Japán haiku műfordítók mutatója

(Japán nevek átírása a fordítók szerint)

Antalfy István (17) Ásványi Tibor (54) Bakonyi Berta (5) Bakos Ferenc (316) Barczikay Zoltán (50) Bauer Kinga (6) Buda Ferenc (36) Cseh Károly (16) Dombrády S. Géza (22) Faludy György (88) Fazekas László (4) Fodor Ákos (201) Franyó Zoltán (2) Gergely Ágnes (6) Gergely László (1302) Greguss Sándor (293) Hamvas Béla (1) Háy János (14) Horváth László, Gy. (5) Horváth Ödön (657) Illyés Gyula (15) Jankuly Imre (1) Jávorka Ágnes (1) Káliz Endre (16) Kányádi Sándor (205) Képes Géza (23) Kiss Benedek (18) Kolozsi Kiss Eszter Kosztolányi Dezső (130) Kozma Ildikó (4) Kőszegi Barta Kálmán (6) Kulcsár F. Imre (276) Laborcz Monika (1) Legéndy Enikő (2) Miklós Pál (8) Molnár Katalin (1) Naschitz Frigyes (15) Oravecz Imre (3) Papp p Tibor (3) Pető Tóth Károly (600) Pohl László (592) Popovics Péter (9) Pröhle Vilmos (5) Rácz István (318) Saitos Lajos (6) Somogyvári Zsolt (87) Szabolcsi Erzsébet (14) Szántai Zsolt (83) Szende Tamás (22) Szennay Ilona (355) Tandori Dezső (365) Terebess Gábor (3557) Török Attila (50) Utassy József (19) Végh József (25) Veres Andrea (10) Vihar Judit (156) Villányi G. András (70) Zanin Csaba (20)

Japán haiku költők mutatója

(Japán nevek a magyar átírás szerint)

A

Acudzsin Akiko, lásd! Joszano Akio Bin Akutagava Rjúnoszuke Ampú Aoki Getto Arakida Moritake Arimaru Arima Akito Aró, lásd! Uszuda Aszei Avano Szeihó

B

Baikin Baiko Bairju Baiszei Bakuszui, lásd! Hotta Bankoku Bandzan Basó, lásd! Macuo Benszeki Bokuszui Boncsó, lásd! Nodzava Borju Bósa, lásd! Kavabata Bufu Busi, lásd! Ono Buszon, lásd! Josza

C

Cuboi Tokoku Cubócsi Nenten Csiboku Csigecu-ni (Kavai Csigecu) Csijo-dzso, ld! Kaga no Csijo Csiju Csikoru Csine Csinoku Csinszeki Csirin Csiszoku Csiun Csogo Csódzsi, lásd! Nakaucsi Csoko Cso Koran Csora, lásd! Miura Csori Csósú Csoszui

D

Dakocu, lásd! Iida Danszui, lásd! Hódzsó Den Szute-dzso Dohaku Dóin Domei Dzaisiki Dzsikko Dzsokusi Dzsomei Dzsószó, lásd! Naitó Dzsundzaboru, lásd! Nisivaki

E

Ecudzsin, lásd! Ocsi Eiboku Ekuni Sigeru Enrjo Enszecu Enszei Enszui

F

Fufu Fudzsita Akegaraszu Fudzsita Sosi Fugjoku, lásd! Itó Fujuno Nidzsi Fukaku Fukju Fukuda Haricu Fuo Fura, lásd! Maeda Fuszen Fuva

G

Gaikoku Gansan Garaku Gecurei Gekkjo Genso Getto, lásd! Aoki Gibon Szengai Ginka Ginko Gitoku Gjódai, lásd! Kato Gócsiku Godó Godzan Gofu Gohei Gokei Gomei Gonszui Gosuku Gosun

H

Hacui Sidzuje Hadzsin, lásd! Hajano Hagi-dzso Hajano Hadzsin Hakjó, lásd! Isida Hakuen Hakuin Ekaku Hakurin Hakuszuiró Hamei Hara Szekitei Hasin Hatano Szoha Hattori Ranszecu Hekigodó, lásd! Kavahigasi Hino Szódzsó Hiszadzso, lásd! Szugita Hjakken, lásd! Uesida Hjakucsi, lásd! Teramura Hjakuri Hójó Hokki Hokusi, lásd! Tacsibana Hokuszai, lásd! Kacusika Hó-ó Horigucsi Niko (Daigaku) Hósa Hószai, lásd! Odzaki Hotta Bakuszui

I

Icsiku Icsimu Icsisi Idzen Ihara Szaikaku Iida Dakocu Iida Rjúta Iidzsima Haszuko Iio Sógi Imai Szei Ina Itaru Inan Inembó Inoue Kenkabó Isida Hakjó Issó, lásd! Koszugi Issza, lásd! Kobajasi Itó Fugjoku

J

Jaba, lásd! Sida Jaedzakura Jadzsi Mikadzso Jagi Sokjú-ni Jaha, lásd! Sida Jaju, lásd! Jokoi Jamadzaki Szótan Jamagucsi Szeisi Jamagucsi Szeiszon Jamagucsi Szodó Jamamoto Kakei Jamane Kadzue Jamasita Kjoko Jamei Janagibori Ecuko Jaohiko Jaszó Jaszomura Rocú Jaszuhara Teisicu Jaszui Kódzsi Jocuja Rju Jokoi Jajú Josikava Eidzsi Josimura Ikujo Josino Josiko Josza Buszon Joszano Akiko Juinen

K

Kacura Nobuko Kacuri Kacusika Hokuszai Kaen Kagami Sikó Kaga no Csijo Kaibara Ekiken Kaja Sirao Kaji Kakei, lásd! Jamamoto Kakó Kamakura Szajumi Kana Kana-dzso Kaneko Tóta Kanemacu Szatoru Kanszu Karai Szenrjú Kaszei Kaszendzso Kato Gjódai Kató Kóko Kató Súszon Kavabata Bósa Kavahigasi Hekigotó Kavai Csigecu (Csigecu-ni) Kavai Otokuni Kavai Szora Kempú Kenkabó, lásd! Inoue Kidó Kidzan Kidzsiró ld! Josikava Eidzsi Kidzsó, lásd! Murakami Kien Kigen Kigiku Kigin, lásd! Kitamura Kiicu, lásd! Kei Kijoko, lásd! Tokutomi Kijoku Szandzsin Kikaku, lásd! Takarai Kikusa-ni, lásd! Tagami Kimpo Kimura Tosio Kiso Kisú Kitamura Kigin Kitó, lásd! Takai Kjoaku Kjódai Kjohaku Kjokó Kjokuszai Kjokuszui, lásd! Szuganuma Kjokutei Bakin Kjo'on Kjorai, lásd! Mukai Kjoroku, lásd! Morikava Kjosi, lásd! Takahama Kjosu Kjutaro Kobajasi Fumio Kobajasi Issza Koda Rohan Kodó Kogecu Koha Kojo, lásd! Odzaki Kojodo Koju-ni, lásd! Macumoto Komine Taiu Konisi Raidzan Kósu Kosun Koszugi Issó Kubota Kubonta Kubota Mantaró Kubota Szeifú-dzso Kubota Ucubo Kubucu, lásd! Otani Kuribajasi Isszekiro Kuroda Soicsi Kurojanagi Sóha Kuszakabe Kjohaku Kuszatao, lásd! Nakamura

M

Mabesoone, Seegan Macue Sigejori Macuki Tantan Macumoto Judzsi Macumoto Koju-ni Macumoto Takasi Macuo Basó Macuoka Szeira Macusze Szeiszei Maeda Fura Majudzumi Madoka Maszacura Maszahide, lásd! Midzuta Maszaoka Siki Meiszecu, lásd! Naitó Midzuhara Súósi Midzuta Maszahide Mijamoto Sugoe Mijosi Tacudzsi Mikadzso, lásd! Jadzsi Mikaku Minato Keidzsi Minteiszengan Misima Jukio Mitoku Miura Csora Mokudo Mokuin Mokuszecu Momen Morikava Kjoroku Moritake, lásd! Arakida Mosi Mukai Kjorai Murakami Kidzsó Muró Szaiszei

N

Nacuisi Banja Nacume Szeibi Nacume Szószeki Nagata Koi Naitó Dzsószó Naitó Meiszecu Nakacuka Ippekiro Nakadzsima Tosi Nakagava Szóen Nakamicsi Nakamura Kuszatao Nakamura Teidzso Nakaucsi Csódzsi Namaguszai Tadzukuri Nandai Nangai Nao-dzso Naosi névtelenek Niko, ld! Horigucsi (Daigaku) Nisijama Szóin Nisimura Reiko Nisivaki Dzsundzaboru Njofu Nogecu Nodzava Boncsó Nónin Takasi

O

Ocsi Ecudzsin Ocudzsi, lásd! Ószuga Ocuin Ocujo Ocujú Odzaki Hószai Odzaki Kójó Óemaru, lásd! Ótomo Ogava Haricu Ogava Súsiki Ogivara Szeiszenszui Okada Jaszui Okano Kin’emon Kanehide Okumura Togju Onicura, lásd! Uedzsima Ono Busi Ontei, lásd! Sinohara Oroku Ósima Rjóta Osu Oszaju Ószuga Ocudzsi Ota Doken Otagaki Rengecu Otani Kubucu Otokuni, lásd! Kavai Ótomo Óemaru

R

Raidzan, lásd! Konisi Rangai Rankó, lásd! Takakuva Ranszecu, lásd! Hattori Renszeki Riei Rippo Rijú Rjiszui Rjivan Rjoka Rjókan Taigu Rjoku Rjón Rjosi Rjosza Rjóta, lásd! Ósima Rjuga Rjúho Rjúsi Rjúszui Rocú, lásd! Jaszomura Robun Roho Róka, lásd! Saku Rokkocsu Rokudzsin Rokusi Roszeki Roszen

S

Sadó Saku Róka Siba Fukio Siba Szonome Sida Jaba Sidzuje, lásd! Hacui Si-ei Sihjaku Sijo Siki, lásd! Maszaoka Sikó Sikó, lásd! Kagami Simada Szeihó Singa Sinohara Ontei Sinpei Sintoku Sirao, lásd! Kaja Siró Siszeki Sodó Sodzan Sógi, lásd! Iio Sóha, lásd! Kurojanagi Sóhaku Sohi Sóka Sókan Sokjú-ni, lásd! Jagi Soku’u Sosun Só-u Sugen Sukabo Sumpan Súósi, lásd! Midzuhara Súrin Súsiki, lásd! Ogava Suszai Sutei Szadzami Szadzanami Szagano Muraszaki Szaikaku Szaikaku, lásd! Ihara Szaimaro Szaimoto (Siinomoto) Szaitó Jakusi Szaitó Szanki Szampú, lásd! Szugijama Szanin Szantaro Szantóka, lásd! Taneda Szarjú Szaszaki Tosimicu Szató Kadzuo Szeibi, lásd! Nacume Szeien Szeifú-dzso, lásd! Kubota Szeihó, lásd! Avano Szeihó, lásd! Simada Szeira, lásd! Macuoka Szeisu Szekiku Szekitei, lásd! Hara Szengai, lásd! Gibon Szenkaku Szenna Szenrjo Szenrjú, 3. Szenrjú, lásd! Karai Szensu Szenszecu Szenszeki Szessi Szo-a Szodó, lásd! Jamagucsi Szódzsó, lásd! Hino Szofu Szogecu-ni Szogjoku Szóin, lásd! Nisijama Szókan, lásd! Jamadzaki Szokaku Szoki Szokin Szoko Szono-dzso Szonome, lásd! Siba Szora, lásd! Kavai Szorecu Szorju Szószeki, lásd! Nacume Szoszo Szósun Szudzuki Maszadzso Szudzuki Micu Szudzsu, lásd! Takano Szuganuma Kjokuszui Szugijama Szampú Szugita Hiszadzso Szumitaku Kenshin Szunao Szute-dzso, lásd! Den

T

Tacsibana Hokusi Tacuta Tada Csimako Tadatomo Tagami Kikusa-ni Tagava Hirjosi Taigi, lásd! Tan Tairó Taiu Takaha Sugjó Takahama Kjosi Takahama Tosio Takahasi Mucuo Takahasi Sinkicsi Takai Takai Kitó Takajanagi Dzsúsin Takakuva Rankó Takamasza Takano Szudzsu Takarai Kikaku Takasi, lásd! Nónin Takebe Szócsó Takeda Ukó-ni Takigi Haruko Takigucsi Szuszumu Takuro Tama Tamasicsi Tanabe Ki-icsi Taneda Szantóka Tange Juko Tanko Tan Taigi Tantan, lásd! Macuki Tavara Macsi Teidzso, lásd! Nakamura Teisicu, lásd! Jaszuhara Tenbo Terahiko Teramura Hjakucsi Tesszui Todzsaku Todzsun Tójó Tojoda Csó-szui Toko Tokoku, lásd! Cuboi Tokutomi Kiyoko Tomidzava Kakio Tomijaszu Fuszei Torahiko Tórin Tosi, lásd! Nakadzsima Totaku Tóta, lásd! Kaneko

U

Ucubo, lásd! Kubota Udzava Sicsó Uedzsima Onicura Uesida Hjakken Ukihasi Ukó Ukó-ni, lásd! Takeda Uricu Uszei Uszuda Aró

V

Vacudzsin Vafú Vakju

Japán haiku költők mutatója

(Japán nevek a nemzetközi átírás szerint)

A

Akiko > Yosano Akio Bin Akutagawa Ryunosuke Ampu Aoki Getto Arakida Moritake Arimaru Arima Akito Aro Asei Atsujin Awano Seiho

B

Baikin Baiko Bairyu Baisei Bakusui > Hotta Bankoku Banzan Basho > Matsuo Benseki Bokusui Boncho > Nozawa Boryu Bosha > Kawabata Bufu Bushi > Ono Buson > Yosa

C

Chiboku Chigetsu-ni (Kawai Chigetsu) Chikoru Chine Chinoku Chinseki Chirin Chisoku Chiun Chiyo-jo > Kaga no Chiyo Chiyu Chogo Choji > Nakauchi Choko Cho Koran Chora > Miura Chori Choshu Chosui

D

Dakotsu > Iida Dansui > Hojo Den Sute-jo Dohaku Doin Domei

E

Eiboku Ekuni Shigeru Enryo Ensei Ensetsu Ensui Etsujin > Ochi

F

Fufu Fugyoku > Ito Fujita Akegarasu Fujita Shoshi Fukaku Fukuda Haritsu Fukyu Fuo Fura > Maeda Fusen Fuwa Fuyuno Niji

G

Gaikoku Ganshan Garaku Gekkyo Gensho Getsurei Getto > Aoki Gibon Sengai Ginka Ginko Gitoku Gochiku Godo Gofu Gohei Gokei Gomei Gonsui Goshuku Goshun Gozan Gyodai > Kato

H

Hagi-jo Hajin > Hayano Hakyo > Ishida Hakuen Hakuin Ekaku Hakurin Hakusuiro Hamei Hara Sekitei Hashin Hatano Soha Hatsui Shizuye Hattori Ransetsu Hayano Hajin Hekigodo > Kawahigashi Hino Sojo Hisajo > Sugita Hokki Hokushi > Tachibana Hokusai > Katsushika Ho-o Horiguchi Niko (Daigaku) Hosha Hosai > Ozaki Hotta Bakusui Hoyo Hyakken > Ueshida Hyakuchi > Teramura Hyakuri

I

Ichiku Ichimu Ichishi Ihara Saikaku Iida Dakotsu Iida Ryuuta Iijima Hasuko Iio Shogi Imai Sei Ina Itaru Inan Inembo Inoue Kenkabo Isida Hakyo Issa > Kobayashi Issho > Kosugi Ito Fugyoku Izen

J

Jikko Jokushi Jomei Joso > Naito Junzaboru > Nishiwaki

K

Kaen Kagami Shiko Kaga no Chiyo Kaibara Ekiken Kakei > Yamamoto Kako Kamakura Sayumi Kana Kana-jo Kaneko Tota Kanematsu Satoru Kansu Karai Senryu Kasei Kasenjo Kato Gyodai Kato Koko Kato Shuson Katsuri Katsura Nobuko Katsushika Hokusai Kawabata Bosha Kawahigashi Hekigoto Kawai Chigetsu (Chigetsu-ni) Kawai Otokuni Kawai Sora Kaya Shirao Kayi Kempu Kenkabo > Inoue Kido Kien Kigen Kigiku Kigin > Kitamura Kiitsu > Kei Kijiro > Yoshikawa Eiji Kijo > Murakami Kikaku > Takarai Kikusha-ni > Tagami Kimpo Kimura Toshio Kisho Kishu Kitamura Kigin Kito > Takai Kiyoko > Tokutomi Kiyoshi > Takahama Kizan Kobayashi Fumio Kobayashi Issa Koda Rohan Kodo Kogetsu Koha Komine Taiu Konishi Raizan Koshu Koshun Kosugi Issho Koyo > Ozaki Koyodo Koyu-ni > Matsumoto Kubota Kubonta Kubota Mantaro Kubota Seifu-jo Kubota Utsubo Kubutsu > Otani Kuribayashi Issekiro Kuroda Shoichi Kuroyanagi Shoha Kusakabe Kyohaku Kusatao > Nakamura Kyoaku Kyodai Kyohaku Kyoko Kyoku Sanjin Kyokusai Kyokusui > Suganuma Kyokutei Bakin Kyo'on Kyorai > Mukai Kyoroku > Morikawa Kyoshi > Takahama Kyoshu Kyutaro

M

Mabesoone, Seegan Maeda Fura Masatsura Masahide > Mizuta Masaoka Shiki Matsue Shigeyori Matsuki Tantan Matsumoto Koyu-ni Matsumoto Takashi Matsumoto Yuji Matsuo Basho Matsuoka Seira Matsuse Seisei Mayuzumi Madoka Meisetsu > Naito Mikajo > Yaji Mikaku Minato Keiji Minteisengan Mishima Yukio Mitoku Miura Chora Miyamoto Shugoe Miyosi Tatsuji Mizuhara Suoshi Mizuta Masahide Mokudo Mokuin Mokusetsu Momen Morikawa Kyoroku Moritake > Arakida Moshi Mukai Kyorai Murakami Kijo Muro Saisei

N

Nagata Koi Naito Joso Naito Meisetsu Nakagawa Soen Nakajima Toshi Nakamichi Nakamura Kusatao Nakamura Teijo Nakatsuka Ippekiro Nakauchi Choji Namagusai Tazukuri Nandai Nangai Nao-jo Naoshi Natsuishi Ban'ya Natsume Seibi Natsume Soseki névtelenek Niko > Horiguchi (Daigaku) Nishimura Reiko Nisiyama Soin Nishiwaki Junzaboru Nyofu Nogetsu Nonin Takashi Nozawa Boncho

O

Ochi Etsujin Oemaru > Otomo Ogawa Haritsu Ogawa Shushiki Ogiwara Seisensui Okada Yasui Okano Kin’emon Kanehide Okumura Togyu Onitsura > Uejima Ono Bushi Ontei > Shinohara Oroku Oshima Ryota Oshu Osayu Osuga Otsuji Ota Doken Otagaki Rengetsu Otani Kubutsu Otokuni > Kawai Otomo Oemaru Otsuin Otsuji > Osuga Otsuyo Otsuyu Ozaki Hosai Ozaki Koyo

R

Raizan > Konishi Rangai Ranko > Takakuwa Ransetsu > Hattori Renseki Riei Rippo Riyu Rotsu > Yasomura Robun Roho Roka > Shaku Rokkochu Rokujin Rokushi Roseki Rosen Ryisui Ryiwan Ryoka Ryokan Taigu Ryoku Ryon Ryoshi Ryosa Ryota > Oshima Ryuga Ryuho Ryushi Ryusui

S

Sagano Murasaki Saikaku Saikaku > Ihara Saimaro Saimoto (Shiinomoto) Saito Yakushi Saito Sanki Sampu > Sugiyama Sanin Santoka > Taneda Santaro Saryu Sasaki Toshimitsu Sato Kazuo Sazami Sazanami Seibi > Natsume Seien Seifu-jo > Kubota Seiho > Awano Seiho > Shimada Seira > Matsuoka Seishu Sekiku Sekitei > Hara Sengai > Gibon Senkaku Senna Senryo Senryu, 3. Senryu > Karai Sensetsu Senseki Senshu Sesshi Shado Shaku Roka Shiba Fukio Shiba Sonome Shida Yaba Shi-ei Shihyaku Shiki > Masaoka Shiko Shiko > Kagami Shimada Seiho Shinga Shinohara Ontei Shinpei Shintoku Shirao > Kaya Shiro Shiseki Shiyo Shizuye > Hatsui Shodo Shogi > Iio Shoha > Kuroyanagi Shohaku Shohi Shoka Shokan Shokju-ni > Yagi Shoku’u Shoshun Sho-u Shozan Shugen Shukabo Shumpan Shuoshi > Mizuhara Shurin Shushiki > Ogawa Shusai Shutei So-a Sodo > Yamaguchi Sofu Sogetsu-ni Sogyoku Soin > Nishiyama Sojo > Hino Sokan > Yamazaki Sokaku Soki Sokin Soko Sono-jo Sonome > Shiba Sora > Kawai Soretsu Soryu Soseki > Natsume Soshun Soso Suganuma Kyokusui Sugita Hisajo Sugiyama Sampu Suju > Takano Sumitaku Kensin Sunao Sute-jo > Den Suzuki Masajo Suzuki Mitsu

T

Tachibana Hokushi Tada Chimako Tadatomo Tagami Kikusha-ni Tagawa Hiryoshi Taigi > Tan Tairo Taiu Takaha Sugyo Takahama Kyoshi Takahama Toshio Takahashi Mutsuo Takahashi Shinkichi Takai Takai Kito Takakuwa Ranko Takamasa Takano Suju Takarai Kikaku Takashi > Nonin Takayanagi Jushin Takebe Socho Takeda Uko-ni Takigi Haruko Takiguchi Susumu Takuro Tama Tamashichi Tanabe Ki-ichi Taneda Santoka Tange Yuko Tanko Tan Taigi Tantan > Matsuki Tatsuta Tawara Machi Teijo > Nakamura Teishitsu > Yasuhara Tenbo Terahiko Teramura Hyakuchi Tessui Tojaku Tojun Tojo Toko Tokoku > Tsuboi Tokutomi Kiyoko Tomiyasu Fusei Tomizawa Kakio Torahiko Torin Toshi > Nakajima Totaku Tota > Kaneko Toyoda Cho-sui Tsuboi Tokoku Tsubouchi Nenten

U

Uejima Onitsura Ueshida Hyakken Ukihashi Uko Uko-ni > Takeda Uritsu Usei Usuda Aro Utsubo > Kubota Uzawa Shicho

W

Wafu Wakyu Watsujin

Y

Yaba > Shida Yaezakura Yagi Shokyu-ni Yaha > Shida Yaji Mikajo Yamaguchi Seishi Yamaguchi Seison Yamaguchi Sodo Yamamoto Kakei Yamane Kazue Yamashita Kyoko Yamazaki Sokan Yamei Yanagibori Etsuko Yaohiko Yaso Yasomura Rotsu Yasuhara Teishitsu Yasui Kôji Yayu > Yokoi Yokoi Yayu Yosa Buson Yosano Akiko Yoshikawa Eiji Yoshimura Ikuyo Yoshino Yoshiko Yotsuya Ryu Yuinen

Z

Zaishiki
Japán haiku főoldal

« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Zsávolya Zoltán haikui

 

Zsávolya Zoltán
A SZŰKÍTETT BLENDE INTENZITÁSA

(Bekezdések a haikuról)
Új Symposion, 1991/1-2

I.
Amikor 1905-ben Franciaországban az első európai nyelven írt haiku-kötetet kinyomtatták, beláthatatlan fejlődés vette kezdetét; hiszen jóval többről volt szó, mint hogy a Távol-Kelet valamely versformája egyszerűen elterjedtté és szívesen alkalmazottá vált a nyugati népek irodalmaiban. A keleti verstípus az elkövetkező időkben ugyanis - bár alapvető poétikai jegyeit mind megformáltsága, mind pedig tartalmi vonatkozásában megtartotta -, egyre markánsabban függetlenedett eredeti gyökereitől és világszemléleti-filozófiai meghatározásaitól, változásának, alakulásának fontos ága lett az angolszász, francia, német stb. költők műfaji tágasságú felfogásának megfelelően kialakított szabadabb gyakorlata. Persze, az ilyen módon hihetetlen gyorsasággal megszülető modern haiku irodalmi frissítő ereje és újszerűsége végső soron nem választható el a századforduló általános szellemiségétől, Kelet kulturális (újra) felfedezésének eufóriájától; ennek megfelelően hiba volna teljesen önállósult jelenségnek tekinteni az azóta eltelt évtizedek nyugati haikutermését, hiszen adoptálása, szerves beépítése már önmagában valami elütő, egzotikus elem visszavonhatatlan meghonosodását és latens továbbélését jelenti, bármennyire vitatott is egyes művelőinek viszonyulása az eredeti mintákhoz.
A fehér civilizáció a maga megfáradásával, érzékenységének tompulásával; ahogy azt Kosztolányi a Nyugat 1933-as évfolyamában körülbelül fejtegeti; valósággal újszerű művészi eljárásként figyelhet fel a romlatlan keletiek eredeti és eleven, mesterkéletlen szemléletére; sajátos nosztalgiával közeledhet a látásmód közvetlenségéhez és tartalmasságához. A műfordító szavai ezek, aki szakértelemmel, felelősséggel kísérelte meg a műveket ázsiaiból európaira fordítani, tudatos modulációkkal, a különbségeknek, a befogadói közeg másságának figyelembevételével; ugyanakkor az ázsiai/európai távolságának igazi leküzdhetetlenségét is beismerve.
Szokatlan, műfajon túlmutató, filozófiai megalapozottságú hatás bukkant fel a nyugati irodalmakban, külön vonulatot teremtve; de azok hamarosan a maguk képére formálták, ha tetszik deformálták, az idegen anyagot. A haiku huszadik századi útja (nem tekintve most a jelenkori japán tendenciákat; pedig mondhatjuk, az angolszász visszahatás sem lehet jelentéktelen, hozzájuk számítva természetesen az öntörvényű belső vonatkozásokat) kézzel fogható példája az elbizonytalanodott európai szellemiség megújulásra való képtelenségének, egyben viszont végletesen kifinomult, tökéletesen kidolgozott voltára irányítja rá ismételten a figyelmet: nevezetesen, hogy nem maradna ugyanaz, ha igazából, lényegileg fogadna be magától elütő javakat. Mert a haiku az átültetések következtében néhány év alatt ugyan önállóan alkalmazott műfajjá vált a kontinensen (Nouvella Revue Française 1924-es haikuversenye), sőt, költői irányzatok megtermékenyítője lett (Pound, imagizmus), majd pedig a megjelentetést a reflexióval árnyaltan egyesítő újabb német nyelvű természetlírába (Karl Kleinschmidt, Imma von Bondmershof) oldódott bele; mégis valahogy visszavonhatatlanul merült ezekbe az irodalmakba, amelyeknek saját jelenségeiről mára jórészt leválaszthatatlan. A haiku feltűnt, ihletett, formált, aztán az idegen környezetben, a megváltozott körülmények között addig elképzelhetetlen hatásokkal szívta tele magát, és nehezen ellenőrizhető, azonosítható irányzatokban csirázott ki. Elszabadult.

II.
Mégis, hogyha haikuról beszélnek, alapvetően mindig az a verstípus kerül elő, amely történelmileg hosszú évszázadok óta kimutatható, s amelynek kezdetei felderíthetetlen távolságokra vannak a japán irodalomban, korán felbukkanó, kodifikált formában megjelenő szabálygyűjteményeikkel együtt.
A századfordulón átvett műfaj véglegesedési folyamatában legalább két döntő fázist kell említeni. Az egyik: Macuo Basó (1643-1694) működése, aki a tradicionálisan szójátéknak illetve "vicces-éleseszű" (Horst Hammitzsch), gunyoros alkotásnak tekintett haikut a magas irodalomba tulajdonképpen bevezette, drámai sugárzó erőt adva a versnek; a másik: a tizenkilencedik század végének japán átrendeződése; gazdaságilag, politikailag, kulturálisan egyaránt nyitás; amikor a nemzeti irodalomnak ez az ősi, páratlan kincse - már nem először - felelevenítődik, új tartalommal telik meg.
Európai szemszögből ezek a legfontosabb alakulási periódusok; a hozzájuk kötődő újítások alapján létrejövő jellegzetességek számítanak a nyugati irodalmakba áttevődő "háromsoros" alapvető műfaji követelményeinek. Jellemző módon a szakirodalom csak ezt az utóbb kialakult változatot emlegeti haikuként, míg az összes korábbi időszakban keletkezett munka esetében a haikai elnevezés érvényes (Halla István). Gyakorlatilag tehát a legnagyobb mesternek tekintett Macuo Basó írásai - noha talán legeredetibben járultak hozzá a verstípus és a forma elmélyüléséhez, világirodalmi rangjához-, nem mondhatók haikunak, ellenben a haikai kategóriába sorolandók.
Mindez azonban a szakirodalom dolga. A lényegi meghatározók iránt érdeklődők számára a századokat átölelő, szívósan továbbélő, kiirthatatlannak tetsző minta örökérvényű, minden korszakban érvényes tulajdonságai számítanak (kevésbé a fejlődés fokozatai); olyan mintáéi, melyeknek termései minimálisan tucatjával tűnnek fel minden alkalommal, de nem ritkák több száz vagy több ezer darabot felvonultató gyűjteményei sem, ahol tehát az egyes művek végtelenül sokszínű halmaza összességében furcsán egynemű közeget, nagy mértékben törvényszerű sokaságot eredményez.

III.
Akkor: mi voltaképpen a haiku? Mit kap az olvasó a tizenhét szótagos, három sorból álló "impresszionista epigramma" befogadásakor? Mi olyan ellenállhatatlanul vonzó benne, hogy költők százai, ezrei tömegméretekben termelik, sőt még az irodalom iránt közönyösek is meg-megpróbálkoznak vele? Hogy szinte népszerű, könnyedén megközelíthető bejáratot biztosít az igényes művek világába, bár maga sokszor az oda vezető előszobát, a gyakorlóteret testesíti meg?
Ezekre a kérdésekre mindössze a huszadik század elejéig lehet átfogó igényű választ adni, vagy addig sem igazán, s ez a korszakhatár körülbelül a haiku európai meghonosodásával esik egybe. A modernizmussal képlékennyé és viszonylagossá vált művészeti alapelvek meg kánonok "jótékony" korlátozó szerepének megszűnése pedig csaknem alkotókra lebontott, egyénenkénti vizsgálódást tesz szükségessé: kinek mit jelent most már az örökség, mit emel ki belőle; vagy még inkább, milyen lesz egy-egy, minden esetben az adott alkotói személyiségre szabott, konkrét darab.

IV.
Valószínűleg a versforma látszólagos "egyszerűsége" (a könnyű kivitelezhetőség illúziója) csábít olyan sok képzett vagy akárcsak bizonyos fokig művelt embert haiku írására. Széles körben ismertek poétikai szabályai: lényegében a múlt század vége óta változatlanok; így elvileg könnyen meghatározható, behatárolható feladatra vállalkozik a jelölt; maga a vers meg rövid (tetszetős, egészében csattanós): szinte kikerülhetetlen az erőpróba. Haikut mindenki tud írni. Nem szükséges hozzá költői lelkület, hiszen elegendő tizenhét szótagnyi szilvavirág, őszi hold, sejtelmes köd összehozása, a dolgozat máris repül, zuhan, akár az elhajított kő, valami kollektív tudat kútjába - de csak ritkán csobban.
Az elméletírók között nem egy akad, aki a természetközeli, finom japán lelket állítja egyértelműen a haiku mögé, a cizellált, az átlelkesítő szemléletet, mely a szigetország kultúrájának egyéb területeit ugyanúgy meghatározza, s amely a világ legkisebb részletét is hajlandó szimbolikus jelentésű létezőként tisztelni. Ezek a szerzők gyakran vetik össze vizsgálódásuk tárgyát a japán tusrajzokkal, mert azoknál hasonlóan a kevés vonallal felvázolt kompozíció elevenedik meg, s bőven élnek a kihagyás keltette feszültség képzeletserkentő hatásával. A többletet, az átbillenés titokzatos tengelyét persze sem egyik sem másik esetben nem tudják megragadni: mikor lesz az odavetett vonásokból, kifejezésekből lefegyverző művészet? , mi teszi a rajzot vagy az impresszionista "háromsorost" összhatásában annyira átütővé?
Mint a gyakorlat igazolja, a poétikai szabályok mégoly tökéletes ismerete önmagában nem kielégítő. A haiku lényege másban van, - az öt-hét-öt szótag, három sor, ritmika, alliteráció, nyelvben rejlő zeneiség, évszakszó, metsző szó, központozás, kanonizált szókincs, motívumrendszer; tartalom: természet, évszakok; részletek, pillanatnyiság, örök holdudvar, gondolat-érzelem, konkrétum-reflexió egysége stb. alakjában megformálódó sokrétűsége, hogy ezt a rengeteg szempontot ilyen kis helyre és kerek műalkotás reményében össze lehet szűkíteni: az, mindent összevetve, alighanem virtuóz melléktermék; a haiku lényege egész más, éppen ezért jelenik meg a legtöbb esetben tucatjával vagy tömegével: egy meghatározott szemléletmód elevenségét kell mindenképpen dokumentálnia, sugárzóan, erőteljesen, energikusan, frissen muszáj ablakot nyitnia újra meg újra a dolgok belsejébe tekintő figyelem, szemlélődés, látás számára.

V.
"Ablakrés, nyílásutánzat mindegyik, figyelmeztető utalás, hogy ott is elképzelhető volna a mélyebbre hatolás, a beljebb merészkedés valamilyen formája." - Mészöly Miklós konkrétan más összefüggésbe helyezett mondata áttételesen tökéletes foglalata gondolatomnak. De mondhatnám azt is, hozzávetőlegesen: "...mint gyertyasor, az ablakok." (!) Pilinszky és Mészöly megrázó vizualitása a költészet olyan periférikus szeletét sem hagyhatja érintetlenül, mint a modern haikuírás. Az Apokrif, a Kráter vagy a Film szemléleti újdonságinak ismeretében a lírai kisplasztika feladata ugyancsak valamiféle szerkezeti egység megteremtése, állandó létrehozása lehet szemlélő és szemlélt között.
A lencse - akarom: kamera - mozog vagy áll, reflexiókat ragaszt a látványhoz, titkol valamit, egyszer-egyszer kimond, megint elhallgat, de a beszéd (narrátorhang) valahogy mégis ott "lebeg" lehetséges szálként a képernyő előtt: a szem állandóan nyitva, de a száj is mindig tátott; hol csodálkozik, hol megszólal. S aki a felvételt készíti, aki néz, "igyekszik egy szintben maradni a szűk blendével befogott látvánnyal" (M. M.).
Technikai nyereség is ez egyben, az alázaton túl, hiszen az érzékleteshez eltéphetetlenül kötődő szimbolikus, áttételes, ha tetszik filozofikus-világszemléleti járulék közlése akkor a legsikerültebb, ha megjelenésével nem zavarja össze a képi szint harmóniáját, ha végig benne marad. Ugyanakkor a szűk blende kifejezés a lehetőségek határainak felismerését jelenti elsősorban; szerény beismerést, megadást. Alázatot - még egyszer -, de nem lemondást. A leszűkített, redukált látványdarab, részlet kiszakítottságában, átröntgenezettségében az egészért felel, megmunkáltsága kárpótol az esetlegességért: hihetetlenül intenzív.

VI.
A szűkített blende intenzitása tehát a haiku; és hogy személyesre fordítsam a szót itt a végén: van egy versem, ami ezekkel a szavakkal kezdődik: Nem haiku terjedelmi (és főként poétikai) vonatkozásban, de szemléletének lényegét ennek ellenére pengeélességű belső látomás vagy külső figyelem adja; gondolatilag teljesen összemosódva a látás aktusának személytelenségében. Van ebben valami mechanikus, kamerai, mintha feloldódnának a határok gép és vetítés, vetülés, meg emberi szem, képzelet között, mintha igazából szenvtelenül mindegy volna, milyen eredetű a látvány, és mi magunk szereplőként vagy kiagyalóként értődünk bele a képbe. A létezésnek ez az aspektusa fontos egyedül: van a látvány, az élőkép, az esőtől (tovább) barázdált akvarell.
Gyakorlatilag: a képben élni. Képekben élni. Szakadozottan, darabokban, haikuk tucatjainak töredékes esetlegességében; vagy mozdulva, filmmé lökődve, elszabadult, lebegő haikuk sokaságában, újra csak foszlányosan.
Erről is szól a versem: a film-korszakban élők jellegzetes folytonosságáról-szakadozottságáról. Szól (azután) magáról a haikuközegről, -életformáról. Úgy mondhatnám, mindez egy Basó körüli poétikának a modern technika segítségével történő felelevenítése. Hattori Dohó munkájában esik szó a fuga fogalmáról. Ez a haikut művelő, haikuban létező ember (japán eredetiben: hadzsin) teljes világszemléletét magába foglalja, végső értelmében csak "alámerülés" engedi megismerni, s végül egyfajta teljes emberséghez vezet (vissza).
Kevésbé lényeges számomra hogy Basóék effajta gondolatainak a zen-buddhizmus eszmerendszerében, volt adekvát értelme, inkább a "hiánytalan építkezés", "-megragadás" lehetősége ejt foglyul, ahol esetemben tökéletes szemléleti- és szemléltetési metafora a film lehet. A film ugyanis összefogott, zárt totalitás; ami a lényeg: vizuálisan teremt, "ad" elénk dolgokat. Bármekkora tágasságot befoghat, emellett viszont képes ráközelíteni, rászűkíteni, már-már metszően ráélesíteni egyes tárgyakra. Részletek: haiku. Szünetek, folyamatosság. Felvilágosítások ragyogása, üresség. A teremtés, mi magunk, mint Isten filmje. Vagy ahogyan mi ráláthatunk különböző képsorokra. Titokzatosan megvilágított rések; szemek mindenütt. Hirtelen áttörés, mögé látás: pillanatokra. Ennyi a haiku törekedés többlete, hozadéka. A haikuban élő éndarab kiváltsága a hétköznapival szemben, minden közönséges látással, elhomályosult blendével szemben. Akár átfogó összefüggések felől érkezik a megközelítés, akár a részletek változatossága gyönyörködtet. "Elképzelhető, hogy a szeme sokkal tágabb blendéjű most, mint amilyen nyílásra a mi kameránk egyáltalán képes. És valószínű, hogy ez áll a szűkítésre is" (M. M.)