Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
Japán költészet
石川啄木 Ishikawa Takuboku (1886-1912)
ISIKAVA
TAKUBOKU VERSEI
Villányi
G. András fordításai
Forrás:
Nagyvilág 1992/5. szám
ISIKAVA TAKUBOKU VERSEI ELÉ
Isikava
Takuboku a Meidzsi restauráció nem egészen húszesztendős "modern Japánjában"
született. Apja Zen szerzetes volt, édesanyja a tradicionális szigetországi művészetektől
áthatott családjából származott. A XIX. század utolsó harmadában nemcsak a tudományokat,
s az ipart modernizálták európai mintára a japánok. Szárnyrakapó írók, költők
valósággal megszédültek az addig teljesen ismeretlen nyugati irodalom és személyiség
távlataitól - gőzerővel nyugatosítottak. A megszülető modern japán irodalom szempontjából
munkájuk üdvös volt. Ám e fel- és túlfokozott tempóba sokan belerokkantak. Az
élet s a társadalom csaknem valamennyi aspektusát érintő hirtelen változás, amely
a többszázados hagyományok erőszakos elvetetését jelentette, s a helyükbe új világképek
betöltését, tragikus méretű identitásválsághoz vezetett, amelyet sok értelmiséginél
kísért depresszió, tüdőbaj és öngyilkosság.
Takuboku is e balsorsú generációhoz
tartozik. Hányattatásai a középiskolából - csalás miatt - történő kicsapattatásával
kezdődtek volna? Vagy még előbb, azzal, hogy házasságon kívül született? "Érettségit",
diplomát nem szerezvén főként vidéki lapoknál tollnokoskodott, az irodalmi élet
központjától távol. Mivel apját is elcsapták a templomi szolgálattól, a család
összes terhe vállára nehezedett. Hiszékeny volt. Hitt anarchistáknak, szocialistáknak.
Írt brilliáns lírát, s bújtatott legszürkébb prózát is versjelmezbe. Röviddel
anyja után, kevéssel felesége előtt, tüdőbajban elpusztult.
Pályája számtalan
buktatóját és sikerének ritkább magaslatait nem áll módunkban számba venni. Született
lázadó volt, azaz lázadt minden ellen, tehát önmaga és az "értelem"
ellen is. (Salinger hőséhez hasonlóan, nem ment el saját esküvőjére.) Rövid életét
jórészt nyomorban tengette. Versei megjelentek a Joszano Tekkan és Akiko nevével
fémjelzett Mjódzsóban. Akiko forradalmasította a tankát azáltal, hogy olyasmiről
énekelt, amiről addig nem illett: önmagáról, és szerelemzilálta, kócos érzékiségéről.
Takuboku lázadása ennél tovább megy. Számára nincs "költőietlen" téma.
Versei úgy íródnak, mint az utca emberének naplója. Bármi téma lehet, ami megtörtént
a valóságban vagy a képzeletben. Ezért számos verse "költőietlen", s
épp ezáltal válik az első igazán modern japán költővé. Első kötetét 1910-ben jelentette
meg, Maréknyi homok (lcsiaku no szuna) címen. A több mint félezer tanka
három sorban íródott, ami eltér a hagyományos ötsoros tagolástól. A szótagszámot
illetően (5-7-5-7-7=31) is gyakran szabados. A szemantikai változás eredményeként
e versek - különösen fordításban - inkább haiku (s nem tanka) benyomását keltik.
Villányi András
ISIKAVA TAKUBOKU VERSEI
lélegzetvétel:
mellemben szelek jajdulnak
zimankónál keserűbben
lehunytam szemem
ám szívem kerülik a képek:
ismét fényes kopárság
cserepes a szájam:
hónom alá venném a várost
kínálnak-e gyümölcsöt az éjjel,
játszani ment kislányom
előkotortam, hogy megszalasszam
a fából faragott vonatot
lüktető fogam nyomkodom,
a télvizi ködökből
bíborvörös nap kél
átokföldet átszelő
fekete szerelvény:
bánat hasít szívembe
eltűnődtem:
"vágyak aranypora hol szikrázol?"
- huss! pucolom pipám
elkoszolt kezemen töprengek:
e napokban
lelkem sem más
maszatos kezem rózsásra mostam -
elégedett vagyok -
ma is tettem valamit
gyötrő vágy: drága-drága hegy...
s hasztalan kutatom hol
tavaly megpihentem - a követ
újévre lehiggadt szívem!
alámerült a csöndbe,
álomba dobbantja a múltat
odakint tollaslabda játék
és kacagás hallik -
akár tavaly szilveszterkor
kemencéhez dörgölődzöm,
szemem nyitom-csukogatom:
az elmulasztott tavaszt siratom
"holnapra minden jóra fordul' -
szívembe lopódzó reményért
feddem magam s hálni térek
mint úr, ki összeüti kezét
s morcan vár, míg álmos hang felel:
szívemet türelmetlenség perzseli
fejembúbjára rántott takaró
alatt magamhoz ölelem combjaim:
a világra öltöm nyelvemet
aznap Istennek pöröltem, sírtam
ó, álom, álmaim, álmok!
ennek négy napja volt, reggel
álom-verítéktől tajtékosan
keserű-többtonnás
hajnali ébredésem
a jégtömlő alatt
embergyűlölettel szikrázó szemek:
álomtalan éjszaka
táncot lejtő tavaszi hó:
láztól izzó szemeimbe
szomorúan szivárgó kép
gyógyítatlan
meghalatlan -
egyre áradó türelmetlenség
ébredéskor
gyűszűnyire szűkült tüdőm:
reggel, ősz elején
tornácra hozatott párnákról
végre ismét
elmerülök az éj tengerében
Vö.
Joszano Akiko: Zilált hajam & Isikava Takuboku: Szomorú játékok
Két századfordulós japán költő tankái
Fordította: Villányi G. András
General Press, Szeged, 2003, 47-87. oldal
