高浜虚子の俳句集
Takahama Kyoshi’s Haiku in Hungarian Translation
A Terebess Online különlapja

 

 



Takahama Kjosi haikui

(高浜虚子 Takahama Kyoshi, eredeti neve: 高浜清 Takahama Kiyoshi, 1874-1959)

 

 

 

 

A kígyó szeme
Takahama Kjosi 80 haikuverse
Terebess
Gábor fordításaival

DOC > PDF



盛んなる菊の面影残りけり
sakan naru kiku no omokage nokori keri
halott krizantém

hátha ad még valami

életjelt magáról

 

天高し蔓の先皆よるべなき
ten takashi tsuru no saki mina yorube naki
magas az égbolt

kacsokkal kapaszkodó

lián nem éri fel

 

わが袖にふと現れし秋の蝶
waga sode nifuto araware shi aki no chō
leráztam de

ruhaujjamba menekült

egy őszi lepke

 

顔抱いて犬が寝てをり菊の宿

kao dai te inu ga nete wori kiku no yado

alszik a kutya

mancsa közé hajtja fejét

krizantém vackán

 

手にうけて開け見て落花なかりけり

teni ukete hirake mite rakka nakarikeri

összemarkoltam

egy eső cseresznyeszirmot

üres a kezem

 

いかなごにまづ箸おろし母恋し

ikanago ni mazu hashi oroshi haha koishi

csíkhal-evés közben

anyám emléke tört rám

pálcám lebénult

 

稲妻をふみて裸足の女かな

inazuma o fumite hadashi no onna kana

csupasz lábbal

lófrál egy asszony villám-

sújtott ösvényen

 

もの置けばそこに生まれぬ秋の蔭

monōkeba sokoniumaren akinokage

csak le kell tenni

valamit s megszületik

egy őszi árnyék

 

世の中を遊びごゝろや氷柱折る

yo no naka o asobi-gokoro ya tsurara oru

rideg a világ

játékos hangulatban

jégcsapot török

 

川を見るバナナの皮は手より落ち

kawa o miru banana no kawa wa te yori ochi

bűvöl a folyó

kezem közül kicsusszan

egy banán héja

 

雨晴れてしばらく薔薇の匂いかな

ame harete shibaraku bara no nioi kana

elállt az eső

vadrózsaillat csapja

meg az orrom

 

夏山やよく雲かゝりよく晴るゝ

natsuyama ya yoku kumo kakari yoku haruru

nyári hegyláncok

hol felhőbe öltöznek

hol napsugárba

 

この松の下に佇めば露の我

kono matsu no shita ni tatazumeba tsuyu no ware

fenyőfa alá

állok és ott harmatcsepp

leszek magam is

 

春雨の衣桁に重し恋衣 (1894)

haru-same no ikō ni omoshi koi-goromo

tavaszi eső

szerelemruha súlya húzza

le a szárítót

 

海に入りて生れかはらう朧月 (1896)

umi ni irite umare kawarō oboro-zuki

tengerbe merült

de születik még újjá

a fátyolos hold

 

その中にちいさき神や壺すみれ (1896)

sono naka ni chiisaki kami ya tsubo sumire

kellős közepén

kisisten a vázában

ibolyavirág

 

蚊帳越しに薬煮る母をかなしみつ (1896)

kaya goshi ni kusuri niru haha wo kanashimi tsu

szegény jó anyám

szúnyoghálója mellett

gyógyfüveket főz

 

耳とほき浮世の事や冬籠 (1898)

mimi tohoki ukiyo no koto ya fuyu-gomori

világ ügye-baja

nem fárasztja fülem

a téli magányban

 

遠山に日の当たりたる枯野かな (1900)

tōyama ni hi no ataritaru kareno kana

hegyeken távol

napfény ragyog – előttem

hervatag a rét

 

春の夜や机の上の肱まくら (1900)

haru no yo ya tsukue no ue no hiji-makura

tavasz-éjszaka

íróasztalomon

könyöklő párna

 

肌脱いで髪すく庭や木瓜の花 (1902)

hada nuide kami suku niwa ya boke no hana

bőre meztelen

kertben fésüli haját

birsvirág bomlik

 

打水に暫く藤の雫かな (1902)

uchi-mizu ni shibaraku fuji no shizuku kana

lugast öntöztem

lilaakác-virágok

csepegnek egy csöppet

 

瓢箪の窓や人住まざるが如し (1903)

hyōtan no mado ya hito sumazaru ga gotoshi

kihalt lakóház

lopótök inda mászik
be az ablakon

 

兄弟の心異る寒さかな (1903)

kyōdai no kokoro kotonaru samusa kana

édestestvérek

szívbéli mássága

engem elborzaszt

 

秋風や眼中のもの皆俳句 (1903)

akikaze ya ganchū no mono mina haiku

őszi szél fúj

szemem haikura nyílik

merre csak nézek

 

ほろほろと泣き合ふ尼や山葵漬 (1904)

horohoro to naki-au ama ya wasabi-zuke

apácák falnak

dús könnyeket hullajtva

tormás borseprőt

 

大海のうしほはあれど旱かな (1904)

taikai no ushio wa aredo hideri kana

mily mély a tenger

de a parton aszály dúl

porzik a határ

 

行水の女にほれる烏かな(1905)

gyōzui no onna ni horeru karasu kana

fürdőző asszony

szerelembe ejti

az öreg csókát

 

うき巣見て事足りぬれば漕ぎかへる(1905)

uki-su mite koto tari-nureba kogi kaeru

láttunk egy úszó

fészket elégedetten

hazaevezünk

 

昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり (1905)

hirune samete sono-mama kumo wo mi-iru nari

szendergés után

fektemből figyelhetem

a fellegeket

 

相慕ふ村の灯二つ虫の声 (1905)

ai-shitau mura no hi futatsu mushi no koe

két fény egymásért

pislákol a faluban

tücsökzene szól

 

君と我うそにほればや秋の暮 (1906)

kimi to ware uso ni horeba ya aki no kure

hazugságainknak

hinni szerettünk volna

őszi estéken

 

秋空を二つに断てり椎大樹 (1906)

akizora wo futatsu ni tateri shii taiju

hatalmas tölgyfa

képes kettéosztani

az őszi eget

 

桐一葉日当りながら落ちにけり (1906)

kiri hito-ha hi-atari nagara ochi ni keri

császárfalevél

magával ragad némi

napfényt míg zuhan

 

秋扇や淋しき顔の賢夫人 (1906)

shū-sen ya sabishiki kao no ken-fujin

őszi legyező

mögött egy okos asszony

magányos arca

 

主客閑話蝸牛竹をのぼるなり (1906)

shukaku kanwa dedemushi take o noboru-nari

gazda és vendég

csendben társalog - csiga

mássza a bambuszt

 

老僧の骨刺しに来る藪蚊かな (1907)

rō-sō no hone sashi ni kuru yabu-ka kana

csíkos szúnyogok

a vén szerzetes csontját

is megkóstolják

 

金亀子擲つ闇の深さかな (1908)

kogane-mushi nageutsu yami no fukasa kana

rózsabogarat

dobtam az éjszakába

mély lett a sötét

 

草摘みし今日の野いたみ夜雨来たる (1913)

kusa tsumishi kyō no no itami yau kitaru

szaggattuk a rét
füvét nappal - ápolja

zápor éjszaka

 

春風や闘志いだきて丘に立つ (1913)

harukaze ya tōshi idakite oka ni tatsu

tavaszi szellő

mindenre készen állok

fent a dombtetőn

 

葡萄の種吐き出して事を決したり (1914)

budo no tane haki-dashite koto wo kesshitari

a szőlő magját

megszületett a döntés

ki fogom köpni

 

時ものを解決するや春を待つ (1914)

toki mono o kaiketsu suru ya haru o matsu

oldja az idő

minden gondom-bajom

várom a tavaszt

 

東に日の沈みゐる花野かな (1915)

hingashi ni hi no shizumiiru hanano kana

még nem kel a nap

keleten de dereng már

a virágos rét

 

露の幹静に蝉の歩き居り (1916)

tsuyu no miki shizukani semi no aruki ori

harmattól ázott

fatörzsön egy hangtalan

kabóca kúszik

 

蛇逃げて我を見し眼の草に残る (1916)

hebi nigete ware wo mishi me no kusa ni nokoru

kígyó siklott el

ám rám meredő szemét

a fűben hagyta

 

人間吏となるも風流胡瓜の曲がるも亦 (1917)

ningen ri to naru mo fūryū kyuuri no magaru mo mata

közhivatalnok

olyan költői mint egy

görbe uborka

 

能すみし面の衰へ暮れの秋 (1918)

nō sumishi men no otoroe kure no aki

nó-álarc hever

szánandón a színpadon

vége az ősznek

 

秋天の下に野菊の花辨缺く (1918)

shūten no shita ni nogiku no kaben kaku

őszi ég alatt

vadkrizantém egy szirma

máris hiányzik

 

どかと解く夏帯に句をかけとこそ (1920)

doka to toku natsu-obi ni ku o kaketokoso

nyújtja egy asszony

leoldott nyári övét

írjak rá haikut

 

人形まだ生きて動かず傀儡師 (1921)

ningyō mada ikite ugokazu kairaishi

bábját életre

majd a színpadon kelti

a bábjátékos

 

佇めば落葉さゝやく日向かな (1925)

tatazumeba ochiba sasayaku hinata kana

megállok csendben

súg valamit a napon

hulló falevél

 

白牡丹といふといへども紅ほのか (1925)

haku-botan to iu to iedomo kō honoka

a bazsarózsa

bár rózsaszínbe hajlik

fehérnek fehér

 

春寒のよりそひ行けば人目ある (1925)

harusamu no yorisoi yuke ba hitome aru

hűvös a tavasz

összebújva sétálunk

ki ne fürkésszék!

 

咲き満ちてこぼるゝ花もなかりけり (1926)

saki michite koboruru hana mo nakari-keri

a cseresznyefák

virága mind kifeslett

de szirma nem hull

 

流れ行く大根の葉の早さかな (1926)

nagare-yuku daikon no ha no hayasa kana

reteklevelet

sodor a folyó tova

milyen serényen!

 

芽ぐむなる大樹の幹に耳を寄せ (1926)

megumu naru taiju no miki ni mimi wo yose

levélrügy pattan -

hatalmas fa törzséhez

hajolva fülelek

 

眼つむれば若き我あり春の宵 (1929)

me tsumureba wakaki ware ari haru no yoi

hunyom a pillám

látom magam gyerekként

egy tavaszestén

 

紅梅の紅の通へる幹ならん (1931)

kōbai no kō no kayoeru miki naran

piros virágú

szilvafa törzsében biztos

piros nedv buzog

 

凍蝶の己が魂追うて飛ぶ (1933)

itechō no onore ga tamashi ōte tobu

maga a lepke

is elszáll fagyott testtel

a lelke után

 

燈台はひくく霧笛は峙てり (1933)

tōdai wa hikuku muteki wa sobadateri

alacsonyan ég

a világítótorony

égben a ködkürt

 

籐椅子にあれば草木花鳥来 (1936)

tōisu ni areba sōmoku kachō rai

rotáng székemben

rámtalál fű fa virág

énekes madár

 

雀等も人を恐れぬ国の春 (1936)

suzumera mo hito wo osorenu kuni no haru

riadós verebek

se félnek az embertől

falun tavasszal

 

たとふれば独楽のはぢける如くなり (1937)

tatoureba koma no hajikeru gotoku nari

mint két pörgettyű

a legkisebb érintésre

szétpattanunk

 

落花生喰ひつゝ讀むや罪と罰 (1937)

rakkasei kui tsutsu yomu ya Tsumi to batsu

földimogyorót

szemelgetek míg olvasom

a Bűn és bűnhődést

 

静けさに耐へずして降る落葉かな (1937)

shizukesa ni taezu shite furu ochiba kana

tarthatatlan csend

terhe alatt hullik egy

elszáradt levél

 

日ねもすの風花淋しからざるや (1937)

hinemosu no kazahana sabishi-karazaru ya

égen hópihék

szállingóznak álló nap

mind magányosak

 

秋蝉も泣き蓑虫も泣くのみぞ (1945)

aki-zemi mo naki minomushi mo naku nomi zo

a kabóca is

a zsákhordó hernyó is

csak nyafogni tud

 

兵燹を逃れて山の月の庵 (1945)

heisen o nogarete yama no tsuki no io

bombázás elől

holdvilágos hegyi kunyhóba

menekülünk

 

敵といふもの今は無し秋の月 (1945)

teki to yū mono ima wa nashi aki no tsuki

őszi holdtölte

ellenségnek nevezni

többé már nincs kit

 

初蝶来何色と問ふ黄と答ふ (1946)

hatsu-chō ku nani iro to tō ki to kotau

felszállt az első

lepke - ha kérdik milyen

azt mondom sárga

 

稲稔り蜻蛉つるみ子を背負ひ (1947)

ine minori tombō tsurumi ko o seoi

megérett a rizs

szitakötők párzanak

hátán gyermek

 

彼一語我一語秋深みかも (1950)

kare ichi-go ware ichi-go aki fukami kamo

néha szól egy szót

magam is szólok egy szót

eltelik az ősz

 

去年今年貫く棒の如きもの(1950)

kozo kotoshi tsuranuku bō no gotoki mono

keresztülszaladt

idén mint tavalyokon

ugyanaz a nyárs

 

ゆらぎ見ゆ百の椿が三百に (1951)

yuragi-miyu hyaku no tsubaki ga san-byaku ni

száz kamélia

ha reszket hajladozik

háromszázat látsz

 

面脱ぎて嫉妬の汗の美しく (1954)

men nugite shitto no ase no utsukushiku

levett nó-álarc

féltékenységtől izzadt

gyönyörű fényes

 

蜘蛛に生れ網をかけねばならぬかな (1956)

kumo ni are ami o kakeneba naranu-kana

póknak születtél

nincsen más választásod

sződd a selymet pók

 

傷一つ翳一つなき初御空 (1958)

kizu hitotsu kage hitotsu naki hatsu-misora

se heg se szennyfolt

makulátlan az ég

újév reggelén

 

よき炭のよき灰になるあはれさよ (1958)

yoki sumi no yoki hai ni naru awaresa yo

kiváló faszén

kiváló hamuvá ég

azért kár érte

 

白梅に住み古りたりといふのみぞ (1959)

hakubai ni sumihuritari to yū nomi-zo

túlélők vagyunk

fehér virágba borult

vén szilvafámmal

 

独り句の推敲をして遅き日を (1959, utolsó haikuja)

hitori ku no suikō o shite osoki hi o

magányos munka

haikuimat csiszolgatom

tavaszi rest nap

 

 

 

 

 

 

További műfordítók

 

Bakos Ferenc fordítása

 

Száz kamélia -
ha remegni kezd,
látod háromszáznak

 

 

Faludy György fordításai

 

Tolvajlásért fejbe vert Buddha engem:

ólomnehéz rajtam az ázott filckalap,

melyet egy madárijesztőről csentem.

 

Az ősz ezüstös, kék derűt

hoz. Rőt levelek, s félig kész

haikuk feküsznek mindenütt.

 

Egy kék lepke a leszállást próbálja

a virágszálra, de nem sikerül. Pedig

hat lába van. De keskeny a bokája.

 

 

 

Horváth Ödön fordításai

 

A kígyó eltűnt,

de a szem, mely rám nézett,

ott van a fűben.

 

Öreg templomnál

orchideák illata

e pillanatban.

 

 

 

Kosztolányi Dezső fordítása

 

KÍGYÓ

 

Eltűnt a kígyó, útnak is erednék,

de ott a fűben a szeme

reám mered még.

 

 

 

Pohl László fordításai

 

Holdas éjjelen

jóravaló szomszédom

halkan fuvoláz.

 

Ha kézbe venném,

biztos sokkal szebb lenne

a kis ibolya.

 

 

Villányi G. András fordításai

 

folyón merengtem:

kezemből a banánhéj

lám aláhullott

 

cserebogarat

vetettem ki az éjbe:

elnyel setétje

 

rügyezni készül:

óriás fa törzséhez

fülem szorítom

 

lelke után száll

a haldokló pillangó:

elfagyó álmok