« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Összes haikuja
japánul ábécérendben (DOC)
régi
tó
vizet
csobbant
Terebess Gábor Basó
fordításai
(Frissitve: 2009.
nov. 13-án: 630 db.)
Kétnyelvű japán-magyar változat: DOC > PDF
Matsuo
Bashô (1644-1694),
Yosa Buson (1716-1784) festménye, részlet
„Előzd meg az elődöket: kövesd, amit követtek!”
(Basó)
[Horváth Imre (1906-1993) erdélyi magyar költő: „A kiváló megelőz, a törtető a sarkadra lép.”]
mécsem
ellobbant
hasztalan élesztem
dermedt az olaj
tavaszi
szél
szomorúfűz tincseit
összefésüli
ó
tavasz tavasz
milyen nagyszerű tavasz
csak így tovább
bár
tüzel a nap
tüzel könyörtelenül
kél az őszi szél
levendulaszín
regénybe illő hajnal
kakukk ébreszt rá
hajnali
ködben
megkondul a harangszó
dereng már az ősz
alig
virrad még
ujjnyi fehérség csillan
fehér csalihal
közeleg
az ősz
gyakrabban ábrándozom
teaszobákról
késő
ősz után
miből él szomszédunk?
vajon mit csinál?
fúj
az őszi szél
csak a gesztenye őrzi
kupacsát zöldnek
őszi
szél
a tolóajtó résén
besipít
császárfa
lombja
alighogy lehullt - már dér
veri a vadszőlőt
szelek
vánkosán
elérte fülem az ősz
súgott valamit
ősz
van már
szemerkél az eső
a holdon is
noha
nincsen
savanyító bödönöm
zamatos az ősz
őszi
szél süvölt
az iszei temetőn
egyre rémisztőbb
tönkrevágta
a bús őszi éjszakát
víg csevegésünk
megérte
az őszt
most ihat a pillangó
krizantém harmatot
hűvös
már az ősz
ki-ki magának hámoz
dinnyét padlizsánt
tízedik
őszöm
töltöm Edóban - lakhely
címnek megfelel
őszi
szélvihar
eperfa vándorbotom
eltört azt bánom
halászok
arca
az első mákvirágok
láttán felderül
halásztanyán
tücsök és garnélarák
összejön végre
jön
egy-egy zápor
rizspalántákért csöppet
se kell aggódni
fogadó
fölött
holdtányér - a belsejét
én belakkoznám
zölden
is ízes
de a csilipaprika
buzgón pirosul
zöld
fűzfagallyak
csak apálykor érnek
le az iszapba
nincs
semmi baj
túléltem a tegnapot
gömbhallevestül
dicső
pillanat
zsengezöld levélen
felragyog a nap
tombol
a tenger
Égi Folyó íve óvja
Szado-szigetet
kemény
jégverés
öreg tölgyfaként talán
megmaradhatok
tiszta
szerencse!
üde hótól illatos
a Déli-szurdok
reggeli
teát
kortyol egy szerzetes
krizantém csendjét
minden
reggel
csiszolgat játékán
az őszi tücsök
jó
társaságban
hajnalkavirágokkal
reggelizem
hajnalkavirág
sután festve is maga
a mulandóság
szirombontásban
tivornya sem zavarja
a hajnalkákat
kúszó
hajnalka
kertkapum beláncolta
nappalra is
hajnalkavirág
veled vigasztalódnék
nincsen barátom
reggeli
harmat
hűti a sáros dinnyét
lucskos foltokkal
lábat
mostam
ma ruhástul dőlök le
hamar megvirrad
rizsgombócból
másnap holt bambuszlevél
álommal töltve
tengerbe
fojtja
a perzselő napot
Mogami-folyónk
Hőforrás-hegytől
ellátok Szeles-partig
hűvösödő est
szalmaszíj
helyett
kálmoslevéllel kötöm
meg bocskoromat
tetőpillérről
lóghatna banánlevél
belát a hold
őszéji
vihar
eső szakad dézsámba
banánfám hasad
banánfám
körül
ha van amit utálok
serdül a tarack
az
éjszakában
szarvasbőgéssel terjed
a szomorúság
peónia
porzói közül bús méh
kászálódik ki
szendergésemből
tavaszi eső keltett
föl szelíden
nyitott
paraván
rajta festett hegyláncok
bezárták télre
beteg
vadliba
hideg éjbe zuhant le
elszenderülni
lehull
a virág
visszatér a földbe
gyökereihez
fácán
kiált föl
egyszerre visszahozza
holt apám-anyám
fölrebbent
lilék
orkán dúl Hiei-hegyen
vészjósló az éj
bambuszlevélbe
rizst teker míg fél kézzel
simítja haját
fűzlevél
potyog
gazdurammal hallgatunk
hozzá harangszót
salátalevél
padlizsánlevesben is
megmaradt zöldnek
krizantémvirág
savanyú salátáját
lepke ízleli
csapongó
lepkék
hányszor szárnyalják túl
a fal tetejét
pillangó
röpköd
szerte a napos rétre
árnyékát veti
lepkék
madarak
szárnyával röppenek fel
a virágfelhők
gyöngyfüzérfa
cseresznyeszirom-felhős
egy esős napon
seregély
csapdos
ostorfabogyó szárnyal
fergeteges reggel
ki
van öltözve
jószerencse ünnepén
az ecetárus is
minden
áldott nap
másnak mutatja magát
a gyapotrózsa
császári
kegyből
lobog a tűz újévi
fazekunk alatt
félreteheted
írói tehetséged
nézd bazsarózsák
Fudzsi-hegy
szelét
viszem Edóból - emlék
a legyezőmön
lilaakác
konnyad
babjáról verselek majd
ha elvirágzott
mint
fenn a Fudzsin
teamozsár kúpfedelén
bolha üldögél
kőzáport
zúdít
le az Aszama-hegyről
őszi szélvihar
megtisztulási
rítus - hal a vízből
szélbe ugrik fel
egy-egy
szélroham
és a lepke új helyen ül
a fűzfa törzsén
hetedik
hónap
hatodik napján este
már annyira más
lassít
a csónak
part mentén virágzó
őszibarackfák
még
derült az ég
esőkalap köpeny kéznél -
bambuszültető nap
vadkacsák
veszte
jószerencse ünnepén
jól megy a vásár
a
régi réten
pásztortáskát szakajtani
férfias munka
az
öreg tóban
békaugrásra vár
a víz hangja
*további
variációk:
ódon tavon / béka ugrál minden / csobbanásba
a régi tónál / békaugráskor hallani / a víz hangját
a régi tóba / béka ugrott - hallom a / víz csobbanását
tán egy régi tó - / mintha békaugrástól / csobbanna vize
ódon tavon csend / csak egy béka ugrása / csobbant némi neszt
agg tó hallgatag / ám ha bekap egy békát / felcsendül vize
hallgat a tó rég / de béka ugrik belé / s megszólal a víz
hallgat a vén tó / ám egy békaugrástól / felhördül vize
vén tó / békaugrás / víz-hang
az
öreg folyó
nyíltan szemet vetett
az árvafűzre
koppan
az eső
zöldbarackra fülem is
besavanyodik
köldökzsinórom
szülőházam év végén
elsírom magam
messze
északon
rizsültetők dalából
született a vers
hó
volt hó nem volt
mit együtt néztünk tavaly
vajon visszahull?
másnapos
vagyok
de míg cseresznye virágzik
senkit sem zavar
újév
másnapja
több napot nem mulasztok
nyíló tavaszból
télbe
hajlott kert
csenevész holdsugárnál
cérnahang cirpel
téli
napsütés
ráfagyott árnyékom
a ló hátára
télen
sincs szünet
mint jégverés zakatol
a rizshántoló
téli
magányban
a szokott kopott oszlopra
támaszkodom
újév
reggele
már olyan borongós
mint egy őszi este
egekben
a hold
mint telekárak a
vásárnegyedben
fenyőtű
tűznél
szárítom kéztörlőmet
cudar az idő
beleborzongok
ilyen őszvégi este
az alvilág lehet
mint
a sötét éj
szentjánosbogarat fogsz
de tövist markolsz
házak
ormán
foszladozik a napfény
hűvös esténk lesz
bokorhere
rét
befogad éjszakára
egy kóbor kutyát
harmatos
hajnal
szomszédunk döngeti
a rizshántolót
mássz
elő!
selyemhernyó rekesz alatt
varangy vartyog
szomorúfűzről
vagy a magas égből
eső csepereg
behavazottan
Hakone-hágón reggel
emberek kelnek
mint
kagyló és héj
szétválunk Futaminál
búcsúzó őszben
túlélő
kagylók
drága levesbe főttök
esztendő végén
elhull
a virág
füveknek magja szórja
szét a bánatot
a
virágok közt
bögöly játszik - ne kapd be
verébkoma
fészkét
hagyó patkány
én sem éjszakázom
virágzó fák alatt
borom
zavaros
rizsem sötét - virágból
világból elég
virágarcok
láttán
szégyenlősen bújik a hold
ködfátylak mögé
virágfelhőn
át
Aszakusza? Ueno?
melyik harang kong?
cseresznyevirág
közt szállok meg húsz napig
elvirágzásig
cseresznye
nyílik
már egy hete darut látok
a hegy alján
teljes
virágzás
de a hegynek egyre megy
minden virradat
kerek
egy réten
felülemelkedetten
pacsirta dalol
szomorúfűzfa
mintha ápolná sebét
ága ráhajlik
tavaszi
szélben
a virágok kacajra
könnyen fakadnak
reggelre
kelve
ködben surran a tavasz
nevesincs hegyre
tavaszéjszaka
betelt cseresznyevirággal
majd vége szakadt
tavaszéjszakán
templomzugba vonultam
társért imádkozni
megjött
a tavasz
rizsszalmakötél díszt
aggat egy gyerek
kitavaszodott
öt mérő tavalyi rizs
új évi jómód
tavaszi
eső
végigcsorog a fákon
tiszta forrásvíz
tavaszi
eső
két levéllel csírázik
a padlizsánmag
darázsfészkekről
tavaszi eső csurog
lyukas a tető
tavaszi
zápor
szalma lebernyegünk
mint fűzlomb csapkod
tavaszi
esők
ürömfű ágaskodik
útszéli gyepből
hídpalló
résén
nőtt páfrány holdbámulós
emléket idéz
lótusz
levelét
hagyjuk meg a tóban
ősök napjára
galambok
búgnak
sziklabarlang szájából
mindent áthatón
kora
ősz össze-
hajtott szúnyoghálóval
takarózom
az
első dinnye
tán gerezdekre vágjam
vagy szeleteljem?
téli
zivatar
sásköpönyegre vágyik
még a majom is
első
téli hó
milyen szerencsés vagyok
kunyhómból nézem
tavaszi
hó
nárciszt bókoltatni
arra épp elég
beköszönt
az ősz
most úgy zöldell a tenger
rizsföldnek illik
leesett
a hó
útiládád kifakult
vándorszerzetes
cseresznye
első
virága éppen egy
szép napra nyílik
nyíljatok
gyorsan
krizantémvirágok
rajtunk az ünnep
hallom
kígyót öl
máris milyen ijesztőn
dürög a fácán
a
nap előtt el
vándormadarak szálltak
mégsem a felhők
nyári
esőben
is fordul a nap után
a mályvarózsa
pacsirta
dalol
egy fácán kíséri
közbe-kakatol
áthágom
csúcsát
pacsirta fölé szállok
a bérci hágón
kelet
vagy nyugat
innen is onnan is
bősz őszi szél fúj
szélfútt
szakállát
öreg ősznek panaszolja
ki fia-borja?
most
a varnyú sem
viszolyogtat mint máskor
hajnali hóban
nyomorú
templom
deres öntöttvas kanna
hűlt duruzsolás
kócsag
hószárnya
Hira s Mikami csúcsa közt
híddá fagyott
szulák
nyit délben
pihen a rizshántoló
meghitt pillanat
érik
az árpa
a pacsirta éneke
egyre élesebb
nem
látja senki
virágzik a szilvaág
bronztükröm hátán
felhők
hegylánca
a Fudzsi-hegy ormára
hózáport zúdít
téli
zivatar
Kisköves-patakba
kavicseső esik
a
ház népére
őszi zivatar hulljon
sebaj ha hideg
magányos
apáca
zsúptetős kunyhóba zárt
fehér azálea
levetem
göncöm
és vállamra terítem
ruhaváltó nap
szajhákkal
szomszéd
szobában éjszakáztam
virágos a hold
ó
mily hűvös!
falnak támasztom talpam
alszom délután
szirmonként
szállong
sárga boglárkavirág
zúg a zuhatag
mécsbogár
lesen
csónakosunk berúgott
dülöng a ladik
kakukk
énekén
száll a haikumester
ki a világból
kakukk
szava száll
magányos sziget felett
megállapodik
kakukk
kiáltás
ráérősen csendül le
a víz színén
kiskakukk
dalol
dalol repül és dalol
dolga rengeteg
kakukk
kiabál
minden kálmoslevél
öt láb hosszú nyárs
átcsillan
a hold
bambuszrengetegből
kakukk szólítja
hólyagcseresznye
bogyó-kehely-levél mind
őszi skarlátban
szépasszonyvirág
inog karcsú dereka
harmatsúly alatt
hóval
tetézett
bambuszkalapom
vásárra viszem
lenge
kimonót
vékony kabóca szárnyat
hordok a nyáron
megőszült
család
botra borulva járják
be a sírkertet
tintahalárus
a kakukkmadárral
egy hangon harsog
jégeső
veri
cédrus-zsindely kalapom
fejem dübörög
ezek
még élnek
tömbbe összefagyva is
tengeri uborkák
csak
tarólevél
várja a teliholdat
felperzselt tarlón
rizsföldi
verebek
a teaültetvényen
menedékre leltek
nemes
lélek az
ki nem a villámfénytől
világosul meg
a
sötét éjben
megragadod a villámfényt
mint fáklyalángot
villámfény
villan
kócsag rikolt riadtan
éjek éjén át
érett
rizst csépel
öreganyádat éltesse
krizantémvirág
kettőnk
élete
tovaszállt de cseresznye
virágzott közben
túlélem
talán
útikalapom árnya
némi enyhet ád
az
őszi orkán
vaddisznó kondát söpör
félre az útból
tücsökcirpelés
zeng a vaddisznónak
vackán sincs nyugta
Irago
fokán
a héja vijjogása
magával ragad
tavaszi
alkony
nem hallom a harangszót
konduló csöndben
elment
a holddal
négysarkú íróasztal
maradt utána
hervatag
kövek
elszáradó vizek
tél van puszta tél
a
kő bűzétől
vöröslő nyári füvön
forró a harmat
Kőhegy
köveit
jégzivatar verdesi
kőkeményen
kőhegyi
kőnél
gyászhozóbban fehérlik
most az őszi szél
hőfonalak
gomolygatják össze
a sűrű füstöt
indulnék
haza
szomorúcseresznye
gallyába gabalyodok
kövi
azálea
a kakukk véres könnye
kivörösíti
gyertek
gyerekek
jégesőben szaladunk
gyémánton tiprunk
hébe-hóba
gyerünk
ki a hóba csúszkálni
az elbukásig
fogyóban
a hold
napról-napra gyarapszik
a sötétség
késik
a holdfény
majdnem megfőtt a rák is
egyre sötétebb
téli
záporból
ernyőjét lógatva jön
egy szerzetes
Nagybuddha
szobrát
csak hőpára formálja
talapzatára
a
függőhidat
befonták a repkény
éltető indái
osztrigát
árulj
ne szárított moszatot
vénségedre
nyuszifül-írisz
felismered a vízben
tükörképedet?
év
végi sürgés
a vöcsöknek is sok már
víz alá bukik
mily
remeteség!
terem hold és krizantém
három tábla rizs
nem
restelli
aprít zöldséglevesbe
csilipaprikát
megfagyott
víz
szétrepesztette korsóm
nem megy az alvás
ha
papírruhám
nedves lesz az esőben
szedek virágot
lenőtt
a hajam
sápatag arcom kékül
túl esős a nyár
elkeserítő
sötét lett a főzéstől
borkóró zöldje
Buddha
születés-
napjára született egy
foltos őzike
elhaló
harang
éledő virágillat
teljes az este
még
harangjuk sincs
mire hallgatnak tavasszal
ha leszáll az est?
téli
krizantém
ablakod előtt - forrald
édes rizsborba
téli
krizantém
rizskorpa havazta be
döng a hántoló
Kannon
temploma
cseresznye szirma szitál
cseréptetőjére
ne
petyhüdt arcunkra
szűzi cseresznyevirágra
üssön a versünk
papírernyőmmel
félrehúzom ágait
lássam a fűzfát
átfűlt
kopár rét
hőhullámok lengnek el
alig felette
kopár
fa ágán
varjú sötétlik - ősz van
beesteledett
learatták
az első rizst - pereg mint
a cankó hangja
ősz
a faluban
félig-aratott mezőn
darvak bóklásznak
gágog
a vadlúd
Kiotóba ősszel
értük utazom
magamra
húznám
madárijesztő rongyát
dermesztő éjfél
kalapom
sincsen
havas eső hull fejemre
áztasson csak!
merre
keressünk
kátyútól kátyúig
Esőkalap-sziget?
a
nemes tölgyfa
nem hederít virágra
talán titkolja
hallgatnom
kell de
kimonóm könnyes ujja
mindent elárul
nyilván
nem él már
eső-rejtette holdban
az a dalia
a
folyóparton
kalapos nép élvezi
az esti szellőt
hóka
téli szél
tévedésből plántálták
az őszi kertbe
háztól
házig
számba veszek szilvafát
szomorúfűzfát
ne
hidd hogy elmúlt
most is rád emlékezem
lelkek ünnepén
fejemre
húzott
takaróval fekszem le
fagyos éjszakán
tollruhába
bújsz
melegen kell öltözni
sárga kacsaláb
vadlibák
húznak
kakastaréj-virágok
elsötétülnek
reggeli
hóban
csak a zöldhagymák jelzik
a kerti utat
fát
hasogatnak -
Ono szénégetőit
idáig hallom?
most
a fa alatt
leves is halsaláta is
cseresznyeszirmos
kivágott
fatörzs
bütüje kerek akár
az őszi telihold
a
kőfaragó
kitett kövei közül
krizantém tört fel
Nara
utcáin
krizantém illatba merült
Buddha-szobrok
kertben
felejtett
leszakadt bocskor talpa
krizantém szagú
jégcsapretek
krizantémvirág hervadtán
alább kell adni
harmatot
csöppent
a krizantém - felveszem
hát jamszgumócska
míg
tüzet gyújtasz
gyúrok valami jót
jókora hógolyót
itt
vagy pillangó
én lehetnék Csuang-ce
amint álmodlak
arany
paraván
télen egyedül vénül
fakó fenyője
kallózd
a vásznat
ne csak a csendet halljam
papné asszonyság
magas
császárfán
fürjek pitypalattyolnak
módos a szomszéd
őszi
permet hull
a mályvavirágoknak
eszményi idő
ködszitálásban
ma nem látszik a Fudzsi
még elbűvölőbb!
kihagy
a tücsök
kályhámban a zsarát
helyette serceg
kiszói
vadgesztenyék
keseredett lelkeknek
valók emlékbe
szalmakunyhóval
a harkály se törődik
nyári fák közén
fülem
illattal
kifüstöltem - hadd halljam
ha kakukk kiált
tiszta
vízesés
belőle merítették
az üvegtésztát?
tiszta
zuhatag
zöld fenyők hullatják rá
tűlevelüket
tiszta
vízesés
fodrán szemernyi szenny sincs
csak nyári holdfény
kis
piros kagyló
kis bokorherevirág
kis szakéscsészék
gyerekből
elég!
ki ilyet tud mondani
legyen virágtalan
fészkelő
gólya
virágzó ágak között
meglesheted
a
gólyafészket
cseresznyeszirom vihar
is megkíméli
barackvirágkert
ismeretlen szerelmünk
gyöngyfüggöny rejti
felém
se nézel
az őszi estéimre
magamra hagytál
őszben
járunk már
ha nem válsz pillangóvá
hernyóként végzed
a
halászasszony
apró durbincsba döfi
hideg fűznyársát
gyertek
gyerekek
kinyílt a szulák dél van
hámozzunk dinnyét!
csak
kabóca váz
semmivé énekelte
magát lakója
lecsap
a sulyok
mennyből visszhangozza
a Göncölszekér
hamis
a hangom
de előadnám a hulló
cseresznyeszirmot
bujdosó
kakukk
a teaszüretelők
hallják a hangját?
téli
szélroham
éles szikla áll lesben
cédrusfák között
későn
nyílt virág
facsupasztó szélben sem
tágít illata
fagyos
szél süvít
fájdalmasan felpüffed
az ember arca
téli
szélvihar
bambusz közé rejtőzik
le is csillapul
mohos
hant alatt
elmulasztott imát
mormol valaki
kilencedszer
is
teliholdra ébredek
csak hajnali négy
megyek
rizst venni
az üres zsák lesz csuklyám
a havazásban
elfogyott
a rizs
tökhéj-edénye szép lesz
virágvázának
gyékénylepelbe
csavart csavargónak is
tavasz virágzik
csuhás
denevér
virágzás és csicsergés
vár rád odakint
őszre
hirtelen
felhőbe ért a madár
megöregedtem
ezen
a tájon
hűvösnek érzel mindent
amire rálátsz
világít
a hold
akár szentjánosbogár
minden rizsföldön
életem
ősze
istenek korában kelt
fenyővel közös
ezen
az úton
nem jár együtt senkivel
az őszi este
magjaid
aprók
mégsem kicsinyellek
csilipaprika
templomi
kertem
zsúfolásig megtelt
banánfákkal
ványolófánk
kaméliát vagy szilvát
virágzott hajdan?
eldugott
kunyhód
ajtaján guvatmadár
se kopog rád
romba
dőlt templom
ásd ki a legendáját
gumóásó öreg
üvegtészta
és
pár szelet nyers hal mellé
szilvavirág
szomját
oltó
patkány szájában
keserű a jég
tükrét
a holdnak
felhők homályosítják
fényesítheted
fának
csúcsáról
az üresség hull alá
kabóca vázban
megrögzött
zsivány
rokonai tartanak
gyászszertartást?
nem
hallom pók
ki után szipogsz-zokogsz
zúg az őszi szél
gomolygó
felhők
tornyosulnak oszlanak
holdfényes a hegy
holdcsodálóknak
egy-egy vonuló felhő
pihenőt enged
váló
barátok
felhőbe vesző vadlúd
visszatér talán
kisfiú
lovon
indul a retekszedés
nyeregből nézi
végzünk
az évvel
döngölik a rizstésztát
magamban alszom
Fekete-erdő
most minek nevezzelek?
hó föd el reggel
fűpárna
vár rám
szidom a téli esőt
vinnyog egy kutya
fűszálról
zuhan
majd hirtelen szárnyra kap
parázsbogárka
zsúpajtós
kunyhóm
új lakói kitárták
babaünnepre
ősz
jelzi kunyhóm
keserűfű virágzik
paprika piroslik
szedem
a gyógyszert
mégis hull párnámra
vacogtató dér
vendégfogadót
kerestem kimerülten
lilaakácost
zúzmarát
mutat
a fojtóbab ma reggel
levele színén
hófelhők
szállnak
fölöttem Kiotóba
félúton vagyunk
Kiotóban
is
elegem van - facsupasztó
szélből és télből
Kiotóban
is
kakukkszót ha hallok
vágyom Kiotóba
karcsú
karéját
látván - még serdületlen
az újhold ma éjjel
fővárosunkban
kilencvenkilencezer
virágnéző kél
úton
társtalan
kalapom jelmondatát
mossa el harmat
falusi
felcser
hátaslovat küldtek érte
az udvarházból
nyári
réten át
szénát hord egy ember
jelzi az irányt
vettem
egy vékát
majd meggondoltam magam
holdat bámulok
kakukkszót
se vár
kornyikál a házaló
zöldséget árul
fele
se tréfa
letapossa szerelmes
macska a kutyát
fenyőre
szél jár
hűvös csobogásba
hull a tűlevél
fenyőgomba
lám
kalapod ráncos bőre
fenyőfa kérge
fenyőgombára
ragadt valami levél
ismeretlenül
sáfrányvirágok
olyanok mint festői
szemöldök-ecset
szívemben
virág
felköszöntöm a téli
visszavonulást
őszi
telihold
mi köd a hegy lábánál
felhő a mezőn
őszi
telihold
jósolhatatlan észak
időjárása
szüreti
hold
a tó körül kószálok
kivilágosig
szüreti
holdtölte
dagály sós hullámai
mossák kapumat
szarvaspár
szőrszálanként szőrözve
ápolja egymást
nője
rizst legyez
egyszerű lakoma készül
hűs esti szellő
jégcsapretek
csípőssége vetekszik
az őszi széllel
útszélen
kirítt
lovam már bekapta
a mályvarózsát
szívderítő
átvészelted a szélvészt
krizantémvirág
kopogni
kéne
Mii-templom kapuján
fényes a hold ma!
holdsarló
alatt
hajdinanyílás dereng
mint a ködpára
a
hold karéja
és hajnalka bimbója
versenyt duzzadnak
kivonulunk
mind
zúzmarával borított
hídavatásra
júniusban
is
jobb a sózott bálnahús
a durbincsoknál
zsúpszalma
kunyhó
hallani a molylárva
rágása neszét
hó
végi vihar
hold híján ki karolja át
az agg cédrusfát
jégbarlangból
ered a forrásvíz -
fűzfát ha kérded
jéghideg
a víz
hogy tudnék elaludni
úszik egy sirály
vízmerő
ünnep
a papok fapapucsa
jegesen kopog
hínár
közt nyüzsgő
jéghalak - tenyeremen
elolvadnátok
száz
év hangulat
hullatja holt levelét
szerte kertedbe
a
kapun belül
orchidea-illatos
szágópálmafák
egyebem
sincsen
életem is súlytalan
üres kabaktök
verssel
teleírt
legyezőm szétszakítom
búcsút kell venni
mit
kívánhatnék?
bőség-batyud teljék meg
holddal virággal
kimondott
szavam
elhidegül ajkamon
ősz szele hűti
szamurájok
közt
csípős a beszélgetés
akár a retek
tavaszi
talány
illata-sincs fűszálon
lebeg egy lepke
szerelemre
vagy
árpára sóvárog
girhes macskalány
sodor
a búcsú
árpaföld kalászába
kapaszkodom
régi
történet
birkózó volt hajdan
a vitéz harcos
Muszasi-lapály
csak ujjnyira emeli
hangját a szarvas
Muszasi
síkján
nem akad fönn semmin
bambuszkalapod
tenyérből
iszom
jeges forrásvíz hasít
fájós fogamba
milyen
szánalmas!
harci sisak alól
herseg a tücsök
repceföld
fölött
verébsereg repdes
virágra vigyáz
könnyes
a búcsú
vadszegfűre kámforfa
harmata pereg
nyit
a krizantém
feledésbe merült már
a szegfű heve
naphosszat
dalol
a pacsirta - ki mégse
dalolja magát
kirakják
nyáron
az elhunytak ruháit
szellőztetni
fertelmes
halbűz
rizsföldi gyomkupacon
őnbelsőségek
tajtékzó
fodrok
korai virágzásra
vízre szállt a hó?
hullám
mosta part
bokorhere szirommal szórt
kagyló teríték
áldozok
Buddhának
zsúpszalma oltáron
hűvös levegőt
nem
tudom melyik
fának a virága
de érzem illatát
fűzfa
hullatja
levelét ágrólszakadt
házra - táplálja?
hova
tovább?
év végi zsibvásárba
tartasz varjú?
bár
megláthatnám
virágot pirkadatkor
hegyisten arcát
közeleg
a nyár
fogd be a szélzsák száját
mentsd a szirmokat
nyáridőben
sincs
többje a nyelvpáfránynak
egy levélnyelvnél
nyári
éjszakát
facipők kopogása
fel-felderíti
nyári
éjszaka
elhűlt esti étkekre
hasad a hajnal
megyek
a hegynek
nekifohászkodom
fapapucs-oltárnál
nyári
váltás
maradt még vadászható
ruhatetű
daliák
álma
nyári fű alatt nyugszik
a harc mezején
nyári
fű közül
vadászom a kígyókat
ne gyere korán
kovászos
szója
zarándok ver ütemet
míg zöldfűszert vágsz
patyolatfehér
frissen mosott zöldhagymák
hosszú jégcsapok
ráncos
vén kezek
olvasót morzsolgatnak
nirvána napján
macskanász
vége
fátylas tavaszi holdfény
hálószobámból
tüzelő
macska
oda-vissza somfordál
beroskadt kályhán
hullt
fűzlevelet
söprök a templomkertben
búcsúajándék
söprök
a kertben
havat-söprűt-feledten
söpröm a havat
mezőn
vágok át
lovam félrerántom
merre vagy kakukk?
szakéshordónk
kiürült - rendezzük
tele virággal
bolhák
és tetvek
lepnek és jó kancám a
párnámra pisál
mindhiába
poszáta cserregi le
ábrándjaim
ajtófüggöny
mélyen mögötte hölgyed
szilvavirága
bár
algaleves
ínyesmesteri főzet
öntsd díszcsészébe
a
mezőn csontok
fehérlenek - metsző szél
nyilall szívembe
tavalyi
tolvaj
ellopja az óévem
éjszaka megint
főjön
a tészta
rakjunk alatta tüzet
hideg éjszakán
lezuhantában
kamélia kelyhéből
esővíz ömlik
legyezőmről
ráhullt cseresznyeszirmot
szürcsölök mint szakét
fiúk
ünnepén
kerül kosár és kard
papír ponty lobog
ültessünk
fát
unokáknak kakifügét
narancsligetet
elállt
a zápor
szegett fejét emeli
már a krizantém
ébredj
fel! ébredj!
legyünk útitársak
szendergő lepke
elkísérések
és visszakísérések
ősz van Kiszóban
éjjel
az ágyban
szúnyoghálóba zárva
verejtékben úszom
derűre
ború
kormoránok a halat
halásznak fogják
jó
lesz tavasszal
hazatérni otthonról
újra az útra
meleg
fogadtatás
téli esővé enyhült
a havazás
holland
úrlovas
nyíló cseresznyét figyel
a nyeregből
olykor
vendégül
látom leheletemet
téli magányban
fáj
az öregség
ha fogam a moszatban
homokra harap
szárnyát
a lepke
orchidea nektárral
illatosítja
evező
loccsan
éjjel a belem kifagy
könnyem még csordul
téli
tűznyitás
a kályhás halántéka
már deresedik
hatodik
hónap
megpihennek a felhők
Vihar-hegy fölött
nem
voltál otthon!
szilvavirág is csak a
szomszéd kertben nyílt
kihalt
szentélykert
elhagyták az istenek
gyűlik az avar
két
marokkal szórt
barack- és cseresznyevirág
ürmös sütemény
lakatlan
házban
egy tücsök ing a szögön
összeaszottan
kifeslő
bimbók
felajzott szerzetes
ledér feleség
kivirágzott
szilvafákat a szél
ne érje-tépje
sárból
raksz fészket
de csészémbe ne hullass
sürgő fecskepár
reggelig
havazott
le se hunytam a szemem
szakét vedeltem
elvadult
virág
elnyílt őszibarack közt
első cseresznye
cseresznyevirág-
nézőknek öt-hat mérföld
csoda naponta
régi
emlékek
özönét szakajtja rám
cseresznyevirág
nyári
zivatar
csak a szetai hidat
nem tűnteti el
nyári
zivatar
úszó vöcsökfészket most
lehet találni
nyári
esőben
úgy rémlik összemegy
a daru lába
májusi
esők
után is váltig ragyog
a Fény Csarnoka
nyári
esőket
gyűjt a Mogami árja
egyre sodróbban
felhőszakadás
a vízesés esőbe
fojtotta magát
zivataros
nyár
selyemhernyót keserít
eperfa kertben
nyári
zivatar
az éjjeli őrjárat
sárkánygyertyát gyújt
koranyári
eső
letépett verses kártyák
foltja a falon
bazsarózsán
sosem hűvös a harmat
olyan mint a méz
bár
hideg az éj
ha ketten összefekszünk
egész kellemes
palántázó
kezek
hajdanán kőnyomatos
ruhát festettek
tányér
és csésze
hűvös est félhomálya
szürkére mosta
majomidomár
apró jelmezt próbál a
sulykolófára
halljátok
költők
kivert gyerek gőgicsél
nemcsak majom bőg
bambuszfű
harmat
eláztatta nadrágom
csörtetek tovább
már
régi falu
terem datolyaszilva
minden udvarban
parasztgyerek
túl sok szilvaágat tör
bivalyhajtó botnak
lábikrámon
fel
egy parányi rák mászik
tiszta forrásból
sajnos
határőr
én kopogok ajtódon
nem guvatmadár
mutatványosok
egy veréb is somolyog
kinézetükön
évbúcsúztatót
kellene tartanunk
jó a hangulat
szélvihar
sodor
zörgő avart kapumhoz
főzhessek teát
az
esteli hold
cseresznyevirág fölött
kissé elidőz
zuhatag
zárt el -
ideje kezdenem a
nyári elvonulást
röpke
pillanat
míg megszólalt a kakukk
telt ezer év is
téli
zivatar
csalódott a fenyőfa
régóta hóra vár
koratéli
zápor
tarlón a friss torzsokat
befeketíti
a
Vöcsök-tóra
négy égtájról hord a szél
cseresznyeszirmot
szarvas
agancsa
új ággal gyarapszik
utunk szétválik
szigetek
során
széttört szilánkokra
a nyári tenger
fagyverte
szirmok
csak szomorúság bomlik
a virágmezőn
hóharmat
ruha
széllel takart derékalj
kitett kisgyerek
épp
hogy élek
elalszom utam végén
az őszi esttel
sózott
durbincsok
halárusnál ínyük is
fagyosan fehér
darvak áztatják
lábukat a gázlónál
hűvös a tenger
bambuszt
a földig
hópelyhek súlya húzza
furcsa egy világ
bokorhere
ring
de egy árva harmatcseppet
se ejt a földre
fehér
csalihal
fekete szemmel nézi
Buddha hálóját
ősz
hajszálaim
húzgálom - párnám alatt
pirreg egy prücsök
fehér
mákvirág
pillangótól emlékbe
tört szárnyat kapott
fehér
mákvirág
a téli záporoktól
most virágzik ki
fehér
krizantém
kifürkészhetetlen
mért nincs rajta por
fehér
krizantém! fehér krizantém!
loboncos hosszú hajad
felháborító
várromot
járván
régi kút friss vizével
kezdem a múltat
parasztgyerek
rizshántolás közben
lopva holdat néz
alkonyi
csöndben
felcirreg a kabóca
követ hasogat
hörpinthetsz
koratavasz illatával
szilvavirág-bort
a
begónia
dinnyebél pirosan
borul virágba
hajdinát
bámulsz
mezei bokorhere
féltékenykedik
hajdinavirág
meghívlak rá - terítve
a hegyi ösvény
szennyes
ruhaujj
iszapból gyűjtünk csigát
nem lassulhatunk
még
kék a tenger
szaké szagú hullámot
hörpöl a hold
nárcisz
virága
fehér őszibaracknál
hamvasabb fehér
Égi
Folyóra
hajóácstól dereglyét
kérhetünk kölcsön
egymást
fehéren
nárcisz és papírajtó
visszatükrözi
Szuma-templom
fuvola szól magától
a lombok árnyán
Szuruga
útján
teafűtől illatos
a narancsvirág
nagytakarítás
év végén magának is
ácsol polcot az ács
verébfiókák
csiripelnek - fészeknyi
egér cincog vissza
tusdörzskő
netán?
homorú követ lelek
harmat tócsával
a
nyár hűvösét
Szaga bambuszaival
ábrázolhatnád
a
jó hűvösben
otthon érzem magam
lepihenhetek
hűvös
az éjjel
Feketetoll-hegy mögé
bújik az újhold
természetesen
ölt testet a hűvösség
fenyő ágában
ültetik
a rizst
fűz alatt cihelődöm
már kész egy tábla
kórságba
estem
álmom kóvályog tovább
elvirult mezőn
legyen
a nevem
Vándor - avasson fel
az első téleső
a
vándorvarjú
fészke visszaváltozott
szilvafává
nézem
az útról
kormot söpör év végén
az illó világ
Irago-fok
felett
magányos karvaly kereng
megpillantottam!
bealkonyodott
héja szeme sötétül
pityoghat a fürj
vándorcsillagok
sziklapárnán alhatnak
ha jön az árvíz
gombaszedésen
késő őszi zivatar
majdnem elkapott
bambuszrügy
de sokat festettelek
gyerekkoromban
nyáréji
holdfény
cserépcsapdában polip-
álmok csapongnak
halottak
napján
se áll le a hamvasztó
folyton füstölög
gyűrt
papírgúnyám
hónézőbe megyek
hát kisimítom
vetőburgonyát
szirommal a tetején
kínál a kofa
újév
reggele
kimonómba mintha más
bújt volna bele
várják
a havat
előre meghajoltak
a bambuszok
őszi
zúzmara
kezemben rögtön elolvad
forró könnyek közt
nyáréji
holdfény
tapsolok - már megvirrad
mire visszhangzik
egyensúlyban
van
Kiotó is Edo is
ezer tavasszal
templomi
szállás
kellő áhítattal
csodálom a holdat
vendégfogadó
kapujában névjegyek
jelentkezz kakukk
viasztökfejek
mennyire megváltozott
az ábrázatunk
mégis
életben
maradtam a hó alatt
kiszikkadt tarack
szitakötő
nem tud ráakaszkodni
a fű szálára
egy
madarász is
elhajítaná kalapját
kakukk ha füttyent
holt
szirmaiból
évről évre tovább él
a cseresznyefa
újabb
év hiába
a majomálarc rendre
majomfőt takar
elmúlt
még egy év
fejemen útikalap
lábamon bocskor
év
végi vásár
kéne venni valami
füstölőpálcát
hulló
falevél
értékeli könnyemet
őszbe csavarja
rendülj
sírhalom
zokog siratóénekem
az őszi szél
se
hold se virág
csak issza a szakét
egyszál magában
eliramlik
a hold
a fák lombja cseppenként
őrzi az esőt
tengermélyről
elsüllyedt harang csendül
holdvilág sehol
négy
templomkapu
egyetlen hold alá gyűl
négy felekezet
tiszta
a holdfény
zarándok szentek hordta
parti fövenyen
holdkeltét
nézünk
hegyi szerzetes jön
szilvavirág-ággal
nemcsak
a holdat
a birkózó versenyt is
elmosta az eső
kelőben
a hold
térdre tett kézzel várjuk
felkészültünk
süt
a telihold
róka csahol - félős fiúm
hozzám simul
a
hold is megvan
valami bús hiányzik
Szumán a nyáron
a
hold és a hó
meg sem ismerik egymást
esztendő végén
hová
visz a hold?
hívogató vendégház
vár az út szélén
templomharang
kabócahangtól mintha
meg-megrezdülne
addig
nézz holdat
míg le nem aratják
a nádat Tamaén
nézzük
a holdat
találtunk egy szép arcot
a társaságban
szép
a kert terve
egy téli záporeső
életre kelti
kurrog
a daru
lombszaggatása lesz
a banánfának
darutollak
feketébe öltöztek
a virágfelhők
vadszőlő
lombját
őszi színekre festi
a mulandóság
vadszőlő
mellé
ültess négy-öt szál bambuszt
a szélviharnak
a
halaskofa
azáleák árnyékában
tép tőkehalat
dérré
vált harmat
festhetek tiszta vizet
száraz ecsettel
gyöngyöző
harmat
miért ne moshatná el
a világ porát
szója
maradék
asszonykéz nélkül a ház
olyan sivár
öreganyónak
vénen virágzó cseresznye
kedvenc emléke
kerek
legyezőm
hűsíti az illetőt
háttal a képen
tudatlan
templom
odakinn már virulnak
a cseresznyefák
a
csalogány
kalapja fáról ejtett
kaméliavirág
társtalan
fűzfa
álmosítja szellemét
a csalogánydal
csalogány
száll el
rizstésztámra pottyantott
a tornác végén
csalogány
csattog
zsenge bambuszrügyek közt
kortalan ének
fülemüle
hív
túl a szomorúfűzön
de berken innen
Kiszóba
megyek
bátor utazók nyomán
légyrajokon át
bánatos
voltam
most magánnyal tetézte
az őszi templom
bánatos
voltam
most magánnyal tetézte
a hegyi kakukk
lovam
poroszkál
festménynek látom magam
a nyári mezőn
lovon
álmatag
merengek - teám távoli
holdban gőzölög
egy
málhás ló is
tekintélyt parancsol
havas reggelen
kiért
a napra
szilvavirág illatból
a hegyi ösvény
szilvavirág
illatától visszahőköl
a téli hideg
szilvavirág
illatától felmerülnek
gyerekmeséim
vén
zöldbarackfa
fagyöngy telepedett rá
tán kivirágzott?
szilvavirágok
oly fehérek - darvaid
tegnap lopták el?
szemed
virággal
teljék meg Marikónál
szád jamszkásával
szilvavirág
vagy
szomorúfűz? bájos fiú
vagy szépasszony?
tengeréj
vadréce sikolya
halott fehér
fehér
gyöngyjázmin
szomorúfűzfa görnyed
sötéten fölé
mit
érez a hal
mit a madár - nem tudom
évbúcsúnk zajlik
héját
elszórták
dinnyét enni jöttek ki
a temetőbe
bárcsak
itt lennél
kabaktök növesztő
hűs esti szellő
vadcseresznyefa
ha átültetted gondozd
újszülöttként
tehénistálló
tűnő szúnyogzümmögés
bennrekedt meleg
faszéntűz
alél
hulló könnyek fojtják el
sisteregve
parázsló
faszén
tántorog egy vendég
árnya a falon
őszibarackfák
harmatuk hadd hulljon
selyemruhámra
kicsiny
a kunyhóm
csak aprócska szúnyogot
látok vendégül
besüt
a hold
fényfoltja kunyhómban
négyszögletű
harmat
cseppjeit
lágy levéllel letörölném
szobor-szemedről
nincs
maradásom
kalapom és nyári ruhám
kézben viszem
ne
rám hasonlíts
kettészelt sárgadinnye
másik fele vagy?
betegen
fekszem
rizsgombóc se csúszik
barackvirág feslik
szállást
foglaltam
téli zápornak hívnak
- mutatkoztam be
megszállok
addig
míg a libaparéjból
vándorbot válik
halála
közelg
de erről nem regél
a kabóca zenéje
melyik
virág jó
viruló fűszerkertből
gyógypárnába?
sárga
boglárka
pörkölt tealevéltől
megillatosult
hegyi
favágó
álláig ér fel a fű
hát szája zárva
hegyi
ösvényen
rendre megrendülök
az ibolyáktól
Jamanakában
nincs szükség krizantémra
gyógyít a forrás
fel
a várhegyre
hordszéket rendeltünk
- és téli esőt
hegyi
faluban
késik az újévi tánc
nyílik a szilva
jajong
a lile
sötét éjszaka eltűnt
fészkét keresi
könnyedén
kelt de
elbizonytalanodott
felhők közt a hold
egy
ökörszem ül
szilvavirágos ágon
illatok közén
észre
se veszed
eresz alatt megbújó
gesztenyevirág
nyár
világa mint
uszadék ring a tavon
hullámok hátán
talpalatnyi
föld
barázdáját szántjuk
oda és vissza
derék
egy tanya
verebek is élvezik
kerti kölesét
hajolj
csak közel
pásztortáska virágzik
a sövény tövén
összeaprított
gyógyfüvek mire valók
megkeveredtünk
rizzsel
kínált
ma estére meghívtam
holdnézőbe
künn
a világban
szalmakunyhómból látom
aratják a rizst
teliholdas
éj
gesztenye héját csendben
féreg fúrja át
Josino-hegyre
viszlek virágot látni
cédruskalapom
megrészegültem
vadszegfűs hűvös kövön
úgy elaludnék
citromvirágok
régi idők illata
az ebédlőben
a
hőforrásra
vissza-visszanézek
pára takarja
ma
este hűvös
lesz a bőröm - itthagyom
a hévizeket
tiszta
éjszaka
sziromhullámzás hűsít
cseresznyefa alatt
az
árnyékszékre
fehér holdvirág fut fel
gyertyaláng éjjel
ahány
tökvirág
annyiféle lopótök
terem majd ősszel
esti
tökvirág
kidugom részeg fejem
bámuljuk egymást
latyakos
hófolt
egy vézna szál arália
hajt ki alóla
havazik
reggel
szárított lazachúson
magam rágódok
szulák
virága
nem kókad le hóban se
míg delel a nap
hóra
váró költők
poharuk fenekén
már villámlik
hóra
hó esett
decemberi éjszakán
teljes lett a hold
le
a lovadról
hóba ess vagy homokba
földrészegen
vetik
a mákot
szemeibe rejtőzve
menekül az ősz
vége
az ősznek
de a zöld mandarinok
ígéretesek
búcsúzik
az ősz
a gesztenye kupacsok
marka szétnyílik
haldokló
tavasz
halak szemét könny futja
sír a madárdal
felhők
loholnak
kutyák szaladgálnak
szórvány permetek
úgy
csügg a holdon
csaknem belevakul
- ezt látják rajtam
rizsnyákot
eszem
zsúpszalmám jég pengeti
mint lanton a húrt
*
Fenyő-szigetek!
aha! Fenyő-szigetek!
Fenyő-szigetek!
*Nem Basó írta, bár neki tulajdonítják. Mijagi tartományban, Macusima fenyők borította, kormoránok lakta kb. 260 vulkanikus kis szigetét Japán legszebb tájaként tartják számon.
Útinaplói
Nozarashi kikô — Egy
szélverte csontváz feljegyzései, 1684-1685
Kashima kikô — Zarándokút a kasimai szentélyhez, 1687
Oi no kobumi (Yoshino kikô) — A nyűtt útiláda jegyzetei (Utazás Josinóba),
1687-1688
Sarashina kikô — Holdnézőben Szarasinán, 1688-1689
Oku no hosomichi — Észak keskeny ösvényein, 1689 (1702, posztumusz)
Saga nikki — Szagai napló, 1691
Kikigaki nanukagusa — Hét nap feljegyzései
Yamanaka mondo — Beszélgetések Jamanakában
Genjúan no ki — Valószerűtlen hajlék, 1690
A hét haikai-antológia
Haikai shichibu-shú, 1732
Fuyu no hi — Téli napok,
1684
Haru no hi — Tavaszi napok, 1686
Arano — Pusztaság, 1689
Hisago — Tökhéj, 1690
Sarumino — A majom esőköpenye, 1691
Sumidawara — Egy zsák faszén, 1694
Zoku sarumino — A majom esőköpenye folytatása, 1698, posztumusz
A magyar Basó - Válogatott bibliográfia
https://terebess.hu/haiku/koltok/baso.html
Ásványi Tibor haiku fordításai [kézirat]
Bakos Ferenc: A haiku évszázadai, klasszikus és kortárs japán haiku Bakos Ferenc műfordításában, Magánkiadás, Siófok-Kiliti, 2000
Barczikay Zoltán és Bakos Ferenc: Évszakok. Klasszikus japán haiku műfordítások. Barczikay Zoltán és Bakos Ferenc fordításai, Nagyvilág, 2005/10. szám, 772-774. oldal
Buda Ferenc haiku fordításai (Racskó Ferenc nyersfordítása és jegyzetei alapján) [kézirat]
Faludy György: Test és lélek, A világlíra 1400 gyöngyszeme, Magyar Világ, Budapest, 1988
Franyó Zoltán: Évezredek húrjain, Franyó Zoltán műfordításai, Első kötet, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1958, 278. oldal (egy Basó vers tévesen Ranzetszu név alatt szerepel)
Gergely Ágnes haiku fordításai, Nagyvilág, 1978. október, In: Roland Barthes: Becsempészett jelentés
Greguss Sándor: Tört nád - Japán versfordítások, Canon Hungária Kft., Budapest, 2007, 110 oldal
Horváth Ödön haiku fordításai (J. van Tooren (1900-1991) asszony holland változatai alapján) [kézirat]
Illyés Gyula: Nyitott ajtók. Összegyűjtött versfordítások, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1978, 2. kötet, 441-449. oldal
Kányádi Sándor: Csipkebokor az alkonyatban, Kányádi Sándor egyberostált műfordításai, Magyar Könyvklub, Budapest, 1999, 89-99. oldal
Képes Géza: Fordított világ, Képes Géza műfordításai, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1973, 183-190. oldal
Kosztolányi Dezső: Kínai és japán versek. Révai, Budapest, 1931
Macuo Basó: Keskeny út északra, Kolozsi Kiss Eszter [Kolozsy-Kiss Eszter] fordítása, Függőkert, Orientalisztikai tanulmányok 2., MondAt Kft., Budapest, 2005, 51-80. oldal
Macuo Basó: Távoli tartományok szűk ösvényein (Greguss Sándor fordítása) - részlet - Műhely (Győr), 2006/5, 6-14. oldal
Macuo Basó: Százhetven haiku Fodor Ákos fordításában, Terebess Kiadó, 1998, 56 oldal
Macuo Basó: Útinaplók, Kolozsy-Kiss Eszter fordítása, Ráció Kiadó, Budapest, 2011, 112 oldal
Macuo Basó: 333 haiku; ford. Gy. Horváth László, Tandori Dezső; vál. Gy. Horváth László; a jegyzeteket írta Gy. Horváth László, Nagy Anita; Budapest, Európa Könyvkiadó, (Lyra Mundi), Budapest, 2009, 359 oldal
Macuo Basó: Legszebb haikui. Szerkesztés és bevezetés: Vihar Judit, Fortuna-Printer Art, Budapest, 1996
Miklós Pál: A Zen és a művészet, Magvető, Budapest, 1978
Naschitz Frigyes: Öt világrész költészetéből, Tel-Aviv, Kolosszeum, 1980
Papp p Tibor haiku fordításai, Új Symposion, 1991/1-2
Pető Tóth Károly haiku fordításai [kézirat]
Pohl László: Száznyolcvankét talált haiku, Pohl Kiadó, 2004. Készült 8 példányban
Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1937
Rácz István: Fényes telihold. Négy évszak Nipponban (Haikuk és tankák), Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988
Saitos Lajos: Évszakok hullámverése, Árgus Kiadó - Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2001, 145-146. oldal
Somogyvári Zsolt: JISEI. Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994
Sötét fenyő-árny, 276 japán haiku, Kulcsár F. Imre fordításai, Kairosz Kiadó, Budapest, 2002
Szántai Zsolt: Haikuk és wakák, Szukits Könyvkiadó, Szeged, 2001
Szántai Zsolt: 500 zen és klasszikus haiku, Trajan Könyvesműhely, Budapest, Napkelet útjain sorozat, 2005
Szántai Zsolt (ford.): 1000 japán vers, STB Könyvek Könyvkiadó Kft., 2009, 240 oldal
Szennay Ilona [Spannraft Marcellina] haiku fordításai (Racskó Ferenc nyersfordítása és jegyzetei alapján) [kézirat]
Tandori Dezső: Japán haiku versnaptár, Magyar Helikon, Budapest, 1981
Török Attila japán haiku fordításai, Új Symposion, 1991/1-2
Végh József haiku fordításai [kézirat]
Veres Andrea haiku fordításai, Palócföld, 1993/3-4. szám, 388-389. oldal
Vihar Judit: Ősi fenyő. Japán haikuk Vihar Judit fordításában, Japán cédrus [sorozat] 2. Cédrus Művészeti Alapítvány - Napkút Kiadó, Budapest, 2008, 9-20. oldal
Zanin Csaba haiku fordításai, Új Symposion, 1991/1-2