« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Nacuisi Banja haikui
(Natsuishi Ban'ya, 1955-)

[eredeti név: Inui Maszajuki]


Bakos Ferenc fordításai:

Türkiz tej
Nagyvilág, 2011. november, 837-843. oldal


Ha lenne célja a zen-nek - és a zen-eredetű költészetnek, a haikunak -, az bizonyára a szatori elérése volna: kis megvilágosodás a haiku írójában (a pillanatban, amikor témáját meglátja) és olvasójában (amikor beindul saját asszociációja). Nacuisi Banja haikui - ha egy szóval kéne jellemezni - meghökkentőek; szóhasználatban, gondolat-társításban egyaránt. (Ezen írói merényletet szinte polihisztori tudással műveli. Könyve fülszövege szerint: "Kevés költőre hatnak annyira a sajátjától eltérő kultúrák, mint Nacuisi Banja-ra.") És a meghökkenés, ha a vers villámfény-pillanatában annak valamiféle megértésével-átlátásával párosul, akkor - mentális működésben, s tán intenzitásban is - rokon-érzés lehet a megvilágosodással. Az itt sorakozó haikuk olvastán joggal kérdezhetné az olvasó a fordítótól: "Maga mindent ért ezekben a versekben?" A fordító csak egy paradoxonnal felelhet: "Nem egészen - de ha érteném, nem fordítanám…" Ennek feloldása pedig: a csaknem minden versben előforduló szokatlan, különös kulcsszó megtalálása, és e szó köré rendeződő szöveg megoldása, a fordító számára is felér egy kis szatorival. (Egyébként a költő hozzászólása a "Hogyan írjunk haikut?" vitához: "Az a szabály, hogy nincs szabály.")
B.F.

Égzengés -
a felhőkarcoló most
Bábel Tornya

Mélytengeri halként
felnézek
a téli égboltra

Zöld fák alatt
a férfi méltóságteljes
tengeralattjáró

A házban
pusztulását beteljesítve
nedves fecskeszárny

Folyótorkolat,
hol se kelő se nyugvó nap
anyámat hívom

Ez volna apánk?
Nem, csak egy óratorony
óra nélkül

Egy palackban
kettő is
Noé Bárkájából

Vörös szitakötő
a kimonó szegélyénél
sziklát szül a nő

A tetőtér felett
sírkőbolt és
rádióhullámok röpte

Rikító színű ég
ez Nacuisi Banja
kakasülője

Virágok vibrátója
a szigeten, hol elhal
egy főnix tüze

Kopár ágak,
ma éjjel a csillagok megint
sajtóhibák

Az ott az én agyam!
Vattafelhők közt
az a nyiladék

Napnyugta fénye,
átkelési kísérlet
prófétai esőben

Egyik belső szervem:
Kelet-Ázsia szatorijával
elszáradt rózsa

Az isten
egyetlen fuvallata:
infláció-forgószél

Az anya-barlang:
szivárványt lélegzik ki
majd elnyeli

A hold nap után lohol,
én teutánad,
Szelek Országa

A Japán Tengerbe
belemerül
a villám farka

Réges-rég ezelőtt
egy szökőkút
a tenger fenekén

A Nap Kertjében
bűzlik
egy cápa vérének csíkja

Istenek ásítása
lenne
a cseresznyefák halála?

Egy vad sas
szívélyesen meghíva
a tükrök szobájába

Felhők tengeréből
ide hallik a békák
rossz haikuja

Ez a tükör
megcsillan egy idegen
ágyéka fölött

Ott egy medve
vízesésbe öltözött
kikelet, ókori Japánban

Valahányszor megszületek
egy sárkány csontjából
mosolygok

A talpamon
bimbózó tyúkszem
és egy kétszínű felhő

Énekeljünk!
Éjszaka minden pórusa nyitva
a múmiának

Tavasz!
Egy buborék-sejt
egy buborék-szervben

Az asztalon
reggeli fénnyel világítva
én vagyok a hajkorpa

Ez a haiku
képtelen elérni a jégcsapot
a koponyában

Lila villám
Tokióban -
puskázás a vizsgán

Szöul tavasszal
egy televízió
a ruhásszekrényben

Egyszer volt hol nem volt
egy súlyos tükör
a sziget erdejében

Merénylet
egy fess öltözetű dáma ellen
a glicínia

Mi távozunk
és a kőpapagáj felizzik
az esti napban

Akácvirágok
szívják be a mi édes
semmiségünket

Nagyszerű vízesés:
te, aki haltál
elefánttal álmodva

Az ókori japán
első éve
obszidián sziklaszirt

Az én haikum:
kicsiny cédrus
kilenszázkilencvenkilenc éves

Hálás takaró
az okinawai Főnix Fa virága
lehullva

Erő Szikla
a nap és a hold
közösülése után

Morcos professzor
bizonyítványa:
átment az Egyenlítőn

Egy dal tört fel
a lótusz tóból
és követett engem

A tenger fölött
villám hágja
a Galaxist

A türkizből
tej zubog fel
decemberben

Egy sikamlós nemi szerv
meg egy másik
aranyat fialnak

Háromszáz éven át
kék fekete kék fekete
New York

Indián nyárban
hatalmas sziklán -
egy bozót meg egy templom

A vasárnapi
Mirabeau híd felett
átrepül egy toll

Komisz haikut írok
a festőnek, kinek kutyája
fáraó-kori

Ez a csendélet
mindennapi eledelünk -
Párizsban esik

Négyezer évvel
felvértezve a menhir
madárszót hallgat

A Csalagútban
szívem önmagában is
egy őszi vihar

Gyalogút visz
birkákhoz vagy az Atlantihoz
egy kőházikó

Mennyre mosolygó
óriás kőnél kezdődik
a kontinens

Ah, párás Japán
párássága
rabszolgád vagyok

Illúzió volna?
Szüleim háza,
a penész virágjában

Hevesre sikeredett
mennykőcsapás
elhagyom Japánt

Egyetlen lépőkő
a szellemnek -
hullámok hangja

Gleccserek mennek
háborúk múlnak
a barack teljes virágjában

"Aludj, aludj!"
esőcseppek mormolják
Dante Barlangjában

Köd, eső, villám
és álló éjszaka
lakodalmas nóták

Perzselő napon
tűt szúrok
egy tű lyukába

Frankfurtban
úgy sétafikálok,
mint egy vízibolha

Követve a holdat
a határtól
a hegyi templomig

Ünnepélyes
téli utazó
a szülővárosomba

Hófödte Fudzsi
professzor operál majd
professzort

Légbuborékok
operáció utáni íriszem
medúzák között

Égi vízesésből
alábukva
a Pápa repülni kezd

Repülő Pápa!
Kérünk, hullajtsd könnyed
Japán fölött

A pápai repülés
indítéka:
egy harmatcsepp

A Repülő Pápa
legjobb barátja: egy polip
a tenger fenekén

Alibimnek
egyetlen szemtanúja:
Repülő Pápa

Repülő Pápa
épp megfagyva a
Tienanman tér fölött

Van Gogh
elfelejtette volna lerajzolni
a Repülő Pápát?

Hébe-hóba
ő úszik a Galaxisban
Repülő Pápa

Háború
egy bambusz bokorban
Repülő Pápa

Vilniusi Labirintus:
a koldus délben közönyösebb
mint éjszaka

Vilniusi Labirintus:
egy érett alma
titkosírás

Vilnius éjjel…
méhecske vagyok
borostyánba zárva

Vörös könnyek
fekete vér
nyelvünk egy kaloda

A Csendes Óceán fölött
egyik szótól a másikig
szivárvány

Van-e haiku
csak mint egy aranytallér
sárból kiásva?

Apám és köztem
hegyek, folyók
és a tűz városai

Letűnt birodalom -
senki se birtokolhatja
az aranylótuszt

Kristálytiszta patak -
egy fehér gombát
rugdos a sámán

NACUISI BANJA (eredeti neve: Inui Maszajuki) kortárs haiku költő, 1955-ben látta meg a napvilágot Japánban, Aioi városában. 1981-ben a Tokiói Egyetemen művészeti mester-diplomát szerzett az összehasonlító irodalom és kultúra terén. 1992-től a tokiói Meidzsi Egyetem professzora. Haikui, bár azokat eredetileg anyanyelvén írja, számos publikációban hozzáférhetőek angolul. 1998-ban megalapítja a Ginjú ("dallal, verssel szórakozó") című, negyedévenként megjelenő nemzetközi haiku folyóiratot, melynek azóta is főszerkesztője és kiadója. 2000-ben társalapítója majd igazgatója is a World Haiku Association-nak; költői fesztiválok, haiku-konferenciák szervezője és résztvevője - ő a haiku műfajának egyik "utazó nagykövete". Folyóiratunk a költő eddigi munkásságát felölelő, 500 - japán és angol nyelvű - válogatott haikuját tartalmazó Turquoise Milk című könyvből merített. (Red Moon Press, 2011, Winchester VA, USA; a költő társfordítója és az előszó írója: Jim Kacian.) A magyar fordítás a versek angol változatából készült.
B.F.

 

Kőszegi Barta Kálmán fordításai:

aludj anyám tente-tente
könnye hull poklában
sirat Dante

dörög zuhog villám cikáz
vígan dühöng nászát
üli az Alvilág

zöld füvű lankán
lélek-szikla
elesett katona-sír

pirospaprika-tömeg
áttetsző zselé
-ben Mária-kép

frissen meszelt eresz alatt
régi-új fecske-csapat
csicsereg

tájfunná nő a szél
széles szikla-mosoly
jó reggelt! hon: Yppon

 

Terebess Gábor fordításai:

a vasárnapi
Mirabeau híd fölött
tollpihe száll

pontot teszek mélyen
a sivatagba
a világ közepén

jövőből jövő
szél szórja szét
a vízesést

kopár ágak
a ma esti csillagok újra
nyomdahibák

keleten
egy ködóriás
leheveredik

réges régi
szökőkút
a tenger mélyén

a fedélzeten
kerekasztal táncoltatás -
a régi nóta

csendben elnyomok
egy gyertyát a homokban
dél van

a felhőkben is
egy néma és egy süket
összevitatkozik

a "Hirosima" szó
súlyosabb mint
egy pillangó?

 

Vihar Judit fordításai:

Nacuisi Banja: Világ haiku útinapló 6. Magyarország
A tenger világa (50 haiku)

„Szunnyadj, csak szunnyadj!",
vízcseppek csöppennek
Dante barlangjában.

Köd, eső, menydörgés
és egész éjszaka
lagzis nóta szól.

Zöld lejtő sziklája
rejti halott katona
nyughelyét

Hatalmas paprikák
áttetsző áradat
Szűz Máriával

Házam falát
egy nedves szárnyú fecske
tönkretette

A jövő felől
szél támad:
szétfújja a vízesést

A szikláról
felmosolyog az égre:
kontinens kezdődik!

*

Forró Labirintus

Mennyi vulkánkitörés
és semmi változás
e kék világban

Egy telefonhíváshoz
a pokolba, aligha van szükség
számtantudéásra

Apámat és engem
hegyek, folyók, tűzfalak
választanak el

Akárhogy visítanak
az oxigénhiányos disznók,
mégiscsak hull a hó

Postán feladok
neked egy
forró labirintust

Öntudatlanság
kráteréből kitört a köd
hull a kőeső

Papírszemétből
káprázat tűnik elő
egyre imbolyog

Felüvölt az ég -
elkezdjük
lerúgni a sarat

Erőszakos szél -
a tűzautót
ezer patkány tolja

Abban a kórteremben,
ahová már látogatót se engednek be,
virágmező virít

*

 

Madarak
Nacuisi Banja: Madarak - 50 haiku - Pápai Éva akvarelljeivel -
Balassi Kiadó, Budapest, 2007, 112 oldal

A háromnyelvű (japán, angol, magyar) kis könyv három művész összefogásából született. Nacuisi Banja az egyik legismertebb modern japán haikuköltő, verseit maga fordítja angolra. A Meidzsi Egyetemen tanít, a Modern Haiku Társaság igazgatója. Pápai Éva festő, szobrász és grafikus. Vihar Judit műfordító, irodalomtörténész, a magyar-japán baráti társaság elnöke.

1.

Hófehér hattyú
úszkál kicsinyeivel -
tófenék a váruk


2.

Senkinek se mondtam,
hogy álmomban anyám
páván lovagolt


3.

Már nem tudja,
mi "férfi, nő, halál s végtelen" -
amnéziás papagáj.


4.

Férfiak csatáznak -
sirályok otthona
dalok katedrálisa.


5.

Anyókák s galambok
süvöltő szelek és pletykák
gyülekeznek a téren


6.

Hegy mögötti házban
ágyam meosztottam
egy fényes fácánnal


7.

Tiszta égbolt alatt
fekete kánya fejében
kis bogár lakik.


8.

Telihold fényénél
immáron megfestettem
fekete hattyú énekét


9.

A bérci sast
vendégségbe hívták
fényes tükörszobába


10.

Fekete rigók
ennél a falnál vívnak csatát -
már kétezer éve


11.

Magányosabbak vagyunk,
mint szalonkát versbe szövő
régi japánok.


12.

Sólyom fészkébe
egyik szemgolyódat
gurítsd bele most!


13.

Kis csibékkel együtt
sorakozom szépen
a Tejút legvégén.


14.

Fecskefióka,
ha még ezer évig vár,
angyal jő feléje.


15.

Lám a bagoly
macska akar lenni
erős szélfúvásban.


16.

Nedves szárnyú fecskét
otthonában érte utol
a végzete


17.

Varjakkal együtt
néha a lenyugvó Nap is
felkiáltana!


18.

Parti liléhez
mogorvaképű férfi
sunyin közelít


19.

Lám ez a gólya
pápa tiarájába
szalmaszálat visz


20.

Kész a vastorony
előtte egy pingvin áll -
sóbálvánnyá lett


21.

A kísértet-
város négy sarkában
kakukkszó hallik


22.

A kolibrinak
elsuttogom válaszul
gyógyító haikumat.


23.

Verébországban
a verébmisén -
én bizony elvesztem


24.

Minden eltűnik -
csak a fehérkócsag lejti
táncát a mezőn


25.

A folyó lassan kanyarog -
vadkacsák, egy férfi
és az alkonypír


26.

Az égre hidat
rajzol egy szarka -
én meg durmolok.


27.

Gébics a tisztes nevem,
s erdei forráshoz
futok, sietek!


28.

Felhők közt daru -
ó, szívem húrja,
földünk délköre!


29.

Végül a harkály
már a hatalmas fa
szívét kopácsolja?


30.

A pelikán talán
még versnél is nehezebb
halat tart csőrében


31.

Depressziós vagy?
Neked a kékszarka
hozza a tavaszt


32.

Seregélyek hada
kavarog, örvénylik
szemétsziget fölött


33.

Havas éjjelen
lám egy levelet lop el
ez a hóbagoly


34.

Déli szigeten
ketrecben sínylődő
pápaszemesmadár könnye


35.

Japán íbisz meg a japánok
el se hiszik;
ez már az új évszázad


36.

Dalát feledett
kanári lába
aranyos színű


37.

Aludna, álmodna
ég parányi szikrája
egy kis pacsirta.


38.

Poszáta dalol:
a levegőoszlop ma
nehezebb, mint volt


39.

Tavaszi este
ujjamon ül egy rizspinty:
kis önimádó!


40.

Flamingók táncához
szóljon a csendes-óceáni
dzsessz!


41.

Ez a sziklaszirt
talán maga Isten,
véli a viharmadár.


42.

Nemcsak a kamikaze
repülőgép tűnt el, de a ház,
a trópusi seregély is...


43.

Szelek birodalma -
még a kivi sem jön elő
sötétség mélyéből.


44.

Szeles hajnalon
prédikátormadár torkából
feltör menny s pokol!


45.

Egész áldott nap
ez az örvösgalamb
füveknek mond imát


46.

Szeptember tizenegy óta
a paradicsommadár többé
nem száll magasba


47.

Vízesésből születtél
barázdabillegető, te is,
meg az istenek


48.

Farkasétvágyú
fülemüle árnyát
lopva lesem


49.

Esős napon
torkolat vidékén csak a kormorán
szeli a habokat


50.

Kicsi királykának
minden apró vízcsepp
egy boldog mosoly.