« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja
Saszet
Géza
Haiku?
Helikon (Kolozsvár), 1990/20. szám, 4. oldal
Nem
álkérdésnek szántam.
Annak idején még Kosztolányi és Weöres fordításában olvastam mutatóba szánt
haiku fordítás-próbálkozásokat. (Miért hagynánk ki éppen az erdélyi Franyó Zoltánt?)
[Weöres egyáltalán nem fordított haikut, Franyó mindössze kettőt! A szerk.]
Nem a fordítók bűne, ha a jól csengő háromsoros vers-ékszerek európai fordításban
óhatatlanul európaivá vedlenek, s a legjobb esetben is úgy festenek, mint egy
gésa a tradicionális öltözéktől, szertartásrendszertől, gesztusnyelvtől és ennek
egész kultúrájától megfosztva - bikiniben, a haikunál maradva trikiniben.
Nem is tennék kérdőjelet a cím után, ha mostanság nem olvasnék néhány fiatal
költőtől haikunak nevezett verseket és fordításokat. Míg a fent idézett klasszikusnak
számító műfordítók csupán érzékeltetni akartak valamit a világ talán legegyszerűbb,
legrövidebb egyben a legkötöttebb. Japánban a legkitüntetettebb,
századok óta mindmáig a legdivatosabb versformáról, a haikuról, az Utunk-Helikon
évkönyvben, a Helikon hasábjain és újabb verseskötetekben megjelent haikunak
nevezett versekről a legek okán mégis megkérdezném, hogy amit ezekben
olvasok ilyen címen, az haiku?
Bárkinek keze ügyében állhat egy olyan irodalmi lexikon, amelyben a megfelelő
címszó alatt európai fogalmakba merevített eligazítást lehet kapni erről a műfajról.
A legújabb Világirodalmi Lexikon Grog-Ilv kötetében a következő meghatározást
találni: "haiku; haikai japán versforma és lírai műfaj. Háromsoros,
tizenhét szótagból álló, rímtelen és hangsúlyos vers. Sorainak szótagszáma:
5, 7, 5. Minden sorban két hangsúly van. Az újabb kori japán líra műfajként
is elkülönülő legfontosabb versformája."
Példaként, többek között a műfaj XVIII. századbeli reformátora, Matsuo Basho
egyik remeke szerepel:
Tiszta zuhatag!
Hullámokon hibátlan
most a nyári hold.
A fordítás hibátlan
lenne, ha kínai írásjelekkel írták volna, mint eredetijét. A kínai írásjeleknek
van egy fontos költői funkciójuk: nemcsak betűk, nem szótagok vagy fogalmak
szerepét töltik be, hanem egyben grafikák. Ecsettel festik őket, többnyire selyemre.
Minden írásjel nemcsak elvont foga-lomkép, hanem önmagában is szép, gyönyörködtet.
A japán nyelv nem fogalomírás, mint a kínai, hanem átmenet a szótagírás és a
betű között, a kínai írásjelet azonban azt hiszem, éppen művészi funkciója miatt,
megtartotta. Majdhogynem azt mondanám, ezt a nyelvet a vers számára találták
ki. Ám érjük be azzal, amit a latinoktól örököltünk.
Aki Kínába utazik, azzal a meglepő élménnyel találkozhat, mondjuk, egy vasúti
átjárónál, hogy két írásjel figyelmezteti a veszélyre. Az egyik jel az anya
a gyermekével-féltés, a másik összetett jel a tűzszekér. Minden kínai számára
világos, hogy ez azt jelenti: "vigyázz, ha jön a vonat!" Mégis menynyi
emberi közvetlenség, intimitás, játékosság és költészet rejlik abban, ahogyan
ezt kínaiul kifejezik. Nemrég olvastam egy klasszikus kínai regényt. A címe:
Szépasszonyok egy gazdag házban. Az utószóból megtudtam, hogy az eredeti kínai
cím közvetlen fordításban így hangzana: szilvavirágok aranyvázában. Ez a cím
pedig abból az öt írásjelből áll, amely a regényben szereplő öt asszony nevének
első ideogrammája. Olyan, mint két szembenálló tükör: végtelenül és kimeríthetetlenül
tükrözik egymást. A vers mögött van- még egy vers, amely mögött újabb és újabb
verset találni, amíg eljutunk az írásjelig, ami önmagában is esztétikai élvezet
és beszélő grafika. Továbbmenve meg merném kockáztatni, hogy verset csakis kínaiul
volna szabad írni.
És megérteni?
Megértjük a hindu táncosnő, vagy az egyszerű gésa gesztusnyelvét? És az ikebanát?
Manapság ezt nálunk is művelni kezdik, akárcsak a haikut. Az ikebana nem csupán
egy többé-kevésbé művésziesen összeállított virágcsokor. Az ikebana, akárcsak
a haiku, virágokból - vagy növényi elemekből - alkotott közlési forma. A vershez
hasonlatos, csak itt az írásjeleket élő virágok helyettesítik. Egy ikebana elkészítése
nemcsak nagyon szigorú szabályoknak, hanem egy egész filozófiai rendszer imperatívuszának
van alávetve: három fő alkotóeleme lehet. Három szál virág, virágtalan növény,
csupasz, vagy levelekkel dús ágak kompozíciója. De mindig csak három domináns
eleme lehet. Ennek a rendezőelvnek legközelebb álló európai példája Püthagorasz
tétele lehetne, vagy az aranymetszés szabálya.
Egy ikebana mindig egyedi darab, és nem egyszerűen csak virágcsokor, hanem számunkra
ismeretlen "virágnyelven" elmondja alkotójának legintimebb "gondolatait"
- bár a gondolatnak keleten kevés hitele van. Inkább illik ide az a szó, hogy
élményvilág, hangulat, vagy egy mély ihletből fakadó emberi közlés. Éppoly népszerű,
mint a haiku és éppen a vershez áll legközelebb, más műfajban.
"A gondolat az emberé, a szó az istentől való" - mondotta János apostol.
Nincs esendőbb, mulandóbb és gyarlóbb emberi dolog a gondolatnál ebben a gondolatokkal
terhelt európai műveltségben, amelyről már Szókratész előtt megmondotta egy
cinikusnak csúfolt bölcs: semmi sincs, ha van, nem megismerhető, ha megismerhető,
nem közölhető. A japánok hamarább felfedezték ennek az üzenetnek a tartalmait,
mint azok, akikhez szólt. A keleti művészet - most már a modern művészet egyáltalán
- irtózik a gondolattól. A haiku egyik fontos követelménye éppen az, hogy kizárólag
természeti képekből építkezik. Ellenpélda is akad, a klasszikus haiku azonban
tartózkodik a gondolati közhelyektől és az aforizmatikus szentenciáktól. A "virágbeszédhez"
hasonlatos természeti képnyelve a japán-kinai kultúrában, konvenciórendszerben
és filozófiában gyökerezik. A zen-buddhizmusban éppúgy, mint a taoizmusban.
Matsuo Basho idézett haikujában a vízben tükröződő nyári hold jelentése durva
megközelítéssel: a létben (zuhatag) önmagát hiánytalanul felismerő és a természettel
a tökéletes harmónia állapotában lévő tudat (vízben tükröződő hold) alkotásra
való elmélyülésének pillanata (nyár). Minden jó haiku kulcsa egy több ezer éves
kultúra jelkép-világának tökéletes ismerete. Enélkül éppoly reménytejen a haiku
szépségét érzékelni, mint Goethe Faustját megérteni a Biblia ismerete nélkül.
Az idézett haiku majdnem tökéletes fordítása mindössze két fontos követelménynek
tud eleget tenni: a 17 szótag az 5-7-5 szótagképletnek megfelelően adja vissza
szöveghű és művészi fordításban az eredeti verset. A két szóhangsúly elvész
mind a három sorban.
Kelet kultúrájának "európai módra" véghezvitt felfedezése már a század
elején létrehozta Európában is a haiku múló divatját. Ami tartalmaitól megfosztva
üressé és formálissá vált. Időközben a japánok felfedezték Európát és Amerikát,
de megtartották kizárólagos használatra a kimonót és a haikut.
Legutóbb egy Michael Groissmeier nevű szerző haikuit olvashattam a Helikonban.
Egyet sem találtam, amely - az egyébként avatott fordításban - megfelelne az
5-7-5 szótagelrendezésnek. A fordító mindössze a 17 szótagot tartja tiszteletben
igen változatos: 7-5-5, 6-5-5, 4-5-8, 5-5-7, 7-3-7, 4-7-6, 5-6-6, 4-6-7 szótagelrendezésben,
így még különlegesen is eltünteti a haiku vezérkövetelményét. Más tördelésben
lehetnének két, három, vagy négysoros versek is. Egyébként megkapóan szép versek:
,,A szennyből is képes a tiszta kinőni: nézd a virágot!" Majdhogynem
hexameter indítású vers. "Bölcs szem a kő; mindent látott már, mielőtt
mi lettünk volna." Mindkettő aforizma is lehetne. Méghozzá jó aforizma.
És mind a tíz haiku szép vers. De haiku?
