« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Bakos
Ferenc: Egy kavics, ha pottyan
D. Plazanin haikui Bakos Ferenc fordításában
Bakos Ferenc haikui
Haiku in English
Vajda
Andrea: Bakos Ferenc: Haiku hármaskönyv
Bakos Ferenc:
Új ezredév
Bakos Ferenc: Katasztrófák a kortárs japán haikuban
Bakos
Ferenc japán haiku fordításai
A haiku évszázadai, klasszikus és kortárs japán haiku
Bakos Ferenc műfordításában,
Magánkiadás, Siófok-Kiliti, 2000
Bakuszui (1720-1783)
Visszatérve
egy nemjárt ösvényen –
violák.
Basó (1644-1694)
Harangszó
múltán
még tovább illatozik
a cseresznyelomb.
A
vén tavacska, a!
ugró békára cuppant –
a víz hangja.
Egy fedél
alatt
szuszogó kéjnőkkel –
holdfénymázas lóhere.
Macska bakfislány
árpán, szerelmen –
oly girheske!
Ne kövess engem:
sose légy kantalupdinnye
kettébeszelve.
Boncsó (?-1714)
Tűzrevaló
ágfa
halomba
rügyezni készül.
Buszon (1715-1827)
Rövid
szundítás –
felébredve,
elmúlt a tavasz.
Harmatos
reggel –
ezek a nyeles serpenyők
csodálatosak!
Boldog utazó:
szúnyogriasztó kanóc,
holdsütötte fű.
Szilva-nézőben:
az örömnegyedben
új selyemövek.
A szilva illata
körüludvarolja
a teliholdat.
Hirtelen hűvös –
szobánkban régholt nőm
fésűje, láb alatt.
Csigecu úrnő (XVII. század)
Tücsök
ciripel
a madárijesztő
ingujjából.
Csijo dzso (1701-1775)
A
kút vödrében
hajnalkavirág –
én vízért jöttem.
Dzsósó (1662-1718)
Kása
púpozva
egy tökéletes tálban –
újévi napfény.
Ekuni Sigeru
(江国滋 Ekuni Shigeru, 1934-1997)
lábadozón
–
kenyerem majszolom
e koratavaszon
Április Bolondja –
némely
hazugság bejött,
némelyik nem
zuhanyozás –
fiatal lány első szerelme
a lefolyón át
a sötétség –
miután a macskák is
bevégezték
a szumóbajnok
valami dzsesszt keres –
hosszú őszi éj
míly
megható...
mindegyik tejesüveg sapkáján
ott a hó!
oly rideg oly
ráncos
egy magános
dollárbankó
a hőségben
egy koldusgyerek
szemén
túlcsordul a lélek
mélyen az őszben –
egy apátság udvarán
mekkora kőtáblák!
részegen a városban
hol domb hátán domb
köd
mögött köd
téli lepke –
igen, női csuklón rebben,
odatetoválva
a tél hidege
belemar a határőr
kölyökképébe
Hokusi (1665-1718)
Házam
leégett –
lám, még a cseresznye is
eldobta szirmát.
Issza (1763-1827)
Mindkettő
öt jen:
egy csésze tea,
egy fülemüle.
Cseresznyevirág?
Erre
mifelénk
a fű is virágzik.
Első kabóca:
az élet
komisz, komisz,
komisz.
Verebek, kérlek
respektáljátok
öreg ágyneműimet.
Őszi szél –
a koldus átnéz rám,
felbecsül.
Ez éjszakán
téged is sürgetnek,
őszi hold.
Egyik
fürdő
a másik után –
mekkora badarság!
Mától,
legyeim,
szerelmeskedhettek bátran –
én távozom.
Kakukk
énekel
nekem, a hegynek,
felváltva.
Jaju (1701-1783)
A
rizsültető
átvizel
a cimbora táblájába.
Josino Josiko (1915-)
Asszony
egyedül –
egész testével fülel
az égzengésre.
bejön
egy férfi
és felkavarja
a vadnárcisz illatát
itt
a kancsóban
kancsó-alakú víz
tavaszi víz
holdfényben
dupla-szirmú cseresznye
mikor a szimpla is sok
Kana dzso (XVII. század)
Reszketve
együtt –
árpakalász,
pillangó.
Kató Kóko (1931-)
Míly
ritka tökély –
köröttem peóniák,
napos esőben.
HÁROM PEÓNIA
A
peónia
szirmain sok-sok csepp
még múlt éjszakáról
Porcelánfehér
szirma ragyog áttetszőn –
peónia napban
Szirmát
hullajtja
duzzadó rozs felé –
éji peónia
Kikaku (1661-1701)
Kabóca-zene
–
legyezőárus,
a bokrok közt szökdécsel.
Kitó (1740-1789)
A
csalogány,
a ritkán látott,
ma kétszer jött.
Kjorai (1654-1707)
A
szülőfalumban is
úgy alszom most,
akár egy utazó.
Kjoroku (1655-1715)
Kisebbek
még a gombócok is –
őszi szél.
Maszahide (1657-1727)
A
csűr leégett –
most
láthatom a holdat.
Mijamoto
Sugoe
(宮本修伍 Miyamoto Shūgo, 1913-)
Miyamoto Shugoe: Dancing
Warblers
(Polymer Industry, 1997, Nakano, Tokyo, 99 p.) c. kötetből
Mokuszecu (XVII. század)
Hosszú
nyári esők –
az árpa ízetlen,
mint a levegő.
Nacuisi
Banja (1955-)
Türkiz tej
Nagyvilág, 2011. november, 837-843. oldal
Ha lenne célja
a zen-nek - és a zen-eredetű költészetnek, a haikunak -, az bizonyára a szatori
elérése volna: kis megvilágosodás a haiku írójában (a pillanatban, amikor témáját
meglátja) és olvasójában (amikor beindul saját asszociációja). Nacuisi Banja
haikui - ha egy szóval kéne jellemezni - meghökkentőek; szóhasználatban, gondolat-társításban
egyaránt. (Ezen írói merényletet szinte polihisztori tudással műveli. Könyve
fülszövege szerint: "Kevés költőre hatnak annyira a sajátjától eltérő kultúrák,
mint Nacuisi Banja-ra.") És a meghökkenés, ha a vers villámfény-pillanatában
annak valamiféle megértésével-átlátásával párosul, akkor - mentális működésben,
s tán intenzitásban is - rokon-érzés lehet a megvilágosodással. Az itt sorakozó
haikuk olvastán joggal kérdezhetné az olvasó a fordítótól: "Maga mindent
ért ezekben a versekben?" A fordító csak egy paradoxonnal felelhet: "Nem
egészen - de ha érteném, nem fordítanám…" Ennek feloldása pedig: a csaknem
minden versben előforduló szokatlan, különös kulcsszó megtalálása, és e szó
köré rendeződő szöveg megoldása, a fordító számára is felér egy kis szatorival.
(Egyébként a költő hozzászólása a "Hogyan írjunk haikut?" vitához:
"Az a szabály, hogy nincs szabály.")
B.F.
Égzengés
-
a felhőkarcoló most
Bábel Tornya
Mélytengeri
halként
felnézek
a téli égboltra
Zöld
fák alatt
a férfi méltóságteljes
tengeralattjáró
A
házban
pusztulását beteljesítve
nedves fecskeszárny
Folyótorkolat,
hol se kelő se nyugvó nap
anyámat hívom
Ez
volna apánk?
Nem, csak egy óratorony
óra nélkül
Egy
palackban
kettő is
Noé Bárkájából
Vörös
szitakötő
a kimonó szegélyénél
sziklát szül a nő
A
tetőtér felett
sírkőbolt és
rádióhullámok röpte
Rikító
színű ég
ez Nacuisi Banja
kakasülője
Virágok
vibrátója
a szigeten, hol elhal
egy főnix tüze
Kopár
ágak,
ma éjjel a csillagok megint
sajtóhibák
Az
ott az én agyam!
Vattafelhők közt
az a nyiladék
Napnyugta
fénye,
átkelési kísérlet
prófétai esőben
Egyik
belső szervem:
Kelet-Ázsia szatorijával
elszáradt rózsa
Az
isten
egyetlen fuvallata:
infláció-forgószél
Az
anya-barlang:
szivárványt lélegzik ki
majd elnyeli
A
hold nap után lohol,
én teutánad,
Szelek Országa
A
Japán Tengerbe
belemerül
a villám farka
Réges-rég
ezelőtt
egy szökőkút
a tenger fenekén
A
Nap Kertjében
bűzlik
egy cápa vérének csíkja
Istenek
ásítása
lenne
a cseresznyefák halála?
Egy
vad sas
szívélyesen meghíva
a tükrök szobájába
Felhők
tengeréből
ide hallik a békák
rossz haikuja
Ez
a tükör
megcsillan egy idegen
ágyéka fölött
Ott
egy medve
vízesésbe öltözött
kikelet, ókori Japánban
Valahányszor
megszületek
egy sárkány csontjából
mosolygok
A
talpamon
bimbózó tyúkszem
és egy kétszínű felhő
Énekeljünk!
Éjszaka minden pórusa nyitva
a múmiának
Tavasz!
Egy buborék-sejt
egy buborék-szervben
Az
asztalon
reggeli fénnyel világítva
én vagyok a hajkorpa
Ez
a haiku
képtelen elérni a jégcsapot
a koponyában
Lila
villám
Tokióban -
puskázás a vizsgán
Szöul
tavasszal
egy televízió
a ruhásszekrényben
Egyszer
volt hol nem volt
egy súlyos tükör
a sziget erdejében
Merénylet
egy fess öltözetű dáma ellen
a glicínia
Mi
távozunk
és a kőpapagáj felizzik
az esti napban
Akácvirágok
szívják be a mi édes
semmiségünket
Nagyszerű
vízesés:
te, aki haltál
elefánttal álmodva
Az
ókori japán
első éve
obszidián sziklaszirt
Az
én haikum:
kicsiny cédrus
kilenszázkilencvenkilenc éves
Hálás
takaró
az okinawai Főnix Fa virága
lehullva
Erő
Szikla
a nap és a hold
közösülése után
Morcos
professzor
bizonyítványa:
átment az Egyenlítőn
Egy
dal tört fel
a lótusz tóból
és követett engem
A
tenger fölött
villám hágja
a Galaxist
A
türkizből
tej zubog fel
decemberben
Egy
sikamlós nemi szerv
meg egy másik
aranyat fialnak
Háromszáz
éven át
kék fekete kék fekete
New York
Indián
nyárban
hatalmas sziklán -
egy bozót meg egy templom
A
vasárnapi
Mirabeau híd felett
átrepül egy toll
Komisz
haikut írok
a festőnek, kinek kutyája
fáraó-kori
Ez
a csendélet
mindennapi eledelünk -
Párizsban esik
Négyezer
évvel
felvértezve a menhir
madárszót hallgat
A
Csalagútban
szívem önmagában is
egy őszi vihar
Gyalogút
visz
birkákhoz vagy az Atlantihoz
egy kőházikó
Mennyre
mosolygó
óriás kőnél kezdődik
a kontinens
Ah,
párás Japán
párássága
rabszolgád vagyok
Illúzió
volna?
Szüleim háza,
a penész virágjában
Hevesre
sikeredett
mennykőcsapás
elhagyom Japánt
Egyetlen lépőkő
a szellemnek -
hullámok hangja
Gleccserek
mennek
háborúk múlnak
a barack teljes virágjában
"Aludj,
aludj!"
esőcseppek mormolják
Dante Barlangjában
Köd,
eső, villám
és álló éjszaka
lakodalmas nóták
Perzselő
napon
tűt szúrok
egy tű lyukába
Frankfurtban
úgy sétafikálok,
mint egy vízibolha
Követve
a holdat
a határtól
a hegyi templomig
Ünnepélyes
téli utazó
a szülővárosomba
Hófödte
Fudzsi
professzor operál majd
professzort
Légbuborékok
operáció utáni íriszem
medúzák között
Égi
vízesésből
alábukva
a Pápa repülni kezd
Repülő
Pápa!
Kérünk, hullajtsd könnyed
Japán fölött
A
pápai repülés
indítéka:
egy harmatcsepp
A
Repülő Pápa
legjobb barátja: egy polip
a tenger fenekén
Alibimnek
egyetlen szemtanúja:
Repülő Pápa
Repülő
Pápa
épp megfagyva a
Tienanman tér fölött
Van Gogh
elfelejtette volna lerajzolni
a Repülő Pápát?
Hébe-hóba
ő úszik a Galaxisban
Repülő Pápa
Háború
egy bambusz bokorban
Repülő Pápa
Vilniusi
Labirintus:
a koldus délben közönyösebb
mint éjszaka
Vilniusi
Labirintus:
egy érett alma
titkosírás
Vilnius
éjjel…
méhecske vagyok
borostyánba zárva
Vörös
könnyek
fekete vér
nyelvünk egy kaloda
A
Csendes Óceán fölött
egyik szótól a másikig
szivárvány
Van-e
haiku
csak mint egy aranytallér
sárból kiásva?
Apám
és köztem
hegyek, folyók
és a tűz városai
Letűnt
birodalom -
senki se birtokolhatja
az aranylótuszt
Kristálytiszta
patak -
egy fehér gombát
rugdos a sámán
NACUISI
BANJA (eredeti neve: Inui Maszajuki) kortárs haiku költő, 1955-ben látta meg
a napvilágot Japánban, Aioi városában. 1981-ben a Tokiói Egyetemen művészeti
mester-diplomát szerzett az összehasonlító irodalom és kultúra terén. 1992-től
a tokiói Meidzsi Egyetem professzora. Haikui, bár azokat eredetileg anyanyelvén
írja, számos publikációban hozzáférhetőek angolul. 1998-ban megalapítja a Ginjú
("dallal, verssel szórakozó") című, negyedévenként megjelenő nemzetközi haiku
folyóiratot, melynek azóta is főszerkesztője és kiadója. 2000-ben társalapítója
majd igazgatója is a World Haiku Association-nak; költői fesztiválok, haiku-konferenciák
szervezője és résztvevője - ő a haiku műfajának egyik "utazó nagykövete". Folyóiratunk
a költő eddigi munkásságát felölelő, 500 - japán és angol nyelvű - válogatott
haikuját tartalmazó Turquoise Milk című könyvből merített. (Red Moon Press,
2011, Winchester VA, USA; a költő társfordítója és az előszó írója: Jim Kacian.)
A magyar fordítás a versek angol változatából készült.
B.F.
Ranszecu (1654-1707)
Dinnye
–
milyen jól
tartja magát.
Rjókan (1758-1831)
Hulló
levelet
hozott eleget a szél
tűzrakáshoz.
A
rabló
ittfeledte ablakomban
a teliholdat.
Siki (1867-1902)
Datolyaszilva!
Beléharapok, hogy rázendül
Hóryúji harangja.
Rizsaratás
–
füst se lebben ma
a halottégetőnél.
Tavaszi eső –
ernyőm, legelőm:
e képeskönyvesbolt.
Vihar –
bambusztornácon végig
diók versenyfutása.
Kakastaréjok,
szálra
úgy tizennégyen,
vagy tizenöten.
Ősz közelg –
zörgő, repedező
kabóca-váz.
Hangafűben,
szandáljaim még –
illatozón.
A fa kivágva,
korán hasad a hajnal
kisablakomnál.
Sikó (1665-1731)
Éjszakai
hó –
a szomszéd kakasa
mérföldekről szól.
Sirao (1735-1792)
Holdsütötte
éj –
róka tüsszent
dinnyevirágtól.
Siszeki (1676-1759)
Öreg
combjaim –
milyen vékonyak vagytok
a tűz fényénél.
Sóha (?-1771)
Szégyenletes
–
halott fű
tücsökketrecben.
Sozan (1717-1800)
A
vendég elment,
mondom fennhangon,
a kályhát cirógatom.
Susiki (1669-1725)
Az
elválás hidege –
apa és fia
egy paplan alatt.
Szató Kazuo (1927-)
Szálanként
tavaszi szelet nyújt át –
a virágárus.
TIZENKÉT MACSKA
Tizenkét
macskát tartok. Ők az én macska-haikuim.
Újév
hajnalán
megengedem : hívd házam
macskalaknak.
Tuskó, idei első
–
még elébb macskák
kiebrudalása.
Tavaszi éj,
mikor macskáéknál
vékony szemöldök a divat.
Öreg kandúrunk
hunyorog bölcsen
titkos
viszonyom felett.
A nyár közelg, s ők…
új ásítást tanulnak
feleségemtől.
Kölyöksír helyének
sarlózom.
a nyári füvet.
Két monszun-eső
közt;
a holdfény-derítette padon –
macska.
Állatorvos jő
túlzón dicsérve
hortenziámat.
Őszi szél –
a szoba minden sarkába
jut egy-egy macska.
Oldalánál
tépett molylepke-szárny –
immáron
alszik.
Ajtóüvegen át
macskánk keresztülnéz
a téli verében.
Szilveszter este...
mind a tíz cica-zsöllye
elkelt előre.
Szódó (1614-1716)
Késői
tavasz:
sápadó rózsa,
keserű rebarbara.
Szokan (XVII. század)
Hideg,
igaz,
de ne próbáld a tüzet,
hó-Buddha!
Szora (1649-1710)
Szárnyaló
pacsirta –
fiókája
koplalni fog.
Szute dzso (1633-1698)
Vannak
az égben
rövidre szabott szoknyák,
nyári hold?
Taigi (1709-1772)
Meditáció:
kövér szúnyogok
lakomája.
Takaha Sugjó (1930-)
A HAIKU EGY ÉVE
TAVASZ
A fülemüle
vétett egy hangjegyet
és el is hallgatott
Tavaszi
reggel –
öt bicikli, aztán hat,
kisvártatva száz
Szilvavirágzás…
ág küzd ág ellen
egy darab szabad égért
Felhőkarcolóból
mind-mind
petrezselyem
a tavasz zöldje
NYÁR
Májusi verejték
túlontúl szép
hogysem letörüljem
Profán hangot adva
ébredek
mennyei szendergésből
Láttam Ádámot,
hiszem, egy krátertóban
úszni Évával
Vendégként
egy tengerparti
strandkosár
magánéletében…
ŐSZ
Reggelre napot,
estére holdat von fel –
virágosmező
Szidva büntetve
egy csillag világgá megy
le a tengerbe
Sörényeiken
gyerek-kezek maszatja –
körhinta-lovak
Mogyorótörés –
Eroszra
nyíló szemek
versre nyíló szemek
TÉL
Csak egy jégcsapot
benne csillaggal küldj
északi hazámból
Szeretni, gyűlölni –
egyre megy – a szavak
télen
fehérek
Nedves-fény-élű
korcsolyát lóbálva, igen,
valaki más
felesége
„ÓH!”-t üvöltve
üdvözli az új napot
a jó öreg gleccser
Takahasi
Sinkicsi (1901-1987)
LENNÉK
Minden
élők közt
lennék édesburgonya
frissen kiásva.
FELHŐ
Én derűs vagyok
bármi történik – pamat
a tündöklésben.
DÉLUTÁN
Hajam
hull, gyorsan –
délután indulok is
Kis-Ázsiába.
TÁVOLLÉT
Csak
mondd azt:
„Úton van” – otthon már
ötmilliárd éve!
Tantan
(1674-1761)
Reggeli dér –
a Fudzsi hegye,
mintha könnyed ecsettel.
ÉVSZAKOK
KLASSZIKUS
JAPÁN HAIKU MŰFORDÍTÁSOK
BARCZIKAY ZOLTÁN és BAKOS FERENC fordításai
Nagyvilág, 2005/10. szám, 772-774. oldal
Hét
vonással
az örrökkévalóság -
hamuba írva
.......................................
Barczikay Zoltán
Téli
haiku
fordításába fogva -
betakarózom
.................................
Bakos Ferenc
A
haiku honfoglalása, úgy tűnik, hazánkban is megtörtént. A legmarkánsabb bizonyíték
erre Terebess Gábor - kinek elévülhetetlen érdemei vannak a műfaj elektronikus
gondozásában - honlapja (www.terebess.hu), ahol a haiku címszó alatt már ezer
költő és műfordító több mint húszezer haikuverse olvasható magyarul. És már tucatnyi
magyar haiku-fórum is található a hálón; ezek közül a leginkább figyelemre méltó
a http://forum.index.hu, melynek lapjain évek óta három levelező rovat is működik
a műfaj bűvöletében. A "műferdítések" rovatban egy japánul tudó fiatalember,
Barczikay Zoltán, egész kis műhelyt szervezett maga köré a klasszikus japán haiku
honosítására: jegyzetekkel ellátott nyersfordításainak biztatására nemegyszer
öt-hat rendszeres levelező is megírja a saját verzióját. Az alábbiakban én is
ezt teszem: a néha szinte kész nyersfordításokból szemezve sorakoztatom az általam
csiszolt darabokat.
B. F.
újévi
boldogság?
mikor rizslepényből elég
csak a két porció?
(Issza)
Jáde
folyócska
újévi vizét kínálja
hajnalpírral
(Szogjoku)
téli
napon
kusza kalligráfiám -
hamuba írva
(Issza)
olvadó
hó,
fényesre beretvált fej,
utazóruha
(Issza)
lepusztult
ház,
jómagam is romokban, sebaj!
tavasz hajnala
(Issza)
nékem
a tavasz:
tükör hátára festett
szilvafavirág
(Basó)
a
macska árnyéka
épp csak súrolja
a bambuszrügyet
(Issza)
deríti
szobám
holdfényt sokszorozva:
gyöngyvirágcserje
(Issza)
szemező-lecke:
tanítvány
köszönt mestert
szilvafaággal
(Issza)
tavaszi
este
kispárna idekészítve -
de kinek? kinek?
(Buszon)
virágzó
fák közt
valahol árnyékban
duhaj játékosok
(Issza)
könnyű
reggel
hová esti zápor űzött:
"Teázó a Fűzhöz"
(Issza)
szilvaágat
törve
ráncos kezeimen
a virágillat
(Buszon)
még
ha tavasz is!
küszöbömig, s ne tovább,
ibolyavirág
(Issza)
tavaszi
eső -
kacsasült-szezon után
vidám hápogás
(Issza)
bazsarózsától
elváló méhecske:
boldog is, szomorú is
(Basó)
zuhatag
vizén
Buddha unt virágai
tovasodródnak
(Buszon)
vénülök
-
már az algahomok is csikorog
fogam alatt
(Basó)
békák:
énekükkel
egybefűznek
nyáréjszakákat
(Issza)
rejtekhelyen,
hol fény se rebben -
egy tökéletes lótusz!
(Issza)
egy
fűszál hívott,
s mit ad isten -
szentjánosbogár!
(Issza)
fű
gyökere
majd ha borít, kakukk,
énekelj nekem!
(Ocuin)
hanyatló
világ
telisteli zsúfolva
virágokkal
(Issza)
égő
ház körül
nagy sürgés-forgás -
csúfolódó kakukk-hang
(Issza)
nyár,
kabóca…
és a harmat-világ
harmatcsepp-könnyei
(Issza)
fenyő
árnyéka
plusz egy tatami:
dolgozószobám
(Issza)
minden
elmúlik,
ámde addig is:
kabócák zenéje…
(Basó)
magányomat
mélyítse csak kiáltásod -
kakukk, kakukk!
(Basó)
hé,
lurkók,
fessetek harmadik szemet
a madárijesztőnek!
(Issza)
kiégett
mezőn
hevesen gesztikulál
egy prédikátor
(Issza)
nem
is gondolnád,
itt az ősz, itt van újra,
gyermek-Buddha!
(Issza)
kis
selyemlepke,
téged már elragad:
első őszi szél
(Issza)
pöttöm
fiunknak
kézre áll a kis-söprű -
sírlátogatás
(Issza)
ég
mélyébe
tó mélyébe vesző
hullt levelek
(Taneda
Szantóka)
őszi
szél elől
oltalmat épp nálam remélsz
kicsi pillangó?
(Issza)
vén
ágat török
öreg térdeimen -
micsoda küzdelem!
(Issza)
alhatnék
akár
madárijesztő gúnyában -
éjféli fagy
(Basó)
söpörtem
eleget…
feladom hát, újra hulló
őszi levelek
(Tan
Taigi)
szobám
sarkában
ne reszkess kis pók -
seprűm ma tétlen
(Issza)
fura
levélzsák -
lepkebábnak palota,
így télvíz idején
(Buszon)
világi
szelek
tépázzák kunyhócskám -
bévül öregszem
(Iio
Sógi)
mily
szégyenletes:
gyerekek hó-Buddhája
kacag enyémen
(Issza)
hó-roppantotta
bambusz-törzs hangja
mélyen az éjszakában
(Buszon)
kertem
söprése -
feledtük tán a havat,
vén harcostárs?
(Basó)
öblön
átkelve
sehol egy szárcsa -
csak a dermesztő hideg
(Buszon)
öt
lábnyi hó -
alatta tán meglelem
végső nyughelyem
(Issza
sírverse)
egymagam
járok
négyszemélyes táncot -
búévfelejtő!
(Issza)
* * * * *
