« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Fukuda Csijo-ni
Virágba borult kútveder


50 haikuvers Terebess Gábor fordításaival

DOC > PDF


千代尼

千代尼 Chiyo-ni, 加賀の千代女 Kaga no Chiyo-jo, 福田千代尼 Fukuda Chiyo-ni (1703 -1775)

Ukiyo-e: 歌川国芳 Utagawa Kuniyoshi (1798-1861) műve

JO 女 = „nő, asszony”
NI 尼 = „buddhista apáca”
KAGA 加賀 = születési vidékének neve
FUKUDA 福田 = eredeti családneve
SOEN 素園 = szerzetesnői neve

Több mint 1700 haikut írt, főbb kötetei:
「千代尼句集」 1764. Chiyo-ni kushu („Csijo-ni összegyűjtött haikui”), 564 haiku
「松の声」 1771. Haikai matsu no koe („Fenyő-zsongta haikuk”), 327 haiku

 

千代尼

朝顔に釣瓶とられて貰い水
asagao ni tsurube torarete moraimizu
hajnalkavirág
fonta be kútvedremet –
átmegyek vízért


千代尼

百生やつるひとすじの心より 
hyakunari ya tsuru hitosuji no kokoro yori
egy szál magában
nevel százféle tököt
szívből az inda

 

朝顔や地に這ふことをあぶながり
asagao ya chi ni hau koto wo abunagari
félős hajnalka
össze ne tiporják
ha a földön fut

 

朝顔は蜘蛛の糸にも咲にけり  
asagao wa kumo no ito nimo sakini keri
hervadó félben
felfogta egy pókfonál
hajnalka kelyhét

 

手折らるる人に薫るや梅の花
taoraruru hito ni kaoru ya ume no hana
ki ágát letörte
illatát annak adja
a szilvavirág

 

ほととぎす郭公とて明けにけり
hototogisu hototogisu tote akeni keri
éjszaka-hosszat
kakukkolt kint a kakukk
végre megvirradt!

 

夢さめぬ畳に菊の咲きしけふ
yume samenu tatami ni kiku no sakishi kyō
álmom megszakadt
a tatamin krizantém-
virágra leltem

 

白菊や紅さいた手のおそろしき
shiragiku ya beni saita te no osoroshiki
fehér krizantémok
ajkpirosítós ujjadtól
visszarettennek

 

蜻蛉釣り今日は何処まで行ったやら
tombo tsuri kyō wa doko made itta yara
mily vadászmezőn
kerget ma szitakötőt
elhunyt kisfiam

 

破る子のなくて障子の寒さかな
yaburu ko no nakute shōji no samusa kana
kisgyerek többé
nem szaggat ajtópapírt
milyen hűvös lett

 

髪を結ふ手の隙明て炬燵かな
kami o yū te no hima akite kotatsu kana
tar fejem nem kell
fésülni – parázs fölé
tartom a kezem

*52 évesen kolostorba vonult, s a szokás szerint leborotválták a haját

 

清水には裏も表もなかりけり
shimizu niwa ura mo omote mo nakari keri
átlátható víz
nem látszik bévül vagy-e
avagy kívüle

 

名月に帰て咄す事はなし
meigetsu ni kaete hanasu kotobanashi
őszi telihold
végigkísért hazáig
szavam se lehet

 

しなわねばならぬ浮世や竹の雪
shinawaneba naranu ukiyo ya take no yuki
lehorgadnak
az elillanó világban –
havas bambuszok

 

蝶々やなにを夢見て羽つかい
chōchō ya nani wo yume mite hane tsukai
miről álmodik
a pillangó – szárnyával
legyezi magát

 

行水におのが影追う蜻蛉哉
yuku mizu ni ono ga kage ou tombo kana
elfolyó vízben
tükörképét üldözi
a szitakötő

 

見るも宝見るも宝や初日影
miru mo takara miru mo takara ya hatsu hi kage
valódi kincstár
valódi kincstár a nap
arany sugara

 

 

千代女

落鮎や日に日に水のおそろしき
ochiayu ya hi ni hi ni mizu no osoroshiki
pisztráng sodrásban
napról napra riasztóbb
a patak víze

 

初秋やまだ現れぬ庭の色
hatsuaki ya mada arawarenu niwa no iro
ősz első napja
de a kert színein még
észre se veszed

 

陰陽を一葉のうちに蛍かな
in yō wo hoto ha no uchi ni hotaru kana
fény és éjszaka
együtt egy falevélen
szentjánosbogár

 

朝夕に見ぬ森からも桜かな
asa yū ni minu mori kara mo sakura kana
hajnaltól estig
hegyen a vadcseresznyét
nem látja senki

 

笠を置くとこを尋ぬる花のかな
kasa wo oku toko wo tazunuru hanano kana
bambusz kalapom
nem tudom hová tenni
virágos mezőn

 

 

千代尼

隠すべき事もあれなり雉子の声
kakusubeki koto mo arenari kijishi no koe
bújhat a fácán
de a kakatolása
elárulja őt

 

風の日は余所の仕事を鳴子かな
kaze no hi wa yoso no shigoto wo naruko kana
szeles a napunk
szomszédnál munkálkodik
a madárijesztő

 

はつ雪は朝寢に雫見せにけり
hatsuyuki wa asane ni shizuku mise ni keri
itt az első hó
de csak harmatra ébred
aki későn kel

 

聞くもよし聞かぬもよしほととぎす
kiku mo yoshi kikanu mo yoshi hototogisu
akár hallgatják
akár nem – egy kakukknak
ugyan egyremegy

 

昼顔やあぶなき橋に水鏡
hirugao ya abunaki hashi ni mizukagami
roskatag hídon
szulákvirág – képmása
a víz tükrében

 

名月の舟やあそこもここもよし
meigetsu no fune ya asoko mo koko o yoshi
innen vagy onnan
csónakból jó akárhonnan
holdat bámulni

 

駆出る駒も足嗅ぐすみれ哉
kake izuru koma mo ashi kagu sumire kana
ügetés után
patáját szimatolja
a ló – ibolyák!

 

雨の日は明日の夢まで胡蝶かな
ame no hi wa asu no yume made kochō kana
álomba merül
holnapig a pillangó
zuhog az eső

 

はつ雁や声あるものを見失い
hatsugari ya koe aru mono wo miushinai
az első vadlúd
elvész a szemem elől
hangját még hallom

 

おちあいも皆丸腰や夕涼
ochiai mo mina marugoshi ya yūsuzumi
férfiemberek
kardjuk nélkül sétálnak
enyhe az este

 

蝶々やをなごの道の跡や先
chōchō ya onago no michi no ato ya saki
pillangó pillangó
kislány előtt az úton
meg mögötte is

 

立ちつくすものは案山子ぞ後の月
tachi tsukusu mono wa kakashi zo nochi no tsuki
holdtölte után
talpon van még valaki
madárijesztő

 

山桜一人見にきてすまぬもの
yama zakura hitori minikite sumanu mono
cseresznyenyílás
gyönyörködöm benne
kár hogy egyedül

 

隣々わからぬものは落葉かな
tonari tonari wakaranu mono wa ochiba kana
hulló levelek
rejtély ki ki mellé
esik szomszédnak

 

涼しさやあるほど出して鷺の首
suzushisa ya aruhodo dashite sagi no kubi
nyújtja a nyakát
a kócsag amíg bírja
hűs szellő után

 

釣竿の糸にさはるや夏の月
tsurizao no ito ni sawaru ya natsu no tsuki
pedzegeti
horgászbotom zsinórját
a nyáresti hold

 

浮草や蝶のちからの抑えても
ukigusa ya chō no chikara no osaete mo
békalencse
hátán lepke súlyával
is úszik tovább

 

ものひとついはで胡蝶の春くれぬ
mono hitotsu iwade kochō no haru kurenu
a pillangónak
noha elmúlt a tavasz
nincs egy szava sem

 

葉桜や眼にたつものは蝶ばかり
ha zakura ya me ni tatsu mono wa chō bakari
nincs más szemrevaló
elvirult cseresznyefán
csak egy pillangó

 

鶯は起こせど眠る柳かな
uguisu wa okosedo nemuru yanagi kana
a fülemüle
elszenderült a fűzfa
felébresztené

 

鶯の隣まで来て夕べかな
uguisu no tonari made kite yūbe kana
ha jő az este
a szomszédnak énekel
a fülemüle

 

塵と見て露にもぬれず萩の花
chiri to mite tsuyu ni mo nurezu hagi no hana
hagi virágok
nem tapad hozzájuk
se por se harmat

 

卯の花の闇に手のつく若葉かな
u no hana no yami ni te no tsuku wakaba kana
gyöngycserje-virág
félhomályban a kezem
levelét érzi

 

朝顔や鐘つくうちに咲きそろい
asagao ya kane tsuku uchi ni saki soroi
hajnalkavirág
reggeli harangszóra
egyszerre nyílnak

 

雪のあるものに聞かすな松の声
yuki no aru mono ni kikasu na matsu no koe
fenyőfák között
most nem zsong-busong a szél

mindent hó borít

 

老の心見る日のながき牡丹かな
oi no kokoro miru hi no nagaki botan kana
öreg már a szív
csurig bazsarózsákkal
túl hosszú a nap

 

Két búcsúvers

清水すずし蛍のさえてなにもなし
shimizu suzushi hotaru no kiete nani mo nashi
tiszta forrásvíz
kihunyó fénybogarak
végtére nincs más

月も見て我はこの世ぺかしく哉
tsuki mo mite ware wa kono yo o kashiku kana
most hálatelten
búcsúzom e világtól
láttam a holdat

 

千代尼

 

 

 

További műfordítók

Bakonyi Berta fordítása

A kút vedrében
Kibomlott a hajnalka -
Nem viszek vizet.

 

Bakos Ferenc fordítása

A kút vödrében
hajnalkavirág –
én vízért jöttem.

 

Cseh Károly fordítása

Csöpp házitücsök
ciripelt fel a sziklán
holdsütött éjen

 

Faludy György fordítása

A fűzfa haja ellibben az éles
szélben, majd valahogy
visszafolyik törzséhez.

 

Fodor Ákos fordítása

Utóbb majd kinek
arcát pirosítjátok,
sáfrány-pamacskák…?

 

Greguss Sándor fordítása

Szegény pillangó,
milyen álom rebbenti
könnyű szárnyaid?

 

Horváth Ödön fordításai

Láttam a holdat
s önzetlen fényét. Teljes
tisztelettel Chiyo-ni.

Tengerpart hosszán
minden, amit felveszünk
mozog kezünkben.

Ó lepke, lepke,
kis szárnyaddal csapkodva
miről álmodol?

Megérintette
horgászzsinegével a
nyáresti holdat.

A folyón át már
tovaárad a sötét:
oly sok a tűzlégy!

Bogáncs harmata;
ha egyszer lehullik: csak
egyszerű víz lesz.

Száz különböző
fürt fordult termőre a
szőlőtő szívén.

Reggel dicsfénye!
- vödröcském foglyul esett;
vizet kell kérnem.

Mily messze ment el
szitakötő vadászom,
vajon mily messze?

Őszi telihold!
ott jártam, ott jártam
az égen furán.

Illatát adta
a kéznek, mely letörte;
- szilvaszirmos ág.

 

Illyés Gyula fordításai

MEGSZAKÍTOTT JÁTÉK

Ki kergeti
a kertben most a lepkét?
Kisfiam eltemették.

 

Kányádi Sándor

Sáfrányvirágok.
Kinek arcát érinti
végül szirmotok?

 

Kosztolányi Dezső fordításai

HALOTT FIACSKÁM

Halott fiacskám merre költözött?
Mily égi réteken
kerget szitakötőt?


KÚTVÖDÖR

A kútvödört benőtte a szulák.
Színes harangja kedvesen zizeg...
Inkább a szomszédtól kérek vizet. 


ÖZVEGYSÉG

Mióta meghalt az uram,
alkonyba, reggel,
a szunyoghálón csak a Semmi néz rám
üres szemekkel.

 

Pető Tóth Károly fordításai

A hóba írva -
itt lennének a gémek,
azt vágyom sírva.

A hideg télnek
sír, bárcsak a gémek új-
ra itt lennének?

*

Reggeli fényben
fürdő virágcsokromra
vizet ha adna...

Csokor lengedez
kezemben fényes reggel.
Vízért esedez.

*

Mily messze mentél
szitakötővadászom
vándorlásodban.

Hová jutottál?
Szitakötőt kergettél
s vissza nem jöttél.

*

Nincs férjem, fiam
már. Mint fűzfát szél, sorsom
őrülten cibál.

Kiket szerettem,
holtak már, mint a fűzfa
hajladozom csak.

Minden szél engem
tép, mióta fiam és
férjem nincs velem.

Férjem és fiam
nélkül – tépázott fűzfa –
lelkem nem békül.

*

Kihull kezemből
minden, és eltűnik a
vízben, azt hiszem.

Amim valaha
volt, kezemből kihullt. Csak
hiánya maradt.

Minden mi enyém
volt – milyen rég volt! – eltűnt
apály idején.

*

Vajon fanyar lesz?
Nem tudom. Ez az első
datolyaszilvám.

Nem tudom milyen
lesz. Először vagyok így.
Keserű? Édes?

Midőn először
szedem, nem tudom milyen.
Datolyaszilva.

Nem tudom milyen.
Ilyen? Olyan? Keserű?
Édes? Datolya.

Vajh fanyar lesz-é
első datolyám? Laissez
fair, laissez passer.

*

Nézem a holdat.
Hálatelt őszinte szív
búcsúzik el így.

Búcsút intek a
világnak, hálatelten
holdra tekintek.

A holdat nézem.
Világtól búcsúzván csak
a hálát érzem.

 

Pohl László fordításai

Semmi sem mozdul
a hegyen s a mezőn,
az új hó az úr.

Kutam fedelén
szulák kúszik, barátom
adj vizet nekem!

A folyó vize
sötét csak, olyan sok a
szentjánosbogár.

Kimonóváltás -
csak hátát mutatja a
virágillatnak.

A szilvavirág
annak illatozik, ki
ágát letörte.

Szulák virága:
Tény, a virág az embert
ki nem állhatja

Fényes telihold.
Mentem csak mentem, de az
ég távol maradt.

Koromsötét ég.
Valami áttörtet a
jégkérges havon.

 

Popovics Péter fordításai

piros ajkakról
üdeséget hozott a
tiszta tavaszvíz

esti harangszó
égre vágyik, s bomlik a
cseresznyevirág

kristálytiszta víz
és szentjánosbogarak,
amik eltűnnek

az orchidea
lágy illata érződik
távol a fűben

és újra a nők
jönnek ki a mezőkre
szél-kócolt hajjal

darvak játéka
felrepülni felhőkig,
új napkeltekor

veszi az útját
a lebegő világba,
hó a bambuszon

egy gondolatból
hosszú borozás, rezdül
száz nyíló levél

láttam a holdat,
a világnak írom már
- mély tisztelettel -

 

Pröhle Vilmos fordításai

Vajon merre járhat
ilyenkor az a kis
szitakötő vadász?

Lelkemet dermeszti
ez a hűvös szellő
az ő ujja nyomán!

 

Rácz István fordításai

Hajnalka kúszott
kútunk láncára. Vizet 
máshonnan hozok.

Tavaszi eső –
Napról napra egy kicsit
szebb lesz a világ.

Aki letörte,
annak adja illatát
a cseresznyeág.

Vidám zene zeng
vén koldus háza körül:
tücsökcirpelés!

Gyönyörű hold süt.
A templom szent tornácán
Gyermekcsapat ült.

 

Szántai Zsolt fordításai

ELMÚLÓBAN

Hangok vegyülnek,
az eső elgyengül most;
nem koppan ruhán.

SORS

Hajlani muszáj!
E világon az ember:
bambusz hó alatt.

TELIHOLD

Kerek telihold
átlép köveken - őt nem
gátolja a hó.

TAVASZ

Fácán ha dalol,
fűvé, fává, bokorrá
változik a föld.

PILLANGÓ

Pillangó szót mond,
kecses intés, egy jel csak:
egy szárnymozdulat.

TAVASZI FAGY

Fehér virágok -
a hangjuk szétfoszlik
az első faggyal.

ESŐ

Esőkopogás.
Néma tücsök. Lomb suhog.
Hűvös, zord zajok.

ŐSZI SZÉL

Őszi szél huhog
a hegyek csúcsai közt.
Bús nagyharang kong.

TÜCSÖK

A zárda mellett,
magas fű tövén tücsök -
imát ciripelt.

 

Szennay Ilona fordítása

Kinek az arcát
érintitek majd végül,
sáfrányvirágok?