« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Antalfy
István japán haiku fordításai
Hollókiáltás, Kecskemét, 1996, 78-80. oldal
Kobajasi Fumio
SÖTÉTLŐ NÉMA FÁK
Sötétlő
néma fák
már árnyéktalan lombja
hozza az éjszakát.
Fürge
patak csobogja
hegyek közt kanyarogva
szüntelenül, dalát.
A
téli nagy hidegben
lovam leheletétől
kellett felmelegednem.
Gesztenye
hullt a földre,
a postás lehajol, hogy
a táskájába tömje.
JAPÁN NYÁRI VERSEK
Nyár
a hegyekben,
csalogány szól, fácán, kakukk.
A boldogságom végtelen.
Köröttem
csend és béke.
Gesztenyefa levele hull alá
a folyó áttetsző vizére.
Nyári
hegyek ölén
nagy robajjal halnak a fák.
Messzi visszhangja kél.
Szeretem
a hegyormokat
nézni; fekszem a nyári hűs
illatos fák alatt.
Lovam
csendben pihen.
Én önmagamat látom
a táj mezőiben.
JAPÁN ŐSZI VERSEK
Szegény
csillagok!
Nem látszanak az égen,
oly fényes ma a Hold!
Éj
van, illatozó.
A Hold is mintha szenderegne,
oly áttetsző a tó.
Sír
a fiam, nyaggat;
adjam neki az égről
a
nagy labdát - a Holdat.
Hallom
az érett gesztenyék
hogy
huppannak a földre.
De a Hold nem ment még le...
Szülőföldem,
falum
kicsiny
világ, de itthon
saját kertem virul.
Szép
a világ megint.
A fecskék csicseregnek,
és fenn - sólyom kering.
Feledni
a hőséget,
a Fudzsit rajzolom,
hisz az - hóval fedett.
Ragyog
a telihold,
a nyírfa árnya mégse látszik;
kertem ködbe borult.
