« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Pető Tóth Károly haiku fordításai
MATSUO BASHO
1
Ha nincsen rizsed,
tegyed a tökedénybe
a kikericset.
2
Barackfák alatt,
templom mellett egy férfi
hántolja a rizst.
3
Ősi templomrom,
barackfák, rizshántolás.
Szép, szép, nem mondom.
4
Istenek, hová
lettetek? Lábam alatt
mohák, levelek.
5
Szomorú, borong.
Kiönt szívéből a bú.
A fűzfa bólong.
7
Söpröm a havat.
Közben felidézem a
jövőt, a tavalyt.
8
Ember és virág
mennyi volt már. A fenyő
nézd, most is ott áll.
9
Hol a pillangó
álmodik, hol Csuang-ce.
Mondd perc, ki vagy te?
Álombéli
ál-
mom álmodja álmomat.
Álom álmodban?
A
lepkelecke:
Ki álmodik kit s miért?
Minő kelepce!
10
Ha majd eltűnöl,
mint kámforfa harmata
a vadszegfűről...
11
Maholnap örök
nyugalom vár. Addig is
ajtómnak dőlök.
12
Szép év végződik,
jó év kezdődik. Maradt
még félmérő rizs.
13
Hajnalban kelek,
-eszem. Rajtad van szemem,
hajnalka- veled.
14
Vásárba menne
a remete, hogy télre
füstölő lenne.
Utolsó
vásár.
Füstölőt kéne vennem.
Lusta vágy, sóvár.
Azon
füstölgök,
egy füst alatt vehetnék
néhány füstölőt.
16
Halárus rikkant.
Kakukkhangra bukkant a
fülem mögötte.
Tintahalam
friss,
rizzsel jó. Kakukkfű,
és mi minden, ó!
17
A rizst aratják,
míg én se itt, se ott. Hol
vannak az atyák?
Én,
világtól el,
ők aratják a rizst. Csak
kapok valamit.
Kinek
mi dolga?
Egyik arat, a másik
ihlet. Így jól van.
18
Száraz a síkság,
kalapom a napon. Én
alatta megyek.
Cédruskalapom
nem sodorja le a szél.
Megyek könnyedén.
Tenger
a homok.
Füvek, fák fuldokolnak.
Egyszercsak nyomok...
19
Tavaszi éjen
templomzugba bújik és
szerelemért esd.
Ki
imádkozik
ott? Csak nem az, aki a
szerelméért esd?
Térdre
esve hű
szerelmét hívja, pedig
ez az este hűs.
20
Eső suhog, a
fűz hajlong, a dolgozók
köpenye csattog.
Fűzágak
megint
csapkodnak, ahogy szalma-
köpönyegeink.
21
Hogy milyen a fa,
és hogy hol áll, nem tudom,
de az illata...
22
Faágon pille
libben a szélben s látom
ahogy elröpül.
Ágon
pillangó
libben a hideg szélben.
Látom illan, ó!
23
Hulló levelek,
harangszó. Nem haragszol.
Hallom teveled.
Egyiket
halljuk,
- haranghang, levélhullás -
a másikat nem.
25
Hiába várom
cseresznyevirágom. Csak
a Buddhát látom.
26
Nincsen mostohább,
ahogy hő Napból tenger,
hideg folyóágy.
Napot
ragadott
s tengerbe hordott a gyors
és hideg folyó.
Mogami
folyó
vitte tengerbe hitem,
bizony, mon ami.
28
Hajnali ködben
az örvénylő harangszó
majd alig föd be.
Angyali
hajnal!
Napvadászok a ködben.
Halljam, mi baj van?
29
Őszi telihold
a tó, benne Komacsi,
a szép látható.
Szép
nő tóban a
hold. Szöszmötölő ölén
játszi, csilló fény.
Hetedhét
szépség,
Komacsi, te hold. Szemed
a tó. Láthatod.
30
Kristályharmatnak
íze emlékeztet, hogy
magadra hagytak.
Ha
feledném is,
de ha harmatot látok,
emléke felleng.
31
Ha őszi szél fúj,
a feketeretek is
sokkal jobban csíp.
Hidegen
fújnak
a szelek, csípősebb a
feketeretek.
33
Bronztükröm hátán
a szilvavirág tavaszt
jelez. Ha látnám.
Itt
van mit látnom.
Tükröt nézek, megfordítom.
szilvavirágom.
34
Mindjárt átitat
a hold. Mindenki nyugodt.
Hűs nyárfák. Illat.
Nap
helyett hold jön
az égre. Kéz a térdre.
Az este oldjon.
Hold
kel s hahota.
Mindenki itt van. Isten
térdét csapkodja.
37
Ha volna hangod
hallanám-e a szélben,
te aprócska pók?
Hallom,
ahogy a
pók dalol. Vagy az őszi
szél? Nem tudhatom.
Kicsi
pók, hallod
mi csipog? Nem hallhatod.
A szél kavarog.
38
Szívem bánatát
nem enyhítheti már a
hajnalkavirág.
39
Kecsesen hajlong
harmattal ékítve az
örömlány-virág.
Gyöngyöm,
örömöm
rajtam a harmat. Halljam,
kinek nem tetszem?
Feslik
a szirmom,
bomlik a harmat után.
Hej, mi a titkom?
40
Bévül már barnul,
kívül szúrósan zöldell
a vadgesztenye.
Minden
elsárgul.
A gesztenye addig zöld,
amíg aláhull.
43
Lennék én vándor.
Elegem van tegnapból,
holnapból, mából.
Télikabátom
nincs, fel sem veszem. Ó Is-
tenem, és te sem?
Hull
rád a zápor.
Ősz múltán téli út vár,
készülődj vándor!
44
Kalapom nélkül
ég szolgál menedékül.
Úgyis eláll majd.
A
vászonruhám
tiszta víz. Kit érdekel?
A zápor hull rám.
Lenne
kalapom,
eshetne ez az eső.
Ember a Marson.
45
A félkész hidat
lassan belepi a hó.
Friss faillat száll.
Át
a fahídon.
Innen oda és tova.
Onnan ide. Bizony.
46
(Godot)
Ahogy kopog a
kalapomon az eső
ahogy kopog a
A
kalapomon,
mert cédrusból van, kopog
az eső. Ki az?
47
Nem veszem észre,
dörzsölöm a szemem. Ím:
kihagy a mécses.
Egy
pillanatra
elaludtam. A mécses
lángja hogy lankad!
48
Alig ég tüzem,
csak tücsök cirpen olykor.
Hallni még: üzen.
A
tücsök volt-e,
vagy langy kályhámban fa sír?
Ég-e még. Holt-e?
Vár
rám a tücsök,
még él, néha ciripel.
Kályhámban üszök.
49
Telihold-éjen
féreg fúr gesztenyébe.
Te sem és én sem.
50
Pára mögött a
domb megnő. Hallom ahogy
a felhő, a lomb.
51
Hogy fölöltözött
a krizantém a durva
kőtömbök között!
52
Hallod, nem hallod
a bogarak hangját? Csak
tücsköt és hangyát?
Magányos
holdfény,
őszi légy, letarolt kert.
Talán kobold? Én?
Halvány
a hold ma.
Tétova őszi legyek.
Vágyam kioltva.
53
Ágbogaimon
megáll a hó. Leszalad,
hahó! A tavasz.
54
A repceföldön
röpködő verébsereg
hogy örvendezik.
Verébricsajban
a repceföld virágzik.
A tavasz már itt.
Repceföld
fölött
a tavasz csupa madár-
dalba öltözött.
56
Rózsa kelyhéből
ivott a méh s elröppent.
Nehéz a búcsú.
Nehéz
szívvel, de
mézzel telve búcsúzik
rózsától a méh.
58
Butchoo hajlékát
nem bántotta a harkály.
Őrzöm emlékét.
59
Szitáló őszi
eső a hibiszkuszon.
Neki jó, tudom.
60
Banánfát szaggat
a vihar. A kunyhómban
telik a lavór.
Kinn
zúg a vihar.
Hallom, csöppre csöpp. Telik
itt benn a lavór.
61
Ó téli zápor!
Élet alá a halál
elől elbújunk.
A
téli zápor
elől elbújunk. Mire
vége már, halunk.
Oly
rövid a lét,
milyen hosszú a téli
zápor. Itt a vég.
Mire
menedék
jut téli zápor elől,
az idő megöl.
Egy
téli vihart
átvészeltem, mialatt
semmi sem maradt.
Egész
életed
csak addig tart, átvészelsz
majd egy nagy vihart.
62
Ti régi költők,
majmokkal bajmolódtok.
Gyermek sír szélben.
Majmokra
lestek.
Gyereksereg kesereg.
Költők, ti bezzeg...
64
Havas kalapom,
- nincs másom - a vásáron
olcsón eladom.
65
Virágzáporon
át mintha a templom
tetejét látnám.
Tündöklő
virág-
felhőkön át a sötét
templomtető int.
66
Könnyű tökedény
az élet, ha nincs kincsem,
csak a költemény.
67
A hó leesett
és nárciszok levelén
hosszan megpihent.
68
Holdat és havat
nézek s becézek búsan
s az év elhussan.
Néztem
holdfényben
a havat s mondogattam
hó, hold! S mi maradt?
Ez
év elloholt
mellettem s én csak szélbe
beszéltem: hó, hold!
72
A kolostorban
szálltam meg. S most fürdetem
arcom a holdban.
Szállást
adtak a
szerzetesek. S ím feltünt a
hold az ablakban.
73
Sólyom röpködött
az Irago-fok fölött.
Szívem meg örült.
74
Szülőházamban
a köldökzsinóromat
szorongatom, ó!
75
Ő a fűszálon,
én a padon. Nem rebben meg.
Én meg megírom.
76
Csendben peregnek
a boglárkalevelek.
Zúg a zuhatag.
77
Egy látomás: a
halni kitett nénivel
a holdat nézzük.
Itt
halok meg. Itt
halsz meg. Nézem a holdat.
A holdat nézem.
Sáfrányvirágok,
szemfestőecset, hölgyet
idéznek. Még szép.
83
Selyemakácok
esőben Szeisi arca
pírját idézik.
84
Halászfeleség
durbincsokat tűzdögél
friss fűzvesszőkre.
85
Templom kvarcsziklán.
Sziszeg már az őszi szél.
Arcom alszik, lám.
86
Álmából ébred
Josinaka. Őszi szél.
Holdfényben hegyek.
Talán
itt járt már
álmában ébren, hegyek
közt, őszi szélben.
Szomorú
őszi
szél, komor hold. Életem
nem csak holt por volt.
87
Vajon túléli,
ha nem éli át? Leejt
egy kaméliát.
Csalogánycsőrből
hulló kamélialét.
Kínból, örömből.
A
csalogány egy
kaméliát ejt le. Így
kiáltok: ej, te!
88
Alig pitymallik.
Bíbor köntöst ölt a föld.
Kakukkfütty hallik.
89
Nem egy dinnyének
vagyunk két fele. Menjünk
útra kétfelé.
Ne
hasonlíts rám.
Halál elől az irhám
nem mentem. Mentem.
Nem
vagyunk dinnyék,
csak vendégek. Bent égek,
te kint. Ránk tekint.
92
A pillangó
savanyú salátámba
belekóstolna.
93
Csontszáraz lazac
jut eszembe, szerzetest
télen ha látok.
A
hideg télben
Kuuja szerzeteseket
látok. Sós halak.
95
A szakéshordó
üres lett. Hát virágot
s füvet tett belé.
Ahogy
kiürült,
virágvázává vált a
szakéshordócska.
96
Esteli lila
jajjal fészkét nem leli
a parti lile.
98
Lustán szendergek,
de ah mire ébredek:
poszáta cserreg.
99
Gombócot göngyöl
bambuszlevélbe a lány.
Arca halovány.
Bambuszlevélbe
rizsgombócokat göngyöl,
haj hull szemébe.
A
haját a lány
füle mögé símítja.
Zavarja talán.
Lány
rizsgombócot
göngyöl bambuszlevélbe.
Látni hogy boldog.
100
Barátaimat,
kiktől a rizst kaptam, hold-
nézésre hívom.
Nézni
a holdat
barátokat hívok. Egy
tál rizs lesz étkünk.
Tőlük
kapott rizst
eszegetünk s a holdat
nézzük majd együtt.
101
Templom kapuján
szeretnék bekopogni
holdas éjszakán.
Míg
telihold van,
templomban keresem a
végtelen hol van.
Süt
a telihold.
Templomból, ablakon át
szeretném látni.
102
Templomkaput tárj,
ha telihold van. Igézz
színezüst jobban.
Templomkaput
tárj
telihold előtt. Ébredj
és ne aludj már.
Tárd
ki templomod,
mormold a varázsigét.
Tál ezüst a hold.
103
Nézd e hajdinát,
nem csak hagi-bokron, a
léten hajlik át.
Ha
a hajdinát
nézed, a hagi-bokor
sután hajbókol.
104
Fához hű voltam,
bár sokat vándoroltam. Én,
száraz fű hóban.
Mi
történt volna?
Kérdeztem vándorolva,
a halál hol van?
Túléltem
mindent.
Szívem mint riadt mókus
csak pislog itt bent.
105
Verandán száradt
a sütim. A csalogány
de szépen rászart!
A
fülemüle
rápottyantott pitémre.
Ó milyen ügyes!
106
Nem vagyok álmos,
tűz a nyár, kakukkszó szálldos,
öt láb a kálmos.
Kakukkszó
száll most.
A tűző napon nézem
a kúszó kálmost.
107
Kicsit pityókás
a hangulatom máma,
lopótökvirág.
Pityókás
arccal
lopótökvirágokat
néz. Esti fehér.
Ablakon
kitol
pityókos orcát. Fehér
virág. Mennyország.
Én
is jól nézek
ki, de egy virág az nem
lehet oly részeg.
Este
nyílik a
lopótökvirág. Nézem.
Beste pálinka.
Szemem
hadonász.
Virágok, megannyi szép
hómadonnaarc.
109
Vándorlásomban
csak az út állandó. Hadd
takarítsanak.
Nagytakarítás
folyik a faluban. Le-
porolom magam.
A
fahíd alatt
pihen a vándor, amíg
takarítanak.
110
Buddha ünnepén
összekulcsolt ráncos kezek.
Csak merengek én.
Ráncos
kezekben
olvasók peregnek. Ma
Buddha napja van.
112
Világító szél.
Ringanak a hűs nyári
bambuszligetek.
Aludni
megyek.
Hűsen őrzik álmomat
bambuszligetek.
113
Tikkasztó a nyár.
Zöld hegycsúcson felhőraj.
Vihar lesz talán.
114
Asszonyom hűti
forró rizsem. Jobb étel
nincs, én azt hiszem.
Hűs
est. Asszonyom
legyezi forró rizsem.
Már alig várom.
Egy
tál forró rizs.
Legyezve hűti nőm és
szerelmünk felforr.
Egy
tál forró rizs
hűs esten, mit asszonyom
ad. Nincs jobb, ó nincs!
115
Ha imádkozom
érted, akkor hidd el hogy
teljes volt léted.
116
Apró a falu,
de minden háznál dúsan
szilvafák állnak.
Égiszilvafák
rakottan hírdetik, hogy
mégis itt az ősz.
117
Hegyek lábán köd.
Rizsföldön páraruha.
Hold. Kutya ugat.
Hegyen
ködködmön.
Telihold. A rizsföldön
áll a párabál.
Kitöltöm
már a
boromat. Hegyeken köd,
rizsföldön pára.
118
Hajdinatésztát
még nem tudok adni, de
nézd a virágját!
Hasadat
nem, de
szemedet jóllakatom.
Nézd a virágot.
Mások
már rágják
étkük, mi csak szemléljük
haj, a virágját!
Hajdinavirág
van. Hajdinamag még nincs.
Haj, ilyen világ!
120
Ősznek vége lőn.
Gyors záporfelhők futnak
el a hold előtt.
121
Úton emberek
hazatérőben. Hangok.
Beesteledett.
Hallom
hogy haza-
felé, vissza az úton,
mennek emberek.
-tem
Ahogy
mennek ha-
Hahogy mennek. Beszélget-
nek. Hallom, nem ér-
Én
és énd te s tem.
Mennek és beszélgetnek
hazatérőben.
122
Istennek, ha van, ha nincs
Mintha egy öreg
szem nézné mint veszem ész-
re: hogy öregszem.
Felhőben
tüntek
el a madarak. Isten
hiánya büntet.
Ezen
az őszön
azon tűnődöm, melyik
felhő madaram.
Mind,
a sok madár
fehő mögé költözött.
Nincs, csak soha már.
Mér'
pont ez az ősz
az, amelyik szomorún
félig betetéz?!
Persze
ősz van. Per
se költöző madarak.
Itt vagyok. Hagyva.
123
Csöpp por sincs rajta.
Krizantém. Virág. És át-
kozottul fehér.
Krizantém.
Jól meg-
nézem. Fehér. Mintha port
keresnék rajta.
124
Néha belehull.
Gyorsan tovasodorja.
Voltál s levél.
A
vízesésbe
ne nézz bele. Tűlevél
sodródik benne
Fenyőtűlevél
bukdosik a habokban.
Víz emlékezik.
Mi
az hogy tiszta?
Hogy az örökzöldet a
víz elsodorja?
Hull
a tűlevél
tiszta habokra. Hull, hull,
hull s nem habókra.
125
Fűzlevél hull a
rozzant kunyhóra. Vajh mi
nap mint nap étkük?
126
Ó hagi-bokor,
ugye nincs eleged a
rizshántolókból?
A
hagi-bokor
harmatittas. Hűs reggel
a rizst hántolják.
Hagi-bokorról
harmat hull, ahogy a rizst
vadul hántolják.
Csak
hántold a rizst.
Megy a gyöngyharmat lefe-
Nem elégszer le.
127
Takarva a Nap.
Költöző madarak. No,
ilyet is ritkán.
Madarak
mennek,
szárnyalnak égnek. Aztán
majd visszatérnek.
Felhő?
Madárraj?
Ki tudja? Az ég forog,
és a föld örök?
128
Fehér mákvirág.
Titok. Féreg. Fog. Fogd rám
a fény sugarát!
Fehér
mákvirág.
A tavasz vízágyúja
lovat sarkantyúz.
Király
Györgyinek
Fehér mákvirág.
Első szerelmem csókja
az örök kocsma.
129
Ki korán nyílik,
esetleg megtalálja
ama rést és nyí.
Forró,
ahogy nyílsz
rám, aki íjad vagyok.
Holdvölgy, csillagok.
Illatelűzte
hideg. Virág van és éj.
Ki mondja kinek?
130
Úgy szép, ahogy fáj.
Vihar volt, símulj ide
haja virágom!
Őszi
vihar volt,
nem hagyott el, krizantém,
mégis kirabolt.
Olyan
szép, hogy fáj.
Az elemek hatalma
rajtunk triumfál.
131
Veréb s egérhang
eresz alól, padlásról.
Zeng az egész gang.
132
Bőregerek, ti
csuhás denevérek, érik
a cseresznye most.
133
Telihold éj. Bújj
hozzám és mesélek én.
Csak róka ugat.
Telihold.
Róka
ugat. Bújj ide, elmon-
dom az álmunkat.
134
Az őszi szél
fenyők csúcsán susog. Tél
jön, ugye tudod?
135
Micsoda ősz! Vadkan
vackából is tücsök szól.
Micsoda dizőz!
137
Csapdában polip.
Rövid az álma, mint a
hold ragyogása.
Alig
álmodik
cserépköcsög-csapdában
éjjel a polip.
139
Messzi barátom
után vágyom. Vadludak
a felhők mögött.
Tiszta
arcodat
köszöntöm, ha visszajössz,
mint a vadludak.
Vadludak,
felhő.
Messzire ment barátom
majd újra eljő.
140
Fejemen kalap,
lábamon szandál. Vándor,
de mennem szabad.
Mindig
bolyongok.
Kalap, szandál, kezemben
egy mogyoróbot.
Nem
hajt a robot,
csak vándorlok. Kezemben
a mogyoróbot.
Hiába
múlik
el ez az év is, utam
hosszúra nyúlik.
141
Míg gumókat ás,
tudja az öreg, hogy csak
pusztulás jöhet.
Mondd
a templomnak,
minden ami születik,
nyomban elporlad.
Ó
ha tudná a
templom, mit te tudsz, öreg,
gumókat ásva.
142
Rizshántoláskor
krizantém ne bánd, hogy port
visz a szél reád.
Rizskorpa
száll a
krizantémvirágra. Mért
jött a világra?
143
Minden cseppjéhez
ragaszkodik a virág.
Nini, nem jég ez?!
Nem
hull harmat most
a krizantémlevélről.
Olvad hamarost.
145
Aludni vágyom.
Lila akácok illata
vigyázza álmom.
Micsoda
nap volt.
Lila akác övezi,
ahol majd alszom.
146
Lelkek ünnepén
is ég felé füstöl a
krematórium.
147
Öregek lettünk,
ládd barátom. Arcunk
mint két télidinnye.
Még
félig innen,
de inkább már túl. Arcunk
két télidinnye.
148
Halvány ezüst a
hajdinaföldön, mikor
a hold majd följön.
Holdsarló
fénye
hajdinaföldre hullik.
Az éj így múlik.
Sarlós
hold fénye
hull a hajdinaföldre.
Alvókon béke.
149
Lágyan hajbókol
a hagi-bokor. Egy csepp
nem sok, az se hull.
A
hagi-bokor
táncol, a harmat rezeg,
de rajta marad.
150
Hagi-virágok,
kagylók a parton. Tenger
amit kirámolt.
151
A parasztgyerek
fáradtan rizsföldre dől
s a holdra mered.
152
A szél verte át
ide a leveleket.
Főzhetek teát.
Szél
hordott ide
száraz faleveleket.
Tea télire.
153
Hallgatok, ahogy
- kunyhómon kopog a jég -
ama tölgyfa ott.
155
Kezemben olvad,
- mondd mit ér az őszi dér -
kedvesem hol vagy?
156
Rakj gyors tüzet, majd
adok valamit neked.
Kertben hóembert.
157
Néha kakukkhang
szól, míg bambuszligetbe
a hold bekukkant.
158
Telt-múlt az idő.
Majomarcon a zord harc.
Elhull, ami jó.
159
Fudzsi hegyről szél-
illat száll s hozzád szól, nő
legyezőjéről.
16O
Úgy ragyog a hold,
mint frissen vágott gyökér.
Gyógyul, ami volt.
161
Betetőz minden
ősz. Eresz alól fecske.
Ősz végi este.
Alkonyatból
van
ez a világ. Ugyanolyan,
vagy hogyan mondjam.
162
Némán mendegél,
záporverte szerzetes,
és lám nevetgél.
Eső
ellen a
felhő a legjobb ernyő.
Az ember megnő.
163
Keserű a jég
íze a számban, mégis
oltja szomjamat.
Keserű
ízű,
pedig ég adta. Adta-
teremtette fű!
164
Nem süt ma a hold.
Cédrusok, karjaiban
a bősz viharnak.
Cédrusok
zúgnak.
Ezer év? Egy-kettő? Hány?
Hol a szél széle?
165
Ó éji magány!
Kalitkám a szögön lóg.
Benne tücsök szól.
Jaj,
nagyon ősz van!
Madaram kalitjában
a tücsök húzza.
Tücskök
kerültek
madaram kalitjába.
Hogy hegedülnek!
Kalitkámban
a
tücsök szól. Madaram hol
van, hol bujdokol?
166
A kakukk-ének
száll. Vajh mi lesz a sorsom,
ha ma úgy félek?
Mily
szépen dalol
a kakukk messzi sziget
felé röpülve.
Hogy
száll s dalol a
hototogiszu-kakukk!
Bort iszunk, ha jut.
167
Hah, mit hallottam,
vizes korsóm odavan?
Micsoda fagy van?
Ah,
mi ez? Csak nem
a korsóm repeszti meg
a jeges hideg!
Korsóm
szétrepedt,
míg feküdtem éberen.
Tél volt. Vége lett.
168
Eső után a
kecses krizantémok nézd,
újra pompáznak!
Micsoda
erő?
Alig múlt el az eső
máris virulnak.
169
Nyári esőben
is nap felé fordulnak
a mályvarózsák.
Hogy
hogy csinálják!
Esőben is tudják, hol
a nap, a mályvák.
171
Miután felkel,
nárciszok közt teázik.
Ez aztán reggel!
172
Egy fedél alatt
az örömlányokkal, ám
nem ledér a pap.
A
vén hold együtt
a hagi-bokrokkal. Lám
közéjük feküdt.
173
Nem vagyok álmos.
Imbolyog a hajó, mint
részeg kormányos.
Imbolygó
hajó,
becsípett a kormányos.
Jó éjszaka jő.
174
A hóra váró
borozó költők arcán
villámok fénye.
Isszák
a rizsbort.
Költők. Arcukra fényt a
villám karistolt.
175
Fájdalmas arccal,
mumpszját takarva, siet
haza viharban.
Facsupaszító
vihar. Visszataszító
mumpsz. Apó oson.
176
Virágillatban
egy leszakadt cipőtalp
keresi útját.
(milyen jól elvan)
(mint vádiratban)
Megint
ősz van, ha
virágok közt hányódik
egy cipőtalp.
177
Wuban havazik.
Mily nehéz a hálóing.
Várok tavaszig.
178
Ki lehet az, vajh?
Mikor volt divat, tavaly?
Micsoda kalap!
Ily
szép ünnepen,
ilyen ócska kalapban.
Hogy is tűrhetem?
Nem
telik többre,
csak ócska kalapra, de
azért ne köpd le.
Hiszen
ünnepel
ő is, nélküle a nap
monddd, hogy jönne fel?
179
Mit is törődne
virággal az öreg tölgy,
hisz' égre tör, nem?
180
Ó ha versem nem
arcom ráncai írnák,
de boldog lennék!
Céda
hölgy, de vén.
Nyílik a cseresznye és
kész a költemény.
Virágok
nyílnak,
ráncaim mélyülnek, de
a vers még ünnep.
181
A két jóbarát
íriszeket nézeget
és emlékeznek.
Emlékszel
hogy volt?
Mondtam hazáig kísérj!
Látod, íriszéj.
Mit
viszek, míg át-
lépek a másik létbe?
Íriszek szirmát.
182
Buddha ünnepén
napvilágra jött egy őz.
Tudatod kemény?
Buddha
ünnepén
egy őzgida született.
Látod, van remény!
Buddha
ünnepén
vágytalan vágyamat ha
újraszülhetném!
184
Tavaszi eső,
lágyan permetező. Út
szélén ürömfű nő.
185
A vadszegfűs nyár
tovatünt már. Krizantém-
virág hűse vár.
186
Gyűlnek a mezőn,
nem nyugodnak. Vadludak
őszi esőben.
Hullhat
az eső,
a harsogó vadludak
valamit tudnak.
187
Alig hulltak le
a levelek, máris dér
csillog a szőlőn.
A
császárfáról
lehulltak a levelek.
Fagyos télelő.
188
Idecsillog még
a tavaszi harmat s már
hideg dér pillog.
189
Ősi kapunál
nád ragad üstökön, mint
ördögnek marka.
Ez
aztán karma!
Üstökön ragad a nád.
Hinnéd, vagy tudnád?
Nem
alhatsz e híd
alatt ma, csupa nád s te
merő aldehid.
Fahidat
övez
a páfrány. Szép szerelmem
valahol vár rám.
192
Semmi sem örök.
Csak sürög-forog. Ugorj
a tóba, vöcsök!
193
Kócsagok szárnya
legyen a híd, hegycsúcsok
között hogy járjak.
194
Lilemadarak
lebbennek szélben sírva.
Egyik itt marad.
Mély
az éjszaka.
Síró lilemadarak.
Egyik még marad.
195
Dérlepte a táj,
vadszegfűt csak parázs-
tartón látok már.
Vadszegfű
nő a
parázstartó edényen
bevésve mélyen.
Fából
faragott
vadszegfű idéz nyarat.
Fogd a poharat!
196
Hűs folyóparton
csinos nők sétálgatnak.
Hű, mondom. Pardon.
197
Teli a határ
rizspalántával. Fekszem
a fűben. Rámvall.
198
Sem a harangszó,
sem semmi zsivaj, csak csönd,
ami hallatszó.
Csendes
alkonyat.
Nem hallok harangot, nem
hallom hangodat.
199
Lakomba aki
költözik, vígabban él
majd s lesz lakoma.
1
Mily nehéz lantom
e múló tavaszon. A
fejem lehajtom.
Tavasz
múltán a
lantom is nehéz. Vadul
haladunk nyárba.
Ölelem
lantom,
oly nehéz, alig pendül,
ha fáradt a kéz.
2
Ahogy a bálnát
nagy késsel vágják, hangja
szinte mellbevág.
Bálnahúsárus
vadul szabdal. Az ember
olyan bús máris.
3
Hiába veted
hálód a tóba, a hold
nem lesz majd benne.
A
háló likján
át kisiklik a hold. Ki
nem halászhatod.
Hiába
dobod
hálód a tóba, a hold
mit sem tud róla.
4
Szűk árnyékszékről
kilépve lepke riad.
Levegő, végre!
Szűk
az árnyékszék.
Kilépek és pillangó
riad. Tág világ.
5
Beleremeg a
virág, a világ, nehéz
szekér dübörög.
6
Az aranysárga
repcevirágmezőn túl
nyugodt a tenger.
Virágmezőn
túl
bálnák sem borzolják az
alkonyi tengert.
Alkonyi
tengert
és virágokat látok.
Asszony hiteget.
7
Ma előszörre
szólt a csalogány, amely
elment az ősszel.
Csalogány
alatt
roppan az ág. Jó újra
hallani dalát.
8
Ahogy aláhull
egy-egy loncvirág, felzúg
szúnyogmiriád.
9
Szakad a szívem,
ahogy legyezője villan.
Szabad a szíve?
Fehér
legyező
távoli villanása.
Remélem ez ő.
10
Elmúlik a tél.
Itt-ott fehér virágok.
Ki hullatta el?
11
Kolostor előtt
egy néni szed tüzelőt,
mit vihar letört.
12
Elállt a zápor.
Cseppek most érnek földre
a kámforfáról.
13
Naspolyavirág,
te szerény, fütyülnek a
madarak is rád.
14
Két szilvafám van.
Egyik később virágzik,
másik korábban.
Szilvafák.
Egyik
kora örömöm, másik
késő vigaszom.
15
A virágszirmok
kopottas asztalkára
hullanak lassan.
16
Északra szálltak
a vadludak. Aludjak?
Mért hagytak hátra?
17
Mintha égnének
meleg lócitromon a
ráhullott szirmok.
Nézd
milyen pompás
bíborszirom-ruhát ölt
még a lószar is!
Bíbor
szirmokon
mintha tűz futna át a
friss lócitromon.
18
Mint tekergőző
kígyó avarban, olyan
az akáclugas.
19
Légy éber! Vén kút
mélyébe kamélia
hull váratlanul.
20
Kinn az eső, benn
kedvesem susog. Beh jó
hozzám mindkettő!
Tavaszi
eső
s nőm édes suttogása
álomba zsongít.
21
Csillog a háta
esőtől a békának.
Hasa még száraz.
22
Téli záporban
halott lótuszok sírnak
búsan a tóban.
23
Téli éjszaka.
A bezárt zálogház is
csak bánatot ont.
Lám
vigad a gond.
Zálogház bánatot ont.
Aludj el, bolond!
24
Hideg és holdas
éjben Buddha szobrot vés
egy szegény koldus.
25
Napfürdőt vettek
a hibiszkuszok, aztán
meg elhervadtak.
Eddig
tartott csak?
Egy nap fény, majd hervadás?
Ez a virágzás?
26
Süt a nap, az a
baj. Éjjel: jöjj már hajnal!
Ezek a békák...
27
Hanyatló nap ég
az őrház tetején. A
lándzsa is pihen.
A
szitakötő
lándzsahegyen pihen. Már
nem jön senki sem.
28
Szól a kakukk már.
Csak a lelkem jött hozzád.
Jól van, aludjál!
29
Vadludak éje.
Hegy-völgyön átüt a hold
vörös pecsétje.
30
Nem voltam itthon.
Kertemben a csalogány
kinek dalolt ma?
31
Mily verset írjak,
hogy neked is tetsszen. Azt
hiszed tán könnyű?
Megint
nem bírtam
szerkesztő kegyét, pedig
jó verset írtam.
Tavaszra
nyár jön,
őszre tél, milyen könyv az,
mit szerkesztettél?
32
Idehallom, ág
törik a hó alatt. Mély
és sűrű az éj.
33
Szegény a falu,
de azaleatűzben
hófehér rizs fő.
34
A kikötött ló
kengyelén nő a hó, mint
újév reggelén.
35
Dermesztő templom.
Csillagánizs-ágat rág
egy éhes egér.
Kínjában
rág egy
ánizságat az egér,
mint alamizsnát.
36
Későn nyílik ki
ez a gyermekláncfű. Már
deres a határ.
Belep
már a tél
mindent dérrel-dúrral. S e
pitypang még itt pang.
37
Mily apró lett, nem,
nyíló szilvafák között
ez a hóember?
38
Párában bolyong
a hold. Zavart béka
ugrik a tóba.
Halovány
a hold.
Tóba béka csobban. A
csalogány dalol.
39
Szarvas a hóban.
Agancsa mint száraz ág,
testéhez simul.
40
Fácánhang hallik.
Hol rejtőzhet? Kopár
a hegy, nincs csalit.
41
Ibolya kérdi
nézvén a gyászolókra:
vajon a lét mi?
42
Kabóca ha zúg,
igen, tudja menni kell,
az ősz nem hazug.
43
Zöld szilvák nézik
ahogy lágy, langy eső hull
s főzés füstje száll.
44
Vén tó vizébe
szalmaszandál süllyed, míg
havaseső hull.
45
Elhajítsam fűz-
vesszőmet, tűzzem földbe,
hátha majd kihajt?
46
Most nem látható,
avarba bújt a béka.
Otthona a tó.
47
Csak egy didergő,
házaló faszénárus
a komp utasa.
48
A harang vállán
milyen nehéz teher, ha
falevél száll rá.
49
Ha esti szél fúj,
ha hajnali vihar van,
virágszirom hull.
50
A trágyadombon
egy koponyára hull az
első napsugár.
51
Kabócák szólnak
a kiszáradt fán. Holnap
eső jön talán.
52
Ó véges élet,
látod öregségünk a
pihenésé lett.
53
Szállong a friss szag.
Odvas fának tavasszal
búsan szól a gong.
54
Ugat a róka.
Repceföld virágzik.
Hűvös az alkony.
55
Ah az ereszen,
- a zarándokszálláson -
macskaszerelem.
56
Törött varrótű
fölött bosszankodna, de
szirmot néz hosszan.
57
Josinot láttam
álmomban, de ágat tört
fölöttem a hó.
58
Téli alkonyon
vetik az árpát s lám hogy
megnyúlik árnyuk.
59
Hamar kifárad,
de örömmel adózik
fának, virágnak.
60
Fagycseppeket kell
citromfa tövisein
ma elviselni.
61
Imája alatt
a halászhajót nézi,
fogott-e halat.
62
Téli viharban
vizet merni megy a nő.
Nincsen gyermeke.
Nincsen
gyermeke.
Hidegben is vízért megy.
Isten verje meg?
63
Adószedőket
tart távol nyilával a
madárijesztő.
64
Akárhogy lótsz-futsz,
szegény maradsz. Maradj bölcs,
mint ez a lótusz.
65
Mit nékem, ha rossz
a termés. Örülök, hogy
dobog a szívem.
66
Lám a lekaszált
hínár mégis virágzik,
rá ha lepke száll.
67
A könyvmolyokat
ablaka alá söpri,
rá a virágra.
68
Szusinyomó kő
visszhangozza a hajnalt
jelző harangszót.
69
Mosdóvizembe
hernyó hullott a szomszéd
barackfájáról.
70
Árpát aratnak.
Keresztúton egy halott
hanyatt a napnak.
71
Köhög az apát?
Templom mellett a kakukk
hallatja hangját.
72
Gyapotszedő nők
dohányvirágot néznek
amíg pihennek.
73
A száraz halak
hogy röpdösnek a szélben
az eresz alatt.
74
Hagi-bokrokon
át vezetett utam. Le
kellett taposnom.
75
Örök repceföld.
Nyugaton még ott a nap,
keleten a hold.
76
A friss pocsolyát
hirtelen betakarják
a kaméliák.
77
Minden hópehely
vénít. A fejeden van
még hely. Ne perelj!
78
Meglásd szép lesz ez
az este is, mikor majd
erre emlékszel.
79
Elért az este
az úton. Otthon jó, bár
beázik, tudom.
80
Újévkor én is
nagykanállal eszem, bár
nem vagyok gazdag.
81
Ráhullt a fránya.
Merő szar a nőszirom.
Bánja a kánya!
82
Megfagy a gyertya
könnye. Darumadárnak
ott fenn se könnyebb.
83
Itt egy gém ázik,
amott daru napozik.
Most esik, vagy sem?
84
Egy pillanatra
találkozott szemünk. Óh
denevér röpte!
85
Virágot téptem
s kelyhéből a tegnapi
eső rámcsordult.
86
Vigyázz kacsapár!
Menyét leskel a tónál.
Siess haza már!
87
Nincs ködködmönöm,
mint hamuban a parázs,
úgy rejtőzködöm.
88
Lábnyom vizében
halacska fickándozna,
ha nem lenne ősz.
89
A szerzetes nem
nyit szemet, megy a parton.
Halakat? Nem, nem!
90
Egy főtt rizsszemmel
szakadt köpenyemet hogy
megfoltozhatom.
91
Domborul a hold,
mint a holt cet teste, mit
a parton hagytak.
92
Hideg hold jött föl.
Romtemplom fölött az éj
milyen magas, mély.
93
Úgy vág a hideg
kútkötél. Reggeli dér.
Markomban kardél.
94
Bár csúfot űzöl
bárkiből, téged nevet
ki a zord tükör.
95
Páncélban levest
szürcsölnek a harcosok.
Ma lesz halott sok.
96
Itt kísértetek
laknak. Végre, ez a hely,
hol békén hagynak.
97
Mily gonosz a hold.
Kiskutyát biztat, mutat
magára: csahold.
98
Harangszó rázza
a mákszirmot. Ő meg csak
húzza és húzza.
99
Villám csapott csősz-
kunyhóba. A dinnyeföld
mit sem tud róla.
100
Mintha magamat
lopnám meg, pedig csak a
dinnyémet eszem.
101
Zsáknak lába kel.
Mint gyors zápor, valaki
úgy fut vele el.
