« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Villányi
G. András haikui
Villányi G. András: Egy tenyér ha csattan: haiku
Villányi G. András: Ono no Komacsi
Isikava Takuboku versei (Villányi G. András fordításai) > PDF
Joszano Akiko: Zilált hajam & Isikava Takuboku: Szomorú játékok (Villányi G. András fordítása)
Szaigjó szerzetes - Villányi G. András: Tükröződések
Basó portrésorozat:
Basó haikui (Villányi G. András előszava és fordítása), Napút, 2013. március
Villányi G. András: Basó, Műhely, 41. évf. 5-6. sz. (2018.)Basó - a fordító előszava + Haszontalanságom kritikája [fordítás és jegyzet], Új Forrás 2021/2
Macuo Basó – Villányi G. András: Otthona és szemfedője: az út (vers és kommentár), Új Forrás, 2021/6
Basó ’természete’ (Villányi G. András fordításai és kommentárjai) Új Forrás 2022/04Magányos Basó (Villányi G. András fordításai és kommentárjai) Új Forrás 2022/11
Villányi G.
András japán haiku fordításai
Nagyvilág,
1988/3. szám, 364-369. oldal
Akutagava Rjúnoszuke
Ősz első napja:
egyik odvas fogamba
ezüstöt tömtek
a rák páncélját
meghagyta az őszi szél:
ebédlőasztal
belázasodván
cseresznyevirág-fehér:
belédidergek
téli szélroham:
szardínián fölragyog
tenger-színpompa
fehér krizantém:
illatában is árnyak
és világosság
hegyvidéki hold
makulátlan tiszta:
hullott-levélszag
Ída Dakocu
szúnyogzümmögés:
az éjszaka verméban
tükrömet nézem
nyári nap delel:
a halál hunyorogva
prédáját lesi
csöndtakarta föld:
mintha lehunyt szemekkel
télvízbe lépne
a metszőollón
mily hidegek könnyeid:
fehér krizantém
élte hunytával
jeges szellő távozik:
orvosságszag
Isida Hakjó
cseresznyerügyből
vadul áradó erő:
remegve nézem
dzsesszzenekarból
villog az ajka mindnek:
vénasszony a nyár
tehervonat-jég:
százával és ezrével
sírok dobognak
gesztenyeillat:
véröklendezés előtt is
és azután is
hó és hó
és hó
halkan gyorsan tömérdek:
ravatalozó
halott pillangó
csermely színén átlejt.
búcsúkeringő
Kaneko Tóta
omló tégláihoz
ragaszkodik a lepke:
nyomornegyed
a hídlámpásnál
tiszavirágtánc kereng
árnyékom nő, nő
őszi szélroham:
lappangó titok-arcot
kakasszem igéz
Maszaoka Siki
kert körül lézeng
botrahajlott vénember:
vattapuha csend
a pók hálóján
lepkék lebbennek holtan:
szánalmas szívem
roppant fák árnya
árnyékommal hullámzik:
téli holdvilág
vánszorgó órák
összebeszélnek titkon:
bárka és a part
fuvolát fújva
e kitavaszult éjen:
valaki elment
fagyos szélroham:
az útszélen egy kivert
elvonszolt harang
Nacume Szószeki
faszénrostélyra
szőlőszár kúszik lassan:
nemsoká meghal
dermesztő hideg:
álombeli asszonyom
szilvavirág
arcmosás közben
őszi árnyak kelnek:
mosdótál tükre
elröppent varjú:
remeg egy kopasz fa
nyugvó nap tüzén
szilvavirág hull
jár egy vízkerék körbe:
holdvilágos éj
esni kezd az ősz:
alszik egy sáros macska
a szent íráson
elméláztam kissé:
a tornácon rózsánál
hever az olló
tolóajtódon
virágok árnya röpdös:
verebek jöttek
csodás dolog ám:
áldozati virágnál
köröz egy lepke
Odzaki Hószáj
"itt van a tavasz"
nagybetűk kürtölik:
újsághirdetés
hegyi napnyugta:
a sírkert feletti ég
tengerre hajlik
a virág szárát
figyeli a nagybeteg:
éppen elmetszik
a gyékényen
ismerős léptek nesze:
veréb érkezett
Szaitó Szanki
a messzeségből
szüntelen kacaj hallik:
kietlen mező
napnyugta ősszel:
tenger vonja ölére
nagyhal csontvázát
ifjú kőműves:
temérdek őszi szirom
a hulló szilánk
az összerogyott
madárijesztő arca
messzi égbe néz
Takahama Kjosi
folyón merengtem:
kezemből a banánhéj
lám aláhullott
cserebogarat
vetettem ki az éjbe:
elnyel setétje
rügyezni készül:
óriás fa törzséhez
fülem szorítom
lelke után száll
a haldokló pillangó:
elfagyó álmok
Tomidzava Kakio
villogó égen
elhaló léptek nesze:
hahota hallik
mikor hazudtam:
színei fölfénylettek
a jégcsapnak
Három búcsúhaiku
Műhely, 41. évf. 5-6. sz. (2018.)
Josza Buszon 与謝蕪村 (1716–1784)
白梅に明くる夜ばかりとなりにけり
shira ume ni / akaru jo bakari / to narinikeri
Immár fehér lesz:
szilvavirág virradat
minden éj vége.
Rjókan Taigu (良寛大愚) (1758–1831)
裏をみせおもてをみせて散るもみぢ
Ura o misze / omote o miszete / csiru momidzsi
Fonákot mutat
majd színét is mutatja
egy hulló levél
Umedzava Bokuszui (梅沢墨水) (1875-1914)
辞世など残雪に香もなかりけり
Dzsiszei nado dzanszecu ni ka mo nakarikeri
Egy búcsúverset?
Az elillanó hónak
semmi illata.
