
Uton
Kietlen, elhagyott vidék.
És itt, hol a madár se jár,
bealkonyul az őszi ég.
Emlékezés
Mikor virágos minden ut
s fehérek a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut.
Jer, kisfiam...
Jer, kisfiam, mesélni kezdek.
A dinnyeföld tarkán virágzik.
Akarsz-e egy gerezdet?
Csönd
Nyugalmas, csöndes est...
Csupán a tücskök vad zenéje harsog,
hogy szirteket repeszt.
Babonás holdfény
A holdsugár, mint az ezüst eső dült
s én hajnalig járkáltam künn a tónál,
akár egy őrült.
Tejut
Hogy zug a tó.
De fönn az égen az arany Tejútnak
nyugodt, nagy ive látható.
Havas táj
Hóförgeteg...
Ott a sürüben, a kis házikóban
él egy magányos agg s beteg.
Idill
A tüzhelyen parázs dereng.
Fönn a fehér falon a vándor
árnyéka leng.
Szegénység
Jöjj el barátom, bár kopott tanyám van,
de nálam
a szúnyogok is oly kicsik,
hogy az embert alig csipik.
Vadkacsák
Az éj borult az Óceánra távol.
Most vadkacsák halk hangja rí fehéren,
és a sötét derengve fölvilágol.
Majom
Zúg a hideg zápor. Te meg se látod.
De a majom bőg.
Szegény, szeretne egy esőkabátot.
Magasan
A szirt-tetőn haladtunk
s a fellegekbe szárnyaló pacsirta
dalolt alattunk.
Szentjánosbogár
Szegényke nappal mily kopár.
Csak egy fakó,
pirosnyakú bogár.
Remete
Áll a kemény tölgy és semmit se lát.
Meg is veti
a csillogó cseresznyefát.
Válás
Az illatos pünkösdirózsa kelyhét
habozva hagyja el a méh,
a részeg és a boldog, esti vendég.
Tücsök
Dalolva halt meg. Mit hagyott itt?
Egy asszu, vézna tetemet,
mit a futó por betemet.
Nyomoruság
Az évtől elbucsuztam.
De kalapom a régi nyári-szalma
s lábam botolva csusszan
a téli sárba, rossz gyökérpapucsban.
Varjú
A csunya varjú –
mily szép is, így reggel,
ha hóvihar fú.
A jóltevő
Ha a mezőn az éjfél fagya metsző,
kabátja szárával takargat
egy jószivű madárijesztő.
Utolsó haiku
A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a lelkem...
Bushi
(小野蕪子 Ono Bushi, 1888-1943)
Macska, napraforgóval
Kölykét viszi a macska morgó
szájába. S mint a tigris.
Köröskörül lángol a napraforgó.
Buson
(与謝蕪村 Yosa Buson, 1716-1783)
Múlt
Mult.
Lassú napok begyüjtött gabonarendje,
mely egy pajtába hullt...
Próza
Fülemüle!
Itt két pofára habzsol egy család,
hogy szétáll a füle.
Fésű
Hálószombámban, a sötétben
a rémület jéggé fagyasztott:
holt feleségem fésűjére léptem.
Harang
A templomi harang bronzán libegve
alszik
egy csöppnyi lepke.
Eső
Nézd, a csepergő
esőbe sétál
egy háncs-kabát meg egy esernyő.
Vakember
Ma oly csudásan tündököl a hold.
Egy vak nekem jött
s ő is kacagott, hogy belém botolt.
Rablóvezér
Úgy ég a hold, hogy minden szív megolvad.
Még a rablóvezér is
versben dalolja meg a holdat.
Sárga őszirózsa
Lámpám tüzétül
a sárga őszirózsa
nézd, elfehérül.
Patak
Mikor májusban az eső szakad,
milyen szilaj,
önérzetes a legkisebb patak.
Tanyai képecske
Egy kis majorba, messze valahol
virágban állnak a barackfák.
A házalóra mérges eb csahol.
Őszi éj
Az őszi éjbe – mily bolond dolog –
akármit is tegyek,
apámra és anyámra gondolok.
Chigetsu-ni
(川井智月尼 Kawai Chigetsuni, 1632-1706)
Apácabéka
Lásd, árpaszalmából fonok tenéked
remeteházat,
apácabéka,
mert lelked édes és szelid alázat.
Chiyo-ni
[Kosztolányinál: Csigo-Ni / Tcsiyo]
(千代尼 Chiyo-ni, 加賀の千代女 Kaga no Chiyo-jo, 福田千代尼 Fukuda Chiyo-ni, 1703-1775)
Halott fiacskám
Halott fiacskám merre költözött?
Mily égi réteken
kerget szitakötőt?
Kutvödör
A kutvödört benőtte a szulák.
Szines harangja kedvesen zizeg...
Inkább a szomszédtól kérek vizet.
Özvegység
Mióta meghalt az uram,
alkonyba, reggel,
a szunyoghálón csak a Semmi néz rám
üres szemekkel.
Choji
(中内蝶二 Nakauchi Chōji, 1875-1937)
Ó-év
Elillan az év, nincs nyugsága nálam.
Utána nézek
két tenyerembe hajtva állam.
Dansui
(北条団水 Hōjō Dansui, 1663-1711)
Madárijesztő
Még a ruháját is kölcsönbe kapja,
de a Császárnak sem köszön
rozzant, kevély kalapja.
Etsujin
[Kosztolányinál: Ecsujin / Ecsuzsin]
(越智越人 Ochi Etsujin, 1656?-1702)
Tanács
Vigyázva hajtsd most a lovat.
A tomporára a tavaszi hold ir
szép rajzokat.
Szeretet
Elmult megint egy év. Élek magam.
Kerülöm az apám, anyám,
hogy meg ne lássa koraősz hajam.
Tájképecske
Az éjszakán holdfény zizeg.
Vén templom alján, a hegyen
Hántolják a rizset.
Ekiken
(貝原益軒 Kaibara Ekiken, 1630-1714)
Mult
A mult, a mult
a porba hullt.
Mint röpke éj, oly gyorsan elhaladt.
Jaj, mit álmodtam nyolcvan év alatt.
Fugyoku
(伊藤不玉 Itō Fugyoku, 1648?-1697?)
Hamutálca
A holdvilágos táj oly isteni,
hogy nem merem
hamutálcámat sem kiönteni.
Gekkyo
(江森月居 Emori Gekkyō, 1745-1824)
Csalogánydal
Estente hallani
és éneke
mégis oly édes, friss és hajnali.
Gomei
(吉川五明 Yoshikawa Gomei, 1730-1803)
Lepkék
Miért röpülnek mindig úgy a lepkék –
kérdezgeted tőlem. Hogy tudjam azt?
Talán keresik az eltűnt Tavaszt.
Hokushi
(立花北枝 Tachibana Hokushi, 1665?-1718)
Házam leégett.
Lehulltak a virágok is.
Így ér mindenki véget.
Ikenishi Gonsui
[Kosztolányinál: Raizan]
(池西言水 Ikenishi Gonsui, 1650-1722)
Nem Raizan, hanem Ikenishi Gonsui verse.
Apáca
Mily bús kép! Az őszi réten
apáca áll s körötte rovarok
zúgnak setéten.
Ismeretlen költők
Vándor
Most a tücsök cirippel.
Jaj, én hazám. Magányos arcomat
A puszta földre rejtem itt el.
Barát
Elvágtat a felleg.
Eltün a barát is.
Csak arca marad meg.
Hab
A vizen a tajték
Nem jut a partig.
Eltünik. Én is.
Semmise tart itt...
Issa
(小林一茶 Kobayashi Issa, 1763-1828)
Verebek,
Árvák ti is, hadd játszadozzam
Veletek
Béka
Kis, árva béka, mért riadsz te vissza?
Ne félj, ne félj.
Ismerj meg engem. Itt barátod: Issa.
Légy
Ne üsd agyon a kis legyet.
Nézd, tördeli kezét.
Úgy kér kegyet.
A dalnok
Mindig egyformán énekel
a kis fülemüle.
Nem nézi, hogy a lomb alatt
kegyelmes úr ül-e?
Egy milliomoshoz
Tudod, mi énnekem a pénz,
arany-, ezüst-, kincs-garmada?
Mint bambuszon a hajnal harmata.
Jakushi
(斎藤雀志 Saitō Jakushi, 1850-1908)
A vig csavargó
Milyen hideg a hó, mert nincs velem
a vig csavargó:
a Szerelem.
Joso
(内藤文草 Naitō Jōsō, 1661-1704)
Bagoly
Úgy lángol a hold most, hogy egy bagoly
káprázva az eresz alá bújt
s ott silbakol.
Ezüst
A téli holdvilág fakó
ezüstje hull ezüst hajamra –
olyan hideg, akár a hó.
Vadkacsa
A mély vizekből ugy bukik elő
a vadkacsa,
mint egy csodákat látott bölcselő.
Kako
(可幸 Kakō, ?-?)
Legyezőárus
Szellős, hűsítő legyezőket árul,
izzad szegény,
pedig egész orkán fúj a nyakárul.
Kiichi
(田邊機一 Tanabe Ki-ichi, 1856-1933)
Gyémánt
Gyémánt van-e szebb, van szebb nála még,
mint nyáron
a jég?
Kigin
(北村季吟 Kitamura Kigin, 1623-1705)
Szerelem
Szívembe forró vágy remeg föl.
Kérdezte, mért fogytam le így?
Zokogva mondtam: „A melegtől.”
Kikaku
(宝井其角 Takarai Kikaku vagy Enomoto Kikaku, 1661-1707)
Koldus
Koldus, de én irígykedem reája.
Nincs semmije.
Ám az egész Föld s Ég az ő ruhája.
Kakuk
Kakuk, miért ébresztettél föl engem?
Megöl a bánat.
Álmomban őt láttam, halott anyámat.
Játék
Piros szitakötő!
Szakitsd le szárnyát s itt egy új titok:
aranypirosítód!
[Ez Takarai Kikaku verse,
Kosztolányinál Bashōnak tulajdonítva,
Bashō válaszverse:]
Aranypirosítód!
Mi lesz belőle, ha szárnyat köt ő?
Piros szitakötő!
Kinsha
(Kinsha, ?-?)
Halászok
Hálót vetettek ők már sok-sok ízben,
de mégsem foghatták meg, ott maradt
a csillagok visszfénye lenn a vízben.
Kubonta
(久保田九品太 Kubota Kubonta, 1881-1924)
Valóság
Ha földre hull s hever az utak árkán,
Látod, papir és lelke sem volt:
csak sárkány.
Kyokusui
(菅沼曲翠 Suganuma Kyokusui, 1659-1717)
Harsány éj
Hideg az éj. Mi zúg olyan vadul?
A vizesés.
Harsogva a nagy Óceánba hull.
Kyoshi
(高浜虚子 Takahama Kyoshi, 1874-1959)
Kígyó
Eltünt a kígyó, útnak is erednék,
de ott a fűben a szeme
reám mered még.
Masaoka Shiki
(正岡子規 Masaoka Shiki, 1867-1902)
Ellentét
Mi fönség.
A kert fehér fagylaltján
piros gyümölcs ég.
Rekkenő éjszaka
A nyári éj oly kábitó.
Álmatlanul virraszt benn a kalitban
szegény rigó.
Fehér pillangó
Fehér pillangó szállt a
gyöngyvirágra
s én szinte félek:
nem lélek?
Utolsó dal
Figyelj csak a tücsök dalára,
ha hangosan csattog az őszi éjben,
azt sirja, hogy majd meghal nemsokára.
Tavaszi éjszaka
Tavaszi láz.
Egy ember az utcán ballag magában
és fuvoláz.
Apám
Tücskök dalolnak este, mint a költők,
mindenki érti éneklésüket.
De – jaj – az én apám agg és süket.
Hajnalpír
A hajnali égen tündéri pír van.
De lásd, kilobbant,
míg róla ezt a kurta verset írtam.
Moritake
(荒木田守步 Arakida Moritake, 1472-1549)
Szirom
[Első változat]
Virágszirom szállott a földre
Ott a fagallyról? Tévedés.
Egy tarka lepke.
[Második változat]
Virágszirom szállott lebegve
Ott a fagalyról? Tévedés.
Egy tarka lepke.
Moshi
(Moshi, 19-20. sz.)
Az emberélet
Az emberélet gyönge dráma.
Csak egyszer adják.
Nincs több előadása.
Otsuji
[Kosztolányinál: Ocsuji / Ocsuyu]
(大須賀乙字 Ōsuga Otsuji, 1881-1920)
Hangom
Télen, mikor magamba ülök
s hallom tulajdon hangomat,
megrémülök.
Ősz
Késői ősz. Szines lepelt szőtt.
Nézd, fölruházta
a meztelen madárijesztőt.
Oemaru
(大伴大江丸 Ōtomo Ōemaru, 1719-1805)
Pille
Jaj, mily csodás is volna, hogyha egyszer
a hópihék közt a fehér idillbe
röpülne egy fehér, parányi pille.
Onitsura
(上島鬼貫 Uejima Onitsura, 1661-1738)
Ünnep
Virágban a cseresznyefák.
Mindenki izzó, víg selyembe pompáz
s benn a ruhákba ott zörög a csontváz.
Csalogány
Gyöngyös dalát hogy eldalolta már,
mi ő?
Kis, zöld madár.
Intelem
Nem senki az, meg is bizhatsz te abba,
ki elvirult
s ugy áll a Földön, mint virágtalan fa.
Ransetsu
(服部嵐雪 Hattori Ransetsu, 1653-1707)
Levél
Száraz levél.
Libbenve a sírkőre száll
És ott nyugtot talál.
Riyu
(河野李由 Kōno Riyū, 1660?-1705)
Szú
Künn a vihar haragja fú,
tépázza zsuptetőmet
s én hallgatom benn, hogy kopog a szú.
Rokkotsu
(佐藤肋骨 Satō Rokkotsu, 1871-1944)
Piros kötény
Tavaszi szél viháncol és a
teaházból piros köténnyel int ki
a gésa.
Ryota
(大島蓼太 Ōshima Ryōta, 1718-1787)
[Első változat]
Ragyog a holdfény reszketőn.
Ha meghalok és ujraszületek
Legyek fenyő a bérctetőn.
[Második változat]
Fenyő
Fönn jár a Hold.
Most hág az ég fennkölt ormára Ő.
Jaj, bérctetőn mért nem vagyok fenyő?
Ryokan
(良寛大愚 Ryōkan Taigu, 1758-1831)
Ablak
Kifosztva áll szegény lakom,
de a rabló a holdsugárt
meghagyta itt, az ablakon.
Ryuga
(Ryūga, ?-?)
Orvos
Ujévkor igy szólott az orvos,
mig rázogatta jobbomat:
„Remélem, az idén is támogat.”
Ryusui
(吉田流水 Yoshida Ryūsui, 1691-1758)
Kisgyermek
Eltévedt kisgyermek. Nézd az árvát.
Sír-sírdogál.
És közbe fog egy szentjánosbogárkát.
Saikaku
(井原西鶴 Ihara vagy Ibara Saikaku, 1642-1693)
Hold
Rongyos, nyomorgó, kis faluk,
Nincsen virágjuk és haluk.
De gazdagok most, mert a hold
Rájuk hajolt.
Tavasz
Levetem tavaszi ruhám.
A szép Tavasz
ládám ölébe csillog ezután.
Seien
(Seien, ?-?)
Pacsirta
Zeng a pacsirta szédülő magasba,
s trilláival
a fellegek boltját is átlyukasztja.
Seibi
(夏目成美 Natsume Seibi, 1748?-1816)
Udvariasság
Kunyhóm előtt gubbasztok tétován.
A teleholdnak adtam át ma éjjel
vendégszobám.
Senryu
[Kosztolányinál: Kyoku]
(柄井八右衛門 Karai Hachiemon írói álneve 川柳 Senryū, 1718-1790)
Az Idegen költők, II. kötetében tévesen Kiyoku Sanjin nevén szerepel, de a vers valójában Karai Hachiemon, azaz Karai Senryū verse.
Gunyvers
„Áldott” iratta férje sirkövére
s a porbasujtott özvegy mindig ott van,
szavát betartva: - áldott állapotban.
Shicho
[Kosztolányinál: Si-cso / Sicso]
(鵜沢四丁 Uzawa Shichō, 1869-1944)
Lángész
Tudod, milyen a lángész?
Mint télidőben
a tébolyult hold, mely bandzsán reánk néz.
Szin
Ha a hangjára volna szin,
mi volna a Tavasz szine?
A karmazsin.
Shimpei
(Shinpei, ?-?)
Arcok
Nézz az arcokba mélyen.
Mindegyiken ott sír a vágy:
hogy mindörökre éljen.
Shirao
(加舎白雄 Kaya Shirao, 1735?-1792)
Hollófészek
A csúnya hollók –
ők is fészküket készitgetik,
mert a szülői szivek mind hasonlók!
Shokyu-ni
(八木諸九尼 Yagi Shokyūni, 1713-1781)
Ibolyák
Házam leégett.
De romjain az ibolyák kinyíltak.
Ők hoztak édes, áldott üdeséget.
Sodo
(山口素堂 Yamaguchi Sodō, 1642-1716)
Kettecskén
Az aratási hold tündér sütésén
megyünk haza,
két régi cimbora: az Árnyam és Én.
Soseki
(夏目漱石 Natsume Sōseki, 1867-1916)
Új cselédünk
Az új cseléd szólt: „Rózsa a nevem”,
s egyszerre elborzadt a lelkünk,
mert hátrafordult és a púpja feltünt.
Tama
(Tama kurtizán, ?-?)
Papírsárkány
Bezárva itt a Császárt kell szeretnem
s szól a zene.
Papirsárkány, emelj hátadra engem.
Taiu
[Kosztolányinál: Tai-a]
(小峰大羽 Komine Taiu, 1873-?)
Telefon
Ujévkor az első üdvözletek
nyájas szavakkal telefonva
futnak belé a telefonba.
Taigi
(炭太祗 Sumi vagy Tan Taigi, 1709-1772)
Rabmadár
Rab fülemüle, csattog boldogan,
harsány dalában olvad el a titka,
a rács, a rabság és kalitka.
Teishitsu
(安原貞室 Yasubara Teishitsu, 1609-1673)
Hold
Ringatja a teliholdat a derűs ég:
hideg, tömör és fényes gömbölyűség.
Toshi
(中島兎士 Nakajima Toshi, 1884-?)
Ellentét
A tájat édes, szüz hó este meg.
„Csak üzleti ügyben keressenek.”
Yaha
(志太野波 Shida Yaha vagy Yaba, 1662-1740)
Próza
Fülemüle!
„Tessék kalácsot, friss kalácsot”
Kiáltja egy hülye.
Zárt telek
Az ibolyák lármázva kéklenek
hiába áll a zárt telek felett:
„Tilos a bemenet!”
