« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Kato Gjódai haikui
(Kato Gyodai, 1732-1793)


Greguss Sándor fordításai

Olvadó havak,
ködpárába bújt hegyek,
varjúnyi magány.

Bazsarózsához
jött vendégségbe a hold
szürke lepelben.

Őszi hegyoldal
teraszain füst: álmot
őrző tűzhelyek.

A tél sóhaja:
holdfényes éjben a jég
zizzenései.

Ó, kicsi tavasz!
A tenger is végtelen
békéről mesél.

Múlóban az éj.
Dúlt egek visszhangoznak
zokogó szelet.

 

Horváth Ödön fordításai

Elhagyott kocsi
áll a tavaszi estben;
senkinek se kell.

Hegyi kakukk szól;
a vad sziklákat fehér
tűz tördeli szét.

Elillan az év;
a széles égbolton át,
sziszegő szelek.

 

Pető Tóth Károly fordításai

A hajnalt jelzik,
nem? Az üvöltő bálnák
a jeges vízben.

*

A tavaszi szél
felkapja szoknyácskáját.
Ah minő szégyen!

Szoknya alá nyúl
a szél, a lány odakap
s az arcán pír gyúl.

Tavaszi szellő
szép lány szoknyája alatt.
Minő pajzánság!

A szél és a lány.
A gondolat is pajzán.
Szoknya fellibben.

Tavaszi szellő
zizzen, szoknya fellibben.
Kislány vagy te nő?

 

Rácz István fordításai

Nézd, a pimasz szél
cibálja a hölgy haját
– hogy dühöng szegény!

Olvad már a hó.
Felhők rejtik a hegyet –
Varjúkárogás!

Lehulló levél
száll lehullt levelekre –
esik az eső.

 

Terebess Gábor fordítása

Tavaszi szél
lökdösi a széplányt
Milyen méltatlan!