« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
夏目漱石 Natsume Sōseki index oldal
Nacume
Szószeki haikui
(夏目漱石 Natsume Sōseki, 1867-1916)
A japán ezer jenes bankjegy előoldalán 1984-2004 között szerepelt az arcképe.
Barczikay Zoltán fordítása
Egy
varjú fölszállt.
A vesszőnyi fa ága még
hosszan lengedez...
Czifra Adrienn fordításai
in: Nacume Szószeki: 120 haiku, Napkút Kiadó, 2019, 108 oldal
Előszó
Nacume Szószeki (1867–1916), a Meidzsi-korszak
(1868–1912) egyik legmeghatározóbb írója a régi
japán és a klasszikus kínai irodalom nagy tisztelője
volt. A modern realista regényeiről ismertté vált
íróról azonban csak kevesen tudják, hogy a haiku-
költészetben és a kínai versek terén is maradandót
alkotott. Az egyetemen angol nyelvet és irodalmat
hallgató Szószeki írói pályafutását ugyanis haiku-
versekkel kezdte.
A Tokiói Császári Egyetem előkészítő iskolájá-
ban életre szóló barátságot kötött Maszaoka Sikivel,
akit a modern haikuköltészet atyjaként tisztelnek.
A művészetek iránti közös érdeklődésüknek hála,
hamar jó barátság alakult ki közöttük, és az író ma
ismert két legkorábbi haikuja is egy Sikinek címzett
levélben olvasható. Írói álnevét (eredeti neve Na-
cume Kinnoszuke) is költő barátja egy művére írt
kritikájában használta először.
Miután Nacume Szószeki befejezte egyetemi ta-
nulmányait, 1895-ben Macujama városában kapott
tanári állást. Itt ötvenkét napig lakott egy fedél alatt
Maszaoka Sikivel, aki ekkor már tüdőbetegségben
szenvedett.
Siki haikutársasága, a Sófúkai, mely főként gim-
náziumi tanárokból állt, minden este összegyűlt a
házukban, és tagjai a költő iránymutatásával írtak
modern haikukat. A költő a saszei stílust képviselve
arra tanította követőit, hogy saját tapasztalataikból
és a természet megfigyeléséből merítsenek alapot
verseikhez. A társasághoz időnként az emeleten
lakó Szószeki is csatlakozott, és a tagok lelkesedése
rá is nagy hatással volt.
Nacume Szószeki legtermékenyebb haikukor-
szaka 1896 és 1900 között volt, amikor Kumamotó-
ban dolgozott angoltanárként. Ezekben az években
is élénk levelezést folytatott Sikivel, akinek vélemé-
nyére kíváncsian folyamatosan küldözgette verseit.
Diákjaival egy haikuklubot is alapított Simeiginsa
néven, melynek foglalkozásai az ő irányítása alatt
zajlottak.
Később ösztöndíjasként két és fél évig tartózko-
dott Londonban, s ez idő alatt is írt verseket. Ezek
kezdetben jó hangulatúak voltak, de az írón lassan
jelentkeztek a depresszió tünetei, és ezt a folyamatot
haikui is pontosan tükrözik. Versei központi témája
a magány volt, és feleségének alakja is többször fel-
tűnt a sorok között. Depresszióját az is súlyosbítot-
ta, amikor 1902 végén levélben értesült Maszaoka
Siki haláláról. Barátja elvesztése mélyen megrázta
őt, s fájdalmának több versében is hangot adott.
Hazatérése után kezdett bele Macska vagyok
című regényének megírásába, és innentől fogva év-
ről évre születtek regényei és novellái. A regényírás-
ra koncentrálva azonban egyre kevesebb ideje ma-
radt a haikuköltészettel foglalkozni. Mégis, 1916-ig
mintegy 2600 haikut vetett papírra. Ezek negyven
százalékát Kumamotóban és szintén jelentős hánya-
dát Macujamán alkotta. Macujamát a haiku főváro-
saként is szokták emlegetni, mivel több nagyszerű
haikuköltő (köztük Maszaoka Siki és Takahama
Kjosi modern haikuköltők és a szabad haikuiról
híres Taneda Szantóka) is ebben a városban élt.
Maszaoka Siki barátsága és útmutatása nagyban
befolyásolta Szószekit, aki az elsők között volt a
modern haikuköltők sorában. Nacume Szószeki
számára a haiku lényegi elemét képezte a humor, to-
vábbá verseire jellemző volta szatíra és az eredetiség.
Egy 1897-es haikujába még saját nevét is beleírta.
Nagy hatással volt költeményeire a gyász is, a leg-
több szomorú hangvételű műve barátja halála után
született. Siki stílusát, a saszeit sokszor alkalmazta,
de nem minden esetben – a haikut többször sze-
mélyes üzenetként használta barátainak, vagy saját
belső történéseit fejezte ki vele.
Összességében elmondható, hogy Siki vitalitása,
lelkesedése és elszántsága, amelyet a haikukölté-
szet iránt tanúsított, megadta Szószekinek a kezdő
lökést az irodalmi pályán. Nagy regényei közül a
Macska vagyok (Európa, 1964), A kapu (Európa,
1962) és A kölyök (Balassi, 2003) magyar fordításban
is megjelent.
A kötetben százhúsz haiku kapott helyet, ame-
lyek hagyományosan öt évszak szerint tagolódnak.
A versek eredeti japán nyelven, kiejtés szerinti ma-
gyar átírásban és magyar fordításban szerepelnek.
Szeretném megköszönni a támogatást Vihar
Juditnak és Máté Zoltánnak, akik kitűnő tanácsok-
kal láttak el a kötet készítésekor, továbbá Zopcsák
Ferencnek a gyönyörű kalligráfiákat és a borító ter-
vezésében nyújtott segítséget.
初夢や金も拾はず死にもせず
Hacujume ja kane mo hirohazu si ni mo szezu
Újévi álom:
nem szól gazdagságomról
sem halálomról
我に許せ元日なれば朝寝坊
Vare ni jurusze gandzsicu nareba aszanebó
Engedtessék meg:
új év első reggelét
ágyamban töltsem
弦音にほたりと落る椿かな
Curuoto ni hotari to ocsiru cubaki kana
Rezgő íj húrja
visszhangzik, majd lepottyan
egy kamélia
矢響のただ聞ゆなり梅の中
Ja hibiki no tada kikoju nari ume no naka
Kilőtt nyílvessző
zúgása még hallatszik
szilvaágak közt
菜の花の中に小川のうねりかな
Nanohana no naka ni ogava no uneri kana
Repcevirágok
sűrűjében kis patak
útját keresi
さらさらと筮竹もむや春の雨
Szaraszara to zeicsiku momu ja haru no ame
Bambusz jóspálcák
zizegnek a marokban –
tavaszi zápor
菫ほどな小さき人に生まれたし
Szumire hodo na csiiszaki hito ni umaretasi
Mint egy ibolya
oly apró emberként, ha
újjászületnék...
宵々の窓ほのあかし山焼く火
Joijoi no mado honoakasi jama jaku hi
Alkonyi órán
halvány pír az ablakon:
hegytetőtűz gyúl
*
hallatnád hangod,
de senki sem figyeli
kicsinyke kakukk
szentjánosbogár –
reád vadászva estem
folyómederbe
elhagyott világ
régi korok árnyai
járják a várost
hajnalkavirág
épphogy szirmot bontott,
ennyi hát a lét?
pipereasztal
gazdájának holléte
porba veszett már
tán egy szent ember
született újjá benned:
császárfavirág
ha dalolni vágysz
várd ki a teleholdat
kicsinyke kakukk
tavaszi zápor
szomorúfűz tövében
könnyeket fakaszt
szelek szárnyán száll
messzi vidékre könnyen
egy füstifecske
őszi hegyoldal
dél felé tekintve:
két buddhista templom
hófödte hegyen
ha járnak is emberek
láthatatlanok
mi szíved nyomja
mondd el nekem, ne rejtsd el
kis füstifecske
kis szitakötő
karó mellett szálldogál
háromujjnyira
datolyaszilva
fája alatt rizst hántol
férj és feleség
zord őszi szélben,
ha felmászol a dombra
hegyeket láthatsz
őszi hegy csúcsán
csendesen tovasiklik
egy fátyolfelhő
telihold ragyog
szülőföldem oly messze
árnyékba borult
csillag pislákol
összes álmom elűzi
fagyos éjszakán
őszi fellegek
elönt az érzés hirtelen:
utunk elválik
holdnézésre megy
Szószeki, ki kedvesét
elfelejtette
kibújik lassan
mint tengeri uborka –
gyermekszületés
őszi szél süvít
magányomba belekap
hullámzó tenger
padlásszobámba
egyedül térek aludni
rideg éjjelen
áldoznék neked
s látod, még füstölőm sincs
itt az ősz vége
vállamra szálltál,
tán barátot keresel,
rőt szitakötő?
szakém elfogyott
ihletem is odalett
holdbéli csend van
Horváth Ödön fordítása
Úgy
tűnik kövek
mozognak a tó alján,
oly tiszta a víz.
Kosztolányi Dezső fordítása
ÚJ CSELÉDÜNK
Az
új cseléd szólt: „Rózsa a nevem”
s egyszerre elborzadt a lelkünk,
mert hátrafordult és a púpja feltűnt.
Legéndy Enikő fordítása
A
varjú elrepült:
a lemenő napnál egy
lombtalan fa hintázik.
Pohl László fordítása
Tavasz
jön, esik -
a szurdokot álló nap
vízfátyol rejti.
Rácz István fordításai
Elvész
a világ?
Vén
szerzetes vagyok én,
alszom
egyet rá.
Tücsköm:
jön az ősz.
Akár
dalolsz, akár nem,
megjön
mindenképp!
Hiába
tombol
dühösen a
téli szél:
nincs
már falevél!
Terebess
Gábor fordításai:
Macska a kapuban
Nacume Szószeki 136 haikuverse kétnyelvű
DOC > 
PDF
Villányi G. András fordításai
faszénrostélyra
szőlőszár kúszik lassan:
nemsoká meghal
dermesztő
hideg:
álombeli asszonyom
szilvavirág
arcmosás
közben
őszi árnyak kelnek:
mosdótál tükre
elröppent
varjú:
remeg egy kopasz fa
nyugvó nap tüzén
szilvavirág
hull
jár egy vízkerék körbe:
holdvilágos éj
esni
kezd az ősz:
alszik egy sáros macska
a szent íráson
elméláztam
kissé:
a tornácon rózsánál
hever az olló
tolóajtódon
virágok árnya röpdös:
verebek jöttek
csodás
dolog ám:
áldozati virágnál
köröz egy lepke
