Hajnal. Harmattól

oly győzelemittasok

a vadcseresznyék.

Aró

Tavasz, telihold.

Sokan még meg is kérdik:

Mondd, mit bámulsz úgy?

Bakuszui

A kamélia

lehullt. Egy bonc arra ment

és felnevetett.

Bakuszui

Milyen keserves

sors embernek születni –

Őszi félhomály –

Basó

Egyik madárka

az útitársam lett a

kietlen rónán.

Basó

A gyűlölt varjú

is lehet szép egy ilyen

havas reggelen.

Basó

A lápon járván,

lovamat a kakukkszó

felé vezetem.

Basó

A folyó és tó

egyesültek a tartós

tavaszi esőben.

Basó

Végy egy borshüvelyt,

rakj rá két szárnyat, és nézd,

kész a pillangó!

Basó

Szentjánosbogár –

nappal csak egy piros folt

látszik a nyakán.

Basó

Nem tudom milyen

fa virágzik, illata

azonban mennyei.

Basó

Oh, hortenzia:

a kis kert a bokornak

a különszoba!

Basó

Mostanában a

hegy hajnaltájt teljesen

virágba borul.

Basó

A kedvem, mintha

száz éves lennék, ha hull

a kertben a lomb.

Basó

Mily csodás a fák

sötét lombján áttörő

fényes napsugár.

Basó

Téli napokon

még az árnyékom is

a nyereghez fagy!

Basó

Libák lármáznak

Toba szántóföldjén a

téli esőben.

Basó

A nyári záport

hamar befogadta a

Mogami-folyó.

Basó

Csupasz ágakra

ereszkednek a varjak,

szürkül már az ősz.

Basó

A kopasz ágra

ült a vetési varjú

egy őszi estén.

Basó

Pislákol a tűz,

a vendég árnyékát a

falra rajzolja.

Basó

Téli esőben

még szalmakalapom sincs –

nos hát, mit tegyek…

Basó

Isten messze jár,

száraz levél gyűlik a

a kihalt ház körül.

Basó

Egy fülemüle,

hallgasd, ott a fűz mögött

a bokrok között.

Basó

Nem árulkodik

a kabóca dala, hogy

elpusztul hamar.

Kabóca cirpel –

semmi sem sejteti, hogy

les már rá a vég.

Basó

Gyere kunyhómba

és vigyél a szélből, ami

átfúj a falon.

Basó

Távozó tavasz:

madarak pityeregnek,

halak könnyeznek.

Basó

Elmúlik az év,

kalapom és szandálom

szalma még mindég.

Basó

Felhős, ködös nap,

a hegy eltakarva is

csodaszép marad.

Basó

Omló sírhalom!

Panaszos jajszavam szól,

mint az őszi szél.

Basó

Fehér kő csillog

a sziklák közt, fehérebb

ám az őszi szél –

Basó

A Holdfény! A négy

tan, a négy kapu mind – mind

egy és ugyanaz.

Basó

Aki nem szereti

a gyerekeket, annak a

virág sem virít.

Basó

Harangszó halkul –

virágillatban remeg

tova. Este van.

Basó

Nézd, a fa alatt

cseresznyeszirom van az

ételeken is!

Basó

A mályvák a nap

felé fordulnak, még ha

eső esik is.

Basó

A függőhíd: az

élet jól körülfonva

repkényindával.

Basó

Ébredj, ébredj már,

álmodozó pillangó,

és légy a társam!

Basó

Lovon bóbiskol –

a teáskannából a

gőz a Holdig száll.

Basó

Lehet bár hideg,

ha ketten együtt hálnak

biztos a pihenés.

Basó

Borotvakésem

az éjjel megrozsdált a

monszunesőben.

Boncso

Ódon kolostornál

fenyő hullatja tűit:

október jön már.

Boncsó

Fojtó bűz terjeng

mindenhol az utcákon –

és nyári holdfény.

Boncsó

A téli csenden

éjjel csak a hullámok

moraja tör át.

Bósa

Szilveszter éj, a

szomszédból beszélgetés

majd harang hangja –

Buszon

Hajnali ködben

a falu ezer háza.

Vásári lárma.

Buszon

Harsány cirpelés,

egy kabóca árnya száll

a folyó felett.

Buszon

A pusztában a

főpap is leguggol, és

kakál, ha kell.

Buszon

Este. Ökröket

korholó hangtól riadt

szalonkák szállnak.

Buszon

Vajon mit lát a

jós rémült pillantása

az ősz kezdetén?

Buszon

A kanos macska

csak megleli a lyukat

a kerítésen.

Buszon

Téli telihold.

Egy templom kapu nélkül.

Végtelen az ég!

Buszon

A nyavalyás légy –

agyoncsapnám szívesen,

de nem jön közel.

Buszon

Birsek árnyéka –

a fácánok megszokott

fészkelő helye.

Buszon

Tavaszi tenger –

felváltva ragyogja be

a Hold s a Nap.

Buszon

Lenyugszik a Nap,

és az éj is véget ér:

békák brekegnek!

Buszon

Az öreg tónál

a béka megvénült a

korhadt lomb között.

Buszon

Lassan, nap, mint nap

halmozódnak egymásra

a múlt dolgai.

Buszon

Szívem megremeg!

Fésűre léptem, halott

kedves emléke.

Buszon

Még minden zugban

fagy, de itt-ott már látok

szilvavirágot.

Buszon

Már a hegyekben

jár, aki a pusztában

vált el tőlünk.

Buszon

Ünnepnap falun;

a nyári fák között nagy

kotkodácsolás.

Buszon

Lassan, lassan, mint

aki elgondolkodott,

megy el a tavasz.

Buszon

Bár esett, mégis

kinyílt az ánizs, árad

az édes illat.

Esett, de mégis

kinyílt az ánizs, tele

édes illattal.

Buszon

Holdfény: a békák

hangja messzire kísért

a sík rizsföldön.

Holdfény. Messzire

elszáll a békazene

a rizsföld felett.

Buszon

Gyertek, aludjunk,

hiszen Újév napja csak

holnap köszönt ránk!

Buszon

„Megvan az ösvény!“ –

Hallottam nagy örömmel

a havas réten.

Buszon

Micsoda magány!

A Nap egy vándorkőhöz

nyugszik, kihalt táj.

Buszon

Amit a szem lát,

az régmúltnak tűnik a

szitáló ködben.

Buszon

Hé, kertész – te már

rabszolgája lettél a

virágaidnak!

Buszon

Templom harangja –

rászállott és elaludt

a kis pillangó.

Buszon

A fű ködbe vész,

a víz csöndes, néma már,

esti félhomály.

A rét ködbe vész,

a vízre csend borul és

esti félhomály.

Buszon

Le s föl gurul

egy feneketlen vödör

az őszi szélben.

Buszon

Milyen szép, a tó

a cseresznyevirágra

veti a napfényt.

Buszon

Pünkösdirózsák,

ezüstszürke kiscica,

aranyszín lepke!

Buszon

Te öreg béka,

hagyd, hogy bambuszt ültessek,

menj hát el onnan!

Eredj onnan,

hagyd, hogy bambuszt ültessek,

te öreg varangy!

Buszon

Az olló megáll,

kicsit időz a fehér

őszirózsáknál.

Buszon

Hegyek sötétje

rabolja el a juhar

vérvörös színét.

Buszon

Oh, szabadidő –

alig jut az életben,

és már itt az ősz.

Buszon

Esti szitáló

eső, fojtott brekegés –

bánattal teli.

Buszon

Az öreg tóban

esőben, hóban süllyed

a szalmacipő.

Buszon

Messze-messze még

a várva várt léptek a

száraz avaron.

Buszon

Szemetelő eső,

egy fürge egér épp a

citerán fut át.

Buszon

A tálra lépett

egy egér, hangja csak a

téli fagy nesze.

Buszon

Őszi lombhullás:

egészen betemeti

az ösvényeket.

Buszon

Szántás ideje –

a mozdulatlan felhő

hamar eltűnik.

Buszon

Oh, bú és bánat:

hogy vág a horgászzsinór

az őszi szélben.

Buszon

Rövid nyári éj –

a tócsában még maradt

egy darabka Hold.

Buszon

Ott ahol élek,

több madárijesztő van,

mint ahány ember.

Csaszei

Jeges hóvihar,

madárraj sír, menekül

tó és domb fölött.

Csigecu-ni

Hirtelen fénylik,

aztán elhalványul a

szentjánosbogár.

Csine

Őszi vihar: még

a madárijesztőnek

is csontig hatol.

Cso-i

Egy dal csak nekem –

eldobom az ecsetet,

csodás kakukkszó.

Csosu

A császár előtt

sem emel kalapot a

madárijesztő!

Danszui

A szulák, ügyet

sem vetve rá, kinyílt a

reggeli szélben

Domei

Újév napján a

kandúr az ölembe ült

és összekoszolt.

Dzsakuro

Csendben süllyednek

a vízben a sziklákra

a falevelek.

Dzsoszó

Esőben rohan

lefelé a bambuszon

az óriáshangya.

Dzsoszó

E hó az enyém,

ezt gondolván már könnyebb

a szalmakalap.

Ecudzsin

Őszi alkonyat:

Ne gyújtsak már világot?

Kérdé a párom.

Ecudzsin

Árnyékomat nem

tudja követni, nézd, oh

a kis pillangót!

Fukaku

Látszik, amint a

téli köd fölkúszik a

teacserjékhez.

Fuszei

Szüntelen hull a

pompás dió, és mégis

mindig nézni kell.

Fuszei

Az ég kékjében

kakiszilva ága, már

rőt levelekkel.

Fuszei

Itt van már az ősz:

gyékényemre itt-ott pár

fenyőtű hullott.

Getto

Viharos ősz. Egy

patkány mégis föllöki

a vándorbotot.

Giku

Homályos holdfény,

a szilvavirág mozog,

a kandúr tépi.

Gonszui

Pontyok alszanak,

csendes lett a víz. Fülelj

csak, ott egy kakukk!

Gonszui

Búcsúzás – aztán

datolyaszilvát enni

irány a dombtető!

Hadzsin

Jéghideg eső –

egérfarok kandikál

az eresz alatt

Hajano Hadzsin

Egy nagykócsag a

sekély kis tavaszi tó

vizén gázol át.

Hekigotó

Ha virágzik a

cseresznye, hajnalban még

a Hold is megáll.

Hjakken

Ah, megijedtem –

épp most, pont előttem hunyt

ki a fénybogár!

Hokusi

Az edényvásáron

az eget lesik: jönnek

vissza a libák!

Icsiga

Csodás telihold,

érzéketlenül áll ott

a madárijesztő.

Issza

Fehér hegyekről

a hó csillogása: Oh,

ez a forróság!

Issza

Szórakozásból

üres szalmát csépelnek

nyári holdfényben.

Issza

Mezei Buddha –

sapkája lett rózsaszín

szilvavirágból.

Issza

Esik az eső,

valaki kinn maradt a

virágok alatt.

Issza

Fogoly szállt föl a

sivár pusztán, és pont egy

embernek neki.

Issza

Vitorlák sora

emelkedik lassanként:

csak gomolyfelhők.

Issza

Egy havas napon

oly hűvösen fogadtak

a földijeim.

Issza

Még nevetéskor

is gondot fordít a lány

kinézetére.

Issza

A hegyek lassan

eltűnnek a ködben, csak

a torony látszik.

Issza

A téli legyet,

ha hagyom repülni, a

kandúr fogja meg .

Issza

Cellámnál béka:

kezdettől fogva vartyog

az öregkorról.

Issza

Déli hőség, nem

dalol már a pataknál

a sárgarigó.

Issza

Egyszerű élet,

ketten együtt, én és a

pipacs virága.

Issza

El kell hát mennem –

Otthon, a hegyek közt a

cseresznye virít.

Issza

Tavaszi szél fúj.

Az úton két szamuráj

megy kutyájával.

Issza

Buddha orráról

könnyebben szállnak fel a

verébfiókák.

Issza

Jer hát kis veréb,

gyere, játsszunk most együtt

mi ketten árvák!

Issza

Sovány kis béka,

te csak ne félj semmitől,

Issza veled van!

Issza

Oh, esti fecskék,

félek a holnaptól, a

szívem oly nehéz.

Issza

Hideg a világ,

cseresznyevirágzáskor is

fájdalommal teli.

Issza

Pokol a világ –

de mi nem látunk mást, csak

a virágokat.

Issza

Megszöksz tőlem, és

szinte hallom sóhajod –

szentjánosbogár!

Issza

Figyelj szöcske, a

harmatot nekem nehogy

a cserépbe rázd!

Issza

Tavaszi eső –

egy óriásit ásít

a szép leányka.

Issza

Egy tiszta téli

reggel: vidám a faszén,

pattog, szikrát szór.

Issza

A macska aludt:

nyújtózik, ásít és megy

szerelmeskedni.

Issza

A hó elolvadt:

a falu telistele

lett gyerekekkel.

Issza

Hőség, ilyenkor

a Simanó-i úton

nagy teher a hegy.

Issza

A bonc utcai

locsogása is része

a déli csendnek.

Issza

Gratuláltak, hogy

az idei szúnyogok

is megcsipkedtek!

Issza

Hé, el az útból!

Te veréb, le az útról!

Ló uraság jön!

Issza

Tavaszi szélben

egy egér is iszik a

folyó vizéből.

Issza

Csak úgy jött: minden

napra jut a párnak egy

újévi mosoly.

Issza

Vadlibák –

mától nyugodtan alhattok már,

mint japán ludak!

Issza

Fűz a kapuban,

belépek, fejjel tolom

szét az ágakat.

Issza

Őszi viharban

egy útszéli kupleráj.

Egy menet ötér’.

Issza

Jókívánságok

ideje: Újév. Szokás,

hogy magam vagyok.

Issza

Tavaszi eső.

Az utolsó föl nem falt

libák lármáznak.

Issza

Lopd el! Törd le e

virágzó szilvaágat!

Súgta a holdfény.

Issza

Fenn a nyári Hold,

a temetőbe mennek

és ott hűsölnek.

Issza

Egy forró fürdő,

fohász Buddhához, egy ág

cseresznyevirág.

Issza

Fuss öreg kandúr,

igyekezz, ahogy csak bírsz –

feleséged hív!

Issza

A tavaszi hó

odatapad mindenhez,

ragad, mint a vaj.

Issza

Koronaékszernek

Újévre ismét jönnek

a régi tetvek!

Issza

Oh, Hold, virágok –

negyvenkilenc év bolyongás,

az idő elszállt.

Issza

Párnája kapa

a hegyen a parasztnak:

pacsirta dalol!

Issza

Szilva virágzott,

csalogány szólt, és mégis

egyedül voltam.

Issza

Apám így látta

már a hegyeket, hóval

fedve – egyedül.

Issza

A cellából jön

egy fogatlan hang: Belül

van a szerencse…

Issza

A koldus fenn a

hídon még fülelt is, hogy

kakukkszót halljon.

Issza

Szülőfalum: a

lovak az Újévhez is

pofákat vágnak.

Issza

Egy fecske szállt ki

a nagy Buddha szobrának

bő orrlyukából.

Issza

A macskakölykök

már bújócskát játszanak

a csüdfű mélyén.

Issza

Nyári esőben,

bambuszerdőben fekvő

falu – a hazám.

Issza

Tavaszi eső,

egy kis leány macskáját

táncra tanítja.

Issza

A fülemüle,

éneklés közben házam

jól megmustrálja.

Issza

Egy őszi estén

bizony sokszor nem könnyű

az emberi lét.

Issza

Együgyű szolga:

Még a szomszéd havát is

ellapátolja.

Issza

A nyári fű még

az öreg rabló sírját

is elborítja.

Issza

A gazda kérdez,

bólintok, könyvbe írja:

Egyedül, egy éj.

Issza

Nincs már más semmim,

csak a lelki nyugalmam:

Oh, de hideg van!

Issza

Csodaszép ajtóm

kiszakadt papírján át

nézve a Tejút

Issza

Az alkonyathoz

verébfióka csipog

ott a fenyőben.

Issza

Gyöngyvirágcserje –

békák kuruttyolnak a

csillogó vízben.

Issza

A síron fenyő:

teljesen kitéve a

jeges szeleknek.

Issza

A szilvafákon

a zöld levelek teljes

lelki békében.

Issza

Habár nem Buddha,

mégis oly önfeledten

áll a vén fenyő.

Issza

Megöregszünk, a

a napok hosszabbak lesznek,

jut idő sírni.

Issza

Egész tavaszom:

egy bambusz, és hozzá jön

még egy fűzfaág.

Issza

Egy nagy fénybogár

imbolyog, föl-fölvillan,

elszáll mellettem.

Issza

Sivár, kopasz ősz.

Siralmaimat is csak

a falak hallják.

Issza

Fenn a szilvafán

tátogó verébfiak:

Buddhát szólítják.

Issza

A felhők mélyen

húznak, és nap, mint nap hull

a fűzfa lombja.

Issza

Csiga, csak lassan,

fokról-fokra hódítsd meg

a Fudzsijamát!

Issza

Oh, ez a hideg –

itt van a főbejárat

a túlvilágra.

Issza

Hamarosan már

engem is elborít a

a moha virága.

Issza

Képviselőmként

a legelső kútvízben

a veréb fürdik.

Issza

Sokfélék és oly

nehezek a tavaszi

füvek nevei.

Issza

Nagy nyugalommal

pillant fel a hegyekre

az unkabéka.

Issza

Alvó csecsemő,

a madárijesztő a

széltől is óvja.

Issza

Ha a köd meg is

szépíti, szülőföldem

képe szánalmas.

Issza

A gyerekek közt

egy teljesen kimerült

verébfióka.

Issza

Halk nesz. A hőség

a salátalevélbe

egy lyukat vágott.

Issza

Kristálytiszta est,

kékbe burkolódznak mind

az őszi hegyek.

Issza

Vau-vau! Menjél már!

csahol a kutya is az

évbúcsúztatón.

Issza

Harmat hull alá:

„E mocskos világgal nincs

semmi teendőm.”

Issza

Oh, vadlúd, vadlúd,

hány éve is indulsz már

elsőként útra?

Issza

Ha majd meghalok,

legyen sírom őrzője

mezei tücsök.

Issza

Első havazás,

kuvik rikoltozik a

téli holdfényben.

Issza

Éji templomi

tánc: rőt őszi levelek

szállnak a tűzbe.

Issza

E hidegben még

a grűnspann sem nő tovább

a harangokon.

Issza

Első álmaim,

látom szülőföldemet:

mennyi-mennyi könny.

Issza

Egy fakopáncs még

napnyugtakor is ott függ

a vörös lomb közt.

Issza

„Olvad mááár a hó!

Olvad mááár! Olvad mááár!” búg

a galamb a fán.

Issza

Mégse üsd agyon:

Nézd, hogy tördeli a légy

a kezét, lábát.[Issza]

Issza

Az öreg kutya

elsőként kel útra az

ősök sírjához.

Issza

Teljes pompában

pihen a kelő Nap az

őszirózsákon.[Issza]

Issza

Kis verébfiók,

el az útból gyorsan, egy

csődör jön erre!

Issza

Mily szigorúan

nézett rám késő este

az a nagygoda.

Issza

És most még ez is:

mint derült égből villám,

kakukk-kiáltás!

Issza

A Buddha vállán

verébfiak csipognak

a maguk módján.

Issza

Csak azért kúszik

a szulák a fűre, hogy

fölemelkedjék.

Issza

Dörög az ég is,

de a fácánok mégis

csatára gyűlnek.

Issza

Útitárs csak a

lóbögöly volt, ezen túl

senki-senki más.

Issza

Harangkongáshoz,

vízimadár-zsivajhoz

nyugszik le az éj.

Issza

Egy sarlósfecske

repült ki a hatalmas

Buddha orrából.

Issza

Mécses fényéhez

szomorúfüzek csüngnek

esti esőben.

Issza

A kölyökmacska

a mérleg rúdján csüng, fenn

a levegőben.

Issza

A hangyaút, ott

a gomolyfelhők előtt

csak a folytatás.

Issza

A békalencsén

kis fekete pillangó

hintapalintál.

Issza

Mint a kagylóhéj,

jön fel a hegyek közül

az őszi Hold!

Issza

A hegyen a Hold

fényével megtisztelte a

virágtolvajt is.

Issza

Szürke hajnal, az

Aszama-hegyi köd az

asztalhoz kúszik.

Issza

Az egész tavasz

számomra: három csomag

zöldség a kályhán.

Issza

Teliholdfényben

jött még egy kis csónak is,

együtt az árral.

Issza

Kicsiny házamban

csak furulyáznom kell, és

jön a sok szúnyog.

Issza

Az őszi vihar

tépázza a tűzpiros

hérics virágát.

Issza

Országos vásár –

sokan kérdik tőlem: Mit

keresel te itt?

Issza

Száraz keleti

szél dühöng már keményen

a lankás lejtőn.

Issza

Évbúcsúztató:

A meghitt körben ott van

még a kandúr is.

Issza

Verébfiókák

csiripelnek már a nagy

Buddha orrából!

Issza

El kell válnunk, mert

elidegenedtünk, mi

madárijesztők!

Issza

Kék égbe száll a

kikelő verébfiak

csiripelése.

Issza

Az év elején

a legnagyobb szerencse –

a tiszta kék ég!

Issza

A csillagánizs

egy kidobott vödörben

virágba szökkent.

Issza

Oh, milyen csend van:

A tó alján a vízben

iszap gomolyog.

Issza

Épp a függőhíd

közepén ért utól a

kakukk-kiáltás.

Issza

Bíborszín hajnal –

vajon örömét leli

benne a csiga?

Issza

Újévi baba:

szopáskor más nem, csak két

kis keze látszik.

Issza

Újév éljenzés –

az úton fecsegnek az

első verebek!

Issza

Az eperfákon

reggel kibomlottak az

első levelek!

Issza

A hegy fölött a

Hold kegyesen fényt vet a

virágtolvajra.

Issza

Csodás a Hold!

Ám a madárijesztő

mégis közönyös!

Issza

Kopasz ágakon

az első tavaszi eső

kerek gyöngyei.

Issza

Mily szép a Tejút

a fal repedésein

keresztül nézve.

Issza

A nehéz kocsi

a földbe hengerelt egy

pici ibolyát.

Issza

A gyertya finom

illata, meg a hóé

az ablakomban.

Izen

Esti esőben

a szomszédban a mozsár

szüntelen őröl.

Jaha

Még az emberi

hangok is sietnek e

jeges éjszakán.

Jaha

Halk szemerkélés

hangja fut a bambuszon:

esti hóesés.

Jaha

Újév reggele:

ki letapossa havam,

azt hozta Isten.

Jaju

Épp tüsszentettem,

és a búbos pacsirtát szem

elől vesztettem.

Jaju

H a bogáncsról

lecsöppen a harmat, az

bizony már csak víz.

Kaga-no Csijo

Barackvirágzás –

a falusi gyerekek

bőre még fehér.

Kaga-no Csijo

Szárcsa csipeget

a vízen és széttöri

a teliholdat.

Kaga-no Csijo

A Hold is megáll

hajnalban, ha nyílik a

cseresznyevirág.

Kaga-no Csijo

Amerre nézek:

zsurló borítja be a

templom romjait.

Kaga-no Csijo

Ismét telihold

néz vissza a házba – nincs

már mit mondani.

Kaga-no Csijo

Amikor lehull,

csak egyszerű víz lesz a

színes harmatcsepp.

Kaga-no Csijo

Már november van –

Gólyák sorakoznak a

hosszú út előtt.

Kakei

Itt a pihenés

ideje, a hó alatt

alszik a fűzfa.

Kakjo

Legyezőárus –

Vajh mely hegy hűsét hozza

a hőségen át!

Kakó

A kérész csak egy

ici-pici világba

született bele.

Kenkabo

„Most merre tovább?”

imígyen töprengett a

piros futóbab.

Kidzsiró

Hűs még a tavasz,

de már gyakran tolakszik

ki a vak kutya.

Kidzso

Szirmok hullanak

lágyan, nyugodtan a ló

orrlyukaira.

Kidzsó

Csak a hőség, szólt,

attól fogytam ily sokat –

aztán csak könnyek …

Kigin

Lármázva jönnek

a kacsák a vízről a

hideg esőben.

Kigó

Villámok fénye:

tegnap még keletről jött,

ma meg nyugatról.

Kikaku

Magányos asszony

az ablaknál, néz, csak néz:

esik, csak esik.

Kikaku

Itt a tél, végül

a varjú már ráült a

madárijesztőre.

Kikaku

Íme e kapu,

kulcslyukába télen csak

a holdfény bújik.

Kikaku

Ha csak egy is száll,

harmattól csillog a kert –

szentjánosbogár!

Kirei

Csúf őszi estén

még a varjak is némán

húznak az égen.

Kisu

Láp a kis tónál,

vékony jéghártyás partján

egy búbosvöcsök.

Kito

Borult nap, ma csak

a cseresznyevirágok

világítanak.

Kjohaku

Oh, őszi holdfény –

tengerre nem gondolok,

hegyre nem nézek.

Kjorai

A rizs nem várt a

második gyomlálásra,

kalászba szökkent.

Kjorai

Búsan látom, hogy

huny ki kezemben a fény:

szentjánosbogár.

Kjórai

A vadkan vackán

már az első harmattól

újra áll a fű.

Kjórai

A téli esőt

nem hagyja földre hullni

a viharos szél.

Kjórai

A tó vize a

nyári esőtől lassan

megemelkedett.

Kjórai

„Igen!” – szólok, de

a behavazott kapun

csak kopog tovább.

Kjórai

Hajnalban kacsák

gágogása övezi az

ódon várfalat.

Kjoroku

Őszi vihar: a

madárijesztőt dönti

föl legelőször.

Kjoroku

Csukott kezekben

sosem lehet lehulló

szirmokat lelni.

Kjosi

A szellemeknek

vándorútjukon nádszál

a furulyája.

Kjósi

Ott a házak közt

télen a tenger színe

kékesfekete.

Kjósi

A gyékényszárak

erősen hajladoznak

jobbra és balra.

Kjósi

Közeleg az ősz:

nappal a szúnyogok már

ritkábbak lesznek.

Kjósi

Fakopasztó szél!

Bármire is néz szemem:

egy haikut lát.

Kjósi

Dorgálás után

a kandúr szeme csukva:

Jön már a tavasz.

Mantaro

Meglepetés, egy

holdas éjjel kinyílt a

cseresznyevirág!

Micsiko

Elült a vásár

zaja – a gyep teljesen

tönkretaposva.

Midori-dzso

Újév reggele!

Az istenek ideje

újra visszatér!

Moritake

Színes pillangók –

virágtolvajt követnek,

egy letört ággal.

Nariari

Vadlúdgágogás:

az eső nagy cseppekkel

kezd el zuhogni.

Ocudzsi

Tavaszi eső.

A fák közt látható az

út a tengerhez.

Ocudzsi

Első fénybogár –

el akartam kapni, de

levegőt fogtam!

Oemaru

Követőjének

útját megvilágítja

a kis fénybogár.

Oemaru

Hallgasd – távoli

harangzúgás vibrál a

tavaszi ködben!

Onicura

Virágok hulltak,

ismét csendesebb lett az

Ondzso-templonál.

Onicura

Már itt is ott is

az esti füst gomolyog

a fehér hóból.

Ranko

Nyári zivatar –

egy egér ócska nádkas

körül rohangál.

Ranko

Őszi telihold!

Eltévedtem a tónál –

hosszú éjszaka.

Ranszai

Tiszta telihold –

lassan pára kúszik a

víztükör fölé.

Ranszecu

Teliholdfényben

a vízből jönnek, bújnak

ki a lidércek.

Ranszecu

Ma, mikor búsan

tértem haza, a kertben

a fűzfák vártak!

Rjóta

„Én láttam a víz

alját” – árulta el a 

kanalasréce.

Rjóta

Nyüzsgő világtól

három napig nem láttam

cseresznyevirágot.

Rjóta

Oh, telihold, ha

majd visszatérek, kérem,

hadd legyek fenyő –

Rjóta

Nyári éj, eső:

Titokban összejött a

Hold s a fenyő –

Rjóta

A Hold ma éjjel –

bár egy van belőle, így

is csodálatos!

Rjóta

Ha valaki a

hídon átmegy, a békák

mind elhallgatnak.

Rjotó

Levelibéka –

tested olyan zöld, talán

frissen vagy festve?

Rjunoszuke

Eltévedt gyerek

sír, de egy fénybogarat

közben csak elkap.

Rjuszui

Ceresznyés dombon

virág borította kő –

puha alvóhely.

Rocu

Selyemre festett

orchidea, az illat

lefesthetetlen.

Rocso

Őszi vihar dúl,

de a felhők az égen

mozdulatlanok.

Rogecu

A hó fényével

este megvilágítja a

fákat, bokrokat.

Róka

Tücskök cirpelnek.

A fénybogár csak csendben

hallgat és ragyog –]

Rokudzsin

Késő nyári nap,

már csak néhány pillangó

érinti ablakom.

Siki

Behavazva és

egyedül – bizony kérdésem

lenne Buddhához.

Siki

Magányos pille

csapongva ide-oda

szálldos a szélben.

Siki        

A békalencse

virága a vén tavat

már beteríti.

Siki

A folyó télen:

már négy-öt kacsának

is kevés a víz.

Siki

Emberek mennek

a tűzijáték után:

Oh, de sötét van!

Siki

Őszi szél fú már –

az életút célja a

nagy ismeretlen.

Siki

Ki tudja honnan

jött az elszáradt levél –

késő ősz járta.

Siki

A hatalmas fa

a felhőkig nyúlik fel

a kopár síkon.

Siki

A nagy Buddha a

tavaszi napokon csak

réved és réved.

Siki

Kietlen téli

táj: a kis faluban bősz

ugatás kísért.

Siki

Őszi viharban

lóról leszállva kérdém:

Milyen folyó ez?

Siki

A hegyek között

színesen szétterül a

a hulló tölgylevél.

Siki

Kánikula, a 

bögöly csak nem tágít a

szalmakalaptól.

Siki

Ma kristálytiszta,

holdfényes éj borul a

tölgy csúcsa köré.

Siki

Aszott fűzágak,

gizgazok úsznak a kis

patak vizében.

Siki

Az esti metsző

hideg a zsigerekbe

is behatolna.

Siki

Kacsák hápognak

a koromsötét mezőn,

ahol leszálltak.

Siki

A kis kutya a

fűben elszenderült a

kánikulában.

Siki

A ladik és a

part, mintha naphosszat

beszélgetnének.

Siki

Először lehullt

egy, aztán egy második

kamélia is.

Siki

Őszi szél süvít –

de élünk és láthatjuk

egymást, te meg én.

Siki

Holdfény, embernek

tűnő madárijesztők –

szánalmas látvány.

Siki

Ott áll a kapa,

de senki sem marad ott

a nagy hőségben.

Siki

Leszáll a Hold, lenn

a faluszéli nádas

virágtól fehér.

Siki

Nézz a kezembe,

bár hideg a tűzbogár,

mégis hogy izzik.

Siki

Langyos fuvallat,

ezer hegy zöldjében ott

áll egy kolostor!

Siki

Téli záporban

esőkabátra vágyik

a kis majom is!

Siki

Irtózatos sors:

a sisakok alatt most

tücskök cirpelnek.

Siki

Valahonnan a

szél szárnyán jött egy levél:

vége az ősznek.

Siki

Az esti szélben

a fehér rózsaszirmok

mind megremegtek.

Siki

A denevér egy

hang nélkül tűnik el a

sűrű bozótban.

Siki

Sötétség, a Hold

már egy fehér csík csupán

a tenger színén.

Siki

Holdfényben szegény

embernek látszanak a

madárijesztők.

Siki

Oh, az esti fagy

még a zsigereimbe

is behatolna!

Siki

Madárijesztők –

egyikről másikra kis

verebek szállnak.

Siki

Oly simogató

és nyugodt a napkelte

a vihar után.

Siki

Vihar közeleg,

gesztenyeágak verik

a bambusztetőt.

Siki

„Magányos vagyok.

Nagy tűzijáték után

egy hullócsillag.”

Siki

Az esti szélben

a fehér rózsaszirmok

mind megremegtek.

Siki

Juharlevelek:

először megszépülnek,

majd elpusztulnak

Siko

A cseresznyefa

lombján át végtelen sok

ég mozgolódik.

Sinohara Bon

A fülemüle

járatlan úton siet

a kis kerten át.

Sóha

Tündöklő napfény –

a hófehér fal mellett

pillangó szállt el.

Sóha

A kamélia

estében fönnakadt a

zöld leveleken.

Sóha

Halk suttogással

jött reggel az eső a

tűzíriszekhez.

Sugecu

Az a pilllangó,

mely elsőként útrakél,

hamar elalél.

Suosi

Téli sirályok –

otthontalan élnek és

sírtalan halnak.

Suszon

Esti félhomály,

süket csendben zord felhők

vonulnak némán.

Suszon

Oly sok áhított

dologtól óvtak már meg

engem a fűzfák.

Szaimaro

A macskakölyök

mégiscsak beleszagolt

a csigaházba!

Szaimaro

A tél közepén

reggelente a kútból

ködfelhő szál fel.

Szaiszei

Nyári zápor, még

a békák is az ajtók

előtt úszkálnak!

Szampú

Májusi eső:

Most még az ajtóm előtt is

békák úszkálnak!

Szanpu

Teljes csend, lassan

hullásnak indult már a

bukszus virága.

Szeiho

Szűz hóra hajlik

a bambusz az éjjeli

fakó holdfényben.

Szeira

A téli est ott

az Esthajnalcsillagot

épp most tűzi ki.

Szeisi

A dagadó Hold

mellett kis csillag halvány

fénye pislákol.

Szodo

Csak a dinnyének

nincs fogalma a metsző

hajnali szélről.

Szodo

Búcsúzik az év

s vele megy minden, és

mondd, mi még, még mi?

Szoin

Egész éjen át

az őszi szelet hallom

a hegyek mögül!

Szora

Úgy tűnik, mintha

a kövek mozognának

a tiszta vízben.

Szoszeki

A földre pottyant

abrakra félénk tyúkok

jönnek aggódva.

Szudzumaro

Telezabálva,

peckes léptekkel baktat a

kölyökvarnyú.

Szudzsu

A távolban még

föl-föltűnik a tenger

a virágok közt.

Szugiku

Hajnali hótól

óvja a virágokat

a banánkunyhó!

Szugiku

Vad hegyi patak

moraja dübörög az

őszi homályban.

Tacuko

A nagy hidegben

vizeskorsóba pottyant

a kicsi egér.

Taigi

Hosszú napokon

a szem belefárad a

tengernézésbe.

Taigi

Elgémberedtek

ujjaim, a seprűt a

fenyőnek döntöm.

Taigi

Téli holdfényben

magam mentem, alattam

kongott a fahíd.

Taigi

Úgy dalol, mintha

nem látná kalickáját

a fülemüle.

Taigi

„Ez tilos!” – mondta,

és letört nekem egy

virágos ágat.

Taigi

A kandúrt, útban

haza a rétről, villám

fénye övezi.

Takako

Akik most nappal

jól alszanak, azokra

a telihold süt!

Teitoku

A mandarin még

a városkapunál is

kivirágzott már.

Teitoku

Egy futó zápor

lemosta a hegyet, egy

hóöv megmaradt.

Teitoku

Csak szolgákból áll

a hangyabirodalom,

és nincs más semmi.

Torako

A káka kókad.

Szemmel láthatóan nő

odakinn a fagy                                         .

Issza